Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-25 / 20. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 25., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Már Nagykanizsán honvágya van díszpolgár Egy régi nemzedék képviselőjeként csak itthon van igazán otthon Az idén Szili Ferenc akadémiai doktor történész, a levéltár egykori igazgatója kapta a Kaposvár díszpolgára címet. Márkus Kata- Többtucatnyi kötet a terméke a 18.-tól a 20. századig ívelő, a dunántúli régiót kutató munkásságának. Kutatott agrár-, ipar- és művelődéstörténetet, s olyan 18. századi leveleket, melyek máig a levéltár mélyén porosodnának Szili Ferenc kutatómunkája nélkül. S tette mindezt úgy, hogy vallja: a történelemkutatás olyan, mint a szerelem.- Másként ezt nem lehet csinálni. Az egyik hölgy történész mondta nekem, hogy amikor a Rákóczi-kort kutatta, szerelmes lett Rákócziba. így vagyok panaszleveleiből például any- nyit olvastam, hogy siratófalat lehetne építeni belőlük. A kivándorlók levelei pedig többségében arról szóltak, hogy siratták a hazájukat.- Ön is siratta volna, ha adódik alkalma, hogy elmenjen innen?- Húszéves voltam. Egyetemista, és a Budafokban futballoztam. Kimentünk a csapattal Csehszlovákiába, s egy kollégiumban szálltunk meg, ahol csak egy árva magyar kislány volt. Megkérdeztem tőle, járt-e már Magyarországon? Igen - felelte -, egyszer álmomban. Nagyon elszégyelltem magam, mert akkor már tíz napja Csehszlovákiában voltunk, s egyszer sem jutott eszembe Budapest. Illetve egyszer: amikor eladtuk az összes csempészóránkat. Közben meg nem tudtunk elA történelemtudomány egyik nagy szövetségese a gyógyító idő. Elfújja a ködösítő ideológiákat, a téveszméket, megszünteti a tabukat és a hamis hipotéziseket. yy ezzel én is, minden témámba beleszerettem. A történelem olyan mint egy úszó jéghegy, amelyből csak a felszínt látjuk, de az igazi dráma a víz alatt van. A történész elkezdi kutatni a jéghegyet, s attól függ, mit lát, hogy milyen szemszögből nézi. S persze attól is, milyen a felkészültsége, világnézete, erkölcse, bátorsága.- Milyenek azok a Levelekben őrzött sorsok?- Sokszor könnyfakasztóak. A legszebb 18., 20. századi panaszleveleket gyűjtöttem össze, cselédleveleket, első és második világháborús katonaleveleket, kivándorlók, munkaszolgálatosok leveleit. Összességében három évszázad „termését”, amelyekhez úgy jutottam hozzá, hogy a levéltárban elkezdtem kutatni. Végignéztem a főszolgabíró, az alispán által kiadott, külföldre szóló engedélyeket, s ezek mellett voltak az említett írások. Róluk írok a Levelekben őrzött sorsok című kötetben. A 18. századi jobbágyok énekelni tisztességesen egy magyar népdalt, mert vagy a szövegét, vagy a dallamát nem tudtuk. A csehek meg egymásba kapaszkodva énekeltek. Attól a kislánytól én megtanultam valamit. Örülök, hogy megszégyenített, mert így tőle tanulhattam hazafiságot. Aztán olyan jól sikerült ez a tanulás, hogy amikor később különböző városokba utaztunk futballozni, nekem már Nagykanizsán is honvágyam volt. Ha magányosának éreztem magamat, somogyi dalokat énekeltem, mert annyira hiányzott az otthon. Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy otthagytam a kollégiumot, mert 1952 és 56 között az úgy volt, hogy én figyellek téged, te figyelsz engem, mi figyelünk titeket, ti figyeltek minket.- Mi a legmarkánsabb élménye arról a korról?- Az, hogy a szegénység nem olyan szörnyű dolog, ha van valami, amiben az ember hisz. A fényes szelek nemzedéke még hitt, s az én drámám az Szili Ferenc 1934-ben született Kaposváron, elemi és középiskoláit a Somssich-, majd Táncsics- gimnáziumban végezte. 1952-ben érettségizett, majd 1956-ban az ELTE-n szerzett történelemtanári oklevelet. A BERZSENYI-ISKOLÁBAN két évet, majd 1958-tól a Táncsics Mihály gimnáziumban tizenöt évet tanított. 1973-tól 1990-ig a levéltárban dolgozott, 1990-től 98-ig igazgatóként. 2000-íg agrár- és művelődés- történetet tanított az egyetemen. két lánya és hat unokája van. A legkisebb unoka 2, a legnagyobb 17 éves. Szili Ferenc: egy árva kislánytól tanultam hazafiságot külföldön volt, hogy a fényes szelek hátsó sorában álltam. A legfiatalabb voltam köztük, én már nem tudtam elhinni, amiben ők hittek. Elvárták, hogy mi is ugyanúgy lelkesedjünk, mint ők, s ezt már nem tudtam megtenni. Kicsit sajnálom, hogy úgy nőttem föl, hogy a mi nemzedékünk nem tudott lelkesedni semmiért.- Ha ilyen szigorúan fogalmaz a saját nemzedékéről, mit gondol a mostaniról?- Ez a nemzedék okosabb a mienknél, de kevesebbet tud. Aki akar, az többet tanulhat, de valahogy fogódzó nélküli ez a korosztály. A senki földjén vannak, vallásokban, eszmékben nem hisznek, családok bomlanak. Már ott tartunk, hogy a kocsmák is üresek. Ez a vég kezdete. Vagy a kezdet vége?- Egyik könyvében vallatása történetét is megírta.- 1956-ban katona voltam. Baján ért a forradalom az egyetem elvégzése után. Aztán az egész zászlóaljat felvitték Budapestre, s onnan egy másik labdarúgóval leléptünk. Mert nekünk nemcsak az ávósoktól kellett igazán félnünk, hanem azoktól a társainktól is, akik nem tudtak bánni a fegyverrel. S mivel nem akartam, hogy lelőjenek, leléptem. 58-ban aztán bevittek az ávóra. A vallatótiszt egyenként kérdezte - fitogtatva magasröptű irodalmi műveltségét -, hogy olvastam-e az Egri csillagokat, a Csendes Dont és A Pál utcai fiúkat? Mikor igennel válaszoltam, láthatóan egyre ingerültebben kérdezgetett. Ezért úgy döntöttem, a következő kérdésre mindenképpen nemmel válaszolok. A könyv címére már nem emlékszem, de nemleges válaszom után megkönnyebbülve szólalt meg a tiszt: „Látod, te szemét fasiszta, én ezt is olvastam, műveltebb vagyok, mint te.” Csak később tudtam meg, hogy ekkor már levelező tagozaton a gimnázium második osztályát is elvégezte. Aztán elkezdtek ütni, mert nem írtam alá, hogy nekik dolgozom a jövőben. Végül úgy szabadultam, hogy azt aláírtam: nem beszélek a vallatásomról. Ám az ígéretemet megszegtem. Mindenkinek elmeséltem vallatásom történetét, s azt, hogy bevittek egy fiatal, bohém tanárt az ávósok 58- ban egyik este, és másnap reggel kijött egy értelmiségi, aki már tudta, hol a helye.- S ma hol a helye?- Régebben hívtak Szombathelyre, Budapestre. Végül nem mentem egyik helyre sem. Én egy régi nemzedéknek vagyok a képviselője, nem tudom azt mondani, hogy mindenütt otthon vagyok. Én itthon vagyok otthon. Néha úgy is szoktam mondani, ami persze nem feltétlenül igaz: a szülőföldemet talán érdemein felül is szeretem. S azt hiszem, ez már így is marad... SEGÍTÜNK... F. SZARKA ÁGNES Lecsúsztak a támogatásról KAPOSFŐI HÁZASPÁR fordult panaszával szerkesztőségünkhöz. Véleményük szerint az önkormányzat lassú munkája miatt estek el a krízistámogatástól. Ezt mondták: - jogosultak lettünk volna krízistámogatásra, de ehhez be kellett adni egy egyszeri segélykérelmet az önkormányzathoz. Ezt meg is tettük szeptember második hetében. A határozat meghozatalának határideje egy hónap. Ezzel szemben csak november közepén értesültünk róla, hogy a segélykérelmünket elfogadták. Ám erről papírt csak december közepén kaptunk. A férjemet időközben leszázalékolták, rokkantnyugdíjba ment, így - mivel nyugdíjas nem kaphat - elestünk a krízistámogatástól. Ez több mint negyvenezer forintot jelentett volna a számunkra. Ha az önkormányzatnál betartják a határidőket, akkor megkaptuk volna a támogatást, így egy nap híján lecsúsztunk róla. sztányi tibor, Kaposfő polgármestere válaszolt: - Minden kaposfői lakostól azt tudom kérni, hogy problémájával, vagy ha az ügyét nem úgy intézik, ahogy azt elvárja, keressen meg, akár személyesen, telefonon vagy e-mailben. Amiről nincs tudomásom, abban az ügyben intézkedni sem tudok. A segélyügyek a bizottság és a jegyző hatáskörébe tartoznak, ezekre nincs köz- veüen rálátásom. Ám a határidők szigorú betartására a törvényes kereteken belül fel tudom hívni a bizottság és a jegyző figyelmét is. Közérdekű kérdéseiket hétfőtől péntekig 12-14 óra között a 82/528-156-os telefonszámon feltehetik! Szita: nem kell félni a holnaptól, mely az ablakon kopogtat városnap A polgármester köszönetét mondott a kaposváriaknak, hogy tavaly is gyarapodhatott a megyeszékhely Huszonnégyen vehettek át kitüntetést Kaposvár ünnepén Szita Károly polgármester köszöntötte a meghívottakat Kaposvár város napján, szombaton délután a színházban.- Százharminchét éve mindig együtt cselekedett és gondolkodott ez a város - mondta Szita Károly. - Ennek köszönhető, hogy tavaly is tovább épült. Köszönet jár a kaposváriaknak, hogy egy ilyen nehéz évben is olyat tettek, melynek az ország a csodájára járt, hiszen a város dacolt a válsággal. Az áprilisi választások azt jelentik, újabb célokat tűzhetünk ki. A bizonytalanság évei után a remény, a biztonság, a gyarapodás évei jönnek: ne féljünk a holnaptól, mely itt kopogtat az ablakon. A polgármester ezután átadta az idei kitüntetéseket, melyek kapcsán Lamperth Mónika országgyűlési képviselő az önzetlenség fontosságáról beszélt. Suchman Tamás honatya Rippl- Rónai egy 1912-es levelével lepte meg Kaposvárt, míg a színháznak Csiky Gergely 1872-es kiadású könyvét és 1880-as aláírását adta át. Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke a somogyiak nevében Mária-ikont ajándékozott a városnak, míg Heintz Tamás honatya a színházat formázó tortával fejezte ki reményét, az intézmény centenáriumára az épület is megújulhat. Az ünnepség fogadással és gálaműsorral ért véget. ■ Vas A. Három díjazott: Herczeg Olga, Ponikfor Zoltán és Seregi János A díszpolgári címet Szili Ferenc kandidátus, a levéltár egykori igazgatója kapta. Kaposvár városért kitüntetést kapott Egyed Miklós főorvos; Herczeg Olga fogorvos; Ponikfor Zoltán, az építőipari szakképző iskola nyugalmazott alapító igazgatója; a Pannon Lovasakadémia. KAPOSVÁR VÁROS SZOLGÁLATÁÉRT kitüntetésben részesült Bajzik Imre, a polgármesteri hivatal műszaki és pályázati igazgatója; Beleznai Csilla, a Napsugár gyógypedagógiai központ igazgatója; Géger Lívia, a beruházási iroda címze tes főtanácsosa; Horváth Zsuzsanna, a törzskari iroda vezetője; Kis Ferenc művezető, építési vállalkozó; Kiing József szobrászművész; Knollné Hidasy Erzsébet, a német kisebbségi önkormányzat elnöke; Lóki János nyugalmazott közgazdász, adótanácsadó; Rozsos Gábor, a Kodály Zoltán általános iskola tanára; Rónai Attila ötvösmester; Sánta László, az építőipari szakképző iskola tanára; Sótonyi Tiborné, a Vöröskereszt megyei igazgatója; Székely György, a Csiky Gergely Színház ügyelője; Terestyéni Szabolcs, a polgármesteri hivatal informatikai vezetője; Vida Kálmán, a Kométa 99 Zrt. szakszervezeti elnöke. AZ ÉV NŐI SPORTOLÓJA Kovács Zsófia világbajnok búvárúszó és Gyenesei Leila Eb 3. öttusázó, Az Év Férfi Sportolója Sáfrán Mihály Európa-bajnok kenus, míg Az Év Csapata a bajnok és kupagyőztes Kaposvári RC lett.
