Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-11 / 8. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 11, HÉTFŐ MEGYEHÉT A bizakodás éveinek kell következniük jövőkép Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökének beszéde az ünnepi ülésen Tisztelgés a zászlónak. Kovács Árpád, az ÁSZ volt elnöke (balról) és Gelencsér Attila, a megyei közgyűlés elnöke az ünnepi közgyűlésen Jürgen Schütz (jobbról) vette át a Pro Comitatu Somogy díjat Az ünnepi közgyűlésre meghívott vendégek csoportja Ahol a bajok sokasodnak, ott elkél a csoda, de az emberi akarat biztosan Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Amikor új évet köszöntünk, előrenézünk. De az éjfél meghitt pillanatában, amikor ott állunk gyermekeinkkel, hallgatva a Himnuszt, a múltunk is végigszalad a szemünk előtt. Ott vannak abban a két percben a szeretteink, a családunk, ott vannak a szüléink. Most, amikor új évet köszöntünk közösségben, ott vagyunk mindannyian mi, somogyi emberek, gondolkodjunk bárhogy a világról, nézzük balról vagy jobbról a jövőt. Itt vagyunk mindannyian, akik fürkésszük s alakítjuk a holnapot. Itt vagyunk mindannyian, akik részei voltunk a mindennapoknak, akik együtt vészeltük át az elmúlt súlyos esztendőt. Itt van köztünk a nagy királyunk, II. Ulászló szellemisége is, és várja, hogy megháláljuk neki a bizalmat. „Itt vagyunk, másként nem tehetünk” miként Luther Márton mondta bírái előtt. És tegyük hozzá gyorsan, cselekszünk, mert cselekednünk kell. Feltűnt Önöknek, hogy míg régebben újévkor többnyire azt mondtuk: „csak sose legyen rosszabb évünk”, mára azonban rendszeressé vált a „boldogabb új évet kívánok” köszöntés?! Tegyük fel hát magunkban a kérdést: „Mit kaptunk a Gondviseléstől 2009-ben, mi is történt velünk valójában?” Erőt kértünk, és ő nehézségeket adott, amelyeken megedződhetünk. Bölcsességet akartunk, s ő problémákat adott, amelyeket megoldhattunk. Előrébb akartunk lépni, ehelyett gondolkodó agyat és testi erőt kaptunk, hogy dolgozhassunk. Kértünk bátorságot, és veszélyeket adott, amelyeket kiküszöbölhettünk. Szeretetre vágytunk, és kaptunk bajba jutott embereket, akiken segíthettünk. Kedves barátaim, semmit nem kaptunk meg, amit kértünk, és mindent megkaptunk, amire szükségünk van. 2009 súlyos esztendő volt a somogyi embernek. Naponta rémisztő hírek, egyre nehezebb megélhetés, elveszített állások, megszűnő munkahelyek, emelkedő árak és csökkenő bérek, elégtelen nyugdíjak, magas adók és járulékok. 26 853 álláskereső, 20%-os munkanélküliség, amely 7%-kal haladja meg az országos átlagot. Legalább ennyire, azaz harmincezerre becsülhetjük azon somogyiak számát, akik már a regisztrált munkanélküli státuszt sem birtokolják, a szakzsargon szerint már a rendszer sem látja őket. És ami még ennél is tragikusabb, semmilyen ellátásban sem részesülnek. Tisztelt Közgyűlés! Döbbenetes dolgot fogok mondani. Minden harmadik munkaképes somogyi munkát keres, mert állástalan. Ez a tény olyan emberi és családi katasztrófák előidézője, amilyeneket csak a 770 évvel ezelőtti tatárdúláshoz hasonlíthatunk. „Márpedig ahol ennyi a baj, ott elkel a csoda, de az emberi akarat bizonyosan...” Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy mindezt két jelenség kíséri: az egyik a tehetetlenségből fakadó csodavárás, a másik pedig a reményvesztettség. Mindkettő komoly veszélyeket rejt magában, nem beszélve arról, hogy torzíthatja tisztánlátásunkat! A reménytelenség mételyként rágja a lelkeket és a testeket is. Elgondolkodtak már azon, hogy mi, magyarok, akik a világ legtisztább vizét isszuk, és ételeinket a világ leggazdagabb földjeiből nyerjük, miért vagyunk világelsők a daganatos és szívbetegségekben?! Nyilvánvaló, hogy a bajaink legfőbb okozója lelki eredetű, mint amilyen a reménytelenség is. A remény visszaadása, a lelkében is ép ember nem csupán valami földtől elrugaszkodott spi- ritualitás, hanem nemzeti, sőt nemzet- gazdasági ügy. Mindezekből, Tisztelt Közgyűlés, egy dolog következik: A BIZAKODÁS ÉVEI KELL, HOGY KÖVETKEZZENEK! A magyarok számára nem ismeretlen, hanem sajnos többször is megtapasztalt helyzetben vagyunk. Gondoljunk például IV. Béla urunkra, aki csodával határos módon adta vissza a magyaroknak a reményt a tatárjárás után. A fontolva újító király egy új Magyarországot teremtett. Nem a régit építette újjá, hanem új irányt szabott. Úgy érzem, valami hasonlót várnak most tőlünk a somogyiak. Második honalapítónk 1267-ben kiadott törvénye mindössze tíz cikkelyt tartalmazott. Mi, somogyiak, hárommal is beérjük: VÁLTOZÁS, CSELEKVÉS, SIKER. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az újév pillanata olyan volt minden reménykedő és tenni akaró somogyi ember számára, mint amikor egy vizes és hideg köpenyt vagy kabátot dobhatunk le magunkról, amikor a pillanat már önmagában melegséget hordoz, pedig csak egy mozdulatot tettünk a változás felé. Hiszem, hogy a mostani, az új esztendő tele lesz ilyen pillanattal. Pillanatok csupán, de hosszú távra szólnak, mert a reményt, a változást, az új élet kezdetét jelenthetik a magyarok, a somogyiak számára. Nem, most nem a politikára gondolok. Mert a politika nem cél, hanem csupán eszköz abban, hogy sorsunkat jobbra fordítsuk, hogy nem elszegényedő, hanem gyarapodó családok sokasága éljen e hazában. Nem a politikára gondolok, egyik vagy másik párt győzelmére, hanem a változásra, amely így vagy úgy, de bekövetkezik tavasszal. És nem a politika, hanem az emberek által. Mert a változást mindig az emberek teremtik, ahogy a csodák is - származzanak bár Istentől - emberek által mennek végbe, az emberi akarat kell hozzájuk. És a somogyi ember igenis képes a csodára. Megannyi nehézség közepette is felemeli fejét, konokul szemébe néz a bajt okozónak, felhúzza szemöldökét, s megy előre. Keresi lehetőségeit, keresi, hol teremthet maga is csodát. Ha valaki, hát mi képesek vagyunk átvészelni a bajt. Sőt, nemcsak átvészelni, hanem nyertesként kiszállni vesztes helyzetekből is. Márpedig mi most sem elszenvedői akarunk lenni egy válságnak, hanem megtalálni azokat a gyakran hétköznapi csodákat, amelyekkel jobb életet biztosíthatunk családjainknak, gyermekeinknek, közösségünk minden fiatal vagy idős tagjának. 2010 számunkra nem a tanakodás, hanem a tervezés és a cselekvés éve. Megmozdítani azt a nehéz szekeret, amelynek kereke beragadt. Megmozdítani, és újra gurulósra késztetni, hogy haladjon előre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy ünnepi közgyűlésen szokás érdemeinket, sikereinket sorolni, bemutatni, még ha szerényen is. Én ezt nem teszem! Nem teszem, mert a változás január 1-jén elindult, s bizony ma, 6-án is érvényes. Márpedig a változás arra is igaz, hogy a politika többé nem figyelhet magára. Mostantól a figyelmet az emberek érdemlik, sőt, követelik, és a siker legalábbis csak közös lehet. Közös minden somogyi emberrel, tartozzon bárhová. Ez a megye sikeres csak akkor lehet, ha megtanulunk örülni a másik örömének, s ha a kudarcban mindenki osztozik. Hiszem, hogy olyan korszak következik tavasztól, amelyben végre a magyarok lesznek a legfontosabbak saját hazájukban. A politika pedig csak azt teszi, ami a dolga. De azt is szerényen, mindig tudva és tisztelve, hogy a feladatát az emberek szabják, sikerük nem más, mint szolgálat. Nekünk itt a somogyi emberek, Somogyország szolgálata. Hogy mit értek ez alatt? Szemlélet- váltást. Új politikusi attitűdöt. Egyszerű, jelképes példát mondok: körülnéztek már alapkőletételen vagy sza- lagátvágásos átadási ünnepségen? Kikről szól? Kik vesznek részt ezeken az ünnepségeken? Kivezényelt közalkalmazottak, köztisztviselők, környékbéli településvezetők, műsort adó diákok és a politikusok. Ja, és a média. Végiggondolták már, hogy kikről szólnak ezek az események? Az emberekről vagy a másnap a médiában látható, hallható és olvasható politikusokról? Akár csak egy méter somogyi út sem a szalagátvágással készül el, hanem akkor, amikor az első somogyi áthalad rajta. A Kaposi Mór Megyei Oktató Kórház több mint 13 millió forintos fejlesztése akkor van kész, amikor az első beteg meggyógyul benne. Mint ahogy a Duráczky-óvoda is akkor lett csak kész, amikor az első óvodás belépett oda. A fűtés-korszerűsítés is akkor készült el, amikor az ellátottjainknak először meleget adott. De Igái, Somogy legfiatalabb városa is akkor lesz igazi város, ha az itt élő igaliak igazi városi polgárnak érzik magukat. Tisztelt Képviselők! Kérem, ne feledjék! Ahol annyi a baj, mint ma Magyarországon, ott elkél az emberi akarat. Figyeljék, mit akarnak az emberek, és ahhoz tegyék hozzá mindazt, ami tehetségükből fakad. Mert sikeressé csak akkor válhatunk, ha a megyénkben élő emberek sikeresek. Nagy tisztelettel arra kérem a politikustársaimat, a mostaniakat és a jövőbeni politikusokat, hogy hagyjunk fel közösen azzal a rossz gyakorlattal, hogy az emberek megbízásából saját álmainkat valósítsuk meg. A megválasztása pillanatától saját magát a választóitól bölcsebb- nek gondoló politikusnál szánalmasabb látvány nincsen. Tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Valljuk be őszintén! De mindannyian! Egyikőnk sem lehet elég okos ahhoz, hogy pontosan tudja, mit akarnak a somogyiak, melyek az álmaik. Erre a tudásra csak egy módon tehetünk szert: ha megkérdezzük őket. Az elnyert mandátumunk nem bölcsességet hoz, hanem lehetőséget jelent számunkra. Hivatalunk csupán egyetlen dologra hatalmaz fel minket: hogy az embereket bevonjuk általa a köz ügyeinek intézésébe. És ezzel teremtjük meg az esélyét annak a szemléletváltásnak, hogy a politika végre ne a politikusokról, hanem az emberekről szóljon. Ne feledjük - ahogyan Sólyom László köztársasági elnök úr mondta -: „felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem emberségünk megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idegesebbek, kevésbé fegyelmezik indulataikat - hiszen ezt már tapasztalhatjuk. Mégis a jóakara- tú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a munkahelyen, az üzletben, az utcán és emberi kapcsolataikban megőrzik az emberi tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört. Tudom, hogy nehéz, de ha erre ügyelünk, ha van ilyen belső iránytűnk, akkor majd tudunk vigyázni egymásra; keserűségünkben sem fordíthat senki a másik ellen. Felelősségünk van tehát egymásért is.” Ezért arra kérem a Közgyűlés tagjait: mindezeket megfontolva a somogyi emberek érdekében hozzák meg felelős döntéseiket. Annak ellenére, hogy nem egy párt színeiben lépünk a köz elé, most egyetlen érdeket kell képviselnünk: ez pedig Somogyország és polgárainak érdeke. Kányádi Sándor új évet köszöntő verse jól összegzi, mire is gondolok: „Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk A többit majd apródonként megcsináljuk. ” A 2010-es esztendőre kívánok minden somogyi embernek, minden képviselőnek egészséget, biztonságot, békességet és erős hitet, elhatározást, megrendíthetetlen akaratot, megértő társat, derűs családot, jó szomszédot. Munkát, amelynek értelme, haszna és gyümölcse van. Kívánom a teremtő lóisten áldását! Sok sikert, Somogyország! Sok sikert, somogyiak! Köszönöm, hogy meghallgattak! ▲
