Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-31 / 305. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK SZILVESZTER VII. A szurkolóból lett sportújságíró történetek Negyvenhat pont idegenben a Dombesznak - Elmaradt a beígért verés Szerencsés alaknak vallhatom magam, hiszen azzal foglalkozhatok (ráadásul még fizetnek is érte), amit szeretek, és amihez talán némileg konyítok is. Nem szokványos történetről van szó, ám a sport mindenhol megtalálható. Fenyő Gábor Szép emlékű gyermekkoromban előbb lelkesen fociztam, majd kosaraztam, miközben az úszással, az asztalitenisszel és a judoval is megismerkedtem. Versenyzői karrieremről elég legyen annyi, hogy inkább engem vertek, mint hogy én vertem volna az ellenfeleimet. A pályafutásomnak egy sérülés, na meg középiskolai tanulmányaim vetettek véget, legalábbis a szüleim így tudják. Aztán következett a szurkolói korszakom, aminek köszönhetően többször is összetűzésbe kerültem drága édesanyámmal és édesapámmal. Történetesen akkor került fel az NB I-be a SÁÉV, mi pedig él- tünk-haltunk a kosárlabdáért A dolog egészen odáig fajult, hogy az újonc kaposvári együttesnek lett rövid időn belül az egyik leghíresebb (-hírhedtebb?) és leghangosabb szurkolótábora, amelynek bizony jómagam - és a Somogyi Hírlapnál ténykedő több korombeli társam is - a tagja volt Az első fekete pontot akkor szereztem a szüleimtől, amikor otthon az összes fellelhető lepedőt telepingáltam „Hajrá, SÁÉV!” felirattal. Ez még talán nem is jelentett volna problémát; az viszont már igen, hogy a műveletet az ablakon végeztem el. Csupán egyetlen, nem elhanyagolható tényezőt felejtettem ki: amikor leszedtem a kifestett lepedőket, az ablaküvegeken is rajta maradt a-buzdító felirat... A szüleim mindenesetre méltó bosszút találtak ki. Már akkoriban is létezett a Kaposvár- Dombóvár-rivalizálás - az egyik oldal a „Sötét Somogy!”-ot skandálta előszeretettel, mire a másik tábor az ütemes „Istálló! Istálló!” rigmussal válaszolt -, én pedig előrelátó lévén bő egy héttel előbb elkezdtem szervezni a tolnai kiruccanást Nem hiába fáradoztam: vagy félszázan ülllyen volt 2009. Álmaimban Amerika, avagy a teli zsákot cipelő helyett a zsákoló Mikulás Kaposváron Na, ki az erősebb? Alkalmi „házaspárbaj” a nézőtéren Prukner László: már megint mit követtem el...? tek vonatra. A népes csapatból csupán egyetlen ember hiányzott Az össznépi utazást a fő szervező, vagyis e sorok írója hagyta ki, akit nemes egyszerűséggel szobafogságra ítéltek. Hónapokon át hallgattam is alkalmi helyettesemtől, Láng Róbert- től, aki most a Somogyi Hírlap fotórovatának a vezetője. Végül aztán - igaz, jó fél évvel később - a nagy kibékülés is megtörtént. Leérettségiztem, s földöntúli boldogságomban azt találtam kijelenteni, hogy mindenki a vendégem, aki este eljön a Dorottya-sörkertbe. Ezúttal Láng Róbert kollégámon volt a sor; máig sem tudom, hogy csinálta, de amikor odaértem, már vagy negyven-ötven ember várt. Talán ha négyet vagy ötöt ismerhettem közülük, de mindettől függeüenül tény, hogy emlékezetes nagy bulit csaptunk. Akkoriban - meg még évekkel később is - a csapat egyik központi figurája Monok Tibor volt. Az egyik meccsen lyukas tornacsukában hintett 46 pontot az ellennek, más alkalommal - amikor történetesen hazai pályán kaptak ki - hatalmas fekete lepellel takartuk be az autóját. Nemcsak a játékostársa, hanem egyben az egyik legjobb cimborája is a Pécsről igazolt Hoffmann Zoltán volt, akinek az egyik dombóvári fellépésen nagyon elsült a keze: ha emlékeim nem csalnak, kettő híján félszáz pontot szorgoskodott össze, amihez a mi jó Szúnyogunk még 16- ot tett hozzá. A sikerrel megvívott összecsapás után jó darabig ha ismerősbe botlottak Kaposváron, Monok pánikszerűen átölelte Hofit, s mielőtt a kosárkirály bármit is tudott volna mondani, vülámgyorsan elhadarta: hát igen, ketten együtt 64 pont a Dombesznak, ráadásul idegenben... Bár a kosár volt a mindenünk, azért a Rákóczi hazai meccseire is becsülettel kijártunk, amely akkor hol az NB II-ben, hol pedig az NB Hl-ban játszott. Bármilyen rosszul is ment a csapatnak, akkoriban mindig voltak szép számmal nézők a cukorgyári gödörben. . Ha hiszik, ha nem, az egyik ilyen találkozón tudatosult bennem, hogy sportújságíró leszek. Akármi is történt a pályán, az egyik néző szabályos időközönként felpattant a helyéről, s a bírónak címezve mondandóját elordította magát: „Te éppen olyan hülye vagy, mint a Jenő!” A meccs végén - klasszikusunk, Hofi Géza szavait idézve: „Megkérdezzem? Ne kérdezzem? Miért pont most változnék meg, megkérdezem...” - odaléptem főhősünkhöz, aki értetlenül nézett rám.- Hogyhogy ki az a Jenő? Hát a főnököm! - mondta magától értetődően. A pályaválasztásom csak egyszer kérdőjeleződött meg, s történetesen az is egy Rákóczi- meccsen, pontosabban utána történt. A stadionból kifelé menet elém állt egy tagbaszakadt egyén, aki közölte, hogy agyon fog verni. Mit tagadjam, kellően begyulladtam, mígnem elhangzott a kulcsmondat: mert te csak rosszakat írsz a Rákócziról. Akkor esett le, hogy bizony összekevertek jó nevű, ma már nyugdíjas kollégámmal, s hosszú percekig tartott, míg sikerült meggyőznöm a tévedéséről. A beígért verés így szerencsére elmaradt. Ám ha a városban meglátom a szóban forgó illetőt, a biztonság kedvéért inkább átgyalogolok a másik oldalra... f>-----------------0 ■ PERCES INTERJÚ Ronaldo pótolná Nikolicsot Elképzelhető, hogy Ronaldo visszatér Európába, s újra az Óvilág- ban riogatja a védőket és a kapusokat. Sőt, nem reménytelen, hogy a „Dagi” Magyarországon, közelebbről Kaposváron folytatja!- Egy évvel ezelőtt úgy igazolt a Corinthianshoz: ha visszanyeri régi formáját és versenysúlyát, újra szerencsét próbál Európában.- Jól érzem magam otthon, ám az európai foci mégis más - mondta a brazil támadó. - Nem titok, szeretnék visszatérni egykori sikereim színhelyére.- Újra fel kell építenie magát Ugródeszkaként egy magyar klub is szóba jött?- Sejtem, mire gondol, nyilván a Rákóczival kötendő esetleges megállapodásról van szó. A szerződés realizálódhat, ha a klub eladja jelenlegi gólfelelősét, Nemanja Nikolicsot. Úgy tudom, a csatárért mintegy 120 millió forintot kérnek, ami fedezné négy-hat heti béremet. Szívesen futballoznék a zöld-fehéreknél, honfitársamtól, And- re Alvestől csupa jót hallottam a klubról és a városról.- Miként tudná összehangolni kaposvári szerepvállalását a riói karnevállal?- Már ez ügyben is tájékozódtam, s úgy tudom, hogy február elején egyenesen Karnevál hercege tesz látogatást a somogyi megye- székhelyen, majd kezdetét veszi a farsangi időszak... Ronaldo másfél hónapra Kaposvárra jönne Tényleg legatyásodott a magyar sport Góóóóól! Ja, hogy már kettővel égünk a Rákóczival szemben? Minden hétvégén elviszem kirándulni az asszonyt... I Á I