Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-23 / 19. szám

SPORT 10 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 23., SZOMBAT A listavezető legyőzése után az élre ugrottak Czmerkék Kozma Pici asztaltársa volt birkózás Tizenkilenc évesen hívták meg az olimpiára készülő válogatott keretbe RÖPLABDA, NŐI NB i. NYÍREGYHÁZI FSE- BITT KAPOSVÁRI NŐI RC 1-3 (-23,19, -14, -16) Nyíregyháza, 100 néző. V.: Eslik, Hóbor. SITT KAPOSVÁRI NRC: Pálfy, Rák, Harmath, Czmerk, Kondor G., Kondor T. CSERE: Csitári (li­beró), Horváth P., Horváth Zs. vezetőedző; Mészáros Péter. Idegenbeli győzelemmel foly­tatta bajnoki szereplését a BITT Kaposvári Női RC NB I-es röp­labdacsapata, a somogyi höl­gyek a listavezető Nyíregyházi FSE otthonából tértek haza si­kerélménnyel.- Végig nagy lelkesedéssel játszottunk, s a mezőnymun­kánk is kiemelkedő volt ezen a meccsen - adott gyors értéke­lést Czmerk Zsuzsanna, a BITT Kaposvári NRC játékosa. - A második szettben egy kicsit el­engedtük a hazaiakat, a harma­dik és a negyedik felvonásban viszont újra a mi akaratunk ér­vényesült. A meccs előtt még a második helyen álltunk a Nyír­egyháza mögött, a győzelmünk­nek köszönhetően azonban most helycsere történt a tabel­lán. Vasárnap a Veszprém ott­honában lépünk pályára és ter­mészetesen azt a mérkőzést is szeretnénk megnyerni, ami azt jelentené, hogy még közelebb kerülnénk az első hely, egyben a bajnoki cím megszerzéséhez. A BITT Kaposvári NRC veszp­rémi találkozója vasárnap 18 órakor kezdődik. ■ Temesvári I. Czmerk Zsuzsanna (szemben) és csapattársai idegenben remekeltek Múltidézés. A 69 éves kaposvári Papp József büszkén mutatja otthonában a több évtizede nyert érmeit Pontosan félszáz éve an­nak, hogy somogyi birkó­zót utoljára beválogattak az olimpiára készülő' válo­gatott keretbe. Az akkor 19 éves kaposvári Papp Józse­fet az 1960-as római nyári ötkarikás játékokra készü­lő csapatba hívták meg. Fenyő Gábor- Azt mondják, minden egyes ellenfelét számon tartotta.- így igaz; mindenkinek felír­tam a nevét egy papírra, akivel csak birkóztam másfél évtizedes versenyzői pályafutásom során- mondta a most 69 esztendős kaposvári Papp József.- Miért?- Mert aki legyőzött, annak mindenképpen vissza akartam vágni. Az ő nevüket nagyon megjegyeztem, s kettőzött erővel készültem ellenük. Általában össze is jött.- Még 19 éves sem volt, ami­kor behívták a római olimpiai játékokra készülő birkózóválo­gatottba.- Kilenc kemény hetet töltöt­tem a tata-tóvároskertí edzőtá­borban, ahol az alapozó, majd a formába hozó munkát végeztük.- S ahová csak két nap késés­sel futott be.- Tatára legalább két garnitú­ra szerelés kellett - pontosabban illett - volna, mi pedig szegé­nyek voltunk, mint a templom egere. Végül az akkori szakosz­tályvezető adta kölcsön a mele­gítőjét, s így tudtam, ha késve is, de elutazni.- Nem sokan mondhatják el magukról, hogy tagjai lehettek a legendás Kozma „Pici” István asztaltársaságának.- A két centi híján két méter magas és 145 kilós, kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Kozma István egy­szerűen nem fért el az asztalnál, így aztán külön helyet csináltak neki az egyik sarokban. Mivel én két nappal később csatlakoz­tam a társasághoz, s máshol már nem volt hely, hozzá ültet­tek; a legnagyobbal szemben foglalt helyet a legkisebb.- És azóta szereti a spenótot...- Sokáig rá sem tudtam nézni. Aztán egyszer az volt az ebéd Ta­tán. Kozma „Pici”, másik ismer­tebb nevén „Kami” elkenődött arcomat látva rám mordult: „Meg kell enni, mert egészséges! Úgyhogy vagy beléd tömöm, vagy pedig rád kenem.” Sok vá­lasztási lehetőségem nem volt...- Sok mai fiatal el sem tudná képzelni, hogy milyen körül­mények között készültek akko­riban.- Már ifjúsági válogatott vol­tam, amikor az edzések mellett két műszakban dolgoztam kár­pitosként. A pénz nemcsak most, hanem már akkoriban is nagy úr volt; vagyis nemcsak az Papp József 1957-ben bronzéremmel mutatkozott be a serdülő országos bajnokságon. 1959-ben megnyerte az ifi-ob-t, míg a vidékbaj­nokságon egy-egy ara­nyat és ezüstöt szerzett AZ 1962/1963-AS szezon­ban a Bp. Honvéd, az 1963/1964-es idényben pedig az Orosházi Spar­tacus OB I-es csapatá­nak volt a tagja. VILÁGÉLETÉBEN fogyasz­tott; számításai szerint másfél évtizedes verseny­zői pályafutása során vagy 850 kg-tól szaba­dult meg. Előbb a lepke­súlyban (52 kg) - ebben volt 1960-ban olimpiai válogatott kerettag -, majd a légsúlyban (57 kg) versenyzett Érdekes­ség, hogy az egyik terüle­ti versenyen a 68 kgos súlycsoportban lépett szőnyegre. 1965-ben jó esélye volt arra, hogy utazzon a manchesteri világbaj­nokságra, ám végül be­tegsége miatt itthon ma­radt. Nemcsak belekós­tolt, hanem eredménye­ket is ért el más sport­ágakban, így ökölvívás­ban, súlyemelésben és tornában. ellenfelekkel, hanem a körül­ményekkel is szó szerint meg kellett birkóznunk. Többször is előfordult, hogy - mivel már szállásra nem futotta - a sző­nyegen aludtunk.- Bő másfél évtizedet húzott le versenyzőként, visszavonulása után viszont csak alig egy évet edzősködött.- Mindig azt vallottam, hogy hiúság nélkül nem lehet sportol­ni, eredményt elérni; egy igazi versenyző mindig keresi a kihí­vást, ez jelenti számára a dop­pingszert. Nem egészen úgy tör­téntek sajnos a dolgok, ahogy azt elképzeltem.- Kicsit konkrétabban?- Világéletemben úgy érez­tem, hogy Kaposváron a birkó­zás hátrányos megkülönbözte­tést szenved más sportágakkal szemben. Azért is fáj(t) ez na­gyon, mert tehetségekben soha nem volt hiány sem a megye- székhelyen, sem pedig egész Somogybán. így aztán közü­lünk sokaknak előre meg volt írva a sorsa: vagy elmentek máshová birkózni, vagy pedig jobb híján abbahagyták a ver­senyszerű sportolást.- Egy évig volt a Kaposvári Dó­zsa birkózóinak a szakosztály- vezetője.- Személyesen is megtapasz- tal(hat)tam, hogy működik a sport. Pedig én másokkal ellen­tétben nem elvettem belőle, ha­nem tettem bele. Elegem lett ab­ból, hogy állandóan a pénz után futkossak, feladtam az idegőrlő szélmalomharcot. Elég volt, ki­szálltam a birkózásból...- Ennek már jó három évtize­de.- Ha valahol a közelben volt valamilyen verseny, elmentem, itt, Kaposváron pedig időnként beugrottam egy-egy edzésre megnézni, hogy mit tudnak a mostani fiatalok.- Ennyi?- Ami most folyik birkózás címszó alatt, az nem az: a sza­bályváltoztatásokkal tönkrevág­ták a sportágat. Régebben igazi harc dúlt a szőnyegen. Némi túl­zással ma ott tartunk sajnos, hogy nem versenyzők, hanem statisztikusok kellenek... Játszmagyőzelemre futotta csak a házigazdák erejéből röplabda A második szettben 24-19 arányú vezetés után kaptak ki - A horvát Nojics kiszerválta a hazaiakat DIAMANT KAPOSVÁR- HOTVOLLEYS WIEN 1-3 (-17, -24, 21, -15) Kaposvár, Városi Sportcsar­nok, 300 néző. V.: Milinovics, Franolics (horvátok). DIAMANT KAPOSVÁR: Koch (2), Skorics (15), Nagy J. (5), Né­meth F. (9), Hoboth (4), Kovács Z. (8). CSERE: Dömötör (liberó), Kántor (9), Csorna (2), Kaszap (-), Schulcz (1). VEZETŐEDZŐ: Zarka Péter. hotvolleys WIEN: Guilherme (3), Haidbauer (11), Nemecs (6), Nagy P. (28), Nojics (20), Kmet (18). csere: Kroiss (liberó), Laimer (-), Ringisies (-), Binder (-). vezetőedző: Viktor Szidelnyikov. A MÉRKŐZÉS ALAKULÁSA. 1. JÁTSZMA: 4-5, 6-8, 8-10, 12-16, 14-20, 17-25. 2. JÁTSZ­MA: 5-4, 8-7, 9-10, 16-13, 20-15, 24-19, 24-26. 3. JÁTSZ­MA: 5-3, 8-5, 10-6, 16-12, 20-15, 25-21. 4. JÁTSZMA: 2-5, 5-8, 6-10, 8-16,12-20, 15-25. Mindjárt a meccs elején a há­zigazda kaposvári egylet szerb légiósa, Vojiszlav Skorics takar­ta be a Bajnokok Ligája-győztes Nagy Pétert. Az már egy más lapra tartozik, hogy a nyitó­játszmában más pozitívumot nem igazán lehetett mondani a Diamant játékáról. Jól zárt az osztrák - pontosabban brazil, szlovák, horvát és magyar - blokk, remekül mezőnyöztek, ráadásul Nagy Péter és a horvát Darko Nojics tarthatatlan volt. Nagy ütésváltások és kiegyen­lített csata jellemezte a második játékrészt. Hol a hazaiak, hol pe­dig a vendégek vezettek, ám - legalábbis jó darabig - egyik csapat sem tudott egy pontnyi­nál nagyobb előnyt kicsikarni. A lehető legjobbkor jött Kovács Zoltán blokkja, majd rögtön utá­na Hoboth Ákos ásza. Meglépett a Diamant, ám senki nem gon­dolta volna a csarnokban, hogy 24-19 arányú kaposvári vezetés H után nem sikerül feltenni arra a J bizonyos i-re a pontot. Nojics nyi- | tásaival ugyanis egyszerűen j képtelenek voltak megbirkózni I a házigazdák... A nemrég igazolt Koch Róbert (balról) ezúttal is jól mozgatta a csapatát A harmadik felvonás elsősor­ban a szépségdíjas labdamene­tekről marad emlékezetes e so­rok írója számára. Ezúttal azon­ban már a szett végén is sikerült megőrizni a kínkeservesen ki­szenvedett előnyt. Igaz, ehhez nagyon kellettek Kovács Z., Skorics és a csereként érkezett, a játékot sérülten is vállaló Kán­tor Sándor jó megmozdulásai. A negyedik, utolsó játszmáról elég legyen annyi; a lelátóról úgy tűnt, mintha testben és fej­ben is elfáradt volna a kaposvá­ri társulat. JÓK: Skorics, Kántor, Koch, il- letve Nagy P. (a mezőny legjobb­ja), Nojics, Kmet, Haidbauer, Guilherme, Kroiss. ■ Fenyő G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom