Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-27 / 49. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT HG3FPP, a tunéziai magyar hírforrás a kistérség jegyzője A közigazgatási reform híve szerint 15 ezer fő alatt nem kell önkormányzat Kiss Pái A tizedik fotó után már tiltakozik, szerinte ennyit kockát inkább Claudia Schifferre kellene pazarolni. Aztán lehalkítja, majd tölt& re teszi néhány mobilját, majd megjegyzi, nagyjából akkortájt kezdhette közigazgatási pályafutását, amikor e sorok írója született. Kiderül, hogy évre pontosan. Az idén 54 esztendős címzetes főjegyző ugyanis 1974-ben műszaki előadóként lépett a ranglétra legaljára a bala- tonföldvári tanácson, hogy aztán szülővárosa, Siófok járási hivatalában legyen igazgatási gyakornok. Szárszó következett, majd Törökkoppány, s csak 1984- ben tért vissza Földvárra vb- titkárnak. ebbéli minőségében anya- könywezetői vizsgát is kellett anno tennie, s ennek köszönhető, hogy betéve tudja a Kárpát-medence összes településének nevét - a mait, és az eredeti magyart is -, s érez olthatatlan vonzalmat mindennemű és korú térkép iránt. A magyar helységnévhasználat amúgy is a vesz- szőparipája, rendszeres sajtólevelezőként - a műfaj koronázatlan hazai királyának, Del Medico Imrének jó ismerőseként - mindig fel is hívja az aktuális sajtóorgánum figyelmét az esetleges hibákra. De pártirodát is hívott már fel, hogy jelezze, a pártelnök nem Rijekában, hanem Fiúméban tölti szabadságát. Minő meglepetés: másnap már Fiúméban nya- ralt a politikus. a rendszerváltás után földvári körjegyzővé, majd városi, aztán körzetközponti, végül kistérségi jegyzővé avanzsált, ma már a címzetes főjegyzői cím büszke tulajdonosa, egyben a minél inkább központosított közigazgatás élharcosa. Amivel nem feltétlenül lopja be magát kollégái szívébe, de úgy érzi, az idő majd őt igazolja. Ha eddigi terveinek megvalósulását nézzük, nem ok nélküli az optimizmusa. Ilyennek képzeli az ember egy közhivatalnok irodáját: törvénygyűjtemények, jogszabály-magyarázatok, testvértelepülések zászlai, még a földrajzi atlaszok, térképek is megmagyarázhatók. A rádió-adóvevő és a fülhallgató már nehezebben. Vas András- Működik?- Naná - feleli Kiss Pál - Sőt, a mai napig használom. Persze ritkábban, mint 20-30 éve.- Eljárt felette az idő?- Csak óvatosan! Ha a legszu- perebb mobilkütyü is beadja a kulcsot, erre akkor is lehet számítani. Amikor a boszniai háborúban lerobbantották a telefonok átjátszóit, a rádióamatőröktől tájékozódott a világ. A horvá- tok a barcsi mentők frekvenciáját használták...- Honnan a vonzalom?- A szocializmusban is létezett híréhség, csak forrás akadt kevesebb. Egy spéci rádióval lehetett fogni a Szabad Európát Esetleg az Amerika hangját, vagy a BBC magyar nyelvű adását A rádióamatőrök előtt viszont kitárult a világ.- Már, ha értette a nyelvet.- Szinte minden országnak létezett magyar nyelvű adása. Anno hallgattam a kanadai rádió magyar műsorát, de a szovjetét, a törökét és a kínaiét is.- Milyen hír jött Kínából?!- Már csak a különlegessége miatt is érdekes volt. Főleg, hogy nem magyar, hanem egy magyarul tudó kínai bemondójuk volt.- Képzelem a kiejtését...- Elképesztő volt... De nem csak külföldi adásokat lehetett fogni, hanem külföldön a magyart is. Rövid hullámon a Kossuth még Tunéziában is bejött.- Tapasztalat?- Nyaraláskor még 97-ben is hallgattam. Egy nappal Diana hercegnő halála előtt kapcsolták le végleg.- Éppen erről lemaradni...- Ki mondta?! Az izraeli rádió magyar adásából tudtam meg reggel háromnegyed hétkor. Hogy biztos legyek benne, mielőtt terjeszteni kezdtem, még a BBC-n is meghallgattam hétkor. Na, attól kezdve én voltam az első számú hírforrás.- Örülhetett a család...- Hozzászoktak. Anno rengeteget beszélgettem külfölddel.- Műit Mézgáék? MZ/X, jelentkezz!- HG3FPP. Csak a pontosság kedvéért. Ez volt a hivatalos hívókódom.- Ma is tartják a kapcsolatot?- Néhányukkal. A rádiózás a mobilok megjelenésével sokat veszített a presztízséből.- Azt hallottam, az újdonság varázsa önt is megérintette.- Főként a kezdetekkor. Imádok minden elektromos kütyüt- Mégsem mérnök vagy műszerész lett.- Pedig van érzékem hozzá, noha a jogászokra nem jellemző. Nekem viszont rááll a kezem. Biztos a nagymamám miatt.- Tőle örökölte?!- Balkezesnek születtem, de ő lekötötte a balt, kényszerített, tanuljak meg mindent jobbal. Viszont a bal sem veszett el, s így valahogy az agyam mindkét féltekét egyformán használom.- Ettől még nem kell belebolondulni egy mobütelefonba.- Egybe? Volt idő, amikor tízet használtam egyszerre. Akadt éjjel-nappali, nappali, a családnak... lut eszembe, egy pillanat, ezt fel is kell tennem töltőre.- Mennyi van még?- Három-négy.- Visszafogott...- Sokkal többet tudnak. Beállítok vagy húszféle csengőhangot, így mindig tudom, ki hív, nem kell mindenkinek külön- kiilön készülék. De nem csak a telefonokba tudok beleveszni, minden elektromos dolog érdekel. Otthon például még a postaláda is sípol.- Kérem?- Én építettem ki a biztonsági rendszert. A hálóból látom, ki sétál a ház előtt. Ha közel megy a postaládához, az jelez.- így már értem, miért ragaszkodott hozzá, hogy a körjegyzőségen belül optikai kábelen ■fusson minden információ.- Ez a jövő! Sőt a jelen. Minek minden településen hivatalt fenntartani? Vagy minden ügyben utaznia az ügyfélnek?- Honnan az ötlet.- Még 96-ban kijutottam Angliába, Birminghambe, ahol megismerkedtem a One step shop- pal, az egyablakos ügyintézéssel. Igencsak emberbarát módszer. Később Dániában láttam az elektronikus ügyintézést- Dánia nagy kedvence... Legalábbis az önkormányzati rendszerét sokszor citálja.- Mert kiváló példa! Háromezer önkormányzat volt, mint nálunk, csak rájöttek, hogy drága, felesleges, s csináltak belőle kétszázhetvenet. De Angliával is példálózhatnék: grófságonként létezik csak önkormányzat, pedig azok megye nagyságúak.- Szimpatikus.- Félreértés ne essék, semmi bajom a polgármesterekkel, de elképesztően pazarló a rendszer. S nem mellékesen jelenleg minden település azt tehet, amit akar. Legfeljebb csődbe megy...- Régóta hallani, közigazgatási reform kell.- Nem jó a szó, gyomorgörcsöt kapnak tőle a településvezetők...- Végül is: az egzisztenciájuk múlik rajta.- Pedig meg kellene határozni egy mértéket: lakosságszám, vagy távolság alapján, de új ön- kormányzatok kellenek.- Mekkorák?- Bokros Lajos negyvenezrenként alakítaná ki őket. Szerintem tizenötezer elég lenne.- Mint a földvári kistérség...- A lényeg a változáson van: a mostani finanszírozhatatlan.- A kollégái között nem lehet túl népszerű.- Sokan fújnak rám, miért nem elég, hogy az ország legnagyobb körjegyzőségét vezetem?- És miért?- Látom, hogy nálunk beváltak a változtatások, így hatékony a rendszer. Itt van minden, jogtanácsos, mérnök, jegyző. A körjegyzőség legkisebb települése is részesül minden szolgáltatásból. Amíg egyedül van, örül, ha a jegyzőt el tudja tartani.- Kimondta a lényeget: most több jegyző kell, mintha mindenütt körjegyzőség állna fel.- A létszám nem változna, csak egyeseket osztály-, vagy főosztályvezetőnek hívnának.- Itt sem ment könnyen. Húsz év munkája.- Az újabb terveire már köny- nyebben rábólintanak?- Úgy látom, hallott valamit.- KUátó, Kárpát-medence emlékpark.- Csak ötleteltem, hogy kiemeljük Földvárt a többi település közül. Néhány millióból megoldhatók lennének. Mint a Keltafesztivál is. Kifejezetten briteket lehetne vele megszólítani.- Miért a feltételes mód?- Volt, aki azt mondta: misztikus, félelemkeltő.- Feladta?- Nem szokásom abbahagyni, amit elkezdtem.- Tehát még mindig motorozik. Munkába is azzal jár?- Öltönyhöz enduró?- Semmi chopper, túramotor?- A természetbe ez való.- És a család?- Amíg nem töröm össze magam, tolerálják. S csak úgy mehetek, ha viszek mobilt. Régen pedig kézi URH-val jártam.- Az erdőbe?- A bálványosi tetőn van egy átjátszó, ha valaki tudja a kódját, ingyen telefonálhat.- Csak nem?- Ez bizalmas... De nem jó úgy beszélni, mert hallja az egész Dél-Dunántúl. Azt mondják... Szívet melengető vasárnapi ebéd egy februári hétköznapon étlapozó A földvári Kukorica csárdába könnyedén odaképzelhető Rózsa Sándor, amint fűzi a kocsmárosnét Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánné Nem egyszerű egy februári hétköznap vendéget váró egységet találni a Balatonnál, a legtöbb tulajdonos télire lehúzza a rolót, kevesen vállalják a csökkentett üzemmódot. Illetve, akik olyan pedigrével rendelkeznek, hogy nem kell félniük, a villanyszámlát sem tudják összehozni. Ilyen helyre bukkantunk Balatonfóldváron: ahogyan az étterem elé kitett tábla is hirdeti, a Kukorica csárda csak keddenként zár be. Régen jártunk erre utoljára, ám belépéskor mégis úgy éreztük, megállt az idő. A hely mit sem változott, ugyanúgy a betyárok világa tárult elénk: ilyen helyen tudjuk elképzelni, hogy Rózsa Sándor fűzte a kocsmárosnét. S pincérünk is ugyanolyan szívélyesen tárta ki előttünk az ajtót, mint annak előtte. Utóbbi szokás, ha nem is olyan régi, mint a betyároké, mégis szívet melengető érzés, pláne egy ködös februári napon. Kellem után apró kellemetlenség következett, éppen kinéztük a májgombóccal bélelt húslevest, amikor ajtónyitónk közölte, a betéttel nem tud szolgálni, s hiánycikk az étlapon szereplő oldalas is. Persze sikerült választani a kínálatból, melyben napi levesajánlat is szerepelt, ami ekkor zöldborsólevest jelentett. Az Uyesféle ajánlatok ugyan nem szoktak beválni, mégis bátorkodtunk kipróbálni. S a borsóié nívójában semmiben sem különbözött másik két választásunktól. Melyek közül a prímet azért a Vasárnapi húslevesre keresztelt, marhából és csirkéből fabrikált, sok zöldséggel, tésztával, helyre kis tálban érkező fogás vitte el. Nem jutott róla eszünkbe Rodolfo - figyeljék a kezemet, mert csalok... -, a séf őszintén jót akart főzni - nem elhanyagolható szempont, sikerült is neki, mindenkinek ilyet kívánunk a vasárnapi asztalra. Kellemes színfoltnak bizonyult a brokkoli krémleves is, mely sajtÉrtékelés SZEMÉLYZET 8(io)* (1-10 pont): Úrhatnám polgár KÖRNYEZET 6(»)* (1-10 pont): Csárdafíling németeknek ÉTEL 18 (15)* (1-20 pont): Vasárnapi ebéd *A korábbi pontszám tál és pirított kenyérkockával, és díszítésként pisztácia szeletkékkel került a csészébe. Némi feddés csak a kenyérkockáért járt, melynél korai kelésünk ellenére még mi is frissebbek voltunk. A második körben viszont egy szenilitásba hajló szipirtyó sem találhatott hibát. Pláne Kálmánom özvegye! A rokfortos pulykasteak tökéletes volt a maga egyszerűségével, a sajtmártást végre nem valami ömlesztett növényi olajból gründolták, s ügyes pác járta át a másutt általában jellegtelen pulykát is. Hasonlóképpen egyszerű, de nagyszerű étek érkezett a sajtos-gombás csirkemell személyében, míg harmadik választásunk... A decens serpenyőben tálalt karajt sok hagymával, paprikával, paradicsommal, szalonnával, no és kacsamájjal bolondította meg séfünk - ha valamivel fiatalosabban tudnánk mozogni, a pulton átvetődve csókoltunk volna kezet érte. A magyar konyha remekének minden falatja kincsnek bizonyult, s jó hangulatunkat a kezdeti szimpátia után egyre inkább kicsit dölyfös- nek tűnő pincér sem tudta elrontani. Aki zárásként ismét visszalopta magát a szívünkbe: hamutartót hozott a kávé mellé, ami egy nemdohányzó helyen kitüntetéssel ért fel. így elégedetten távoztunk, noha a számlán nem fogott vékonyan a ceruza...
