Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-04 / 284. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 4., PÉNTEK Torgyán titkárnője Visontán? tandíj Hogyan lehet ingyen lakóházhoz jutni, erről szól a tanulságos történet Som nagyasszonya lett Varga Lajosné. A kitün­tetést - amelyet a Fő­nix Somogyi Nagyasz- szonyok Egyesülete adott - a vörsi ünnep­ségen vette át.- Mit jelent önnek a nagy­asszonyt cím?- Évtizedek óta önzetle­nül dolgozom a faluért, a kö­zösségért. A vöröskereszt- alapszervezetnek negyven éve aktivistája, vezetőségi tagja vagyok, de ellátom a Som Községért Alapítvány kuratóriumi tagságából adódó teendőket is, mely­nek keretében a somi fiata­lok megsegítésére törek­szünk. 1994-től folyamato­san képviselőnek választott a lakosság, 11 éve alpolgár­mesterként szükség esetén helyettesítem a polgármes­tert, valamint 2006 óta ve­zetem a nyugdíjasklubot is. A kitüntetés nagy megtisz­teltetés, és erkölcsi elisme­rése a munkámnak. Örülök, hogy olyan személyek közé kerültem, mint Szili Katalin és Mátrai Márta.- Nem fárasztó a sok tiszt­ségből adódó munka?- Egyáltalán nem. Itt szü­lettem, így szívesen végzem a társadalmi munkát. Termé­szetes, hogy ehhez a család segítése és megértése is kell.- Mit tart fontosnak a jövő­re nézve?- Szeretném, ha szebb és virágosabb lenne a község, lakossági összefogással. Fon­tos a temető folyamatos tisz­tán tartása is. ■ Krutek J. Varga Lajosné: helytörténeti kiállítás anyagát is bővítjük Hogyan kell ingaüanhoz jutni ingyen? A választ Csokonyavisontán tanítják. A tandíjat pedig egy nyug­díjas pedagógus fizeti. Nagy László Tragikus körülmények között meghalt a fiam, s adóssággal ter­helt háza üresen maradt. Beköl­tözött az enyészet, s mi - két öreg - a magunké mellett nem bírtuk még azt a házat is rend­ben tartani - kezdi butasága tör­ténetét a csokonyavisontai Sípos Gyula. - Egy éve megnyerő mo­dorú, gyönyörű fiatal nő állított be hozzánk, aki Torgyán József egykori titkárnőjeként mutatko­zott be. Elmondta, hogy jelenleg karitatív tevékenységet folytat, önhibájukon kívül lecsúszott, szerencsétlenül járt embereken segít. Szeretetből, ingyen, bér­mentve. Sokaknak segített már talpra állni, s most is van egy pártfogoltja - egy faipari vállal­kozó -, akinek mások hibájából tönkrement az összes gépe. A férfi eladta a házát, hogy a cégét | és a dolgozóit megmentse, s g most fedelet keres ideiglenesen. | Hallották, hogy üresen áll a há- I zunk, és a vállalkozó kivenné az édesanyjával. Sípos Gyula szívesen bele­egyezett, gondolván, hogy a 15 ezres bérleti díjat majd állag- megóvásra fordíthatja. Az is­merkedésre az egész faipari bri­gád eljött - köztük helybeliek is -, s mind dicsérték a vállalko­zót. Az új albérlő pedig meg­ígérte: csupán addig marad, ameddig a tulajdonos engedi. Csak három kutyára leltünk természetesen meg­próbáltuk megkeresni és megszólaltatni a ház­foglalókat is, azonban sem a férfi, sem az édesanyja nem került elő. Egyedül a három kutya jött ki üdvözölni Sípos Gyula: balek vagyok, ezt mondja rám a feleségem, és igaza van bennünket. sípos gyula elkeseredé­sében még rúgott egyet a kerítésbe, megrázta a félig leszakadt redőnyt, megkocogtatta a tört ab­lakokat, aztán kétség- beesetten széttárta a karját: mondja meg már valaki, hogy kihez forduljak?- Kezdetben azért nem fize­tett lakbért, mert a lakást kifes­tette, aztán már a látszattal sem törődött - folytatja az idős tulaj­donos. - Ez év nyarán aztán ve­vő jött a házra. Kértem a lakó­mat, hogy egy hónapon belül - augusztus l-jéig - költözzön ki. Megígérte, aztán maradt. A mai nap is benn lakik. Másfél éve ott él, s egy fillért sem fizetett eddig, csak közműadósságot csinált. A többszöri felszólítá­somra fenyegetés volt a válasz: ha tovább zaklatom őket, felje­lentenek! Közben a házat az elárverezés is fenyegeti elhunyt fiam adóssága miatt. Szerintem arra játszanak, hogy lakottan a valódi ár töredékéért hozzájut­hatnak majd a házamhoz. Ab­ból gondolom ezt, hogy a falu­ban már azt híreszteli: megvet­te tőlem az ingatlant. Az idős tulajdonos a hatósá­gokhoz fordult. Kiderült: az ön- kormányzatnak nincs hatáskö­re a kilakoltatásra, pedig a lakó nincs is a házba bejelentkezve. A rendőr ügyvédhez irányítot­ta. Az ügyvéd is felszólítást kül­dött, persze eredménytelenül. - A férfiért kezességet vállaló helybeliek azóta nem mernek a szemembe nézni - mondja Sípos Gyula. - Egyikük el­mondta: a lakóm régebben ren­des ember volt, amíg fel nem' csípte ezt a csinibabát. Csak­hogy szépséges párja nemcsak a jellemét formálta át, hanem a jövedelmi viszonyait is. A fűré­szek sem mentek tönkre, ha­nem eladogatta potom áron. Az ősz hajú tanító kétség- beesésében már olyasmit is tett, amire csöppet sem büszke. Le­szedette a kaput, betörte az ab­lakokat. Az albérlőt azonban ez sem zavarta... Amikor idáig jut, megremeg a hangja. - Lehet, hogy túl szép élet jutott nekem - gondolkodik hangosan -, mert vénségemre sorra kapom a pofonokat a sors­tól. Meghalt a fiam, aztán jöttek ezek a gazemberek. Ha csak szóba kerül idehaza ez az ügy, a feleségemtől mindig megka­pom: nálam nagyobb balekot nem hordott a hátán a föld. S mindannyiszor el kell ismer­nem: igaza van. Egyedüli ment­ségem csupán az: sikerült úgy megöregednem, hogy ilyen cí­meres gazemberrel még nem volt dolgom. Korábban zárjanak a kaposvári kocsmák! telefórum A városlakóknak a háromnegyede rövidítené a nyitva tartást A kaposváriak többsége korlá­tozná a lakótelepi kocsmák nyit­va tartását. Egyebek közt ez is kiderült a második kaposvári telefórumon, amikor több ezer helybelivel beszélgetett Szita Károly polgármester a várost érintő és az itt élőket foglalkoz­tató témákról. Mint arról a három hónappal ezelőtti első telefonos fórum kapcsán beszámoltunk, Kapos­vár volt az első város a konti­nensen, ahol a kapcsolattartás ezen módját alkalmazták. Szeptemberben csaknem ezer- hétszáz kaposvári vett részt a telefórumon, melynek célja, hogy a somogyi megyeszékhe­lyen élők véleményük, javasla­taik elmondásával, kéréseik, kérdéseik megfogalmazásával minél nagyobb számban be­kapcsolódhassanak a helyi ügyek intézésébe. A szerdai második telefonos fórumon csaknem ötezer ka­posvári vett részt; 17 és 18 óra között a vonalas telefonnal ren­delkezők első felét, egy órával később a második felét tárcsáz­ta a rendszer. A polgármester elsősorban azt szerette volna megtudni, hogy a város polgárai szerint kell-e korlátozni a sűrűn lakott területeken a vendéglátóhe­lyek nyitva tartását. A vonal­ban lévők telefonjaik nyomó­gombjaival szavazhattak a kér­désről, és véleményüket is el­mondhatták. A felhívott kapos­váriak 79,5 százaléka úgy gon­dolja, hogy indokolt a kocsmák nyitva tartását korlátozni, el­mondták, hogy sokaknak sze­mélyes élményük is van a kér­déssel kapcsolatban. A vála­szolók 88,9 százaléka szerint el kellett volna utasítani az or­szág jövő évi költségvetését, s csupán alig több mint egyti­zednyien gondolták úgy, hogy támogatandó volt a törvényja­vaslat. ■ Márkus Kata A gyhris gyerek se rosszabb, ha értéket mutatnak neki kutatás Az a tapasztalat, hogy igen gyakran azonnali ellenállást vált ki, ha „intézetis” diák kerül egy iskolába A törvény ma ahelyett, hogy segí­tené, inkább gátolja az állami gondozásba vett fiatalok tanulá­sát, életkezdését.- Egyik gondozottunk har­minc helyett kilencven napot töl­tött a toponári Gyermekvédelmi Központban, s ezalatt annyi órát mulasztott az iskolában, hogy évet kellett ismételnie - tudtuk meg Porczió Györgyné igazgató­tól. - A gyereket ugyanis csak a törvényes képviselője írathatja be az iskolába, s ez nálunk bi­zony sokszor gondot okoz. Ha a megye másik részéről kerül hoz­zánk a gyerek, nem tudjuk meg­oldani, hogy a régi iskolájába járjon, és átíratni sem tudjuk. Előbb-utóbb törvényi megoldást kell találni. Amíg azonban ezt el­érjük, addig is kezelni kell a helyzetet; a toponári iskolával si­került jól működő kapcsolatot ki­alakítanunk. Az intézmény fo­gadja a hozzánk ideiglenesen bekerülő gyerekeket is. Akkor sem egyszerű persze a helyzete az állami gondozásba vett fiatalnak, ha zökkenőmen­tesen vészeli át az iskolaváltást, esetleg ugyanabban az iskolá­ban marad, ahova korábban járt. Ezt bizonyítja az is, hogy a szoci­ális minisztérium országos ku­tatást készít az állami gondozás­ban lévő gyerekek iskolai előme­neteléről, kudarcaik hátteréről. A kutatásban a somogyi Gyer­mekvédelmi Központ is részt Porczió Györgyné: törvényi megoldást kellene találni Akad olyan kamasz, aki olvasni sem tud gyakori, hogy olyan a csalá­di háttér, amelyben nincs ér­téke a tanulásnak. A maga­sabb életkorban gondosko­dásba kerülő fiatalok között kiemelkedően magas a le­morzsolódás aránya. A 8. évfolyamot befejezett, to­vább tanuló fiatalok köré­ben gyakori jelenség az isko­la mellé járás. A befogadó otthonban szerzett tapaszta­latok még elgondolkodtatób- bak: akad olyan kamasz, aki olvasni sem tud... vesz - mondta Tröszt Éva igaz­gatóhelyettes. - Az összegyűj­tött adatokból kiderül, hogy a gyermekvédelmi rendszerben lévők nem rosszabbak, nem ke­zelhetők kevésbé, mint a család­ban felnövő gyerekek jó része, akkor, ha értéket közvetítünk fe­léjük, ha lekötjük őket. Ám azt is el kell mondani, hogy sajnos nem minden esetben fogadják az iskolákban megfelelően a gyerekeinket, sokszor rögtön el­lenállást vált ki, ha „gyivis” gye­rek kerül az intézménybe. Pedig társadalmi jelenség az egyre több magatartás-zavaros diák, akiket először meg kell tanulni kezelni ahhoz, hogy tanítani le­hessen őket. Ez már felveti a pedagógusképzés problémáját. Tröszt Éva szerint fontos vol­na, hogy a gyermekvédelmi alap­ellátásban dolgozók, családgon­dozók idejében vegyék észre a problémás családokat, és ki­emelt figyelmet fordítsanak a ve­szélyeztetett vagy már védelem­be vett fiatalok iskolai kötelezett­ségeinek rendszeres teljesítésé­re. Egyes családok körében jól ismert az a jelenség, amikor a fi­atal azért nem megy, nem mehet iskolába, mert a szülő kérésére a kisebb testvéreire vigyáz. Az is­kola, a tudás értékének elfogad­tatásában a kisebbségi önkor­mányzatok tagjai is vállalhatná­nak megerősítő szerepet a roma családok körében. ■ Márkus K. K-------------­Alp olgármester és nagyasszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom