Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-03 / 78. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 3., SZOMBAT A Himaláját nem kell akadálymentesíteni a sorsfordító Az empátia sokat segíthet a fogyatékkal élőkön, ráadásul nem is kerül semmibe Ifi Hegedűs Lajos KÉT ÉVES VOLT, amikor 1952- ben gyermekparalízis miatt minden végtagja lebénult Kaposváron az orvosok azt mondták, örök életére béna marad. A szülei azonban nem törődtek bele a diagnózisba. Pestre vitték, s a kezelés segített: egyedül a bal lábába nem tért vissza a normális élet Ötvöskónyiban, ahol éltek, fel sem merülhetett, hogy mozgássérült intézményben tanuljon, a helyi iskolába járt ép gyerekek közé. Sohasem éreztették vele, hogy más lenne, nemhogy szülőfalujában, de később a kaposvári középiskolás évek alatt sem. Persze nem is akart kiríni közülük, még testnevelésből sem volt felmentve, csak éppen a különböző futógyakorlatok helyett fekvőtámaszokat nyomott, futball közben pedig a kapuba állt Osztálytársai azon sem csodálkoztak, hogy úttörő-, majd építőtáborba is elment velük, s bár kivételeztek vele - a kollégiumban volt, hogy az emeletes ágy felső szintjén jutott neki hely -, odafigyeltek ni hosszabb túrák során mindig segítettek cipelni a hátizsákját a közgazdaságiban érettségizett, majd a pécsi jogi egyetem következett Közben nő hány sorstársával együtt meg alakították a mozgáskorlátozottak megyei szervezetét, melynek csakhamar elnökévé választották. Az ügyvédi vizsgát követően 1987-ben a mozgáskorlátozott szervezetek országos elnöke lett, s közben biztosítási szakemberként dolgozott, manapság pedig ismét ügyvédkedik. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el, a köztársasági érdemrend tisztikeresztjét az idén vehette át úgy véli, egy fogyatékos számára a legfontosabb, hogy saját maga elfogadja a helyzetét, ám ettől még nem kell lemondani a céljairól, álmairól: megkötésekkel bárki élhet teljes életet. Ő például 40 éve motorozik, persze kompromisszummal: a lába miatt balra mindig óvatosabban kanyarodik.. Nagyjából fél évtizede egy beszélgetésünk során azt mondta: a fogyatékkal élők ügye valahol félúton jár a Taigetosz és Eldorá- dó között. Vas András- Azóta közeledtek?- Hogyne - felelte Hegedűs Lajos. - A Taigetosz felé...- Egy lépés előre, kettő hátra?- Az elmúlt években az érdek- védelmi munka érdemi része nem arra irányult, hogyan lehet előrejutni, hanem, hogy miként állítsuk meg a hanyatlást. Finanszírozásban például az idén visszatértünk a 2003-as szintre.- Ezek szerint a pénz hiányzik.- És a szándék. Olyan országban élünk, ahol, ha van akarat, jut rá pénz is.- Mint évekkel ezelőtt az akadálymentesítésre?- Ez az egyeüen terület, ami . még halad előre, persze az uniós pénzeknek köszönhetően. A neve is új: hozzáférhetőségnek hívják. A többi terület viszont olyan, mint egy háztartás: ha akarnák, jutna rá pénz.- Hatszázezer ember érdeke smafu?- Vagy egymillióé. Az uniós szempontok alapján ugyanis ennyien számítanak idehaza fogyatékosnak. Az EU ugyanis a szervátültetette- ket, a krónikus vagy pszlchi- MM átriai betegségben szenvedőket is ide sorolja. , fel, nem a fogyatékosok érdeke, hogy teljes jogú tagjai legyenek a társadalomnak, hanem mindenkinek.- Inkább tartózkodás érződik irányukban.- Valahol érthető. Az ember, ha nem ismer valamit, fél tőle. Idehaza a rendszerváltás előtt amúgy is tabunak számított a fogyatékosok helyzete. A szocializmus az elkülönítésben hitt, a vezetők úgy gondolkodtak, az utcán problémát jelentenének. Ez viszont azt jelentette, hogy az emberek, az épek és sérültek egyaránt, így szocializálódtak.- Ma teljes az egyenjogúság.- logszabály már van, az agyak átállítása viszont lassabban zajlik. Ráadásul a fogyatékosok is elfogadták ezt a helyzetet: a külön iskolát, munkahelyeket, otthonokat.- Elfogadták vagy beletörődtek?- Ez a helyzet kényelmes is lehet, ha valaki nem elég tudatos. Ám ezzel együtt lemond a jogáról, hogy beleszóljon a döntésekbe. De megkezdődött a tudatosodás, s szerencsére a társadalom részéről is. Például ma már rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie a cégeknek, ha nem foglalkoztatnak elég megváltozott munkaképességűt.- Harminc éve, amikor Kaposváron elindították a mozgalmat, hitte volna?- Nem láttunk ilyen messzire... Baráti, mondhatni véd- közösségként kezdődött az egész, csak aztán szerencsére elég hamar rájöttünk, ezt a misztikus világot a közös sírás-rívás helyett ki kell nyitni a társadalom felé.- „Félutasként” nem lehetett könnyű. Nem rótták fel, hogy nem „elég” sérült?- Habitus kérdése az egész. Sokan, kisebb fogyatékossággal sokkal elesettebbnek érzik magukat, mint mondjuk egy négyvégtag-bénult. Az a lényeg, ha valaki kevésbé fogyatékos is, I de a legrosszabb helyzetben lé- 8 vő szintjén tudjon gondolkodni. Persze, ebből adódhatnak konfliktusok. Ez egy társadalom a- Ez a lakosság tíz százaléka! Ilyen alacsony az érdek- érvényesítő képességük?- Egy polarizált rétegről van szó, amely ráadásul az átlagnál sokkal kiszolgáltatot tabb.- Az ép társa dalom pedig átnéz rajtuk.- Az a baj, hogy nem ismerték társadalomban, hasonló problémákkal.- Irigység? Intrikák?- Mi is emberek vagyunk... Csak annyi a különbség, mi jobban figyelünk egymásra, mert aki itt legalul van, teheteüen.- Hogyan tud ehhez alkalmazkodni egy ép, aki hirtelen a fogyatékosok közé kerül?- Ez is emberfüggő. Ha korábban egy szúnyogcsípés miatt is képes volt nyavalyogni, talán sohasem tudja feldolgozni, hogy megváltozott az élete. Ha viszont sikerül az önsajnálaton túllépnie, teljes életet élhet.- Mint a hegymászó Erőss Zsolt.- Felfogta, hogy egy mindenre alkalmatlan lábbal sokkal nehezebb lenne az élete, mint ampu- táció után. Azt kell megérteni, hogy vannak megváltoztathatatlan dolgok, de ettől még az adott szituáción belül rengeteg lehetőség adódik.- Mégis, ha épek között szóba kerül például a tolókocsihoz kötöttség, sokan rögtön öngyilkosságról kezdenek beszélni.- Mert a fogyatékosságról mindenki előtt csak a negatívumok jelennek meg. Pedig igazából senki sem teljesen egészséges. Ráadásul az ember élete során kétszer is a szinte teljes fogyatékosság tüneteit produkálja: csecsemőként és nagyon idős korban. Ezt elfogadják, ám a köztes időben mégis természetellenesnek veszik.- Csak Magyarországon?- Valamilyen szinten mindenütt. Persze a fejlett országokban előrébb járnak, jobban tudnak számolni.- Mármint?- Jobb a rehabilitációra költeni, mint a gondozásra. Előbbi első pillanatra drágábbnak tűnik, de 4-5 év alatt megtérül. Csak ezt még nem érti a társadalom.- Annál inkább látja az előnyöket. Például a mozgássérült parkoló-igazolványoknak nagy a respektjük.- Ez egy ilyen ország... Nem azt kérdezik az emberek, miért használod jogosulatlanul, hanem, hogy hol szerezted. Nyugaton az ilyeneket társadalmilag elítélik. Ott csaló, itt ügyes...- Mindig lesznek.- Csak nem mindegy, menynyien. Pedig elmondtuk, hogyan lehetne jobban csinálni, csökkenteni a visszaélés lehetőségét, de nem érdekelt senkit.- A kormányzat is úgy érez, ahogyan az átlagember vélekedik: a fogyatékos mindig csak több pénzt akar?- Ez sztereotípia! Ami nekünk nélkülözhetetlen, az mindenki másnak kényelmes. Gondoljon csak a liftre, az alacsony padlójú buszokra, a tévé távkapcsolójára. Amit kifejezetten súlyos mozgássérültek kedvéért fejlesztettek ki anno. Nem azt várjuk el, hogy a társadalom mindent elvégezzen helyettünk, csak a körülményeket teremtsék meg. Ha ez sikerül, minimaüzálni lehet a különbségeket a fogyatékosok és az épek között.- A Himaláját nem lehet akadálymentesíteni...- ...de egy épületet lehet eleve úgy tervezni. Nem pénz kell hozzá több. Csak empátia... Hegedűs Lajos: észre kellene venni, hogy a rehabilitáció már középtávon is olcsóbb, mint a gondozás Ha szereti a hasát és vastag a bukszája: irány a Fehér Ló! étlapozó Ne higgyen az étlapnak, kérje és kóstolja a specialitásokat, kitűnő például a májgombócleves Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná VáltozaÜanul remek a csilis szarvasragu a siófoki Fehér Lóban. Igaz, két évvel korábbi látogatásunktól eltérően ezúttal texasira keresztelte a pincér. S ugyanúgy hiányzott az étlapról, készséges felszolgálónk azonban ránk nézett és ezt javallottá, mint a ház specialitását. Déja vu: két éve ugyanígy jártunk, elkezdtük böngészni az amúgy nem túl változatos étlapot, amikor eübénk perdült egy nagybajuszé főúr és előadta, majd ő megmondja, mit együnk. Levest nem is ajánlott, mondván, akkora adagok lesz- -nek, hogy csak na. No most, két év eltelte után nem a nagybajuszé, hanem egy fiatalabb pincér nézett végig rajtunk és miután étvágyhozó- pálinka-ajánlatát sajnálattal bár, de visszautasítottuk, személyre szabott ajánlatokkal rukkolt elő. De ő levesekkel kezdte ám, s mennyire jól tette! Az is kiderült kisvártatva, hogy két éve nagyot hibáztunk, amikor hagytuk magunkat lebeszélni a levesekről. De még mielőtt kihozta volna roppant készséges emberünk e gőzölgő remekeket, megállapíthattuk: nem szerencsés elhamarkodottan az éüapról rendelni a Fehér Lóban, mert ami nincs rajta, éppen az a nyerő, így a helyben gyúrt májgomÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Ív még jobb, mint két éve KÖRNYEZET „ ^ (1-10 pont): í ugyanaz a káosz étel _ „ • , (1-20 pont): 19(16)* a texasi ragu örök *A korábbi pontszám bócból készült leves, melynél jobbat aligha ettünk eddig hosz- szú ideje tartó somogyi vendéglőjárásunk során. ízes volt, és kitűnően sikerültek a gombócok. A tojásos erőleves is megütötte a legmagasabb mércét is. Nem kellett túl sokat várnunk a második fogásra, e kevés idő is elegendő volt azonban arra, hogy leszögezzük: a westernkocsma-jellegű pub és étterem semmit sem változott két esztendő alatt. Annyi, stílusában erősen különböző dekorációt zsúfoltak össze a festménytől a feketeafiikai szobrocskán át a petróleumlámpa-utánzatig az amúgy sem túl tágas helyre, hogy a kevesebb bizony több lenne. Mintha nem igazán tudták volna eldönteni azóta sem, hogy milyen jelleget szeretnének kölcsönözni az amúgy barátságos Balaton-közeli vendéglőnek. Az étkek azonban feledtették minden merengésünket. A társaságunkban lévő kiskorúra lávakövi pulykát „szabott” a mi jó pincérünk héjában főtt burgonyával és gyümölcsökkel. Cso- magoltattuk a végén a maradékot, de csak mert a mennyiséggel akadt bajunk. Fél adag e helyütt nem létezik, de ennél nagyobb trauma sose érjen bennünket Somogy éttermeiben. Igaz, ami igaz, a texasi szarvasragu is kifogott rajtunk, mert bár valóban kitűnő (kellően csípős, jól harmonizál a kukorica, a hagyma, a bab, a szalonna), nagy étkű ínyenceknek ajánlott első sorban, nem efféle özvegyeknek, ráadásul egy kitűnő leves után, no meg friss, ropogós kenyérrel... Megvalljuk, a Fehér Ló-serpe- nyős is legyőzött bennünket, kivetni valót sehogyan sem leltünk benne. Desszert? No, erre gondolni sem mertünk már ezek után, s még az is meglehet, hogy ez volt a Fehér Ló szerencséje. Két éve ugyanis éppen az óriáspalacsinta rontotta le az összképet, most e helyett ha valami, akkor a számla kissé borsos végösszege. Szereti a hasát és vajstag a bukszája? Akkor irány a siófoki Fehér Ló!
