Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-31 / 305. szám
4 MÚLTIDÉZŐ SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK a kaposvári „rosseb'-bakák Illyés Gyula is megemlékezett róla, hogy már a világháború kezdetén „négy hónap alatt négyszer semmisült meg s négyszer támadt fel újra” a legendás kaposi ezred „FERENC JÓSKA ADTA ECT A MUNDÉRT RÁM_” Kaposvárt az elmúlt egykét évszázadban nevezték iskolavárosnak, a malmok, majd a virágok városának és katonavárosnak is. Utóbbi titulust leginkább a híres 44-es katonák miatt kapta a megyeszékhely a 19. század második felében. Róluk, a „rosseb”-bakákról szól ez a történet. MILÁNÓTÓL DALMÁCIÁIG Éppen 150 esztendeje, 1859. december végén szervezték át a Habsburg Birodalom hadseregének gyalogságát, nyolcvan sor- gyalegezredet hozva létre. A 44. számú gyalogezredhez, amely még 1744-ben alakult meg Milánóban, a kaposvári kiegészítő kerület tartozott ezután. Ez a kerület egész Somogy vármegyéből, valamint Tolna vármegye kétötöd részéből állt, s 1860-tól már az ezred egyik zászlóalja adta Kaposvár helyőrségét. Csaknem hatvan évig tartott a 44- esek és a város együttélése, miközben lassan felépült a sajátos szavajárásukról - „rossebezé- sükről” - híres 44-es katonák legendája. Ezalatt számos somogyi baka kezdte (néha pedig fejezte is be...) a pályafutását az ezred kötelékében. A katonaság jelenléte máris okozott némi változást Kaposváron: a használaton kívüli Donner-féle sörházat laktanyának alakították át. A porosz-osztrák háború mindazonáltal gyorsan véget vetett a békebeli katonaéletnek. A 44. gyalogezred IV. zászlóalját ugyan á lombard-velencei tartományba irányították, ahol várőrséget adott, s nem vett részt az itáliai harcokban, az ezred többi alakulata azonban annál komolyabb szerephez jutott a háború s legvéresebb ütközetében, az = 1866. július 3-i königgrátzi csa- - •tában. A nagy veszteségeket \ szenvedett 44. gyalogezredből x 11 tiszt és 80 legénységi állományú katona kapott kitüntetést vitéz magatartásáért. Töltényi János kaposvári kórházigazgató önként vállalkozott a Königgrátznél megsebesült somogyi katonák hazahozatalára. Miután mindenki támogatását megszerezte, a csatatérre utazott, összegyűjtötte a szállítható somogyi sebesülteket, és Az „oroszlános” szobor a kaposvári vasútállomással szemben. Sok ezren indultak innen az európai csataterekre vasúton hazaindította őket. A balatonboglári vasútállomásról az uradalmak és a magánosok kocsijai valóságos diadalmenetben szállították a kaposvári kórházba a 67 sebesültet, akik itt teljesen fel is épültek. Töltényi doktor vállalkozását nem csak Somogybán méltányolták: a kórházigazgatónak 1867 elején az uralkodó is elismerését nyilvánította a háború idején kifejtett tevékenységéért. (Az a Ferenc József tette ezt, akinek hadbírósága 1849-ben a szabadságharcban való részvétele miatt tízévi várfogságot szabott ki rá.) A kiegyezés utáni alkotmányos korszakban aztán sok egyéb mellett a kaposvári katonák öltözéke is megváltozott: 1868-ban az addigi fehér helyett sötétkék kabátokat rendszeresítettek a 44-eseknél, s ezen a ruhadarabon az ezred fennállása alatt többé már nem változtattak. Egyenruhájuk jelA kiegyezés után: Kaposvár, a katonaváros A 44-es katonák a kiegyezés után két évvel részt vettek dal- máciai felkelés leverésében. Az 1866. és 1869. évi ütközetek legmaradandóbb eredménye az volt, hogy Kaposváron felavatták a königgrátzi csatatéren és a dalmáciai felkelők elleni hadjáratban elesett 44-es katonák emlékoszlopát... (Az 1872-ben még a főtéren felállított obeliszk, amelyet Deckert Krisztián építész készített, később a Rákóczi térre, majd a mai Berzsenyi parkba került.) 1870 elején a cattarói temetőben is emlékművet szenteltek az elesett 44-eseknek. az 1878. évi boszniai okkupá- ció után viszont - amelyben szintén ott voltak a kaposvári ezred katonái - valóban békésebb korszak következett. A nyolcvanas években laktanya és csapatkórház is épült a közös hadsereg számára a kaposvári Baross utcában. (A honvédek kaszárnyája már az előző évtizedben elkészült, mégpedig a későbbi Damjanich és Honvéd utca sarkán. Szükség is volt rá, mert Szigetvárról és Karódról Kaposvárra helyezték a honvédség ott állomásozó gyalogoszászlóaljait.) Kaposvár tehát félig-meddig katonavárossá vált, s a helyi társadalmi életben a dualizmus idején minduntalan feltűntek az egyenruhák A polgárok és a tisztek többnyire jól megértették egymást, bár azért akadtak „nézeteltérések” is. 1878-ban például nagy botrányt kavart, hogy a tisztikar megsértésének vádjával letartóztatták a neves kaposvári ügyvédet, Psik Gyulát a híres „rosseb ’-bakák ezredét a kaposváriak hamarosan a sajátjuknak kezdték tekinteni. A békés egymás mellett élést az a nyilvános céllövészet is hivatva volt megalapozni, amelyet a 44-es közös (k. u. k.) gyalogezred tisztikara 1868 nyarán - Szent István napján- rendezett a Cser-erdőben. A jelenlevők szerint 1848 óta ez volt az első eset, hogy Kaposvár közönsége „ily tömegesen, nyilvános helyen s szívélyesen” találkozott a Habsburg uralkodóra felesküdött katonasággal. „Ez volt az első meleg kézszorítás, s e perceket üdvözölnünk kell, mert e kézszorítás viszonyaink közt tényező, nemcsak a sokáig szétzilált társadalomban, hanem a politikában is... ” - kommentálták az esetet a hozzáértők. Civilek és katonák jó viszonyán az sem változtatott, hogy a tisztek többnyire augusztus 18-án, Ferenc József születésnapján rendezték meg báljaikat Kaposváron. az 1868-as cseri céllövészet jelentőségét az is aláhúzza, hogy valószínűleg ez volt az első somogyi sportesemény, amelyen hölgyek is részt vettek. De a katonák máskülönben is „felkarolták” a sportot Kaposvárom a 44-es tisztikar például tekepályát nyitott a katonai kaszinó kertjében, 1882 áprilisában pedig több hadfi fogadásból Kaposvárról Pécsre gyalogolt. A „BOLDOG BÉKEÉVEKBEN” a Kaposváron állomásozó katonákat inkább csak a közrend - politikai célokat szolgáló - biztosítására vette igénybe a hatalom. Nemcsak az engedély nélküli kaposvári munkástüntetések felszámolása szerepelt a feladataik között, hanem a somogyi mezőgazdasági munkások sztrájkjának letörése is: ilyen paranccsal a kaposvári 44-es gyalogezred több százr dát rendelték ki Somogy megye községeibe 1905 júniusában. A viszonylag nyugodt - és Kaposvárt valóban a fejlődés útjára állító - békeidőket azonban egy csapásra szétrobbantotta az első világháború. Az a „nagy háború”, amelyből a somogyifiúk s különösen a 44- es gyalogezred katonái alaposan kivették a részüket. legzetes elemei egyébként a következők voltak: sárga gombok, búzavörös hajtóka, a kabátujjon pedig a magyar ezredeket megillet? „medvetalpak”. A 44-eseket Albrecht-bakák- nak is nevezték, mert a konzervativizmus megtestesítőjének számító Albrecht főherceget nevezték ki „ezredtulajdonosnak”. (Az ezredtulajdonos olyan előkelő személy volt a Habsburg-monarchiában, akit az uralkodó kitüntetésképpen valamely ezred élére állított.) 1869 májusában - csapatszemle céljából - maga a főherceg is Kaposvárra látogatott. Az első világháború vérben, vasban és aggodalomban telt évei sok ezer somogyi családot borítottak gyászba 1914 nyarán a 44-es közös és a pécsi 19-es honvéd gyalogezred egy-egy zászlóalja állomásozott Kaposváron, s a két alakulatot már augusztus elején elindították a szerb harctérre. A 44-esek első nagy csatájukat Sabácnál vívták. Az egymást követő kemény ütközetek már ekkor megtizedelték a bátorságukról híres somogyi bakák sorait, akiket - a Kaposvári járásból is kiegészített pécsi 19- es honvédekhez hasonlóan hamarosan Galíciába szállítottak át. Ezután már az oroszokkal néztek farkasszemet a kaposvári katonák. a világháború forgószínpada azonban továbbra is mozgásban maradt A 44. gyalogezred két zászlóalját 1916 nyarán Erdélybe vezényelték, hogy részt vegyenek a megszálló román csapatok elleni hadjáratban. Egy év múlva Bukovinába küldték őket, 1918 tavaszán pedig a 44-esek első egységei megérkeztek az olasz harctérre. A sorra végigjárt csatatere ken minden korábbinál véresebb hírnévre tettek szert a „rosseb”-bakák. Illyés Gyula is megemlékezett róla, hogy már a világháború kezdetén „négy hónap alatt négyszer semmisült meg s négyszer támadt fel újra” a legendás kaposi ezred. A háborús években a szerb fronton egyszer, az orosz arcvonalon összesen tizenegyszer kellett teljes létszámra feltölteni a magyar hadtörténetben páratlanul nagy veszteségeket szenvedett csapattestet.. A távoli frontókon harcoló apák, fivérek, fiúk sorsa iránti aggodalom mind jobban átitatta Kaposvár amúgy is nélkülöző társadalmát. a fegyverszünet aláírása után azonban a 44-esek Olaszországban harcoló egységei is hazatértek. Az ezred egy része már 1918. november 14-én megérkezett Kaposvárra - mégpedig szervezett kötelékben, teljes felszereléssel Karácsonyig a 44. közös gyalogezred csaknem hatezer katonája szerelt le a megyeszékhelyen. AZ EZRED MEGSZŰNT, de a 44- esek dicsőségét az első világháború után sem hagyták elhalványulni Kaposváron. A hősök emlékének ápolása és az egykori katonatársak segítése céljával megalakult a 44-e.sek bajtársi szövetsége, a Turul Szállóban megrendezték az ezred művészeinek tárlatát, 1938 szeptemberében pedig Kaposvárra hívták össze a volt 44-esek országos ezredtalálkozóját 1932. SZEPTEMBER ELEJÉN a kaposvári Színház park sarkán húszezres közönség jelenlétében leplezték le a 44-es gyalogezred emlékművét, Jálics Ernő szobrászművész alkotását, amely az oroszlánnal viaskodó Herkulest ábrázolja. HA AZ „OROSZLÁNOS" SZOBOR vagy a Berzsenyi park obeliszk- je md’ett visz el az utunk, gondolj nk azokra a somogyi katonára, akik ezrével alusszák örök álmukat mára elfeledett európai csataterek temetőiben. NAGY ZOLTÁN A 44-es hősök emlékoszlopa
