Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-09 / 57. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 9., KEDD SOMOGYORSZÁG KINCSEI 13 szász endre életműve „A természet alaptörvényei olyan témái a képeknek, amelyek már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, de lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember...” AKI NEM DOLGOZIK, AZ MÁR NEM ÉL Szász Endre Munkácsy- díjas festőművész, grafi­kus Csíkszeredán szüle­tett 1926. január 7-én, és 2003. augusztus 18-án hunyt el a mosdósi szív­kórházban. Életművéért tavaly Somogyország kin­cse kitüntető címet ka­pott. Az alábbi interjú ha­lála előtt néhány nappal készült. F. Szarka Ágnes- Annyi írtak és annyi min­dent leírtak már Szász Endré­ről, lehet még újat mondani Önről?- Ahhoz újra kellene szület­nem. Én nem változtam...- Stílusában mégis.- Á, dehogy! Kölyök korom óta ugyanazt csinálom. Már fia­talon impresszionista voltam, s ma is ugyanúgy festek.- Közben volt egy kitérő, a porcelán.- Akkor is ugyanazt csinál­tam, amit az olajban. Az olajfes­tési technikámat - ami speciá­lis technika - vittem át a porce­lánra. Közben semmit nem vál­toztam, csak a fogaim hullottak ki. Most, hogy jött elfelejtettem rendbe tenni a pofámat. A por­celánról jutott eszembe: mérge­zést kaptam, amitől kihullott a hajam.- Magányos farkasként isme­rik. Soha nem tartozott közös­ségekhez?- Soha nem voltam semmi­lyen csoport, érdekszövetség tagja, én egyedül csináltam, amit csináltam. A baráti kör más, azt hagyjuk. Művész klik­kekben soha nem vettem részt, oda a gyengék mennek, mert ott általában van egy erős egyé­niség, köré csoportosulnak a többiek. Ez semmire nem jó.- Most viszont Ön köré cso­portosulnak.- Ezek távoli csoportosulá­sok. Kétségtelen, hatással va­gyok palikra, de még a tanítvá­nyaimat sem engedem úgy fes­teni, ahogy én. Annak semmi értelme. A művészet ott kezdő­dik, ahol az egyéniség. Ha rá­nyomom az egyéniségemet a ta­nítványra, akkor megfojtom, megölöm.- Meg tudja állni, hogy ne közvetítse mások felé a saját látásmódját?- Tanítani óvatosan kell, ne­hogy megsérüljön a tanítvány. A művészetet nem lehet taníta­ni csak a mesterséget. Én az alapokat tam'tom, valaki attól lesz mester, hogy saját stílust, technológiát alakít ki magának. Ezt általában nem mutatják meg, titkolják, műterembe zár­ják. Én mindenhol megmuta­tom a technikámat, de nem csi­nálok belőle ügyet. Nekem na­gyon jó technikáim vannak, olyanok, mint egy fúró-faragó székely embernek. Ha valaki nem érzi azt, amit csinál, soha nem lesz belőle művész. A tevé­kenysége üres technika marad. A képbe az kerül, amit a techni­kám segítségével ki akarok fe­jezni, ami vagyok.- A felesége munkájába se szól bele?- Soha, pedig szeretné. Neki egészséges, jó szemlélete van, nagyon színes, vidám világa. Ha beleszólnék, csak rontanék rajta.- Mit jelent Önnek Várda?- Semmit. Bárhova megyek, otthon vagyok.- A csend, a nyugalom?- Itt sincs nagyobb csend vagy nyugalom mint Los Ange­lesben. Ha kinyitom valakinek a kapumat, az nem attól függ, hogy hol lakom. Los Angeles­ben is tudtam csendben, nyuga­lomban dolgozni. Ahol festeni tudok, ott jól érzem magam. Várda a fákat jelenti elsősor­ban, és az öreg embereket Őket szeretem.- Az emberek mit szólnak hozzá, hogy Szász Endre itt la­kik?- Van aki fintorog, hogy mi a haszna a falunak abból, hogy Itt a Szász? De miért kellene hasz­na legyen? Ennek ellenére igyekszem, hogy legyen, ez bel­ső kényszer. Valamit vissza kell adni a környezetnek, mindegy hol élek.- Bejárta a világot, mégis Várdát választotta. Hogyan ta­lált rá?- A jót irtó gyorsan meg lehet szokni. Elég rosszul éltem mie­lőtt kimentem Amerikába: nem volt nevem, fiatal voltam, akkor se voltam semmilyen klikk tag­ja, pedig a kommunizmusban abba kellett lenni. Sok zűröm volt, párszor ki is húzták a sző­nyeget alólam, mert megtehet­ték. A kezük a zsebemben volt, mert csak rajtuk keresztül kap­hattam pénz. Többször kiszúr­tak velem, mint mással, de megedzettek. Amikor kimen­tem Kanadába, kitágult előttem a világ, de hamar rájöttem, hogy bár nagyon érdekes, de nagyon kicsi. Mindegy tehát, hogy hol élek, a melegben is az a lényeg, mint hidegben. Nem szerettem utazni, mert amit ér­demes a világban megnézni, azt a könyvekből ismertem. És az sokkal érdekesebb, mint a való­ság. A könyvben, filmen min­den erősebb, szebb. Például a Niagara vízesés, ami nagyon ki­csinek tűnt. Idővel büszke kana­dai lettem, szerettem Torontót, és honvágyam soha nem volt Honvágya annak van, aki ráér. Később, amikor Los Angelesben éltem, Torontó iránt volt honvá­gyam Los Angelesben. Végülis mindenhol jól éreztem magam.- Az Ön specialitása, hogy a kiállításain általában festett is.- Elmentem Afrikába egy hétre, de a kiállítás megnyitója előtt kiderült, hogy az egész anyagot ellopták. Megérkeztem Johannesburgba, ott várt 30 új­ságíró, hogy megjött a Szász Bandi, miközben fogalmuk nem volt, hol van Magyaror­szág. Azt nem mondhattam, hogy egy fia képem nincs, ezért azt hazudtam, hogy a közönség előtt szoktam festeni. Elkezd­tem dolgozni, vitték a képeket, mint a lángost. Szerencsés va­gyok, hogy gyorsan és közön­ség is előtt tudok dolgozni. Kol­légiumban nőttem fel, ott nem lehetett elvonulni, mindig bele­pofáztak a képeimbe, meg kel­lett szokni. Tévében, mindenhol szeretek emberek előtt festeni, meg ripacskodni és lefetyelni. Kányádi Sándorral együtt mi vagyunk ketten a legnagyobb szószártyárok. Ha itt van ná­lam, hagyom beszélni, még lé­legzetet sem vesz, úgy mondja. Nagyon szeret szerepelni. Én már kezdek kiöregedni belőle, s a közönségem is elfogy. Azt a kultúrát, amit én képviselek, már kevesen értik. Amikor azt érzem, hogy a közönségnek már gőze nincs arról, amiről be­szélek, olyankor abbahagyom. Évek óta már kiállításom se volt sehol, se külföldön, se itt­hon. Öreg szivar vagyok, már nem is bánom. Azért dolgo­zom, mert aki nem dolgozik, az nem él... wmmmm HORVÁTH JÁNOS MILÁN: - Szász Endre a magyar képzőművé­szet egyedülálló és kimagasló alkotója, aki új stílussal tört be a művészetbe. Grafikai alapjait terjesztette ki a festészetben. Technikai bravúrja, hogy az uj­júval, ronggyal, zsilettpengével alakította ki kompozícióit, szin­te páratlan. Ahogy az is, hogy a világ után Várdát választotta otthonának. géger Melinda: -Szász Endre tagja volt a nagy grafikus nem­zedéknek. Létrehozott egy fes­tői kísérletező nyelvet, amely­ben dekoratív színes világát a saját maga által kikísérletezett egyéni technikáját is érvényre juttatta. Képei világát mind ha­zánkban, mind külföldön szí­vesen fogadták a műértők. So­mogyi kincs is, mert élete utol­só szakaszát Várdán töltötte. kertész Sándor: - Somogyba kerülése után nagyon jó, majd­nem baráti kapcsolat alakult ki köztünk Szász Endrével. Kivá­ló szemmel ismerte fel a tehet­ségeket. Egyéni stílusát a hazai művészettörténészek egy része nem igazán ismeri el. Szerin­tem grafikái, könyvillusztrációi kimagasló értéket képviselnek 20. század magyar képző- művészetében. Jókedvében születnek az alkotások hagyaték Szász Endre terveinek egy részét is megvalósítja az özvegye Vallner Jenő, az ismeretlen kaposvári festőművész Szászné Hajdú Katalin húsz évig osztotta meg életét Szász Endrével. Az alkotó, tehetséges művész soha nem érezte úgy, hogy férje árnyékában él, bár természetesebb volt számára, hogy Szász Endre az ismer­tebb. Sokoldalú művész, a csen­des derűt, nyugalmat árasztó csendéleteit mára felváltották a tájképek. Kipróbálta magát a ruhák világában is. Őszi nagy­sikerű kollekciója után most a tavaszi összeállítására készül.- Korábban sálakat, lakás­textilt és faliszőnyegeket is terveztünk együtt - mondta Szászné Hajdú Katalin -, de a ruhák és az egyedi minták ter­vezésében lelem igazán örö- Szászné Hajdú Katalin: közös álmainkat kötelességem megvalósítani mömet. Úgy érzem, mindket­tőnk álma valóra vált az őszi kollekcióval. A férjem mindig azt hangoztatta, hogy hatszáz évig szeretne élni, mert annyi tervét szeretné még megvaló­sítani. Ez a kollekció talán egy közülük. De emellett rengeteg olyan elképzelés van, amit szeretnék megvalósítani. A hollóházi porcelángyár is megkeresett, mert a Szász Endre tálak, vázák mellé kész­leteket is piacra dobna. A raj­zokat át kell tervezni, hogy ezeken a formákon is jól mu­tassanak. Mindegyik munka érdekel, és az a szívemhez leg­közelebb álló, amit éppen csi­nálok. Vallner Jenő a kaposvári Balázs János Képzőművész Körben szerzett képzőművészeti isme­reteket, mestere Z. Soós István volt. Kaposváron élt és dolgozott. Első művein a plein-air és imp­resszionista felfogás érvénye­sült, majd a szecesszió és poszt­impresszionizmus nyelvén stili­zálja táji és arcképi motívumait. A 70-es évek elejétől festett tab­lóiban a kisvárosi ember hívsá- gait karikírozza. Művészete fo­kozatosan fojtott, szürkésbarna színvilágú, drámai tartalmak irányába fejlődött az erkölcsi pél­dázatok szimbolikus képi feldol­gozásával. Művészete kevéssé is­mert, mert végakaratában meg­tiltotta képei értékesítését. Még a somogyi műértők többsége sem ismeri Vallner Jenő képeit Szász Endre: hatszáz évre lenne még szükségem, hogy megvalósítsam midazt, ami foglalkoztat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom