Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

10 Rommá verné a siófokiakat a veszprémi együttes SPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT Új célokat kell maga elé tűznie labdarúgás Hegedűs Dávid kénytelen volt feladni élvonalbeli pályafutását- Még mindig lenéznek minket, azt hiszik kezdő amatőrök va­gyunk - mondta Varga József, a Siófok KC NB I-es női kézilabda csapatának szakmai igazgatója a ma este hat órakor kezdődő Veszprém elleni hazai bajnoki előtt. Igaza lehet, hisz Ábrahám Szilvia a vendégek játékosa csa­pata Ferencváros elleni hazai pályán játszott döntetlenje (26-26) után furcsa kijelentést tett. - Nagyon kellett volna ez a győzelem, de így most nincs más lehetőségünk, mint idegen­ben rommá kell vernünk a Siófo­kot - mondta a beálló. Ehhez azért a siófoki lányok­nak is lesz vélhetően egy-két szavuk, ráadásul a vendégek edzője is hasonlóan nyilatkozott.- Nekimegyünk az ellenfélnek és közben ki akarjuk élvezni a játékot - mondta Gyurka János. ■ Csuka Alexandra: ha pi­ros hó esik, akkor is nyerni kell... Az optimizmus oka az lehet, hogy az NB J/B tavaszi, illetve az első osztály őszi találkozóján is veszprémi siker született. Ezút­tal azonban vélhetően nem fog­nak olyan rosszul kézilabdázni Szepesi Ivették, mint azokon a meccseken. A vendégeknél Weigel Zita sérülés miatt nem léphet pályára, akinek jól megy a balatoniak ellen. - Nem örülök a sérülésének, jobbulást kívá­nok neki - monda Varga József.- A kiesése ellenére a vendégek­nél még így is van egy belső hár­mas tengely, melynek kikapcso­lása döntő az eredmény szem­pontjából. Az biztos, hogy job­ban kell védekeznünk, mint azt legutóbb Hódmezővásárhelyen tettük. Nagyobb ütközés szám­mal és nagyobb agresszivitással. A balatoniak az utóbbi két meccsen (Dunaújváros, Hódme­zővásárhely) könnyelműen el­herdálták az emberelőnyöket. Ha nyerni akarnak, ezen is vál­toztatniuk kell. A siófoki oldalon végre mindenki egészséges, így a Vásárhelyen hiányzó Nagy Re­náta és Kovács Adrienn is játék­ra kész. - Bízom benne, hogy szórakoztató mérkőzést fogunk játszani, mely hazai sikerrel zá­rul, nekünk ugyanis egyértelmű célunk a győzelem - tette hozzá a szakmai igazgató. ■ Z. K. Hegedűs Dávid (balra) a Rákóczinál töltött időszak során mindig nagy elszántsággal vetette magát a küzdelembe Térdproblémája miatt fel kellett hagynia profi pá­lyafutásával a huszon­négy esztendős Hegedűs Dávidnak, aki a közel­múltban már el is kö­szönt a Kaposvári Rákó­czi csapatától. Temesvári Iván Nem futballozhat tovább élvo­nalbeli szinten. Az elmúlt nyá­ron kellett végig hallgatnia ezt a mondatot Hegedűs Dávidnak, aki térdproblémái miatt került irigylésre méltónak egyáltalán nem nevezhető helyzetbe. A Kaposvári Rákóczi FC labdarú­gója 2009 januárjában igazolt a másodosztályú Szolnok csapa­tától a somogyi megyeszék­helyre, s szinte pillanatok alatt meghatározó játékosa lett a zöld-fehér együttesnek. A tör­ténet azóta ismert, Hegedűs Dávid az elmúlt esztendő nya­rán operáción esett át, ám a já­tékos térdének állapotán nem lehetett javítani. Az egri szár­mazású futballista a cikk első mondatával szembesülve sem adta fel, s az ősszel is próbált edzeni, segíteni a csapatát. A decemberi pihenő után azon­ban csak rosszabbodott a hely­zet, s Hegedűs Dávid is belátta, hogy a térde nem bírja az élvo­nalbeli terhelést. Mint beszá­moltunk róla a játékos és a Rá­kóczi a közelmúltban szerző­dést bontott egymással.- Miként viseli a történteket?- Azzal együtt, hogy nyár óta volt időm felkészülni arra, hogy gyakorlatilag vége a pá­lyafutásomnak nagyon nehéz napokat éltem, élek át - fogal­mazott Hegedűs Dávid. - Ne­héz kényszerűségből abba­hagyni azt, amit szeret az em­ber, már pedig nekem a foci a mindenem. A kedvezőtlen hí­rek után a Rákóczinál is min­denki bíztatott, a játékostár­sak, az edzők, a vezetők és per­sze a szurkolók is tartották bennem a hitet. Nem tagadom, megkönnyeztem, amikor elbú­csúztam a csapattól.- Már a nyáron tudatták Ön­nel, hogy a térde nem alkal­mas az élsportra, mégsem ad­ta fel.- Amikor Néber doktor elém állt, és megmondta, hogy mi a helyzet egyszerűen nem hit­tem el. Valóban, fél évet még küzdöttem, ám éreztem, hogy nem javul a lábam. Az ősszel már nem is tudtam rendesen edzeni, hiszen sok tréninget ki kellett hagynom. Azt pedig önkritikusan bevallom, hogy amikor pályára kerültem, nem úgy teljesítettem, ahogy ma­gamtól is elvártam volna. Az előbb említett edzéskihagyá­sok mellett ebben az is közre­játszott, hogy lelkileg nagyon megfogott a dolog. Azt gondol­tam, hogy a decemberi pihenő jót tesz a térdemnek, ám a ja­nuári felkészülés kezdetén be kellett látnom, hogy nem bí­rom tovább.- Hosszú utat járt be, amíg eljutott az NB I-ig, miként emlékszik vissza a Kaposvá­ron töltött időszakra? Nem történt csoda néber árpád IS szomorú­an nyilatkozott Hegedűs Dáviddal kapcsolatban.- Dávidnál a combcsont terhelő felületén lévő tü­körporc vált le a csontról- mondta a Rákóczi csa­patorvosa. -Ezt egyéb­ként lehet pótolni, ám ez a megoldás is „csak" a hétköznapi életre teszi al­kalmassá a térdet, az él­sportra sajnos nem. Több mint harminc éves mun­kásságom alatt még nem volt ilyen betegem, bármi­lyen meglepő ezzel a sérü­léssel eddig csak a tan­könyvben és konferenciá­kon találkoztam, ez is mutatja, hogy milyen rit­ka esetről van szó. Rá­adásul Dávid volt az első olyan élsportoló a praxi­somba, akinek azt kellett mondanom, hogy be kell fejeznie a pályafutását, már ami a legmagasabb szintet illeti. Véleményem szerint Dávid az elmúlt tavasszal az ország há­rom legjobb védekező kő zéppályása közé küzdötte magát. Nem akarta felad­ni, mondta, hogy próbál­juk meg a lehetetlent, így az ősz során én is min­den „őrültségre“ hajlandó voltam, de borzasztó ne­héz volt szembesülni az­zal, hogy a tankönyvek nem hazudnak- Viszonylag későn, tizen­egy évesen kezdtem el focizni és a megyei bajnokságból foko­zatosan lépkedtem előre, egé­szen az élvonalig. Természete­sen az volt a nagy álmom, hogy az NB I-ben is játszhassak, ami nagy örömömre a Rákóczinál adatott meg. Tényleg nem ud­variasságból mondom, de egyik csapatnál sem éreztem olyan jól magam, mint Kapos­váron. A vezetőktől a pálya­gondnokokig mindenki kedves volt hozzám, amit ezúton is kö­szönök. A tetoválásaim ellené­re csendes srác vagyok, s talán velem sem volt különösebb probléma az elmúlt egy eszten­dőben. A szívembe zártam a csapatot és a várost is.- Mire jutott, hogyan tovább?- A labdarúgástól nem sze­retnék elszakadni, s heti egy­két edzést bír a térdem, ami azt jelenti, hogy megye I-ben, esetleg NB III-ban tudnék ját­szani. Emellett szeretnék edzősködni is, azaz elkezdem képezni magam. Nyílván mun­ka után is néznem kell, ami nem okoz majd gondot abból a szempontból, hogy akkor is dolgoztam a foci mellett, ami­kor alacsonyabb osztályban játszottam. A barátnőm és a családom is mellettem van, s nagy szükségem is van a támo­gatásukra.- Nem akarom még jobban fájdítani a szívét, de eljár majd Rákóczi-meccsekre, vagy inkább távol tartja ma­gát az NB I-es stadionoktól?- Az fel sem merült ben­nem, hogy ne járnék el a meccsekre. A Rákóczi nyír­egyházi, diósgyőri, debreceni és fővárosi találkozóin szeret­nék ott lenni, remélem ezt majd a leendő munkám is megengedi. A csapattársakkal is tartom a kapcsolatot, hiszen barátságokat is kötöttem az el­múlt egy évben. Szerettem volna bizonyítani, többet mu­tatni Kaposváron, sajnos más­ként alakultak a dolgok. Min­dig kis célokat tűztem magam elé, mint például bekerülni a csapatba, aztán stabil kezdő­nek lenni. Most is így teszek, csak az élet más területén kell a céljaimat meghatározni, il­letve elérni. Képkockákon a somogyi diadalok. A somogyi sport büszkeségei 2004- 2009 címmel mutatták be pénteken a megyeházán azt a 25 perces fil­met, amely a megyei sportélet elmúlt öt évét foglalta össze. A rendezvé­nyen az élklubok képviselői csapataik aktuális helyzetéről és az előttük álló legfontosabb feladatokról is tájékoztatást adtak. Képünkön Horváth Lajos (balról), a megyei sportbizottság elnöke és Szántó László, a Bala- ton-átúszás fő szervezője beszélget A végén csattant az ostor kosárlabda nb ii Az utolsó másodpercben nyert a Marcali SIÓFOKI KOSÁRSULI- SOPRONI TIGRISEK 74-99 (25-24, 20-25,10-25,19-25) Siófok, Krúdy középiskola, 60 néző. Vezette: Prieger, Mo- sonyi. SIÓFOKI KOSÁRSULI: Polgár (21/6), Kepli (11/3), Molnár A. (10), Kovács G. (6/3), Pákozdi. csere: Nemes (21/12), Tops- cháll (2), Tomasek (2), Nagy K. (1), Pomucz, Veres, Horváth M. edző: Kertész Tamás. AZ ELLENFÉL LEGJOBB DOBÓI: Erdősi (22/9), Bálint (20), Dá­vid T. (18). Egy félidőn át jól tartotta ma­gát a Kosársuli a mindössze egy vereséggel álló Tigrisek ellen. A félidőben csak négy pont volt a két csapat közt. A második ele­jén viszont négy percig nem dobtak kosarat a hazaiak, ami eldöntötte a találkozót (46-60). Nemes az utolsó negyed elején beszórt három triplát egymás után (63-79), de a vendégek így is magabiztos sikert arattak az ezúttal minden játékosának lehetőséget adó Kertész Tamás együttese ellen. ■ Keszthelyi Zoltán MARCALI VSZSE­MARLEY FKSE SZEKSZÁRD 88-86 (19-25, 28-19, 24-19,17-23) Marcali, 50 néző, V.: Bene­dek, Kovács N. MARCALI VSZSE: Kovács M.(14), Baráth, Magyar V.(8/6), Csobod (15), Horváth P (16/3). CSERE: Kovács G.(17/3), Lovas (12), Koma (3/3), Szíva (3/3), Kenéz (-), Tóth Z. (-). edző: Vár­falvi István. Kiegyenlített játékot és meg­alkuvás nélküli összecsapást hozott a két együttes találkozó­ja. A végjátékban a hazaiak ekőnye tíz pontra nőtt, de a Szekszárd közvetlenül a befeje­zés előtt egyenlített. 0.9 mp volt vissza a mérkőzésből, amikor Magyar Viktor parádés indítá­sát Kovács Gergely látványos mozdulattal húzta a gyűrűbe, ezzel a zsákolással pedig a Mar­cali VSZSE együttese megsze­rezte a győzelmet. SAMU LÁSZLÓ Lecsúszott a dobogóról a tóti páros A lengyeltóti Fodor András Álta­lános Iskola - a felkészítők Sipos Zoltán és Jónás Zoltán - képvi- sel(het)te a somogyi színeket a Gödön rendezett III.-IV. korcso­portos országos diákolimpiái lábteniszdöntőben. A fiúknál (16 csapat) a páros (Kamu Szabolcs, Sipos Bence, Sztojka Dávid) az előkelő ne­gyedik, a hármas pedig (Kamu Szabolcs, Sipos Bence, Jámbor Zoltán, Kelemen Szabolcs) a ha­todik lett. A leányoknál (7 együttes) a páros (Horváth Edi­na, Pintér Klaudia Barbara, Szi­li Anita) és a hármas is (Hor­váth Edina, Pintér Klaudia Bar­bara, Szili Anita) egyaránt a ha­todik helyre volt jó. ■ Fenyő G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom