Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-22 / 44. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ SPORT 11 Tizenharmadszor is a csúcson kupagyőztes! A szurkolókon nem múlt - Hajnalban érkezett haza az aranycsapat Főszerepben a kaposvári szurkolósereg. Már az „előmérkőzésen", a női döntőn is lehetett hallani a hangjukat, a férfiaranymeccset pedig végigordították Drámai csatában diadalmaskodott Kecskeméten a Gong Rádió Magyar Kupa döntőjében a Diamant Kaposvár 11-szeres bajnok férfi-röplabdacsapata, amely így immár 13-szo- ros kupagyőztesként térhetett haza. Fenyő Gábor Dugig tömve a kecskeméti járat, egyetlen szék sem marad üresen. A szurkolói busz - az alkalomhoz illően - kék-fehér színbe öltözik. A Diamant hívei pólókban, sapkákban és a kupadöntőre készült egyensálakban feszítenek, s tisztességes mennyiségű dob, trombita és kereplő kerül be a busz gyomrába.- Most még nem kiabálunk; tartalékolunk Kecskemétre! - | adja ki a jelszót az egyik szurkoló. A csendfogadalom egészen Simontornyáig tart, ahol talán a kelleténél kicsit hosszabbra nyúlik a szünet. A buszon körbejárnak a flaskák, miközben egyre többször harsan fel a „Hajrá, Diamant!”. A krónikás szíve szerint álomba szenderül- ne, ám ez teljességgel lehetetlen vállalkozás.- Ki a jobb? - üvölti valaki tor- kaszakadtából a busz hátuljából.- Kaposvár! - jön rá elölről a válasz. Dunaföldvár környékén már többen is - fogalmazzunk így - roppant vidámak.- Már teljesen részeg vagyok, nem tudok érdemben tárgyalni - mondja az egyik tag a rádiótelefonba. Komoly súlya lehet a szavainak, hiszen itt be is fejeződik a beszélgetés. A csapat - mármint az elszánt és lelkes szurkolósereg - semmit nem bíz a véletlenre. Pár kilométerre Kecskemét előtt ismét meg kell állni: hiába na, a szükség nagy úr. Peti barátunk ugyan az elsők között száll le, de még mindig a dolgát végzi, amikor már mindenki újra a buszon ül. Végre aztán főhősünk is végez, amit a többiek vastapssal honorálnak. Pár perccel később az egyik hipermarketnél fékez újra az autóbusz, hogy a szurkolósereg telepakolja pezsgővel. Ki gondolná, hogy már a női döntő alatt is a Diamant szurkolótábora kerül a középpontba. A társaság egyik része az ugyancsak dobokkal felszerelkezett Vasas-táborral egyezkedik - ha segítünk, ti is besegítetek miközben az ellen mestere, az egykori szegedi sikeredző Nyári Sándor két szett között felsiet a lelátóra, hogy a BSE két egykori kaposvári játékosára, a nemrég vakbélműtéten átesett Pék- Tormási Orsolyára és Horváth Alexandrára való tekintettel őket biztassák. Egyre többen lesznek a kecskeméti csarnokban, az ember pedig lépten-nyomon ismerősbe botlik. Az egyik sarokban például Tomanóczy Tibor, Gelencsér Balázs és Rácz László nosztalgiázik a Kaposváron töltött dicső és felejthetetlen évekről. Kezdődik a döntő, állva tombol a kaposvári tábor. Az első játszma csalódottságot és értetlenséget varázsol az arcokra, a másodikban viszont már mindenki újra boldog.- Totális idiotizmus - jegyzi meg a messze földön híres orvos, minden bajok tudója és gyógyítója, dr. Néber Árpád, amikor a második játékrész után tíz perc szünetet rendelnek el, a két csapat játékosai pedig jobb híján az öltöző felé veszik az irányt. A kaposvári - s talán még a kecskeméti - tábor is megrökönyödve veszi tudomásul a szünetet. „Ügyes” volt, akinek ez kipattant az agyából, meg persze az is, aki az áldását adta rá... A harmadik felvonás ismét a hazaiaké, hogy aztán újra feláll- jon a padlóról a csapat. Szünet nélkül szól a biztatás; a népszerű virágárus, Ferenc József - naná, hogy ide is csokorral érkezett köszönteni a Diamant játékosait - és a többiek másod- percnyi megállás nélkül ütik- verik a dobokat. Vagy kétórányi játék után elölről kezdődhet minden. Az aranymeccs sorsát eldöntő ötödik, rövidített szettet már senki nem tudja ülve nézni. Mindenki áll, ugrál és torkaszakadtából ordít; végül a kaposváriak kerülnek ki győztesen a drámai csatából. Egy kupacban a kaposvári csapat tagjai, jómagam pedig értelemszerűen rohannék be a pályára megörökíteni az örömtáncot, ám a derék rendezők nem engednek. Bizonygatom, hogy újságíró vagyok, mindenféle igazolványt dugok az orruk alá, ők azonban hajthatatlanok. Majd a díjátadás után - mondják. Apró szépséghiba, hogy több fotós is a pálya közepén dolgozik bőszen. Gyanítom, ők nem Kaposvárról jöttek... Közben megérkeznek az örömittas szurkolók, ám őket is visszafogják a biztonságiak. Nagy gond nincs, hiszen a csapat játékosai kimennek hozzájuk. Majd kisvártatva meglódul a kaposvári sereg, s ekkor már ember nem akad a kecskeméti csarnokban, aki az útjukat tudná állni.- Nehéz szülés volt, de amiért jöttünk, azt visszük magunkkal - mondja Zarka Péter, miközben egymás után fogadja a gratulációkat. Az elhúzódó díjátadás miatt - a legjobb kaposvárinak járó trófeát Kántor Sándor, a legjobb edzőt megilletőt Zarka Péter veszi át - már éjfél is elmúlik, mire vacsorázni indul a társaság. A Kisbugac étteremben a szurkolók várják őket. Hangorkán fogadja a játékosokat - zúg a „Kupagyőztes!, Kupagyőztes!” majd szétrepednek a falak. Néznek is a helyiek; ilyet sem láttak még nagyon errefelé... A kecskeméti étterem tömve éhes - és szomjas - kaposváriakkal, csillogó tekintetek mindenütt. Előkerülnek a pezsgők, senki nem akar lemaradni a közös koccintásról. A vacsora végeztével Koch Róbert és Hoboth Ákos búcsúztatóik: ők Budapest, míg a többiek a somogyi megyeszékhely felé veszik az irányt. A szerdai kecskeméti odaúthoz képest látványosan megugrik a gyengébbik nem képviselőinek a száma, akik boldogan bújnak oda a kedvesükhöz. Büszkék is lehetnek a párjukra! Hajnali öt óra felé jár már az idő, amikor az aranycsapatot szállító gépjármű megérkezik a sportcsarnokhoz. Ám ezzel itt még nem ér véget a történet. Az aznap 18 órakor kezdődő Kaposvári KK-Dombóvár-kosármecs- csen jelenése van a társaságnak, ahol hatalmas ováció fogadja az immár 13-szoros Magyar Kupagyőztes kaposvári egylet tagjait. Amúgy a játékosok négy nap pihenőt kaptak. Rájuk fér; az elmúlt bő másfél hónapban 16 tétmeccs van mögöttük... Március első napján már kezdődik a bajnoki elődöntő, április második felében pedig a finálé - ne vegyünk rá mérget, hogy megint a Kecskemét lesz az ellenfél... -, s a 11 bajnoki címüket nagyon szeretnék átírni 12-re. Úgy legyen! Két egykori somogyi röpis a BSE csapatával ünnepelhetett GONG RÁDIÓ RÖPLABDA MAGYAR KUPA - NŐK A DÖNTŐBEN: BP. BSE-FCSMBP. VASAS DUNA AUTÓ ÓBUDA 3-2 (-23, 23, 21, -21, 7) A férfiakéhoz hasonlóan a női aranymeccs is öt játszmás összecsapást hozott. A Bp. BSE- FCSM csapata - a soraiban a korábban Nagybajomban, majd Kaposváron játszott válogatott Pék-Tormási Orsolyával (akit 2009 legjobb női röplabdázójá- nak választottak) és Horváth Alexandrával - 1955 és 1958 között zsinórban négyszer hódította el a Magyar Kupát. A fővárosi egylet több mint fél évszázad elteltével ért újra a csúcsra a kupasorozatban. A BRONZMÉRKŐZÉSEN: EUROASZFALT NRK NYÍREGYHÁZA-TEVA GÖDÖLLŐI RC 3-1 (14,17, -18,12) A nagybajomi Miklai Zsanettet felvonultató bronzérmes nyíregyházi együttes - amely az elmúlt évtizedben hatszor ért a csúcsra (2000-2004, majd 2007), négyszer pedig második volt (2005, 2006, 2008, 2009) - tíz év elteltével nem jutott be a döntőbe. FÉRFIAK A HARMADIK HELYÉRT: DUNAFERR SE-SZOLNOKI RK-SI 3-0 (13,16,18) A bronzérmes Dunaferr SE csapatában két egykori kaposvári kedvencet is viszontláthattunk. A 36 esztendős, 151-sze- res válogatott Tomanóczy Tibor és a 34 éves, 79-szeres válogatott Gelencsér Balázs is hosszú és szép éveket töltött annak idején a somogyi megyeszékhelyen. ■ Fenyő G. Fújtak az egészre A KAPOSVÁRI JÁTÉKVEZETŐKNEK is fontos szerep jutott a Kecskeméten rendezett Gong Rádió (női és férfi) négyes Magyar Kupa-döntőben. A Kalo-MÉH Kecskeméti SE-Dunaferr SE elődöntő egyik játékvezetője Mocsnik Lajos volt, míg a Dunaferr-Szolnoki RK-SI férfi bronzmeccset a Kiss Zoltán, Szabó Zsolt kettős, a Bp. BSE- FCSM-Bp. Vasas Duna Autó Óbuda női döntőt pedig Tillmann Gyula (Újházi Mónikával) fújta. PíT) GRATULÁLUNK! O.AMANT | ,|V|CM Kft A negyedik mérkőzéslabdáját váltotta győzelemre a Diamant röplabda magyar kupa Kétszer is fel tudtak állni a padlóról - a végletekig kiélezett volt az ötödik felvonás KALO-MÉH KECSKEMÉTI SE- DIAMANT KAPOSVÁR 2-3 (16, -15, 21, -22, -18) Kecskemét, Messzi István Sportcsarnok, 1400 néző. V.: Hóbor, Mezőffy. KALO-MÉH KECSKEMÉTI SE: Tóth G. I. (3), Bagics (14), Dor- csák (9), Tóth G. II. (21), Csala (18), Somodi (8). csere: Szabó T. (liberó), Rapi (-), Melicher (-). VEZETŐEDZŐ: Gyurkó Sándor. DIAMANT KAPOSVÁR: Koch (2), Skorics (17), Nagy J. (6), Németh F. (3), Kántor (21), Kovács Z. (15). csere: Dömötör (liberó), Schulcz (7), Kaszap (-), Csorna (-). vezetőedző: Zarka Péter. A KUPADÖNTŐ ALAKULÁSA. 1. JÁTSZMA: 5-3, 8-4, 10-6, 14-8, 14-12, 16-12, 20-14, 25-16. 2. JÁTSZMA: 0-3, 2-5, 5-8, 5-10, 7-16, 12-20, 15-25. 3. JÁTSZMA: 5-3, 8-3, 10-6, 16-13, 20-14, 24-18, 25-21. 4. JÁTSZMA: 2-0, 2-4, 3-5, 6-5, 7-8, 8-10,13-16,16-20, 22-25. 5. JÁTSZMA: 5-5, 6-8, 8-8, 10-9, 14-15, 15-16, 16-17, 18-17, 18-20. A tavaly nyáron Kecskemétről érkezett Németh Ferenc kezdte meg a pontgyártást a kupadöntőn, majd (sajnos) az exkaposvá- ri Tóth Gábor II. folytatta. Jött is a kaposvári időkérés előbb 7-3- nál, majd 14-8-nál. Ekkor nagyon összeszedettnek tűnt a házigazda kecskeméti egylet: jól nyitottak és mezőnyöztek, Kántor Sándor - aki februárban múlt 39 éves - a kaposvári csapat legjobb játékosát megillető és a kupagyőztesnek járó díszes trófeával ugyanakkor a kaposváriak játékába sok bosszantó hiba csúszott. Egyszóval a nyitójátszmát inkább felejtsük el minél előbb... Jelentem, gyorsan elfelejtették. És egy teljesen másik mécsesét kezdtek el... A sánckirály Kovács Zoltán ellenállhatatlan volt a pályán, Kántor Sándor, Nagy József, az előző szettben csereként érkezett Schulcz István, valamint a szerb légiós Vojiszlav Skorics is hangyaszorgalommal termelte a pontokat, Koch Róbert mesterien osztogatott, a liberó szerepkörében játszó Dömötör Lajos pedig nagyvonalúan tisztogatott. A hazaiaknál ugyanakkor csak Bagics Balázs és Tóth Gábor II. tudott feliratkozni ebben a játszmában a pontszerzők közé. A harmadik játékrészt végig vezetve hozta a kecskeméti gárda, a Diamant azonban - Kántor és Skorics remek megoldásainak köszönhetően - újra fel tudott állni a padlóról. A mindent eldöntő ötödik, rövidített játékrész elképesztő, drámai csatát hozott. A kaposvári alakulat végül a negyedik mérkőzéslabdáját - miközben egyet hárított - váltotta győzelemre, ami a 13. kupaelsőségét jelentette. JÓK: Tóth G. I., Tóth G. II., Csala, Bagics, Somodi, illetve Koch, Kántor, Skorics, Kovács Z., Dömötör. ■ Fenyő Gábor
