Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám

Állatfajok tízezrei a kipusztulás szélén vörös riasztás Minden kihalt faj hozzájárul az ökoszisztéma egyensúlyának megbomlásához 2010. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP SZTORI A Földön 17 ezer olyan ál­latfaj él, amely az elmúlt években végveszélybe ke­rült. A kihalás fenyegeti őket. Magyarországon tu­catnyi ilyen van. Fábos Erika Huszonöt főemlősfaj tűnhet el né­hány év alátt a Földről, ha nem hoznak sürgősen hatékony intéz- rgdéseket a védelmükre - ügyei­vel i etett legújabb jelentésében bizor^észetvédelmi Világszövet- hupáUCN). A dokumentum sze­nét Földön élő 634 főemlősfaj* jeienjsaknem a fele a veszélyez- akko :k között szerepel, kötő: állatok helyzetét a Tenné­tek jédelmi Világalap (WWF) is és fi i- A szervezet évről évre fel- bőr a a figyelmet a gondokra és a zöt íivalókra. Minden évben van tői ány állat, amelynek megmen- nyáre programot dolgoznak ki. és idén az egyik ilyen a tigris. A njWF arra emlékeztet, hogy míg s; dlág tigrispopulációja egy év­le ázada százezer volt, ma alig r(’00 példányt számlál. c, Magyar Gábor, a WWF Ma­arország igazgatója szerint g bb ezer szakember és önkéntes e )lgozik azon a világban, hogy a n-íszélyeztetett állatokat megü­ti elje. A fajok egy részét dara- tömként meg lehet számolni, de le n, hogy bonyolultabb a helyzet. m ladarak esetében vagy olyan ál­ét oknál, amelyek rejtőzködő éle­tet élnek, lehetetlen a pontos íámlálás - mondja Magyar Gá- i or. - Ezeknél megbecsülik a po- f rulációt a fészkek számából, a le- , edlett szőr mennyiségéből, illet- re az ürülékük alapján.” j Magyar Gábor szerint az, hogy egy állatból mennyi él a Földön, sok mindenre utalhat, de az ala­csony egyedszám nem mindig je­lenti azt, hogy a faj veszélyben van. A kihalással fenyegetett fajoknál az elpusztított élőhely, a túlzott va­dászat vagy az élelem mennyiségé­nek drasztikus csökkenése jelenti a legnagyobb veszélyt, míg az ala­csony egyedszámban, de védett he­lyen élő állatoknál kevesebb a koc­kázat. Az, hogy melyik faj mekkora veszélyben él, a Vörös könyvek­ből derül ki. Ezt a listát mindig az aktuális helyzetnek megfelelően készítik el. „Magyarországon 1989-ben jelent meg az utolsó Magyar Gábor a szomorú hírek mellett néhány örvendetes tényről is beszámolt. A hazánkban rég kihaltnak hitt európai hódok például újból megjelentek, s ez az élőhelyük tisztulását jelzi. Vörös könyv - mondja Magyar Gábor. - Azért nem készült fris­sebb, mert a lista hasznáról vita van a természetvédők között. Most csupán speciális összeállí­tások születnek.” A szakemberek persze lista nélkül is tudják, hogy mely álla­tok és növények kerültek kilátás­talan helyzetbe. Ilyen a rákosi vi­pera, amelynek ma alig néhány száz egyede él hazánkban, igaz, kidolgoztak egy programot a megmentésükre. Kövirigóból csak 10 pár maradt, ahogy a ker­ti sármány és a széki csér állomá­nya is meggyérült. A vakondhoz hasonló földikutya szintén ve­szélyben van, csak hébe-hóba bukkan föl néhány az Alfóldön, és a háromcsíkos egér példánya­it is csak a legügyesebb zoológu­sok látták az elmúlt években. Szerencsére sikertörténetünk is van: a kihalás szélén álló kere­csensólyomból és rétisasból már több mint száz pár fészkel, de a kis kárókatona és a vándorsólyom is újra szaporodik. Megjelent a ki­haltnak hitt európai hód és a hiúz is, sőt az Északi-középhegységben aranysakállal, barna medvével és farkassal is találkozhatunk. „Minden élőlényért kár, amely eltűnik, mert a természet sokszí­nűségéhez a legkisebb is hozzá­járul - mondja Magyar Gábor. - Ráadásul az ökoszisztémában mindegyiknek fontos szerepe van. Ha valamelyik elpusztul, fel­borul az egyensúly, s ez további károkkal jár. Mondhatnánk, hogy egy kígyóért vagy viperáért nem kár, mert eszünkbe sem jut, hogy a mérgükből fontos gyógy­szer készül, amelyet mestersége­sen lehetetlen előállítani. Egyszó­val, ha egy jelentéktelennek tűnő állat eltűnik, vele komoly érté­kek veszhetnek el." Az emberek miatt végveszélybe került fajok javai orrszarvú Hatvannal kevesebb egyede él vadon. A fakitermelés, farmgazdálkodás miatt eltűnt az élőhelye. A tudósok sze­rint a hegyi gorilla a legveszé­lyeztetettebb a gorillák közül: mindössze 720 példány él. kékúszójú tonhal Ezt a hal­fajt használják leggyakrabban a szusi alapanyagaként. A túl­zott halászat miatt a kihalás szélére került. borhat ti teknős Több mint százmillió evet túlélt, ma mind­össze 2300 felnőtt nőstény ma­radt a Csendes-óceánban. Eredeti élőhelyeik mind­össze 7 százalékát birtokolják. 3200 egyed él a vadonban. feherfeju i Mindössze 60-70 példány él Vietnam északkeleti részén. szürkebóbitás gibbon Állo­mánya körülbelül 110 példány­ra zsugorodott. Száz példány él be­lőlük Madagaszkáron. Vörös könyv: negyven éve fújják a riadót a vörös könyv vagy Vörös lis­A hegyi gorillák sorsa bizonytalan ta, a természet értékeinek vé­delmére 1948-ban létrehozott nemzetközi szervezet, a Termé­szetvédelmi Világszövetség ál­tal összeállított jegyzék, ame­lyet 1963 óta évente megjelen­tetnek. A svájci központú szer­vezetnek 148 ország a tagja. A lista kategóriákba osztva sorolja fel a veszélyeztetett ál­lat- és növényfajokat. Tavaly több mint 41 ezer faj szerepelt rajta, amelyekből 17 ezer szá­mított veszélyeztetettnek. A lég veszélyeztetettebb kategória a „kihalófélben lévő”. Azokat a fajokat sorolják ide, amelyek­nek az utóbbi 10 évben több mint 80 százalékkal csökkent a számuk, illetve az állomá­nyuk 250 felnőtt egyednél ke­vesebbet számlál. végveszélyben a lista szerint azok az állatok vannak, ame­lyeknek az utóbbi 10 évben több mint felére csökkent a számuk. Onkológus, sebész és belgyógyász az év orvosa 2009-ben astellas díj Doktorok, akik akkor is küzdenek a betegeikért, amikor mások már lemondtak róluk Fábián Ferenc gyulai onkológus, Tóth Árpád Gábor győri belgyó­gyász-hematológus és Németh Lajos szekszárdi sebész kapta a 2009-es Év Orvosa díjat. Az idén harmadszor kiosztott elismerés azért rendhagyó, mert nem a szakma, hanem a betegek jelölhe­tik orvosaikat, saját gyógyulásuk bemutatásával. Az idén beérke­zett csaknem háromszáz törté­netben egy közös vonás volt: olyan orvosokról szólnak, akik akkor is harcoltak, amikor a be­tegeik már feladták volna. „Fábián Ferenc főorvos úr meg­érttette velem, hogy nem lesz semmi baj, meg fogok gyógyulni, csak nekem is akarni kell” - em­lékezett vissza első találkozásuk­ra a hajdúböszörményi Kövér Gyuláné. Fábián doktor szerint ennél nagyobb elismerést nem is kaphatott volna. „A legfontosabb, hogy a betegeinkkel szemben mindig a legnagyobb humánum­mal és tisztelettel legyünk" - mondja az onkológus. Hasonlóan vélekedik Tóth Ár­pád Gábor, aki úgy érzi, mindig lehet egy kicsit jobbnak lenni. „A jó orvos-beteg kapcsolathoz kell egy önzetlen »kapitányi« szelle­miség - mondja a belgyógyász adjunktus. - Érezni kell a beteg hajóját, és ismerni a tengert, hogy együtt érjünk partot.” Tóth dok­torról egy babóti betege, Póczáné Magyar Éva írt megható sorokat: „Emberként bánt velem még ak­Tóth Árpád Gábor, Németh Lajos és Fábián Ferenc az Astellas Díjakkal kor is, amikor vádaskodtam. Vi­gasztalt és bátorított. Sokszor mondta: az orvos nem a mosolyá­val gyógyít. Erre én azt válaszol­tam, hogy sokszor az többet ér, mint a gyógyszer.” „A félelmet és ag­godalmat felváltotta bennem a bizalom, a biztonság és a nyuga­lom” - írta Marton Hajnalka a harmadik díjazottról. Németh La­jos sebész adjunktus szerint ez a gyógyítás titka is. „Meg kell talál­ni a hangot a betegekkel. Pontos és alapos diagnózis nélkül ugyan­is nem lehet maradéktalan a gyógyulás. Ehhez meg kell értet­ni a betegekkel, hogy mire szá­míthatnak, másrészt el kell érni, Egy mosoly töb­bet érhet, mint a gyógyszer. hogy teljesen megnyíljanak.” Né­meth doktor nem egy olyan bete­get mentett meg, akire korábbi diagnózisa alapján amputáció várt. „Sajnos az ájlami egészség­ügyben - a tempó és a tömeg miatt - nem mindig jut elegendő idő az egyes betegek vizsgálatára. Ezért nem lehet annyira pontos a beteg­ségről kapott információ sem, holott a gyógyítás irányát csak ennek ismeretében lehet megha­tározni. Ehhez türelemre és idő­re van szükség, hiszen néhány apró momentum is a betegség ad­dig ismeretlen elemeit mutathat­ja meg, s új irányt adhat a keze­lésnek.” ■ Á. N. T. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom