Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-20 / 66. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 20., SZOMBAT A sztratoszférából tényleg térkép e táj a légi erő Az egykori parancsnok szerint a taszári bázis három-öt éven belül tönkremegy Ha az ember alkalmas egy posztra, nem mondhat nemet... Pintér Zoltán minden a középiskolában kezdődött Két barátjával ka­landot keresve ellátogatott a félegyházi repülőklubba, ahonnan aztán egyenes út ve­zetett az MHSZ-be. Édesanyja ekkor hallotta tőle először, hogy pilóta lesz, ám csak le­gyintett: majd elnövöd, fiam... A családi fészekből kirepülve a szolnoki főiskola követke­zett, majd három év a Szovjet­unióban, Krasznodarban. Hu­szonkét esztendősen, 1976- ban kezdte meg a szolgálatot Kecskeméten, ám egy év múl­va Taszárra vezényelték. huszonhárom esztendeig je­lentette számára a mindensé get, végigjárta a szamárlétrát, s végül bázisparancsnokká avanzsált Közben elvégezte a katonai akadémiát, majd az Egyesült Államok Air War Collegeán is diplomát szer­zett A kecskeméti bázispa­rancsnokság után Itália kö­vetkezett, Ferrarában a több­nemzetiségű légi hadműveleti központ parancsnokhelyette­seként dolgozott Lakásukat csak Hotel Pintérnek becézték a helyiek az állandó vendég sereg miatt. Előfordulj hogy felesége 80 emberre főzte a babgulyást. A família is élvez­te a tálján létet, végre gyak­rabban láthatták a családfőt, aki korábban szinte állandó­an szolgálatban volt. Lánya ti­pegő korában például a frászt hozta a kiskatonákm: mindegyikükhöz hangosan apázva odarohant. az „olasz meló" után már a nyugdíjon gondolkodott, ám felkérték az összhaderőnemi parancsnokság helyettes pa­rancsnokának, majd a légierő haderőnem főnöke lett. Szinte állandóan úton van, hosszú lenne felsorolni, hol járt, ám tavalyi kínai útja, amikor Hu Csin-tao elnök is fogadta, fe­lejthetetlen emlék számára. Sokszor csak bőröndöt cserél­ni tér haza Kaposvárra, a Rá­ma-hegyre. Ahol egyelőre csak csinosítgatja a házát, s a ho­moki szőlőre sincs ideje. Cse­rében viszont még hozzáírhat néhányat a több mint 2200 órányi repüléshez. Hadnagyként érkezett So­mogyba, és pokolba kíván­ta az áthelyezés pillanatát, hogy aztán bő három évti­zed múltán, immár vezér­őrnagyként szinte kapos­vári és taszári lokálpatrió­tának vallja magát. Vas András- Járt mostanában Taszáron?- Szilveszterkor elrepültem fe­lette -.válaszolta Pintér Zoltán.- És a látvány?- Gyomorszorító. Mármint a reptér. A régi katonai templom­ból kialakított múzeum, a tiszti­klubból átépített községháza vi­szont tetszett.- Feltörtek az emlékek?- Szörnyű volt így látni a haj­dani bázist.- Közel merészkedett?- Alacsonyra. Igazából a 85 éves édesanyámnak akartam megmutatni, hol szolgáltam.- Micsoda?!- Még életében nem repült, s egyszer megígértem neki.- Élvezte?- Elképesztő módon. Csak azt sajnálta, hogy nem adtam rá a pilótasapkámat. De tényleg tetszhetett neki, ugyanis január elsején elém állt: tavaly repült utoljára, az idén mikor fog? Meg­ígértem neki, hogy a nyáron kör­berepüljük a Balatont.- Mindenkit megfertőz?- Repülni csodálatos, semmi máshoz nem hasonlítható érzés!- Készséggel elhiszem valaki­nek, aki 21 ezer méteren járt...- Legalábbis a környékén. Nem tudtuk pontosan mérni. De való igaz, feljártunk a sztratosz­férába a könnyített, gépágyú nél­küli MIG-21-esekkel.- Kinyílt a világ?- Jó időben, láttuk az Adriát, a Lengyel-Kárpátokat, Zakopánét. És a havat az Alpokban, amiről mindig meg is jegyeztük, az életben nem fogunk ott síelni.- Az ilyen tévedéseknek örül igazán az ember... Arról nem is beszélve, hogy sokkal mesz- szebb jutott Ausztriánál.- Visszagondolva: tényleg hi­hetetlen.- Hol érezte magát a legjob­ban?- Olaszországban. Ferrará­ban éltünk öt évet. Csodálatos ország: délen sivatag, északon gleccserek, közte több mint hét­ezer kilométer tengerpart. Még most is rengeteg minden odaköt.- Ahogy látom, ez a vörös bor is odavalósi.- Ferrara mellől. Kiváló ital.- És az itáliai léthez tartozik.- Tényleg az életük része, de valahogy mértékkel: öt év alatt nem láttam részeg olaszt! A fő­nököm 62 éves volt, 45 éve boro­zott minden nap, talán, ha egy hetet hagyott ki, de egyszer sem rúgott be. Laza, kellemes embe­rek, de csak a szabadidejükben.- Dolgos olaszok?- A G8-ban (a 8 legfejlettebb ország - a szerző) nem lehet semmittevéssel bennmaradni.- Mégis hazajöttek.- Mert magyarok vagyunk. De gyakran visszajárunk.- Amerikába is?- Sokáig nem mentem a ví­zumkényszer miatt, noha a pozí­cióm miatt nekem nem kellett volna. De az ősszel talán...- Nem unja még az utazgatást?- A beosztással jár.- Megszokta már? Annak ide­jén a taszári bázisparancsnok­ságnak sem örült- Tüdőm, valakinek el kell vé­geznie ezt is. Még ha ez már nem is az a munka, amiért annak ide­jén jelentkeztem a főiskolára.- Azért szokott még repülni?- Néha még hiénázom...- Sportgéppel?- MIG-29-sel. De tervezem a Gripent is. Csak ritkán van lehe­tőségem, úgy kell elszöknöm az irodából.- Furcsa lehet egy pilótának az asztal mögött.- Akit kivesznek a kabinból, már nem tartja magát püótának.- Lehetett volna nemet is mon­dani?- Bizonyos szint felett nem il­lik. Ha az embert alkalmasnak tartják egy posztra, feladatra, nem mondhat nemet, nem néz­heti csak a saját érdekeit. Mos­tanság például kiválóan kama­toztatni tudom az amerikai aka­démiai kapcsolataimat. És ez esetben nem is én, hanem ép­pen a kapcsolatok a fontosak.- Taszárnak is juthat belőle?- Elsősorban politikai akarat kérdése, mi lesz a hajdani rep­térből. Aztán gazdasági, har­madsorban pedig szakemberek kellenek. Persze nem szoros ábécérendben...- Atyafi, barát, cimbora?- Pontosan... Viszont, ha há­rom-öt éven belül nem történik valami, vége Taszárnak. Hatvan­három kilométernyi fugája van a reptérnek, most senki sem keze­li. Az épületegyüttes is lassan romhalmazzá válik.- Tíz éve optimistábbnak tűnt: virágzó bázist vizionált, polgári légi közlekedéssel.- Komolyan hittem benne. Csak hát kishitűek voltak a ve­zetők. Addig kellett volna meg­csinálni, míg itt volt a honvéd­ség. És a politika is közbeszólt, jöttek az amerikaiak, igaz, csak hat hónapra terveztek.- Nénuleg több lett belőle...- Pedig nem akarták elhinni, hiába mondtam nekik: srácok, ez itt a Balkán...- Őszintén, lehet még remény­kedni?- Most katonaként mondom: ha lenne egy társaság, melynek komoly tervei vannak Taszárral, ingyen oda kell adni neki! Mert ha csak száz embernek is ad munkát, az is több, mint ami most van: egy lassan töredező betoncsík.- Méghozzá technika nélkül.- Óriási pénzt kellene beleöl­ni. Éppen ezért végre be kellene látni, most nem olyan időket élünk, amikor milliárdokat ad­nak egy ilyen területért. De tu­dom, ez nem ilyen egyszerű. És akkor a gazdasági lobbiról még nem is beszéltünk: kit enged­jünk ide? Oroszokat, ukránokat, kínaiakat? Mert a stratégiai szállítás óriási üzlet, komoly háttérmunka folyik az ügyében. Persze egy reptér csak akkor tud rentábilisan üzemelni, ha valamilyen gazdasági tevékeny­ség régiós szinten rátelepszik.- Látom, azért foglalkoztatja a dolog.- Egykori faszáidként ez erköl­csi kérdés számomra.- Úgy beszél, mint egy szüle­tett somogyi. Pedig...- ...annak idején azt kíván­tam, inkább lőjenek le, mintsem ide helyezzenek. Most pedig itt­hon vagyok Kaposváron.- És Kaposhomokon.- Sajnos a szőlőmre egyelőre kevés idő jut. De majd, ha nyug­díjba megyek!- Mikor is?- Még két év.- Egyszer már majdnem „ki­szállt”.- Amikor tavaly hazajöttünk Ferrarából, komolyan készültem a nyugdíjas évekre. Aztán meg­kerestek ezzel a mostani beosz­tással.- A magyar légierő haderőnem főnöke. Van olyan magasság, mint anno a 21 ezer méter...- Mégis sokszor eszembe jut a nyolcvanas évekből az a taszári századparancsnok őrnagy, aki bent ült a pilótafülkében... Nagymama csak délben édes, pedig nagypapa éhesszájú Étlapozó A kaposvári kifőzde és sütöde ad a kínálatra, de kora délutánra vagy a tepsi, vagy a cukor kevés Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban megpró­báljuk a vendég szemszögé­ből bemutatni a somogyi ét­termeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Minden idők legzimbabweibb Kálmánnéja rajongásig szereti az édességet De, az édességről most beszéltünk e hasábokon utoljára, és ez az álmoskönyv, no és a Pon­tozási segédlet az éttermek vitri- olos értékeléséhez című opusz (copyright Mme Zimbabwei grandma) szerint nem sok jót ígér. Körbe ettük immár másod­íziglen a belső-somogyi étter­mek nagy többségét, így keresve is alig találni olyat, ahol ne vet­tünk volna már mintát a sza­kács, a tulajdonos, a feleség és az olvasóközönség okulására. De gasztronómiai kirándulásunk van annyira szertelen, hogy bár­hol és bármikor felbukkanha­tunk, bármit és bármennyit ren­delhetünk. A kaposvári Nagy­mama konyhája és sütödéjében a bármennyivel akadt némi gond. A kiszolgálók többségét régóta van szerencsénk a pult mögött látni, ami jó fényt vet a Nagymamára. Gyorsan váltako­zó ismeretien arcok nem jelente­nek jót egyetlen egységben sem. Most egy fiatalabb hölggyel sike­rült kontaktálnunk, aki a rende­lés végére alaposan beleörege­dett a szakmába. Majd' minden humorérzékét elvesztve, az éle­tet egyre kilátástalanabbnak érezve válaszolt a kora délután sorjázó kérdésekre. Mentségére legyen mondva, délidőben for­galmas a hely. De a kérdések megkerülhetetlenek. És itt most néhány szó a lo­gisztikáról. Az ember értelem vagy étterem?-szerűen aligha választ ételt a kifüggesztett napi étlapról ott, kivéve a kosztot is­merő, visszatérő vendéget, ahol látni is a felhozatalt. Módfelett idegesítő lehet azonban, amikor a fel nem ismerhető, tepsis ra­kodásról századszor kérdezik aznap: és abban a csőben sült­ben mi sült? És akkor a lényegre. A négyféle leves közül egy pász­torgulyást próbáltunk csirkebe- téttel. Ez is, amint a tárkonyos raguleves megütötte az elvárha­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Fáradékony KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Nagyi-hangulat ÉTEL (1-20 pont): 1,2 Kicsit édestelen tó minőséget; ízletesen, gazda­gon készültek. Még ennél is job­ban örültünk Nagymama itáliai vonzalmának, ami előállította az olaszos zöldséglevest. A mine- strone-érzés csak annyiban hibádzod, hogy az eredeti recep­tet a zöldek buja válogatása teszi fenségessé, no és az id elmaradt reszelt sajt. A Nagymamában a kifőzdék- sütödék szép hagyományához méltón a zöldséges-húsos rakod ételeknek, a szárnyasdarabkák­kal ..legbolondított zöldséges egy velegeknek komoly kultúrá­ja van. A rakottunkban id alapo­san csalódnunk kelled. A kelká­posztás, rizses, tejfölös szépség ugyanis egy fontos összetevőben problémás volt: a darált húsban. Nem tudtuk kitalálni az alap­anyagot. Jelesül, hogy a négy lá­bon milyen állat kószált egyko­ron? Sertésre, s nem vicc: hurká­ra tippeltünk. A cukkinis csirke túródarabkákkal sikert aratod. Harmadikként a kellemes hagy­más burgonyával kísért sült és a szezámos-bundás hús érkezed; kissé megszikkadva. Ha Nagy­mamának lennék, savanyúság­ból Dunát lehetne rekeszteni ná­lam: id csak egy fél cékla és ká­poszta maradt délutánra. Az édesség csodára led volna képes, abban a kifőzdék erősek; egy jó vargabéles, mákosguba, máglyarakás, császármorzsa minden bút feledtet Délben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom