Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-18 / 14. szám

11 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 18., HÉTFŐ SOMOGYI KÖRKÉP Siófoki asszony a női magazin toplistáján elismerés D. Kiss Mária vidéki tévésként került a legsikeresebb nők közé a lap értékelése alapján A helyi televíziózást szolgálja. Az elmúlt húsz év a képernyőhöz kötötte D. Kiss Máriát, akinek sikereit most egy női lap toplistája is elismeri Az ország legelismertebb ötven hölgye közé válasz­totta D. Kiss Máriát, a Sió Tévé főszerkesztő-tulajdo­nosát az egyik hazai női magazin. Kolumbán Tünde Bangó Margit, Béres Alexand­ra, Lévai Katalin vagy Törőcsik Mari. Csak néhány azon nevek közül, akik a Sikeres Nó'k című magazin top 50-es kiadványá­ban szerepelnek a szakmájuk­ban legsikeresebbnek ítélt ha­zai közéleti személyiségek kö­zött. Illusztris társaságban ka­pott helyet egyetlen itt is éló' so­mogyiként a siófoki D. Kiss Má­ria, akit a lapban egy másik te­levíziós, D. Tóth Kriszta mellett mutatnak be. D. Kiss Mária régi motoros­nak számít a szakmában. Húsz éve kezdte a pályát, a televíziós újságírás alapjait a két évtizede az ország első kereskedelmi té­véjeként indult Sió Televíziónál sajátította el, amelynek azóta főszerkesztője és egyben rész- tulajdonosa is lett. A tévézéssel egyébként rádiósként került kapcsolatba. Az akkoriban ugyancsak Siófokról sugárzó Juventus rádió szerkesztő-mű- sorvezetőjeként készített ripor­tot az induló tévéről, és idővel átnyergelt a képes műfajra. A siófoki tanulóévek aztán szépen meghozták gyümölcsü­ket, és D. Kiss Máriát az egész ország megismerhette. A né­zők műsorvezetőként láthatták a Magyar Televízió kettes csa­tornáján futó Szieszta című műsorban, ugyancsak az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának ma­gazinjában, a Duna Tévében, riportjai pedig olyan műsorok­ban futottak, mint az Ablak, A Hét vagy az Objektív. Pályafu­tásának egyik legemlékezete­sebb kihívása a napfogyatko­zás közvetítése volt a Duna Te­levízióban.- Az szó szerint izzasztó él­mény volt. A nyolcemeletes Ezüstpart Szálloda tetejéről ment az egész napos közvetí­tés. Nehezen, de legalább arra kaptam engedélyt, hogy nap­szemüveget viselhessek - em­lékszik vissza Mária, akiben azok a többnyire művészembe­rekkel készített riportok ma­radtak meg meghatározó él­ményként, amelyek készítése­kor az interjúalanytól emberi­leg is sokat kapott. Munkája manapság már ke­vésbé szól a riportok minden­napos készítéséről, legalábbis abban az értelemben nem, hogy az anyagok zömét már nem ő, hanem kollégái alkot­ják. Azt mondja: ennek ellené­re elvétve fordul elő, hogy az országos csatornáknak napi szinten küldött híradós tudósí­tások kéziratát ne nézné át. - Magántévét működtetni őrül­ten nehéz, nem véletlen, hogy alig van már ilyen az ország­ban. Emiatt az adminisztratív feladatok veszik el manapság az időm nagy részét, hiszen az anyagok eladása sem egysze­rű, a bulvárvilágban meg kell küzdeni egy-egy témáért - ál­lítja D. Kiss Mária, aki azt is el­árulta: szerencsésnek nevez­Siófokon helyi érték a helyi tévé ARRA A KÉRDÉSRE, hogy a kismillió országosan fogha­tó csatorna mellett manap­ság van-e értelme a helyi tévézésnek, D. Kiss Mária egyértelmű igennel vála­szolt. Hiszen úgy véli: ép­pen a helyi hírek azok, amelyeket máskülönben nem lehetne elérni. - Nem az a feladatunk, hogy a ke­reskedelmi tévékkel verse­nyezzünk, hanem hogy azt mutassuk be, ami körülöt­tünk zajlik - fejtette ki Má­ria. Hozzátette: a helyi tévé­zés értéke abban is rejlik, hogy pozitív kicsengésű hírt, ami részben egy tele­pülés épülését-szépülését mutatja be, szinte sehol máshol nem lehet látni. heti magát, hiszen pályája so­rán sok elismerést kapott az országos csatornák vezetőitől. Saját hazájában azonban senki sem lehet próféta, mondja, hi­szen a pozitív visszajelzések talán helyből érkeztek hozzá a legkevésbé. A siker igazi fok­mérőjének mégis azt tartja, ha egy-egy riporttal sikerül felkel­teni a társadalom figyelmét, és ezzel segíteni akár egy telepü­lésen, akár egy emberen. HIRDETÉS Horvát viseletbe bújtak a babák szenvedély A muraközi kész, a Dráva mente van soron A gyerekek is szívesen veszik kézbe a népviseletes babákat Horvát népviseletes babák csü­csülnek a kirakatban. Tulajdo­nosuk méltán lehet büszke rá­juk, hiszen annyira helyesek, hogy még a felnőttek is megáll­nak egy-egy elismerő pillantást vetni rájuk. Pedig ez még csak a kezdet. Takácsné Magdics An­nának ugyanis az a leghőbb vá­gya, hogy a Magyarországon je­len lévő valamennyi horvát nép­viseletet megjelenítse. Ha elké­szül a gyűjtemény, kiállítássá rendezi és a látogatók elé tárja. Egyelőre tizenkét babát öltözte­tett fel a Mura menti horvátok öltözékébe, a következő pedig a Dráva menti rész lesz. A Fitye- házán élő asszony, ahogy fogal­maz, már minden volt, csak akasztott ember nem.- Mert ha az élet úgy hozza, muszáj váltani - mondta Ta­kácsné. Muszáj valami újat ta­nulni, ha másból éppen nem le­het megélni. Könyvesboltos, antikvárius, üzletkötő volt, aztán autóalkat­rész-boltot nyitottak. Legidő­sebb fia máig büszkén emlege­ti, hogy édesanyja tökéletesen megismerte az autóalkatrésze­ket, noha korábban fogalma se volt róluk. Varrni úgy kezdett, hogy megörökölte édesanyja varró­gépét, s mivel három fia mellett gyakran kellett ruhát javítani, kitanulta a szakmát. Babaru­hákkal csak pár éve kezdett fog­lalkozni, az indíttatást anyósa nyírségi népviseletes babája ad­ta. Az asszony egyébként hor­vát származású, egy évtizeden át volt a horvát hagyományőrző népdalkor művészeti vezetője, s maga varrta a fellépőruhákat, -fejfedőket. A horvát és a magyar nép több mint nyolcszáz éves közös történelmet mondhat magáé­nak. A magyarországi horvátok több „szigeten" élnek: Pécs és Mohács, Szombathely és Buda­pest környékén, a Dráva és a Mura mentén. Takácsné Mura menti népvi­seletes babáiból párat a család nagykanizsai üzletének kira­katában lehet látni, a többi ott­hon várja. Kedvence egy tót­szerdahelyi fekete kötényes ba­ba. Ezt a viseletét az idősek még hordják: érdekessége, hogy a kötény fölött egy védő­kötény is van. Ez eredetileg a ruhát védte a koszolódástól, az­tán része lett a viseletnek, és egyre díszesebb formáit már misére is felvették. A babák beszerzése nem egy­szerű, hiszen a családban csak fiúk voltak, de ismerősöktől, a bolhapiacról mindig érkeznek újabb alanyok. Nem kis kreati­vitás kell időnként a felújítás­hoz. Az első - egy textilbaba - például nem tudott ülni, ezért beleépített egy alumíniumdara­bot, most meg egy féllábú baba megreparálásán mesterkedik. Azt mondja: szép a munkafo­lyamat, de az az igazi, amikor el­készül a felöltöztetett baba, és le­het gyönyörködni benne. A leg­nagyobb csoda az lesz, ha vala­mennyi hazai horvát népvisele­tes baba elkészül, hiszen ilyen gyűjtemény nincs még Magyar- országon. ■ Varga Andrea Családi programokhoz okia 5130 XpressMusic T-Mobile vairy Text Zenelejátszó 2 MP kamera Sztereó FM-rádió RDS-sel ■ QWERTY billentyűzet ■ E-mail kliens ■ 2 MP kamera

Next

/
Oldalképek
Tartalom