Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-07 / 80. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 7„ SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 A szegénység relatív fogalom kirekesztettek Látszatra különböző élethelyzetek, ám a végkicsengés ugyanaz A 2010 - a szegénység és a társadalmi kirekesztett­ség elleni európai küzde­lem éve alkalmából meg­nyílt a megyeházán a Kurt Lewin Alapítvány A 100 legszegényebb című fotókiállítása. Vas András Vörös haj, zöld szem, ki monda­ná meg, hogy félig cigány vagyok - olvasható Szkiba József törté­netében. Aki két hétig hallgatta az elit budapesti középiskolában osztálytársaitól, hogy egyfolytá­ban büdös cigányoznak. Nem őt, csak úgy általában. Akkor felállt, s közölte velük: ő is cigány, az Il­latos úton lakik, ahol majdnem mindenki az. Az osztályfőnöke szerint nagyon bátor kiállás volt a részéről - csakhogy másfél éven keresztül nemhogy mellé, de még elé és mögé sem volt haj­landó ülni senki az osztályban.:. Egy történet a százból, a Kurt Lewin Alapítvány A 100 legsze­gényebb című kiadványából. Mely a teljesség igénye nélkül készült, hiszen a szegénység re­latív fogalom, nem feltétlenül anyagiak függvénye. így aztán készülhetett volna ezer, sőt akár millió arc is - sorsok, me­lyek sokak számára ismerősek, egyediek, mégis sokszor min­dennaposak. Tíz téma - rossz tanulók, kuporgatók, testáru­sok, lebénultak, családtalanok, szökevények, foglyok, függők, otthontalanok, elfeledettek -, melyekről nem feltétlenül a sze­génység jut az áüagember eszé­be. Látszatra csupa különböző élethelyzet, körülmény, a végki­csengés mégis minden esetben ugyanaz. Hiszen hogyan lehetne össze­hasonlítani az egyedülálló fővá­rosi kisnyugdíjas és egy eladó­sodott vidéki nagycsaládos helyzetét. A fiatal játékgépes vagy drogos sorsát a pakisztáni politikai menekültével, a gyengénlátóét a prostituáltéval. A többségi társadalom a hason­lóságok helyett a különbségek­re koncentrál, s arra, hogy meg­különböztesse magát tőlük. Pe­dig cseppnyi figyelem, empátia és tolerancia kellene csak, hogy feltűnjön: mindannyian ugyan­attól szenvednek. A szegény­ségtől, mely lehet anyagi, szel­lemi, lelki, de mindenképpen diszkriminál. És mindegy, hogy valaki faji, egészségügyi, nemi vagy politikai alapon válik áldo­zatává, hogy magának köszön­heti a sorsát, vagy egyfajta ele­ve elrendelésnek. Mert mit tehét jelenlegi kilá­tástalan helyzetéről a húszéves Andi, akit anyja ötévesen álla­mi gondozásba adott, s az ott­honból kikerülve egy fillér nél­kül, magányosan kellett meg­kezdenie életét. Vagy Szilágyi Judit, aki három gyerekkel me­nekült el részeges férjétől, aki azóta egy fillérrel sem támogat­ja őket. A kilencvenhét százalé­kos látássérült Szabó György, akinek a kórházban az őt vizs­gáló orvos csak annyit taná­Elveszett a bizalom, szakadékok alakultak ki a különböző A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN Úgy tűnt, meg tudjuk beszélni az ilyesfajta problémákat - mondta a kiállításhoz kapcso­lódó szakmai kerekasztaíbe- szélgetésen Filebics Magdol­na, a kaposvári Esélyek Háza vezetője -, ám mostanra kide­rült, elvesztettük egymásban a bizalmat. Elképesztő szakadé­kok alakultak ki a különböző társadalmi csoportok között, előítéletekkel viseltetünk a másik iránt. Tisztánlátásra lenne szükség, a szegénység, kirekesztettség ugyanis nem csak pénz kérdése. hegedűs lajos, a Mozgáskor- látozottak Egyesületeinek Or­szágos Szövetsége elnöke a fogyatékosok szociális és társadalmi helyzetéről be­szélt, Vörös Gyula, a ka­posvári önkormányzat népjóléti igazgatója és Gulyás János a haj­Szakonyi Péter a gazdagok felelős­ségéről beszélt társadalmi csoportok között léktalanszálló vezetője a haj­léktalanok helyzetét elemezte, míg Szakonyi Péter, a Napi Gazdaság újságírója, A 100 leggazdagabb kiadvány szer­kesztője a gazdagok társa­dalmi felelősségvállalására mondott példákat. nagyon sok jó érzésű gaz­daggal találkoztam - mond­ta -, ha a legvagyonosab­bak közül mindenki csak 100-150 emberért érezne konkrét felelősséget, sokkal előrébb járnánk. csőit: vakon tarthat disznót, s többet fog keresni, mint ő...- Én már mindenféle testet el tudok fogadni - érződik ki a be­letörődés az 53 éves Bella vallo­másából, aki munka híján pros­tituáltként tudja csak eltartani magát. - Egykor éltem - olvas­ható egy táblával arrébb Szűcs Péter kijelentése. A Diósgyőri Gépgyárban évti­zedeket lehúzó, majd dajkaként dolgozó Szabó Lászlóné látszat­ra optimistább nála: - Szeretek itt élni... szeretnék. Nem csak rajtuk múlik. A szegénység közel van... Látszatra csupa különböző élethelyzet, körülmény, a végkt- csengés mégis minden esetben ugyanaz. A szegénység lehet anyag}, szellemi, lelki, de mindenképpen diszkriminál, s az érintett áldozattá válik. Buszbérlet igazolvánnyal siófoki olvasónk hívta te­lefonon szerkesztőségün­ket. Azért volt felháborod­va, mert diákigazolvány hiányában nem tudott gyermekének havi autó­buszbérletet vásárolni. Azt mondta, eddig még soha nem kérték tőle az igazol­ványt. bebics János a Kapós Vo­lán Zrt. személyszállítási igazgatója válaszolt: való­ban előfordult, hogy a pénztáros nem kérte a di­ákigazolványt, de nem ez az általános. Valamilyen - a kedvezményre jogosító - iratot be kell mutatni. - Ez nem a mi kitalációnk, ha­nem rendelet. A siófoki pénztárosunk helyesen járt el, amikor elkérte az iga­zolványt. Fény útjában áll egy fa KAPOSFÜREDI OLVASÓNK sms-ben írta meg, hogy a Kisközi utca 31. szám előtti villanyoszlop mellett lévő fa ágai között legalább ti­zenöt vezeték megy keresz­tül. Van köztük villany, té­vé és ki tudja hányféle ve­zeték, ami szinte kibogoz­hatatlan. Az oszlop közvilá­gítása a lomb kizöldülése után már szinte semmit sem ér, mert a fa beárnyé­kol mindent. Olvasónk je­lezte, hogy a környéken több hasonló fa is található, de azokat tavaly valakik gyönyörűen visszametszet­ték, csak ez az egy fa ma­radt meg eléggé elvadult formában. Addig kellene ezt a fát is megnyesni, amíg nem zöldül ki - írta. HARTNER RUDOLFNAK a vá- rosgondnokság vezetőjé­nek jeleztük olvasónk problémáját, aki megígérte, hogy megnézik mi a hely­zet a fával és ha szükség- szerű, akkor elvégzik a metszést. Simon László példát mutatott becsületből és emberségből emlékhely Tábla mutatja, hol született száz esztendeje a leventék életét megmentő kaposvári vezérkari őrnagy A Dózsa György utcában emléktábla hirdeti, hol született Simon László Hatvanöt esztendeje egy fagyos januári éjszakán a bakony- sárkányi kúria parkjában eldör­dült egy lövés. Valójában még ma sem tudni, ki és miért lőtt, a korabeli katonai jelentések ön- gyilkosságként tartják nyilván a halántéki fejlövést, melybe az akkor alig harmincöt esztendős Simon László vezérkari őrnagy három nappal később belehalt.- Nehéz eldönteni, hogy gyil­kosság volt-e vagy önkezével vetett véget életének - mondta kedden délután Kaposváron Si­mon László ma Dózsa György, akkor János utcai szülőházánál az őrnagynak emléket állító tábla avatásán Szakály Sándor hadtörténész. - Az viszont biz­tos, ahhoz a fiatal tiszti generá­cióhoz tartozott, akik számára legfontosabbnak a haza szolgá­lata számított. Simon László száz esztende­je született a somogyi megye- székhelyen. Az általános isko­lát és a gimnázium első két osz­tályát Győrött végezte, majd a budai kadétiskolába került. Ta­nulmányait a Ludovika Akadé­mián folytatta, 1931-ben avat­ták tüzér hadnaggyá, majd ki­tüntetéssel elvégezte a hadi- akadémiát is. Huszonkilenc évesen vezérkari próbaszolgá­latra Kaposvárra került, ahol megismerkedett Bánó Máriá­val, akit három év múlva fele­ségül vett. Közben áthelyezték a vezérkari tisztek csoportjába, s megjárta az orosz frontot és Erdélyt, majd Nyíregyházára vezényelték, ahol az I. lovas­dandár vezérkari főnöke lett. Egy évvel az esküvő után meg­született László fia, rá két évre Mária lánya - utóbbi már az őr­nagy halála után látta meg a napvilágot. Pedig Simon László túlélte 1944-ben a lengyel fron­tot, harcolt a Pripjaty-mocsa- rakban a partizánok ellen, si­keresen kitörtek a bekerítéssel és megsemmisítéssel fenyegető szovjet gyűrűből Varsó alatt, mielőtt visszavezényelték Kecskemétre. Decembertől a Dunántúl keleti részén küzdött csapataival a szovjetek ellen, ám a Vértes térségében szinte teljesen felőrlődött a hadosz­tály, melyet Dunaszerdahelyen töltöttek fel háromezer fősre, valamint a nyilasok leventéket osztottak be melléjük. A szinte fegyvertelen gyere­kekkel kellett volna felvennie a harcot a szovjet tankok ellen, hogy elterelje figyelmüket a Bu­dáról kitörni készülő német csapatokról, emellett megtarta­nia egy nagyjából ötven kilomé­teres védvonalat a Vértesben, ám megtagadta a parancsot, a leventéket pedig hazaengedte. Másnap dördült el a pisztoly a kúria parkjában.- Kevesek által ismert hős, ám annál nagyobb példát adott emberségből, felelősségtudat­ból és -vállalásból - mondta az emléktábla-avatáson Oláh La- josné kaposvári alpolgármester. És nem mellékesen becsület­ből, elvhűségből. ■ Vas A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom