Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-28 / 302. szám
MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 28., HÉTFŐ Ima szegényekért, hitetlenekért ferences nővérek Betlehemi kis Jézus-szobrukat szenteste helyezték el a jászolban Bár az oltópontok bezártak, a sikerességük kétségbevonhatatlan Kisimre László barcsi orvos igazgató szerint.- Mi volt a tapasztalat Barcson?- Napi nyolc órában tartottuk nyitva az oltópontot a járóbeteg-ellátó központban, a belgyógyászaton. A gyorsított eljárás, úgy tűnik, sokaknak kedvező volt, mivel az év végéig összesen 115 beteg kapott oltást. Remek ötlet volt a megye több pontján felállítani hasonló oltópontokat. Eleinte még kevesebben jöttek hozzánk is, de amikor a halálesetek száma megugrott, volt olyan nap is, amikor húsz beteget fogadtunk. Átlagban mintegy tíz pácienssel számolhattunk, az egy-két napos karfájáson kívül nem volt sehol szövődmény.- Ön mint nőgyógyász mit tapasztalt a saját rendelésein?- A kismamák „megzavarodtak”. Jó ideig kicsi volt az érdeklődés, de amikor az első anyuka meghalt, szinte mindenki beoltatta magát. Persze sokat jelent, hogy a kismamák ingyenesen jutottak hozzá a vakcinához.- Szakemberek szerint elmúlt a veszély. Mit gondol, valóban?- Még nem futott le az influenzajárvány. Én továbbra is javaslom az oltást azoknak, akik még nem éltek a lehetőséggel. ■ J. G. Kisimre László: biztosan nem futott még le az influenzaíny A közelmúltban újították fel a ferences szegénygondozó nővérek siófoki rendházát. Felvételünkön Rita és Jácinta nővér a ház udvarán A szenteste napját is munkával töltötték a siófoki ferences szegénygondozó nővérek. Este aztán mindenkiért imádkoztak: az egyházért, a rászorulókért, a hitetlenekért. Kolumbán Tünde Akik Isten szolgálatában állnak, nem pihennek, különösen nem karácsonykor. A siófoki szegénygondozó szerzetes nővérek, Rita és Jácinta napjai október óta sok munkával teltek, a tennivalók pedig karácsonyra csak sűrűsödtek, hiszen a szeretet ünnepére egyetlen rászorulót sem szerettek volna segítség nélkül hagyni. Ruhát, élelmiszert osztottak, látogatták azokat, akik még az évnek azon a napján is szűkölködnek, amikor a legtöbb család asztalára - ha szerényen is, de - jut némi ünnepi eledel. Rajtuk, a nélkülözőkön próbálnak segíteni a barna ruhás nővérek, persze ők is csak akkor tudnak tenni valamit, ha akadnak olyan önzetlen emberek, akik gondolnak másokra is.- Szerencsére egyre többen vannak, akik élelmiszert hoznak a rendházunkhoz, lekvárt vagy egy kis édességet a gyerekeknek. Ezeket osztjuk szét a karácsonyt megelőző napokban - mondja Rita nővér. December 24-e is szolgálattal telt, meséli Rita nővér, és hangjában jól kivehető örömmel beszél arról, hogy akadt olyan cukrászda, amelynek tulajdonosa 24-én zárás után elvitte hozzáSAJNOS EGYRE TÖBB FIATAL kerül krízishelyzetbe, mondja szomorúan Rita nővér. Az elvesztett munkahely, a fizethe- tetlenné váló albérlet tönkreteheti szerinte még a legszebb ünnepet is. - Tlidjuk, hogy mindenkin nem segíthetünk, de ami tőlünk telik, azt megtesszük, és imádkozunk mindenkiért Lelkileg megterhelő ennyi szomorú sorsot megismerni, de a karácsony lélekben feltölt bennünket, ilyenkor mi is elcsendesülünk, elmélkedéseinkben az ünnep lényegére figyelünk. juk a megmaradt friss krémese- ket, hogy osszák szét az édes finomságot. - A 24-i délutánunk mindig azzal telik, hogy gyorsan elvisszük a családokhoz, idős emberekhez az adományként kapott friss élelmiszereket. Mire hazaérünk, kellően fáradtak vagyunk, és borzasztóan örülünk, hogy egy kicsit megállhatunk. Ilyenkor kezdünk, kezdtünk mi is ünnepelni. Feldíszítettük a karácsonyfát; szép, liturgikus ünnepet tartottunk. Persze az egész adventben készülünk lelkileg a karácsonyra, próbálunk ráhangolódni az ünnepre a rengeteg rossz tapasztalat mellett, ami szomorúsággal tölt el bennünket, hiszen egyre többen ünnepelnek nehéz körülmények között. Szerényen, külsőségek nélkül karácsonyoztak a szerzetes nővérek. Elmondták a maguk ünnepélyes zsolozsmáját, karácsonyi dalokat énekeltek, a karácsonyfán pedig tíz szál gyertyát gyújtottak. Minden egyes szál gyertya meggyújtásakor rövid imádságot mondtak, és ahogy az tőlük várható, nem válogattak, mindenkiért imádkoztak. Imát mondtak az egyházért, a rászorulókért, a más vallásúa- kért, a hiteüenekért. Szertartásuk része az is, hogy ünnepélyesen elhelyezik a jászolban a kisdedet. - Van nekünk egy nagyon szép kis ácsolt jászolunk, abba helyezzük a Beüehemből kapott kis Jézus-szobrunkat. Igazán az ünnephez illeszkedő, mosolygós kis szobor, az örömöt meghozó kis Jézus megtestesítője - így Rita nővér. Szerény vacsorát költöttek el végül; rántott hal, mint műiden évben, most is került az asztalra. S az apácák is megajándékozták egymást. A siófoki nővérek az ünnep napjait a rendházukban töltötték, hiszen messziről kerültek a Balaton partjára. Családjukkal ilyenkor nem találkoznak, a karácsonyt mindig választott családjuk körében töltik. Lyukas román zászlót csent egy harckocsiról húsz éve történt Rádióamatőrként segélyszállítmányt kísért a harcok dúlta Temesvárra Kétfogásos ebéd és meleg takaró hajléktalanoknak Húsz éve ilyenkor már győzött a forradalom Romániában, halott volt a Ceausescu házaspár. Bartha László, a zamárdi S. 0. S. és a Medicina Alapítvány mostani elnöke rádióamatőrként segélyszállítmányt kísért 1989. december 23-án Temesvárra. Akkor még dúltak a harcok, s Bartha László szerettei csak remélhették, hogy velük tölti a szentestét...- Négy-öt kamion kelt útra konvojban, de a jugoszláv-ro- mán határon, míg arra vártunk, hogy román katonai kíséretünk megérkezzék (másként nem engedték a határáüépést), többen is meggondolták magukat, mondván: nekik fontosabb a családjuk - így Bartha László. - A Vöröskereszt rádióamatőröket keresett, erre jelentkeztem a budapesti központjukban, ahol azt mondták: fél óra múlva már indulhatok is Temesvárra. Az ABC amerikai tévétársaság stábjával mentünk, rendőri felvezetést kaptunk a határig, onnan meg román katonák kísértek bennünket. Géppuskával felszerelt terepjárókkal mentek előttünk, sőt, minden teherautó lépcsőjére felszállt egy-egy katona; híre -ment ugyanis, hogy felrobbantják a segély- szállítmányokat. Ezért is kellett rejtjelesen rádióznunk. A budapesti Hármashatár-hegyen volt a vezető állomás, azon keresztül jelentkeztünk be időről időre, de csak kódolva tehettük. Műiden településnek, amerre jártunk, megvolt a kódja, sőt ezeket a kódokat naponta többször is változtatták. Azért, hogy ne jöhessen rá senki, éppen merre is tartunk. Nehezen értük el az úti célunkat, hiszen talán egy kilométerenként is áteresztő pontok voltak felállítva, ezeket a forradalmárok ellenőrizték. Temesváron román tisztek fogadtak bennünket, meleg kézfogással. De amerre a konvojunk elhaladt, mindenütt integettek nekünk, lehetett az románok vagy magyarok lakta település. Lepakoltuk a segély- szállítmányt, s fordultunk is Bartha László: rejtjelesen kellett rádióznunk, ne tudják, hol járunk vissza, hazafelé. Szenteste, kevéssel éjfél előtt értem haza a családomhoz. Bartha László örök emlékként őrzi azt a mi ötvenhatosunkra hasonlító román zászlót, melynek a közepéből éppen úgy kivágták a szocialista címert. - Egy harckocsiról vettem le saját kezűleg - állítja Bartha, aki az idei karácsony előtt is az 1989-eshez hasonló jótetten tüsténkedett. Mint a Medicina Alapítvány elnöke az afrikai magyar egyesületnek vitt ruhából, gyógyszerből, játékokból álló adományt. Ezt a januári Bamako-rali keretében juttatják majd el a rászoruló afrikai gyerekeknek. ■ F. I. Karácsony napján is gondolt a hajléktalanokra a Máltai Szeretetszolgálat barcsi csoportja. László Jenőné, a civil szervezet vezetője elmondta: a városban élő négy hajléktalan férfi mindegyikét meghívták a Szociális Központba egy kétfogásos ebédre; nem csak ételt, meleg takarókat is kaptak. Szeretetvacsorára hívták a rászoruló barcsi polgárokat a helyi civilek. A Barcsért Egyesület és az Esélyegyenlőség Roma Polgárjogi Egyesület a városi piac épületében szolgálta fel a hagyományos adventi vacsorát. A szervezetek az ételosztás előtt műsorral is meglepték a résztvevőket. ■ leki G. E--------^J PERCES INTERJÚ Nem múlt el a járvány 4 Tíz szál gyertyát gyújtottak, tíz imát mondtak. Mindenkiért imádkoztak A karácsony segít lélekben feltöltődni a ferences nővéreknek is
