Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-13 / 37. szám

4 somogyi hírlap - 2010. február 13., szombat Ahol nem cél a fehér kesztyűs felszolgálás a vendéglátó A szemesi Kistücsök tulajdonosa gasztrozarándokhelyet vizionál a Balatonnál MEGYEI KÖRKÉP Csapody Balázs bár zirci születésű, tős­gyökeres balatoninak vallja magát. Ami persze érthető is, hiszen másfél évesen már Szőlősgyörökön lakott, majd Siófokra költöztek. Ezért aztán az sem megle­pő, hogy a Kistücsök étte­remhez kötődő első élmé­nyei is gyerekkoriak: a nagyszülői látogatások so­rán a család gyakran meg­állt a balatonszemesi ven­déglőben. Azt ugyan ekkor még nem tudta, hogy maj­dan ez a hely határozza meg az életét, azt azonban már alig négyévesen eldön­tötte, hogy az édesapjához hasonlóan a vendéglátásból próbál majd megélni. NÉMI SIÓFOKI SZÁLLODÁZÁS után 1992-ben bérelte ki az ÁFÉSZ-tól az akkor legin­kább lepattant útszéli kocs­maként funkcionáló Kis- tücsköt Bár akkoriban nem volt szokás, de negyed évszázadra vette bérbe. A szerződés ma már prózai okok miatt nem él: öt évvel később megvásárolta az ét­termet, melyet az elmúlt ti­zennyolc évben az ország legjobb vendéglői közé emelt. A sikerben elévülhe­tetlen érdemeket szerzett persze Jahni László is: a gyerekkori barát, a szakács, a sógor, aki a kezdetektől mellette állt. Akihez francia séf tanulók járnak okosod­ni, s akinek köszönhetően tavaly az Év Konyhája büsz­ke cím is Szemesre került. BÁR HÁTRADŐLHETNE, Csapo- dy Balázs folyamatosan elő­re tekint. A vendéglőhöz panziót tervez, hiszen a vendégek kiszolgálása az el­sődleges, s Toscanát vizio­nál a Balatonra, ahová a vendég a helyi jellegzetessé­gek miatt érkezik. Fiát is eb­be az irányba tereli, hogy ugyanazt vallja majd a konyháról, mint ő: nem a mennyiség, a minőség a fontos. S ha lassan, de a vendég is megérti ezt: az legalábbis már látható elő­relépés, hogy a betérők ma már csak elvétve rendelnek rántott húst... Gasztronómiai berkekben kevés nagyobb elismerés létezhet, mint Eckart Witzigmann-nal, az évszá­zad szakácsával együtt fotózkodni. Ha valakinek ez nem elég, a szemesi Kistücsök falán a Dining Guide 2009-es top 10 étte­rem vagy a Vendéglátás új­ság Év Konyhája 2009 ki­tüntetése is sokatmondó. Vas András- Foglalhatnék asztalt a Torkos csütörtökre?- Ááá, január elején beteltünk- felelte Csapody Balázs.- Törzsvendégek?- Jórészt. Az elmúlt tizen­nyolc évben, amióta én viszem az éttermet, szép kis állandó kör alakult ki.- Megérdemelnek valami meg­lepetést. |- Mindig van! Kell is, hogy ne % legyünk unalmasak.- Értékelik?- Tavaly tízből nyolcán a Tor­kos csütörtökre összeállított me­nüt választották.- Megéri fél áron?- Anyagilag ráfizetés.- Mégis csaüakoznak.- Mert kiváló reklámlehető­ség. Évente egy napot rá kell ál­dozni, bemutatkozni olyanok­nak, akik korábban még soha­sem voltak az étteremben.- Bejön?- Vannak visszatérők. S így már megéri: nem egy napot néz az ember, hanem az egész évet.- A vendéglősök nagyobb ré­sze nem így gondolkodik.- Éppen a ráfizetés miatt. Ahogyan sokan télre bezárnak.- A Kistücsök viszont megél.- Hétvégenként telt házzal működünk, a hétköznapok vi­szont változóak. Időjárásfüggő.- A Balaton átka...- Pedig ez a jövő. Minél több egész évben nyitva tartó étte­rem, szállás, programszervező.- Utóbbi nyáron is hiánycikk.- Inkább rossz a szisztéma. Van, amikor egyszerre hat-hét rendezvény is fut, máskor sem­mi. Télen pedig hónapok telnek el valamirevaló program nélkül.- Lenne lehetőség?- A borturizmus, a sport és a rekreáció óriási perspektíva.- Létesítmények nélkül?- Kellene műjégpálya, tenisz­csarnokok, minden, amire az embereknek a rohanó hétköz­napok során nincs idejük. Pedig van nyaralójuk, ahová télen nem mennek, mert nincs miért.- Szép tervek, csak éppen be- ‘ láthatatlan időre szólnak.- Öt évre!- Ezt nem mondja komolyan!- Hajlandóság kérdése az egész. A vendégekben megvan.- Ez esetben a másik oldal fon­tosabb... És nehéz elképzelni, hogy a lángosos, a palacsintás, a lacikonyhás mélyen a zsebé­be akarna nyúlni.- Azért jó példa is akad: az új szállodák mutatják az utat.- Hiába a négy csillag, a me­dence, a jakuzzi, ha égett olaj­szag jön be az ablakon...- Fontos a sokszínűség. Van, aki hangulatos kisvendéglőt ke­res, mások viszont kifinomult éttermet. S akad, akinek lángos kell, kolbász. Mindegyikre szük­ség van, de magas minőségre. Az alap a jó konyha.- Először azokat kell meggyőz­nie, akik három hónap alatt akarnak meggazdagodni, s akiknél a vendég csak járulék. Akiknél a zöldséglevesbe löty- tyintett pörkölt a gulyás...- Ehhez kell az összefogás. Va­lami megindult az igényes ven­déglátás irányába.- Úgy beszél, mintha nem eb­ben az országban élne...- A borászoknak sikerült, s respektje lett a dél-balatoni bor­vidéknek. S erre már lehet építe­ni: óriási a potenciái a régióban, az osztrákoknál egyes tájegysé­gek kifejezetten ebből élnek. El­adják a helyi termékeket. Ez itt is létezhetne: a balatoni hal, a so­mogyi vad, a tóti dió, a rengeteg gyümölcs, zöldség. Ez a jövő: a helyire épülő vendéglátás.- Most mi hiányzik?- A termelőket is bátorítani kell. Rávenni őket, hogy a legma­gasabb minőséget álb'tsák elő.- Ami aztán rajtuk marad...- Az egész rendszer lényege a bizalom. Ha első osztályú árut rendelek, utána nem akarom majd nyomott áron megvenni.- Idealista. Vagy nem ismeri az embereket...- Ha nem változik semmi, a Balaton tönkremegy. Pedig aranybánya lehetne. Főként, amióta megépült a sztráda.- Ami a kollégái szerint elvitte a vendégeket...- Nálunk húsz százalékkal nőtt a forgalom... A vendégkörön múlik minden. Nem feltétlenül az útról betérőkre kell építeni, bár nyáron ez is nagyon fontos. A sztráda rengeteg vendéget mozgat az Adria felé, ezért sok­kal több megállító tábla kellene. A törzsvendégkört pedig progra­mokkal lehet megszólítani. Ha érdekes, jönnek az emberek. Mint hozzánk: Fehérvárról, Pestről, de még Szegedről is van­nak állandó vendégeink.- Miattuk érdemes télen is nyitva tartani.- Anyagilag nem feltétlenül. Kell bizonyos önmérséklet, rá kell jönni, már nem lehet gyor­san meggazdagodni a vendéglá­tásból. A nyári bevétel egy részét a téli nyitva tartásra fordítjuk, így át tudjuk teleltetni az embe­reinket, nem kell minden évben újakat felvenni és betanítani, ami óriási előny és lehetőség.- Látszik az értelme: Év Kony­hája cím, top 10 besorolás.- Ezek szubjektív szempon­tok, a kritikusok véleményei. A vendég a fontos. Hogy visszajöj­jön, mert a vendéglőnek olyan a stílusa, ami vonzza őt- Olyan étterem nincs, amely mindenkinek tetszik.- Pontosan. Azt a vendégkört kell megtalálni, melynek az tet­szik, amit mi nyújtunk.- A legfontosabbat kihagyta: kell egy jó szakács!- Akin a siker hatvan-hetven százaléka múlik! És mellé jó kollektíva a konyhán. És kelle­nek jó felszolgálók, pultosok! Ez csapatmunka!- Jahni Lászlóval szerencséje volt?- Gyerekkori barátság köt ösz- sze bennünket Fiatalként a bu­lik előtt beültünk vacsorázni, so­kat szakmáztunk, s kiderült, na­gyon együtt tudunk gondolkod­ni. Szerintem ő az ország egyik legjobb szakácsa...- Nem véletlen, hogy nyáron francia gyakornokok sürögnek körülötte. Bevezeti őket a ma­gyaros konyhába? A jó gulyás, halászlé, pörkölt titkába?- Ezek az elmúlt 150 év szte­reotípiái, ennél jóval több a ma­gyar konyha. A régi nem is ha­sonlít erre. Például a lassan sü­tésről mindenki azt hiszi, franci­ás jelleg, pedig magyar sajátos­ság is. Rengeteg elfelejtett íz jön elő a hagyományainkból.- A német, aki a csípős, papri­kás ételekért jön ide, elfogadja?- Hajlamosak vagyunk lenéz­ni a német ízlést, pedig Európá­ban náluk van a második leg­több Michelin-csillag...- Akkor mi ez a gulyásmánia?- Ezt kapták évtizedeken át- Nehéz lesz átszoktatni őket a búzakására.- De a lehetőséget meg kell ad­ni. Olyan gasztrozarándokhely lehetnénk, mint Toscana.- Most megint tamáskodnék...- Pedig hinnem kell benne! És össze kell fogni, s belátni, nem a mennyiség, a minőség a fontos.- Nem kell ennyi étterem...- Azt hiszem, tényleg nem. A nagyon sok helyett elég a sok jó.- Irány a luxus?- Még véletlenül sem! Hoz­zánk például mindig be lehet majd jönni farmerben, kisgye­rekkel vagy kutyával, fűnyírás után rövidnadrágban. A lényeg, hogy ne érezze magát feszélyez­ve a vendég, hiszen az nekünk sem jó. Itt sohasem lesz fehér kesztyűs felszolgálás... Szürke marha citrommal: a nagyobb adagot kell kémi! étlapozó Ahol a jó íz kincset ér - végre egy hely, amelynek a jelmondata nem üresen elpufogtatott frázis Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Békebeli hurkázó és húsbolt volt valaha a mai Fregatt étterem a kaposvári Ady Endre utcában. Még törzskaposváriak is rácso­dálkoztak e heti választásunkra. Amikor megmondtuk nekik, ho­vá készülünk, kellemes kolbá­szolást kívántak. Pedig hol vannak már azok az idők! Jelentős változásról számolhatunk be, sőt, minden kritikusi képességünk bevetése után is csak ajánlhatjuk kapos­várinak és vidékinek e helyet, melynek az a jelszava: „Ahol a jó íz kincset ér.” Végre egy jelmondat, mely nem üres frázis. Puritán beren­dezés, menüzős hangulat (fő­képp, hogy ebédidőben tértünk be tesztelni); ehhez mérten kü­lönösen nagy volt a csodálkozá­sunk, hogy mennyire igényes a kiszolgáló személyzet a pincér­től a szakácsig. Étvágygerjesz­tőül, a ház ajándékaként kitűnő fokhagymás-paradicsomos pirí- tóssal ütöttük el a levesváró időt. Semmi pénzért ki nem hagytuk volna a Fregatt egyik specialitását, a szürke marhá­ból készült citromos borjúragu­levest. Hibáztunk, mert a ki­sebb adagból kértünk (ami csak a nem túl bő étlapon szere­pel, mindenből van kétféle por­ció), tényleg csak kóstolónyit. Ha valaki betér a hajdani hur- kázóba, annak azt ajánljuk: a nagyobbikat kérje! Négyszázért kifogástalan fok­hagymakrémlevest is kaptunk, s ki az, aki sokallaná a másfél ezer pengő magyar pénzt a pa­rasztos csülökért vagy a petre­zselymes gombás szűzérmé­kért. Persze, nehogy azt higgye bárki, hogy özvegységünket holmi kedvező árakkal is le le­het már főzni. Tény: körettel együtt ennyi pénzért igazán jót enni manapság kevés somogyi vendéglőben lehet. A Fregatt vi­szont ilyen hely, ezt többévnyi, közte nem egy porba sújtó étte­remkritika után már remélhe­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Szimpatizmus KÖRNYEZET (1-10 pont): Puritanizmus ÉTEL (1-20 pont): Maximalizmus 9 6 18 tőén elhiszik még egy magam­fajta idős hölgynek is. Hiszen a csülök akkora volt, hogy ebédelőtársam alig látott ki mögüle, de még csak nem is a méret a lényeg, hanem az íz. Porhanyós volt, finom, és a zsírban sem tocsogott. S igaz, hogy az uborkasalátát rejtélyes módon káposztasaláta formájá­ban kaptam meg az ugyancsak omlós szűzérmékhez, de ezt tudjuk be az ebédidőnek, mely látható módon nagy feladat elé állí ,úa a személyzetet. De e ki­csiny malőrtől eltekintve meg­feleltek az elvárásnak (meg kellett mászniuk ehhez né­hányszor a galériára vezető lép­csőket), olyannyira, hogy sza­vunk se lehetett a két fogás kö­zött eltelt időre. Mire a desszerthez értünk volna, fogyott a nép, ekkor már hamutartót is prezentált barát­ságos pincérnőnk társam un­szolásának engedve. Eddig húsz, no jó, tizenkilenc és fél. S ennyi is maradhatna, ha nem rendelünk kapucsínót meg somlói galuskát. De botor módon megtettük, s hogy az előbbi nem volt kávéház-színvo- nalú, azt még meg is bocsáta- nánk, de a kissé érdekes mel­lékízű somlóiért már kénytele­nek voltunk pontot levonni. Hatezer forintért azonban jobbat aligha talál bárki is a ki­es somogyi rónán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom