Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-10 / 83. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 10., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP A színészcsinálóra bérletet lehet váltani lokálpatrióta A Déryné Vándorszíntársulat Török Tamás GYERMEKKORÁBAN a színházról álmodozott, mégis röplab- dázni kezdett. NB-I-es szintig jutott a saját maga által alapított csapatával. Közben érdeklődött a színjátszás iránt, példaképének egykori magyar tanárát, Vidák Gizellát tekinti Elvégezte a Színművészeti Egyetem színházi dramaturgesztéta szakát, igaz azonban, hogy ez csak egy az öt diplomájából, amelyek között az ELTE történelem szakos papírja is megtalálható. Erről azt vallja, hogy mindig a megváltozott körülményekhez kellett képeznie magát, és ha azt nem is tudta mindig, mi akar lenni, azt igen, hogy mi nem. BÁR TABON született, közel 50 éve él Kaposváron, igazi lokál- patrióta. Úgy véli az ember ott töltse be a hivatását, ahol él A „városnak lelke van” - indo kolja a kötődését Jellemző, hogy amikor a Színmű- vészetin írta és rendezte a vizs- gadarabjait, azokat is mind Kaposváron mutatta be, igya Yermát, a Rózsaszínű életet, a Jancsi és Juliskát is a megyeszékhelyen nézték meg a tanárai 1998-ban Kaposvár Szolgálatáéit, 2000ben Somogy Polgáraiért kitüntetésekben részesült Húsz éve alapította a Déryné Vándorszíntársulatot, amely azóta önfenntartó. 2007-ben az ENSZ Menedékdíjjal jutalmazta a „Mirad - Egy fiú Boszniából” című stúdiódarabban dramaturgként nyújtott munkájáért Jólesik a kitüntetés, de nem foglalkozom vele naponta” - vallja. Két lánya van, Anna 20, Kata 24 éves. „Remélem ők is a barátjuknak tartanak”. rajtuk kívül a tanítványaira a legbüszkébb: Bellái Judit a Bécsi Operában, Lugossy Klaudia Szolnokon, Bállá Eszter a Madáchban, Szabó Kimmel Tamás a Nemzetiben játszik, Karalyos Gábor, Bartsch Kata és Egres Katinka szabadúszók, D. Tóth András az RTL Klub riportere, Horváth Szabolcs, Savanyó Attila és Tarr Judit színművészetis. a hobbijáról pedig csak any- nyit mondott: „a munkám”. Huszonöt évig volt élsportoló, majd a színművészetben találta meg önmagát. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Török Tamást, a Déryné Vándorszíntársulat művészeti vezetőjét. Meiszterics Eszter- Ma már egyáltalán nem ját szik?- Huszonöt éven át voltam hűséges a röplabdához, 92- ben letettem a labdát. Azóta nem léptem pályára. Sosem érdekelt az edzősködés, korábban is játékosedző voltam. Nem akartam kiszupe- rálódni, az öregfiúk csapata nem jött volna be. Nagyon hiányzik, álmaimban viszont ugyanúgy játszom, mint aktív koromban. Mindegy, hogy sport vagy színház, a belső' motiváció a lényeg.- Mi hajtja? Az elégedettség? A siker?- A megismerés. Szere tem feszegetni a saját határaimat. ® Csak olyan munkahelye ken dolgoztam, ami a hobbim is volt, és amikor elkezdtem nem szeretni, odébbálltam.- Kikkel nehezebb? A « sportolókkal vagy a színészekkel?- Majdnem ugyanaz. Engem mindig a fejlődési folyamat érdekelt.- Azok a kaposvári fiatal színészek, akik országosan elismertek lettek, szinte mind az Ön tanítványai voltak egykor. Mi Török Tamás titka?- Úgy szoktam mondani, hogy váltsanak bérletet rám! Vegyenek ki minden olyat belőlem, amiből hasznuk van és építi, előre viszi őket. Ezzel a bérlettel addig utaznak, ameddig akarnak.- Szeret színházba járni?- Nem nagyon, mert fáraszt. Csak a tanítványaimat szeretem nézni. Tudják, hogy őszintén megmondom a véleményemet. vezetője álmaiban még remekül röplabdázik „Ha a műsoraimmal el tudom gondolkodtatni a közönséget, az jó.’- Kemény kritikus?- Azért hívnak oda!- Kit néz meg legközelebb?- Bartsch Katához megyek Székesfehérvárra. Kérte, hogy nézzem meg a Vágy villamosában.- Azt mondják, hogy a Színművészeti Egyetem teljesen átformálja a személyiséget. Ön is így látja?- Az összes tanítványom nagyon fiatalon került be, és szinte mindegyik más személyiséggé alakult a négy év alatt. Olykor előnyükre, olykor nem.- A mentoruknak tekintik önt?- A barátjuknak. A Színművészetit öreg fejjel végeztem el, a tanítványaim után mentem el tanulni. Volt olyan, hogy Karalyos Gáborral, Bartsch Katával, Bállá Eszterrel, Egres Katinkával egy kollégiumban laktunk Pesten. •- Napi kapcsolatban áll velük ma is?- Többségükkel igen. (És nem túloz, éppen harmadszor csörög a telefonja, gyakorlatilag sorra bejelentkeznek a tanítványok, hogy éppen honnan hova nyargalnak, hogy ment a próbájuk...)- Volt olyan tanítvány, aki alkalmatlannak bizonyult?- Nem az én dolgom eldönteni. Fordított módszerrel dolgozom, előbb tanítom őket énekelni, majd színpadon beszélni.- És ez tényleg bevált?- Gondoljon csak arra, hogy az ember előbb használ dallamokat,- még ha az gőgicsélés is - mint szavakat. Az állatvilágban is számos lekottázható dallam van.- Mi a véleménye a mostanában népszerű drámapedagógiáról?- Hókuszpókusz, ami tévútra visz. Sokan hiszik, hogy ha drá- mapedagógiáznak, akkor színjátszást tanulnak. Pedig nem. Ha színész pályára készítünk fel valakit, akkor a drámapedagógia csak módszer és nem produkció. Ha drámapedagógiai módszereket alkalmaz egy magyartanár, az nagyon jó. De hogy a dráma- pedagógia kiváltsa a színjátszást, az elképzelhetetlen!- Mégis sokan összemossák.- A színjátszás alapja kőkemény munka beszédtechnikával, mozgáskultúra fejlesztéssel, énekléssel. A pályára, az előadásra készít fel, nincs napi siker, sok kínlódás és munka van. A drámapedagógiában pedig naponta lehet sikerélménye a fiatalnak.- Ezért jött el a Toldiból?- Nem ezért, de ma is meggyőződésem, hogy művészetet művészeknek volna szabad csak tanítaniuk.- Miért nem tanít az egyetemen?- Korábban felkért a dékáni hivatal, hogy adjam le, milyen kurzusokat tudnék vezetni, én leadtam. Azóta sem kerestek.- Pedig a Nyári Színház jó lehetőség lenne a színművészetis fiataloknak a bemutatkozásra.- Volt már két sikeres bemutatkozásuk, szerintem fontos lenne a kaposvári közönséggel találkozniuk, rajtam nem múlik.- Miért szeretik az emberek a dérynések műsorait?- Mert róluk szólnak. Az ünnepi műsoraink nem átpolitizáltak. Küzdelmes történelmünk során mindkét oldalon emberek voltak, érzelmi és fizikai veszteségek. Mindig ezt próbáltam szemléltetni. Ha el tudtam gondolkodtatni a közönséget, az jó.- Kisebbik lánya, Anna is tagja a társulatnak. Nehéz neki?- Igen, szigorú vagyok. Volt egy zongoristánk, aki azt mondta:- Figyelj! Legyél már az apja is!- Tudatosan nevelte a pályára?- Nem, magától kezdte el még az óvodában. Később a Hajmási Pétert fújta a zuhany alatt. Képzelheti, amikor hallom, hogy tisztán kiénekel minden hangot és csak nyolc éves. Ekkor döbbentem rá, hogy minden eldőlt.- Játszottak együtt valaha?- A Jancsi és Juliska című mesejátékban, Anna lányom volt Juliska. A boszorkány szerepébe egyszer be kellett ugranom, szóról szóra tudtam a szöveget, csakhogy durván kellett viselkednem a 14 éves kislányommal, ketrecbe kellett dobnom, kiabálnom vele... Rettegtem a közös jelenettől, ám neki a szeme sem rebbent! Csak a boszorkányt látta, nem engem! Én szentimentális voltam, ő profi!- Látszik majd a Nyári Színház műsorában, hogy húszéves a Déryné?- Bár iszonyú aktualitása lett volna, hiszen idén tíz éves a Nyári Színház, ahol éppen mi, dérynések mutattuk be az első színházi előadást, a Yermát, mégsem lesz méltó ünnep. Volt olyan gondolatom, hogy ha már 20 évesek vagyunk, hazahívom az összes dérynést és ismét mi nyitjuk meg július 1-jén a Nyári Színházat. Anyagi okok miatt ez nem valósulhat meg. Nem akarom úgy ünnepelni magunkat, hogy az nem elegáns.- Feladja?- Úgy oldom meg, hogy a pat- cai alkotóházunk kapuit egész nyárra kitárom és jöhetnek, akik szeretnének velünk ünnepein-Tud énekelni?- Átlagos közönség hangom van, de igen kritikus a hallásom.- És szokott?- Kicsit vicces, vizsgázott sanzon és operett énekes vagyok, de sosem játszom a tanítványok között. Legfeljebb ha betanítok egy dalt, akkor előénekelem.- Játékosedzőként beállt a csapatba, most meg nem?- Á, így az egész előadás az enyém! Csészényi térbe töltött vasárnap déli boldogság csütörtökön étlapozó Családi hagyományok és racionális megoldások uralkodnak a várdai Borostyán étterem konyháján Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket Özv. Zimbabwei Kálmánná Elfelejtettük, vagy eddig meg sem találtuk. Gasztrosorozatunk szénakazlában új vendéglő szúrta meg tűként Özvegy Zimbabwei Kálmánnét, pedig már sokkal korábban elkanyarodhatott volna Várdára, ahol a falu egyeüen étterme - és valószínűleg egyik legfontosabb többfunkciós egysége működik. A Borostyán vendéglőt nehéz az eddig megszokott kritikai górcső alatt szemlélni. Az étteremben klasszikus kiskocsmái hangulat a fő motívum, ahol a talponálló szomjas vendégek kiszolgálása ugyanolyan fontos, mint a jégkrémmulti pálcikásainak értékesítése. Tisztázni kellett magunkban, hogy ez a mostani vidéki sanzon a racionalizált vendéglátásról szól, ahol sportszerűen nem számíthattunk világhírű séftrükkökre, egzotikus ízmesterkedésre, legfeljebb egy tisztességes ebédre. A hazaigyekvő, vagy éppen útközben egy sörre megálló vendégtársak duruzsolós poharaz- gatásának nyugalmában azonnal rendelhettünk székfoglalónk után. Az asztal praktikus és célszerű terítékét nem elemeznénk, de azt megjegyezzük, hogy a hely szelleme talán inkább piros kockás térítőkét kívánna. Az étlap nem hemzseg a különlegességektől, mégis nehezen választottunk a minden bizonnyal generációról generációra öröklődő családi receptekből összeállított ételkínálatból. A 300 forintos zöldborsóleves és a nem sokkal drágább Újházy tyúkhús mellett voksoltunk. Á gigacsészében tálalt, kétadag- nyi, gőzölgő levesek tízperces várakozás után kerültek asztalunkra, táljukban szinte felpúpozva. A sűrű, ízletes főzetekről az első kanalazás után kiderült, hogy a Borostyán konyhájában messzire kerülik a mesterséges anyagokat, a kapkodós gyorsítá- sos trükköket Mindkét leves vasárnap délidőbe repített minket, pedig csütörtököt írtunk. BoldoÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Figyelmes, udvarias KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Otthon a kiskocsmában ÉTEL (1 -20 pont): Finom leves, közepes sült gan dőltünk hátra az otthon élményével gazdagabban, ugyanakkor sejtettük: a főfogások ezen az érzésen csak halványítani tudnak majd, bármilyen nagy is a szeretet és az erő, ami a hátsó helyiségekben a tűzhely körül uralkodik a Fogadós szelet és az Oriy módra sült szűzpecsenye készítésekor. Prekoncepciónk sajnos beigazolódott, hiába próbáltuk egy kis utánsózással menteni sertéshúsainkat A fogadós szelet gombás jjásos töltelékén nem talál- ttuik semmi különlegeset, sokkal inkább a bátortalan fűszerezési hagyomány domborodott ki a különben ötletesnek tetsző, bundázott preparátumban. Az Orly-köntös enyhén olajosra sikeredett, így aztán a szűzpecsenye inkább az első balatoni lán- gos ízét öltötte magára, pedig a legnemesebb sertésdarab ott volt a talán túl sűrű tészta belsejében. Köretünket nem érhette panasz, a petrezselymes burgonya aranybamára pirítva örvendeztetett külalakjában, ízhiányosságait sóval pótoltuk. Kicsit idegenként éreztük magunkat, hiszen az étterem törzs- közönsége valószínűleg ritkán esik át nagy cserélődésen. Ennek ellenére otthon voltunk Várdán, amit a barátságos és figyelmes kiszolgálásnak, a családi hagyományokat örökítő konyhának köszönhettünk.
