Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-05 / 285. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 5., SZOMBAT Négy testvér, négy kutya és a csonka 6:3 az utolsó cserkész Államellenes összeesküvés és két év börtön lett a mozgalom újraszervezéséből Csak egy hónappal a meccs után tudta meg az angol-magyar végeredményét Lévai József vend ősöknek köszönheti eredeti nevét: a ma már 75 esztendős kis József Ladillaként látta meg a napvilágot. Olvasni cserkészlapokból tanult meg, s ennek két, életre szóló elkötelezettségét is köszönheti. Letette a voksát a mozgalom mellett, s azt is eldöntötte, újságíró akar lenni. Már gyakornokoskodott, amikor a Rákosi-érában letartóztatta az ÁVH, államellenes összeesküvéssel vádolták, pedig csak a cserkészetet szerette volna újraéleszteni Kaposváron. A börtönévek alatt határozta el a névmagyarosítást, amikor az egyik vallatótiszt a fejéhez vágta, mit ugrál, amikor még a neve sem magyar. A rácsok mögött is megtapasztalta a rendszer ellentmondásait: az ávós őrök a Szabad Európa Rádiót hallgatták éjjelente... az 56-os forradalom évében szabadult, október 23-án éppen munkaszolgálatos katonának készülődött. Természetesen azonnal az események sűrűjében találta magát, tagja lett a forradalmi bizottságnak, így a bukás után bujkálnia kellett Miután kiszabadult Tökölről, fel is hagyott az aktív politizálással. belevetette magát a turistamozgalomba, hamar a kaposvári természetjárók vezetőjévé vált, emellett munkahelyén is annyira jól teljesített, hogy felajánlották neki- Lévai elvtárs, lépjen be a pártba. Ha tudták volna, valójában a reakciós ladillát hívták maguk közé... A RENDSZERVÁLTÁS CtZ MDF- ben érte, alapítója volt a párt kaposvári szervezetének, tagja a politikai foglyok szövetségének, utóbbinak köszönhet& en díszőrséget állhatott Nagy Imre újratemetésén az üres koporsó mellett Az Antall-kor- mány idején a nemzetbiztonsághoz került, majd 94-ben szakított a fórummal, s a kisgazdákhoz pártolt, ma azonban már egyik formációnak sem tagja. Helyette Kaposvár történetét bújja, s újabb és újabb helytörténeti munkákkal jelentkezik. Nyolcvanas évekbeli sza- mizdatok az asztalon, a székeken, dobozokban, a polcokon pedig saját könyvek, no és szépen bekötve a cserkészújság, a Zászlónk évfolyamai. Vas András- Ezeknek köszönheti a börtönt?- Tulajdonképpen... - válaszolta Lévai József. - Az ötvenes évek elején újjá akartuk szervezni. Mi voltunk ugyan az első úttörők, de az utolsó cserkészek is, s hiányzott. Kiderült, lebuktunk, jött az ÁVH, s elvittek.- Az Andrássy út 60-ba?- Ide, Kaposvárra, a Kossuth utcába. A Berzsenyi park sarkával szemben még ma is áll a ház. Az évszázad mérkőzése, az angol-magyar ment éppen a rádióban, amikor bekopogtattak értem. Kettő-egyre vezettünk...- Az még nagyon az eleje volt!- Több mint egy hónap múlva tudtam csak meg a végered- s ményt.- Mivel vádolták?- Államellenes összeesküvéssel. És hogy ávósokat akartunk meggyilkolni.- Elég messze jutottak a cserkészszerveződéstől.- Azt vertek ránk, amit akartak. Ki volt találva minden. Két hónapot voltam az ÁVH-nál, utána átkerültem a börtönbe. Három évet kaptam, végül tíz hónapot elengedtek.- Mi volt bent a legrosszabb?- Ehetetlen volt a koszt. A börtönből hordták át az ÁVH- hoz a maradékot, de az őrök még abból is kiették a javát. Tizennyolc kilót fogytam, járni is alig tudtam, így kerültem fel Pestre, a rabkórházba.- Feljavították?- Szó szerint. Ott minőségileg és mennyiségében is normális ételt kaptunk. Amúgy érdekes társaság gyűlt össze: együtt ültem az egykori szófiai, majd berlini követtel, a horvát követtel, a háborús bűnösként kivégzett Imrédy Béla egykori miniszterelnök személyi titkárával. És néhány olyan emberrel, akikről kint mindenki azt hitte, már régen kivégezték.- S hogyhogy hamarabb kiengedték?- Igazából nem tudom. De tíz hónappal a büntetés letelte előtt, 1956 januárjában szabadlábra helyeztek. Persze folyamatosan megfigyeltek, s időről időre jelentkeznem kellett a rendőrségen. Én voltam az egyik fekete bárány a városban.- Ennek ellenére októberben megint a fősodorba állt.- Amikor megalakult, beválasztottak a forradalmi bizottságba. Én voltam a legfiatalabb tag.- Ehhez képest a forradalom leverése után, ha lehet így fogalmazni, olcsón megúszta.- Szerencsém volt. A városban bóklásztam, amikor bejöttek a szovjetek. Persze, akik féltek a forradalomtól, egyből előjöttek, boldogan sétáltak, ittak, énekeltek, hogy végre vége, megúszták. Egy ilyen részeg csoporttal akadtam össze, belém karoltak, vittek magukkal. így későn értem haza, a letartóztatásomra küldött kocsi megelőzött. Észrevettem, s elmenekültem. Karácsonyig bujkáltam.- A városban?- Előbb Kutas és Beleg között egy bakterházban, majd egy nagyatádi családnál. Akkor is szerencsém volt, amikor hozzájuk igyekeztem. Az országúton baktattam, amikor Ötvöskónyi- nál felvett egy lovas kocsi. Egy pufajkás ült a bakon, aki, amikor ellenőrző ponthoz értünk, azt mondta, a baj társa vagyok.- Mivel vette rá?- Csontrészeg volt... Aztán, amikor hazamentem, egy darabig senki sem keresett, kiderült, azt hitték, disszidáltam.- Gondolom, hamar korrigálták a tévedést.- Bevittek, persze, de nagyon óvatosan bántak velem. Felmerült ugyanis, hogy a szovjet elhárítás embere vagyok. Mi a fenét kerestem volna amúgy itthon börtönviselt forradalmárként.- Ezért kerülte el a börtönt?- Azért Kistarcsát, Tökölt megjártam. A maradék tíz hónapot ledolgoztatták velem.- Ilyen múlt után nem meglepő, hogy a nyolcvanas évek végén ismét az ellenzékiek között bukkant fel. De miért pont az MDF-hez csatlakozott?- A Fideszhez öreg voltam... De jó volt velük a kapcsolatom, a levéltárból ismertem néhányu- kat. Vittem nekik szamizda- tokat, s ekkor derült ki, hogy ugyanonnan szerezzük be őket.- Rajk-butik? Demszky?- A harmadik helyről, Nagy Jenőtől. A kaposvári Meszesek azt hitték, provokátor vagyok, le is ellenőriztek. Megkérdezték, hány kutyája van.- A helyes válasz?- Négy. S innentől nem volt gond.- Mégsem Orbán Viktorral lett lefotózva, hanem Bíró Zoltánnal, Antall lózseffel.- Az író Fekete Gyula segítségével kerültem kapcsolatba a fórummal, tőle kaptam meghívót a második lakitelki találkozóra. Ahol elhívtuk Bírót Kaposvárra, tartson előadást. Csurig telt az ifiház, s igencsak meglepte az embereket a szokatlan hang.- Mégsem őt, hanem Pozsgay Imrét dicséri a könyvében. Ami legalábbis meglepő, hiszen tagja volt a legfőbb pártvezetésnek, vezetője a népfrontnak, miniszter a diktatúra idején, igazi kommunista.- De ma már nem az, megváltoztak a nézetei.- Talán ez így még rosszabb...- Nézőpont kérdése. De nemcsak vele, Antallal is kifejezetten jóban voltam. Bízott bennem, beválasztott abba a csapatba is, mely módszeresen átvizsgálta a Bem téri székházat, nincs-e bepoloskázva.- Mégsem lett képviselő.- Mivel a nemzetbiztonsághoz kerültem. Meg aztán nem akartam Pesten élni, Kaposvárhoz köt minden.- És a környékéhez.- Természetjáróként valóban elég jól ismerem.- Szerénykedik.- Sok mindent mi építettünk ki. Például a gyertyánosi turista- házat, a Négy testvér forrást...- ...és a Cserkészt Nem csípte a név a pártvezetés szemét?- Észre sem vették.- Ha csak részletében, de valóra váltotta vele ifjúkori álmát.- Igazából azért álltam be természetjárónak is. Kicsit úgy éreztem, mintha cserkészek lennénk: tábortűz, sátrazás, főzés a bográcsban.- A rendszerváltás után a mozgalommal nem próbálkozott?- Dehogynem, csakhogy a mai gyerekeket már nem lehet úgy fegyelmezni.- Talán nem is baj...- Meg aztán ez is olyan volt, mint minden az országban. Nem egy-két csapat alakult a környéken, hanem egyből nyolc. A klasszikus széthúzás. Ebből viszont elegem volt.- Ezért hagyott fel a pártpolitikával 94 után?- Csak az MDF-ben. Még beléptem a Kisgazdapártba.- Torgyán megihlette?- ígértek egy újságírói állást.- Megtartották?- A Dél-dunántúli Függetlenség főszerkesztője lettem.- Az elnevezés Gömbös Gyula félhivatalos kormánylapjára hajaz.- A pártelnök kérésére az is volt a cél! A fejléce teljesen megegyezett... De csak néhány számot ért meg.- S azóta?- Politikai drukker vagyok. Szimpatizálok néhány párttal, de nem kötelezem el magam. De ha valaki felkeresne, hogy szervezzük újra a cserkészetet.. Meglengetjük süvegünket a bonnyai szakács bablevese előtt étlapozó Csak a kissé műcsárdai belső rombolja a hangulatot az amúgy vendég-visszacsalogató Koppányban Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Hiába a hétvége, s pláne a délidő, árván tottyanunk le a kissé eklektikusán berendezett bonnya- pusztai Koppány csárda padjára. Közel a cserépkályhához, ami a mostani, hűvös-nyirkos tél eleji napokban kifejezett főnyeremény. A kockás abrosz, bár kissé foltos és lyukas, letűnt idők békés-barátságos vendéglőhangulatát idézi fel, csakúgy, mint a középkorú pincér, aki segítőkészen kalauzol végig az étlap - sokszínűségből eredő - nehézségein. Míg válogatunk, hozza az italokat, ráadásként, ahogyan legutóbb, még vagy két és fél esztendővel ezelőtt is, a helyben s nem mellékesen kemencében sült kifliket, melyek a ház ajándékai. Igazi vendégcsalogató fogás, mely nem drága, mégis értékes gesztus, a mai zord gasztrovilágban értékelendő kedvesség, frissen, ropogósán. Tördelgetjük a kifliket, s közben a konyha felé fülelünk, ahonnét gyanús, mikrosütő- csengetésre hajazó hangokat hallunk - egy pillanatra el is bizonytalanodunk, miféle leves kerül majd elénk. Nos, utólagosan is bocsánat a séfnek, hogy megkérdőjeleztük főzési technikáit: akár használt, akár nem mikrohullámot, az első fogást nem érheti kritika. A tojásos erőleves persze konyhai alapkelléknek számít mindenütt, de legalább hőfokában és ízében is megfelel a vendéglői kívánalmaknak. Hanem a bableves. Óriási tálban érkezik, a kanál megáll benne, kellemesen pikáns, sok pirított szalonnával, zöldséggel, jókedvvel, bőséggel. Bár az agy folyamatosan küldi a vészjelzéseket, hogy hékás, a főétel még hátravan, s a gyomor már így is tele, nem bírjuk abbahagyni. Ez az, amit nem lehet megunni... Jókívánságainkkal felvértezve küldjük végül vissza a tálat, s máris érkezik a második kör. A Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 10(9)* Ember a talpán KÖRNYEZET (1-10 pont): 6(»)* Művi eklektika (1 -20 pont): 18 (16)* Fizetésemelést a bablevesért! *A korábbi pontszám ház egyik specialitásaként választott - s döntésünkkel pincérünk tetszését is elnyerő, dicséretét kiérdemlő - koppányi zse- bes hús valójában óriási szelet rántott húst takar, melyet gazdagon bélelt gombával séfünk. Méghozzá értőn fűszerezett, kellemesen hagymás töltelékkel, melynek íze sütés közben kellőképpen átjárta a húst, s a gazdagon megszórt sajttal egyetemben kivívja az ízlelőbimbók elismerését. Hasonlóképpen jó választásnak bizonyul a zengő- várkonyi szelet, mely csakúgy, mint a koppányi zsebes, alaptételnek rántott húst jelent. Méghozzá olyanképpen gazdagon bélelve, hogy a belbecs elmenne akár egy zónaadagnak, már csak köretet kellene passzintani hozzá. Szalonna, sonka, hagyma, sajt íze keveredik, elegyedik, olvad össze és támad, a rengeteg babbal bélelt gyomor tiltakozna, de esélye sincs, ezúttal a szem nyeri a csatát a száj és az értelem ellenében. Pihegve kérjük a számlát, ami harmadosztályhoz képest kissé borsosnak tűnik, ám az is igaz, a szolgáltatás jóval meghaladta a besorolást. Pincérünk az ajtóig kísér, viszontlátást emleget, mi pedig ismételten megkérjük, továbbítsa jókívánságainkat a szakácsnak. Mindany- nyian ígéretet teszünk, teljesítjük a másik óhaját... > *
