Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-13 / 61. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT A slampos hatalmat ki lehetett játszani a kritikus A Népszava egykori újságírója ma már tudja, mikor nem szabad dolgoznia Csáki Judit szerint kritikusként ma nem lehet megélni, túl kevés a felület Csáki Judit SZÁMOS MINORITÁSNAK Vagyok a tagja, ezek egyike a balkezesek csoportja. Nem nagy ügy - leszámítva, hogy a világ jobbkezeseknek van kitalálva. Tessék kipróbálni: kinyitni a konzerveta konzervnyitóval, kihúzni a dugót a dugóhúzóval', elvágni bármit az ollóval Fölkenődni a forgóajtó üvegére, mert ellenkező irányba kezdjük el nyomni, állni tétován a létra tetején, és tűnődni, beszorult-e a villanykörte, vagy fordítva próbálom csavarni - írja netnaplójában. Szakmája révén a balkezeseknél jóval kisebb csoportnak is tagja, méghozzá vezéregyénisége. Annak ellenére, hogy eredendőn esze ágában sem volt újságírónak állni. A CSALÁDI PÉLDÁKAT látva a „nagy fehér istenek”, azaz az orvosok közé készült a gimnáziumban, hogy aztán mégis a bölcsészkar magyar-angol- esztétika szakán kössön ki. Győzött az irodalomimádat, s ha talál magának megfelelő állást az 78-as diplomázás után, bizonyosan a katedrán tölti az elmúlt három évtizedet. Megfelelő lehetőség nem lévén azonban bekopogtatott a Népszavához, s megkezdte a napilapos újságírók színes- monoton pályafutását Négy év után a kulturális rovatból átigazolt a Színházhoz, az Új Tükörbe is dolgozni kezdett. Előbbi maradt az állandóság, ám kipróbálta magát az IPM- nél, a Beau Maridénál, a Medical Tribunenál, a Premiernél, majd 2000 óta a Magyar Narancsban publikál Közben ledoktorált, angolból fordított regényeket, krimiket, szakácskönyveket, művészeti útikönyvet Rómáról interjúkönyvet írt Szilágyi Tiborról. A Madách Színházban, majd az Alexandra Könyvesházban életút-interjúkat készít színházi emberekkel írókkal képzőművészekkel És a tanári á- lom is valóra vált: a Kaposvári Egyetem Színházi tanszékén tanít dráma- és színház- történetei wgény-, fám- és drámaelemzési ós immár a tanszéket is vezeti. Bár eredendően orvosnak, majd tanárnak készült, hirtelen a színház világában találta magát, hogy aztán az elmúlt lassan három évtizedben az ország egyik legmérvadóbb kritikusává avanzsáljon. Vas András- Lehet egy kritikusnak kedvence?- Színészre vagy darabra gondol? - kérdezett vissza Csáki Judit.- Akármelyikre.- Előbbiből több is akad, utóbbiból most éppen Szép Ernő Vőlegénye a kedvenc, talán mert épp ezt tanítom.- Az előadás vagy a darab miatt?- Együttesen. Persze előfordul, hogy az alapmű jó, a színpadon viszont kevésbé.- Ilyenkor nyomja meg a tollat a kriükus... Sok a haragosa?- Nem tudom. Tényleg nem. A színészek között talán nincs is, a rendezők közül inkább.- Érzékenyebbek?- Jobban megjegyeznek egy- egy bíráló jelzőt, mondatot. Ami persze azt is jelenti, hogy minden, róluk szóló írásom után változik a viszonyunk.- És így is objektív tud maradni? Persze a kötelező kritikai szubjektivitás mellett.- Én én vagyok. Igyekszem jó állapotban lenni, amikor dolgozom, de mivel emberből vagyok, lehet rossz napom. Ma már tudom, mikor nem vagyok alkalmas a munkára - sem darabnézésre, sem írásra. Ha lehet, olyankor nem is teszem egyiket sem. Másnapig minden várhat- Már, ha más is akad. Csak kritikusként nem lenne köny- nyű...- Nem is lehetne. Sok kritikus van, és kevés felület, publikálási lehetőség. Pedig feltűnnek mostanában tehetséges fiatalok is. Csak nehéz elindulni.- Elsődlegesen mire van szükség? Olvasottságra?- Tehetségre. Aztán jó ítélőképességre. Utána jön az olvasottság, de a kedv sem elhanyagolható szempont. És persze sok mindent meg is lehet tanulni.- Magyar szakon?- Es például esztétikán. Ma pedig már a tapasztalat is sokat segít.- Nehéz elképzelni, hogy a Népszavánál kezdett.- Pedig ott tanultam meg az alapokat. Mindent írtam: hírt, tudósítást, riportot, interjút.- Hiányzik?- A napilapos tempó?! Dehogy! Már öreg vagyok hozzá. De nagyon jó iskola volt. Az egyetemen írtam már kritikát, igaz, nem színházit. Irodalomról írtam.- Melyik nehezebb?- Mindegyik más, s meg kell tanulni mindkettőt.- Volt kitől?- Sokat tanultam Molnár Gál Pétertől, de másoktól is.- Könnyebb volt pályakezdőnek lenni „az átkosban”?- Sokkal több fórum volt: hetilapok, tévé, rádió, kulturális műsorok. Nagyobb elismertsége volt a kritikának. Ma sokkal be- határoltabbak a lehetőségek, az újságokba szinte nem is fér be. Nem is érdekli őket. Régen viszont, amikor kezdtem a pályát, még nem szabad országban éltünk. Márpedig ez a legfontosabb.- Küzdöttek a cenzúrával?- Nem küzdöttünk, egyszerűen volt. Olykor kijátszottuk, máskor nem tudtuk.- Hagyták?- Slampos egy hatalom volt...- Ma már mindent meg lehet írni.- Igen, ez fontos. A rosszkedvű cikkeket is meg kell írni.- Ilyen volt a Csiky igazgatóválasztásakor írt Kaposvári finálé is?- Igen. Meg kellett írnom, tartoztam ennyivel a színháznak.- Keményen beszólt a jelenlegi direktornak. Beszélt azóta Schwajda Györggyel?- Már a nemzetis korszakában sem beszéltünk. Nem miattam, én bárkivel szóba állok. Amikor például kineveztek a Kaposvári Egyetem színházi tanszékének élére, azonnal megkerestem, hogyan tudnánk együttműködni. Nem történt semmi. Most valójában azért nincs kapcsolat a színház és a tanszék között, mert az utóbbinak én vagyok a vezetője.- Érhet kritikust nagyobb megtiszteltetés, mint hogy rábízzák a színészképzést?- Ezen nemigen gondolkodtam, ráadásul engem a véletlenek sora hozott ide. Kellett, hogy elszánjam magam, akarok még tanítani, s hogy a beérkező több ajánlatból ezt válasszam. Utóbbihoz pedig a kötődés a kaposvári színházhoz.- Még most is létezik?- Persze. Mitől múlna el a kötődés? Attól az átmeneti pár perctől, ami most zajlik? Ez érdektelen. Aztán megint jön majd a színház.- A tanszékvezetés más gondolkodást kíván?- Van mit tanulnom. De belejövök. A hivatali részbe is: főnöknek lenni ugyanis nehéz, és nem is szórakoztató.- Sokan nem így gondolják.- Én tipikus csapatjátékos vagyok.- A kritikus pedig inkább önálló.- Kritikusként igen, de szerkesztőként, tanárként, vezetőként inkább közösségben gondolkodom.- Szét lehet választani? Vigyázni kell a hitelességre.- Nem okoz gondot Délelőtt a rendező a kollégám, este megnézem az előadását, akkor már nem az. Magától megoldódik, nem kell rágörcsölni.- Ilyennek képzelte a „színész- csinálást”?- Ismertem ezt a világot, hiszen régóta mozgok benne... Fiatal kritikusként minden rendezőnek végignéztem egy-egy teljes próbáját, hogy tudjam, hogyan dolgozik. Az is fölért egy egyetemmel. Ha lenne kritikusiskola, kötelezővé is tenném.- És a színészeknek mit tanít?- Például Esterházy Pétertől A szív segédigéit Meg sok mást is. Mutatunk filmeket, régi előadásokat, olvastatunk fontos regényeket. Muszáj, mert eddig nem látták, nem olvasták, nem hallották.- És érdekli őket?- Naná! Ettől aztán még jobban hordjuk elébük a megismerésre érdemes világot.- Már ezért megéri, nem?- Mondjuk, kicsit több „hozott” műveltségtől azért nem keserednénk el...- Nincs túl sok hallgatójuk?- Mihez képest? A mai nyomorúságos színházi helyzethez képest sokan vannak. Ráadásul a Kaposváron végzetteket mostanáig nemigen ismerte az úgynevezett szakma. Ezért is utazunk sokat Pestre, és hívjuk el a pesti előadásainkra a rendezőket, tanárokat. A kaposvári növendékek ugyanis semmivel sem tehetségtelenebbek, mint a pesti színészhallgatók, csak a lehetőségeik mások. Ám ettől még nem biztos, hogy lesz állásuk. Ezért is mondom nekik, tanuljanak meg két nyelvet, és konyítsanak egy keveset a pincérkedéshez. Hiszen köny- nyen munka nélkül maradhatnak, bármikor.- Erről a mostani kaposvári színészek is tudnának mesélni...- Mondhatnám, hogy fel - a- gyok háborodva a szerződések kel kapcsolatos döntéseken, de már dühös se vagyok... Csak kivárom a végét- Tanszékvezetőként?- Nem tudom, de ez mindegy is. Egyelőre nagyon élvezem ezt a munkát, hiszen nem gondoltam, hogy egy ekkora kanyar még benne van az életemben. És persze fárasztó, de csinálom mindaddig, míg a saját mércémet érvényesíteni tudom. Nagy kompromisszumokra már nem vagyok hajlandó... Dalmentes íz-túra a kaposvári fülemülék kertjében étlapozó Csülökparádét rendeztek a vendégszerető hegyi éttermesek, de kacsából továbbképzést ajánlunk nekik Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Csúcstámadásra indultunk a fülemülék vidékére, pontosan két évvel ezelőtt torkoskodtunk ott utoljára. Túdtuk: madárdalra és kerthelyiségre nem számíthatunk, ezért megelégedünk egy tisztességes ebéddel is. Kicsit félve kapartuk elő finn ralis tudományunkat, hiszen egyszer már aznap cserben hagyott minket egy vendéglő. De a kaposvári Csalogány panzió és étterem nyitott ajtókkal várta a délben éhes gyomrok cipelőit Szerencsénk is volt - konstatálhattuk az udvarias főpincértől - mert néhány napja egy kazáncsere dermesztette mozdulatlanná a konyha személyzetét A hűvös, de ízlésesen berendezett helyiségben csak mi jelentkeztünk ka- nalazgatásra, s a meleg levesek megérkezéséig extra szolgáltatásként - a fűtésgondok legyőzésével járó kihűlt falak miatt - kaptunk egy hősugárzót, csupán vendégszeretetből. A leves rendelését elrontotta, hogy az erdélyi húsleves hiánya, de a vadragu és fokhagymakrém végül teljes vigaszt nyújtott bemelegítésként A tárkonyos vadászcsemege kötelező ízeit maradéktalanul visszakaptuk a nagycsészényi leveses térben, ezen enyhén rontott, hogy a vadhús - sajátosságának, vagy válogatat- lanságának köszönhetően, hol puhaságról, hol kicsit keménységről árulkodott Nem hittem viszont, hogy egy fokhagymakrémleves is lehet megindítóan teljes, pedig a Csalogányban ez is előfordult. Bár állaga lehetett volna kevésbé pudingos, ízei messze túlmutattak az átlagon, a hozzájuk rendelt, sajttal mosolyra bírt pirítósok külön dicsértet érdemelnek. Második fogásként gyors és megbízható főpincérünk a csülköt ajánlotta, mondván náluk mostanság ez a zsáner disznóság. Részben hagytuk magunkat meggyőzni, ezért a „tócsiba” csoÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 10 (8)* Magabiztos, udvarias KÖRNYEZET (1-10 pont): 3 (®)* Panzió egyszerűség ÉTEL _ (1-20 pont): 16 (lSP Tisztességes szakácsmunka *A korábbi pontszám magolt tejfölös-gombás csülökragura szavaztunk, ami olyan laktatónak bizonyult, hogy kénytelenek voltunk elcsomagoltatni a tejfellel könnyített finom különlegesség felét A parádésan íncsik- landó, de nem különösebben bonyolult étel tökéletesen megfelelt a tisztességes ebéd kategóriájának, pláne így, hogy vacsorára is maradt belőle. Mátyás király udvarából ki akartunk csalogatni egy kacsát, de a sülésben kifejezetten ké- -nye .Mő szárnyas kifogott főszakácsunkon. A ropogósnak ropogós húst nem sikerül felpuhítani kellően, legalábbis az első csont melletti nehézkes késmetszés rögtön elárulta a hiányosságot Az ízekkel ezúttal sem volt baj, bár a fügés párolt káposzta inkább rutinszerűen összepászított gyümölcs-zöldség duettnek, semmit gőzben áldott házasságra hasonlított Desszertre nem maradt érke- zésnyi hely a gyomrunkban, ezért csak kávéval csaptuk szét a felhalmozott nehézségeket Sörből - furcsa módon - csak egyféle csapokból választhattunk, üveges választék vendégeskedésünkkor sajnos nem állt rendelkezésre. Mindent összegezve igazi vendégszerető étteremet ismertünk meg a csalogányok kertjében, ahol még tavaszi télidőben is komolyan veszik a konyhai feladatokat
