Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-30 / 100. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 30., PÉNTEK Kis Margit nagy kalandja a Somogyival életút 41 év egy munkahelyen, ahová az emberek nem hazudni, hanem segítséget kérni járnak Mészáros Ferencné negyvenegy év után ma reggel először nem siet a Somogyi Hírlap szerkesztőségébe. A napját így is az újsággal kezdi, de utána több ideje marad a családra, a kertre, Picúrra és a pecázásra. Czene Attila-.- Mennyi ideje annak, hogy Somogy megye napilapjánál dolgozol?- 1969. július 1-jén jöttem a céghez. 16 éves voltam. Az akkori főszerkesztő, Jávori Béla vett föl.- Besétáltál az utcáról?- Á, dehogy! Székely László- né, akit akkoriban még Fehér Évának hívtak, itt dolgozott újságíróként. Béla kérdezte tőle, ismer-e valakit, aki nemcsak gépelni, hanem gyorsírni is tud. Ugyanis már fél éve keresett, de nem talált senkit. Közös tanárnőnk volt a gyors- és gépíró iskolában Varga Józsefné, ő javasolt engem.- Sikerrel, ezt tudjuk. De volt próba?- A főszerkesztő nem tudott olyan gyorsan diktálni, ahogy én írtam. Pedig politikai tartalmú mondandója volt, tele idegen államfők neveivel. Máskor is ilyen nehéz szöveggel állt elő, mert úgy gondolta: akinek ez megy, annak más nem okozhat problémát. Hibátlanul áttettem gépírásba, így aztán maradtam. Éva később mesélte, hogy Jávori Béla utóbb odament hozzá: s nekiszegezte a kérdést: kit küldtél te ide? Megijedt, hogy valami bajt csinált. De a főszerkesztő csak meg akarta köszönni a segítségét, mert nagyon meg volt elégedve a teljesítményemmel.- Bírtad a tempót később is?- Abban az évben, 1969-ben egy versenyen Somogy megye legjobb gyorsírója lettem. Percenként 450 szótagot kellett írni. Ez gyors hadarásnak számít, a mostani kiadóvezetőnk, Ficsór János hiába kapcsolna rá, ennél ő is lassabb...- Hogyan kerültél a gyors- és gépíró középiskolába?- Végig kitűnő tanuló voltam az általánosban. Azt szerették volna a szüleim és a tanáraim, hogy orvosnak, vagy legalább pedagógusnak tanuljak, de én semmiképp nem akartam olyan iskolába menni, ahol tornaórát is tartanak. A Baranya megyei Gödrén ugyanis, ahol a gyermekkoromat töltöttem, a barátnőm barátnője, egy gyönyörű lány a torna miatt púpos lett, s ez a kép mindig előttem lebegett. De egyáltalán nem bántam meg, hogy így alakult az életem.- Milyen volt az első nap, emlékszel?- Az mindenkinek egy pokol, arra nem is akarok emlékezni. Úgy érezhettem, hogy mindenki engem figyel. Persze akkor még fiatal voltam, olyannyira, hogy évente hat nap pótszabadság járt ezért. De aztán jött a második nap, meg a többi sorban, negyvenegy éven át... Mészáros Ferencné: mindig megmondtam a kellemetlent is, mert az egyenes beszéd szerintem nagyon fontos- Nem akartak elcsábítani másik munkahelyre?- Két-három évvel később hívtak a Délviéphez. A cég személyzetise és jogásza rendszeresen a pécsi busszal utazott Kaposvárra, akárcsak én. Gyakran beszélgettünk. Szimpatikus lettem számukra, személyesen hozták el a kikérőt a Somogyihoz. Egyből 250 forintos havi fizetésemelést ígértek, ami akkor nagyon sok pénzt volt. A szerkesztőségben akkoriban évente 50 forinttal növelték az újságírók fizetését, rettentő ritka volt, hogy valaki 100 forinttal többet kapott. Betege lettem a problémának, mert nagyon szerettem volna itt maradni, de óriásinak bizonyult a különbség a járandóságba. Végül Jávori Béla mégis emelt 200 forintot a béremen, ezért maradtam.- Miért hív az újságnál mindenki kis Margitnak, míg otthon Nanának becéznek?- A titkárságon a kolléganőmet is Margitnak hívták. 0 magas volt, én pedig alacsony. Ő lett a hosszú Margit, én meg a kis Margit. Nanának én hívtam az édesanyámat, most csak a férjem nevez így. Nagyon kedvesnek gondolom.- Négy főszerkesztőt szolgáltál; Jávori Bélát, Tröszt Tibort, Kercza Imrét és Árpási Zoltánt Melyiknél mire kellett a leginkább figyelned?- Mindegyikükkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom. Megbíztak bennem, önállóan dolgozhattam. Én a kellemetlent is megmondtam mindegyiküknek, az egyenes beszéd szerintem nagyon fontos.- Közmondásos, hogy milyen határozottan védted a lapot, a kollégáidat a szerkesztőségbe berontó felháborodott, durva emberekkel szemben.- Régen sokkal nagyobb volt az ügyfélforgalom, mint manapság. Előfordult, hogy egy évben 1200 panaszügy fordult meg a titkárságon. Sokan személyesen jöttek, volt nap, hogy 5-6 ember is. Főleg hétfőn, úgy látszik a hétvégén gyűjtöttek erőt ehhez. Az ösz- szes levelet évekig őriztük, mielőtt bezúzták volna.- Emlékszel érdekes esetre?- Bejött egy asszony, aki elpanaszolta, hogy amikor Kaposváron leszállt a buszról, valaki úgy pofon ütötte, hogy elesett. Azt állította: el akarják üldözni a lakásából, hogy megszerezzék azt. Mások persze nem vették komolyan. De nekem az az elvem, hogy az emberek nem azért jönnek ide, hogy hazudjanak, hanem hogy segítséget kérjenek. Leültettem, meghallgattam, s ezek után úgy gondoltam, hogy ez óriási téma. Odaadtam Katona Józsefnek, aki megírta a másnapi lapba. Ennek hatására rendőrök jöttek Budapestről, és lelepleztek egy lakásmaffiát. Utána az egész magyar sajtó foglalkozott az üggyel.- Nem akartak idegenek visz- szaélni a Somogyi nevével, befolyásával?- A Balaton-parton betörők fosztogatták a lakásokat. Az volt* a trükkjük, hogy az otthoniakat különböző ürüggyel eltávolították. Érkezett egy fax a szerkesztőségünkbe, amiben megköszönte a feladó, hogy őt sorsoltuk ki, s jegyet kap ajándékba tőlünk a kaposvári Lagzi Lajcsi koncertre. Csak azt nem értette, hogy miért nyert, ha nem előfizetője a lapunknak. Volt aki azt mondta, hogy túl sok krimit olvastam, mégis elküldtük a levelet a rendőrségre. Ők pedig csapdát állítottak; a család távozott otthonról. A bandatagoknak csak azért nem kellett börtönbe vonulniuk, mert a rendőrök türelmetlennek bizonyultak, s nem várták meg, amíg betörnek a házba, lecsaptak rájuk már akkor, amikor másztak föl az ablakba.- Van egy hosszú pengéjű tőr az asztalfiókodban. Sose kellett elővenni?- Legalább 35 éve annak, hogy kaptam a férjemtől. Nem azért, mert bárkitől félnék, de akkor úgy gondoltam én is, hogy jó ha van. Csak viccből szoktam időnként elővenni.- A palántáidat többet mutogattad... ■ Hálás vagyok Jávori Bélának, hogy fölvett ide; minden vele kezdődött. Mészáros Ferencné 1952-BEN SZÜLETETT Gödrén, Weig Margit néven anyakönyvezték. Az általános iskolát helyben végezte kitűnő eredménnyel. Kaposváron először a gyors- és gépíró, majd a közgazdasági szak- középiskolát végezte el. 1969 óta dolgozik a megye napilapjánál. FÉRTE MÉSZÁROS FERENC, aki huszonhat esztendeje közúti árufuvarozással foglalkozik. Egy fiúk van, Csaba műszaki eladónak tanult, a kereskedelemben dolgozik. HOBBIJA A KERTÉSZKEDÉS. Kedvenc növénye a rozmaring. Valószínűleg azért, mert gyermekkorában Gödrében nyolc-tíz évig is eléltek az óriási rozmaringbokrok. Sajnos eddig Kaposfőn nem sikerült meghonosítania, de tovább próbálkozik. Egyébként minden szabadidejét a kertben tölti. Egyedül a szőlőművelést nem szereti (igaz, a bort sem), ezért a tőkéket kivágták. A NYULAIK ESZIK MEG a kertükben termett zöldségek maradékát, valamint a lucernát. Most csak egy anya él náluk és annak a szaporulata.- SZERENCSÉSNEK TARTOM magam azért, hogy a hobbimnak is élhetek - vallotta Mészáros Ferencné. - S mert egész életemben olyan munkahelyen dolgoztam, ahol szerettem, és ahol engem is szerettek.- Az idén csak Balassa Tamás kollégánknak vetettem paprikát, aki nemrég költözött családi házba. Igazából 2006 óta nem foglalkozom ezzel, amióta átépítették és nagyon megszépült a szerkesztőség. Előtte tele volt palántával bevetett ládákkal az összes ablak. 15-20 centisre nőttek, akik látták, azt mondták, hogy ilyen szép a kertészetben sincs. Kercza Imre nagy támogatója volt ennek a hobbimnak, neki és Lengyel Jánosnak is sokat vetettem, no meg bármelyik kollégának, aki megkért erre.- Kaposfőről jártál be dolgozni. Ott mekkora a birtok?- 3000 négyzetméter. Egy része gyümölcsös, de körülbelül kétharmada szántó, ahol a konyhakerti növényeken kívül kukorica terem. Ha hazaérek a Somogyi Hírlaptól, még 2,5-3 óra hosszat világos van, s sokat tudok dolgozni. Az utóbbi két nap például kukoricát vetettem, mert annak üyenkor már a földben van a helye.- Akkor nem sokat költesz a boltra.- Zöldséget, gyümölcsöt, krumplit meg ilyesfélét nem vásárolok boltban, minden megterem otthon. Csak kimegyek érte a kertbe, kinyitom a spáj zajtót vagy a hűtőszekrényt. Ügyelek a családom egészséges táplálkozására. Szerintem decembertől tavaszig nem szabad paprikát és paradicsomot enni, mert tele van méreggel. Nekem ingyen sem kéne. Mindig csak azt szabad enni, aminek az évszaka van. Télen almát, hagymát, céklát és káposztát, tavasszal az epertől kezdve ami éppen terem. Én nem permetezek a krumplin és a fákon kívül semmit, nem szabad, és fölösleges is. Nyártól nagyon sok gyümölcs érik. Teszek el minden évben lekvárt, de mirelitet és savanyúságot is.- Ez így nagyon egészségesnek tűnik, de úgy tudom: előfordul időnként, hogy pörköltet eszel reggelire.- Este főzök, s valóban reggelire eszünk meleget. De pörköltet csak ritkán, sokkal inkább főzeléket. A mondás szerint is: reggelizz úgy mint egy király, ebédelj mint egy módos ember, s vacsorázz mint egy koldus! Na mondjuk az azért nem igaz, hogy úgy vacsorázom, mint egy koldus...- Nemrég olyan szomorú voltál, azt hittük, elhunyt egy családtag. Aztán kiderült, hogy elütötte egy autó a macskádat.- Majdnem mindegyik macskám így végezte, mert a 61-es út mellett lakunk. De mindig van utánpótlás, és mindig van kedvenc. Most éppen Panni. Meg Picúr, egy koromfekete félperzsa cica. Tavaly ősszel született, nem is tudtam hogy létezik, de egyszer csak odahozta hozzám az anyja, hogy neveljem föl.- Magadra nem is marad időd.- Dehogynem. Eddig is eljártunk pecázni a Ferivel. A férjem és a fiam ugyanis csak úgy érzik igazán jól magukat, ha mindhárman együtt vagyunk. Most még több időnk lesz erre, nagy terveink vannak. Sokfelé járunk; így a Balatonra is el szoktunk menni, s kétszer-há- romszor egy évben a holt-Drá- vára, ami gyönyörű, de nagyon messze van. Továbbá Meiszterics Esztereknek van egy tavuk Aradpusztán, oda is vissza-visszajárunk.- Fogásban gazdagok ezek a kirándulások?- Egyszer megakasztottam egy nagy angolnát a balaton- máriai árokban. Persze előfordul, hogy csak a macskáknak való akad horogra, máskor viszont órákon át halat kell pucolni. De nem ez a lényeg, hanem hogy az ember jól érezze magát.- Most, hogy visszavonulsz, tervezed, hogy jobban részt veszel a falu, a kaposfőiek életében?- Soha nem jártam sehová, nincs is szándékomban.- És a reggelek hogyan kezdődnek majd, a meleg főzelék előtt?- A Somogyi Hírlapnak előfizetője vagyok évtizedek óta, mert ez így tisztességes. S azt akartuk, hogy a férjem is már korán reggel olvashassa az újságunkat. Mostantól majd én is kíváncsi leszek, hogy mit dolgoztak a kollégáim a lapzártáig. De nem vagyok szomorú, mert én mindig a Somogyi Hírlaphoz tartozom; a gyökerek nagyon mélyek s azokat nem lehet elszakítani.
