Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-31 / 255. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 31., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Utazás a korong és a patkó között a néma levente A keramikusból lett egykori szabad demokrata képviselő csalódott a rendszerváltásban Ficzere Mátyás nehéz elképzelni, hogy egy időben csak úgy kerülhetett közeli kapcsolatba a nagy szerelemmel, az agyaggal, hogy szerszámot ragadott, hogy az őrlőbe lapátolja. Ugyanis hiába végzett a legmagasabb szakmai kitüntetésekkel a pécsi művészeti gimnázium kerámia szakán, az érettségi után nemhogy továbbtanulásra nem javasolták, de örülhetett, hogy segédmunkásként el tudott helyezkedni. A neveltetése, a lázadó vére volt persze az oka: 1949- ben tizenegyedik gyerekként született egy olyan családba, mely egyszerűen nem tudott megbarátkozni az egypárt- rendszerrel. Pedig mesterei sokra tartották, hiszen már az iskolában olyan munkákat készített, melyeket helyben ki sem tudtak égetni, át kellett cipelni őket a Zsolnay-gyárba. A lázadó vér a rendszerváltás idején a szabad demokraták közé terelte, segítette Király Béla kampányát - az 56-os nemzetőrség parancsnoka országgyűlési képviselő is lett. Ficzere Mátyás a területi listáról követte, ám rá kellett döbbennie, gyakran legközelebbi harcostársai, jfakcióbeli kollégái is másként vélekednek bizonyos dolgokról: semmiben sem támogatták, előterjesztésterveit megvétózták, így úgy pörgött le a négy esztendő, hogy egyetlen alkalommal sem szólalt fel az általa egyre kevésbé tisztelt Házban. A budapesti Kossuth térről tért vissza a korong mellé, hog\'folytassa misszióját: a Kárpát-medence kerámiakultúráinak megmentését. Újabb és újabb technikákat tanult meg, kísérletezett ki a világot járva, behunyt szemmel, tapintásról meg tudja különböztetni a különböző nyersanyagokat. Tanítványai közül egy sem lett pályaelhagyó, s ma már legkisebb unokája is a korong körül sertepertél. Látva a műhelyében sorakozó kiégetett remekeket, nehéz lesz távol tartani az agyagtól. Persze a nagypapának ez eszébe sem jutott... Vas András- Lehagytam róla a vörös csillagot, nem is vették át - mutatja Ficzere Mátyás.- Később sem kellett senkinek? A rendszerváltás után?- Maradjunk inkább a változásnál. A váltás pozitív fejlődést jelent, itt azonban csak negatívumokat tapasztalhattunk. 4 Nehéz elválasztani a lakást és a műhelyt, az egyik kemencének csak az udvaron jutott hely, az egyik helyiségben két fazekaskorong, a másikban az ágyak, a falakon, polcokon mindenütt tálak, edények, köcsögök. No, és egy eredeti Kaposvár-cí- mer 1983-ból, vörös csillag nélkül.- Magát is okolhatja: szabad demokrata képviselőként ott ült a harmadik köztársaság első parlamentjének patkójában.- Mert hittem benne, hogy a párt megvalósítja a rendszer- váltás programját, melyben a teljes váltást jelölte ki célul. Ki- lencvenben az SZDSZ ajánlotta a legradikálisabb átmenetet. Aztán ebből nem lett semmi.- Azóta sokan ki merték mondani: más a választási program, s más a napi politika.- Itt azért többről volt szó. Nemhogy az ígéretekért nem tettek semmit, még szövetkeztek az állampárt utódaival, ma- melukjaival, s maguk is a vörös arisztokrácia részévé váltak. Sajnos a pesti gittegylet akarata érvényesült, pedig inkább a Történelmi Igazságtétel Bizottság-féle vonulatot kellett volna jobban követni.- Ott voltak. Mécs Imre, Göncz Árpád...- Ők a nemzeti ügy helyett a saját boldogulásukért dolgoztak. A hit, az erkölcs, a vallás és a nemzettudat háttérbe szorultak általuk.- Hit, vallás: nem az SZDSZ legsarkosabb témái.- Eredendően azok voltak!- Húúú, de indulatos...- Mert ez még most is komolyan fájó seb. De szerencsére a történelmi bűncselekmények nem évülnek el. nyolódnak, mégiscsak vérlázító! Akkor bezzeg nem röhögtek, amikor '90 előtt az örökmécsesnél elvertek minket.- Azért ilyen indulatos hajdani párttársaival szemben, mert '94-ben ejtették?- Ez nem igaz! Most is köztük lennék, ha végigviszik az ígért programot, s nem állnak be egy iskolázatlan pufajkás mögé.- Bűncselekmények?!- Ön szerint minek lehet nevezni, hogy nem lehet egy nemzeti ünnepen méltóképpen megemlékezni, mert lovas rendőrökkel veretik szét?- Horn Gyula iskolázatlan?- Anno az első parlament megszavazta: a pártiskola nem számít végzettségnek. Az Oleg Kosevoj „intézmény” sem, ahol Horn végzett.- Az üvöltözök, köpködők, ha- zaárulózók, az utcák-autók szétverői, a barikádépítők tehát ünneplők...- Meg lehet előzni, erre való a nemzetbiztonság. De amikor egy képviselőt megvernek, és a parlamentben az ellenfelei ezen gú- Ha ennyire nem tetszett a hajdani képviselőtársak ügyködése, miért nem tett, szólalt fel ellene?- Nem támogatott a frakció.- Másfél évtized távlatából ez elég gyenge kifogás. Az idő Ficzere Mátyás az SZDSZ-től a Nagy-Magyarország-kendőig jutott múlásával könnyű másra kenni a felelősséget.- Vannak tanúim.- És egy megdönthetetlen rekordja: a rendszerváltás óta az egyetlen képviselő, aki nem szólalt meg a parlamentben.- Egy idő után átláttam, hogy széllel szemben nem lehet.- Kiülhetett volna a függetlenek közé, vagy lemondhatott volna a mandátumáról.- Úgy nem tudtam volna tenni a dolgom.- Néma Leventeként sem...- Dehogynem! A legfontosabbat sikerült: életben vagyok!- Ez már paranoia...- Úgy nézek ki?! Már anno a kampányomban is elmondtam: a félelem nagy úr, de még nagyobb, aki legyőzi a félelmet. Mindig e szerint éltem.- Egy időben tényleg nekiment mindennek, mindenkinek. Még a Somogyi Néplapnak is.- A fejlécen azt írták, független napilap, aztán 1989 februárjában hétmillió forintot fizettek be az MSZP kasszájába.- Akkor még nem is volt MSZP, és az újság a párt lapja volt...- Bocsánat, kilencvenben. Emlékszem, akkor kérdeztem meg Pozsgay Imrét, aki a négyi- genes népszavazás ellen volt, mert köztársasági elnök akart lenni, tud-e valami újat, milyen szocializmust képzel? Merthogy Rákosié és Kádáré megbukott... Majd összehoztam egy megyei szocialistaellenes koalíciót.- Ha ennyien elfogadták, miért nem próbálkozott másik párt színeiben 94-ben?- Kaptam egy szakmai ajánlatot Horvátországból. Kétezer márkát kerestünk volna fejenként a párommal.- A korong legyőzte a patkót?- Az utolsó pillanatban visz- szaléptek a horvátok...- Két szék között a pad alá.- Visszatértem a mesterségemhez. Illetve ez nem is visz- szatérés volt, hiszen képviselőként sem szakítottam vele. Dolgoztam, voltak kiállításaim, az angol királynőnek is az én munkámat vitték ajándékba.- Nem is sajnálta otthagyni a parlamentet?- Az épületet nagyon. Az építészeti, belsőépítészeti kultúra remeke. Csak a benne ülők erősen torzítják a fényét... Inkább visszatértem az agyaghoz, mely sohasem hazudik.- Megkeseredett ember lett.- Nem így képzeltem az elmúlt húsz évet. Melyet, ha szimbólumként kezeljük, úgy lehetne legjobban leírni, hogy létrejött egy embrionálisán tiszta valami, mely rengeteg fertőzésen ment keresztül. Ezért aztán óriási vízfeje lett, gondolkodásképtelen, nincs erkölcsi tartása. S mindez a szülők hibája.- Emiatt jutott el a liberális képviselőségtől a Trianon- megemlékezésen viselt Nagy- Magyarország-kendőig?- Az családi ereklye, a matyó őseim hímezték. Rákosi alatt kötél járt volna érte.- Nem is mutogatta...- Viszont óB-ban az érettségin a Tanácsköztársaságot vörösterrornak neveztem.- Meseszerű...- Be is írták a munkakönyvembe, hogy politikailag instabil, s csak segédmunkásnak ajánlják.- Mégis dolgozhatott a korong mellett.- Mert szakmailag kitüntetéssel végeztem. És a szocializmusnak megvolt ez a kettőssége: ha valaki művészileg kiemelkedett, ha nem is volt jó elvtárs, megtűrték. Engem is elismertek, én készítettem például a mindenkori katonai képviseletek számára az ajándéktárgyakat.- Elég biztos megélhetési forrás. Ma már, gondolom, nehezebb érvényesülni. Egyáltalán, van jövője a fazekasságnak?- Bizonyosan változni fog, jönnek új technikák, esetleg új anyagok, de ez a legősibb szakma, az agyagra, kerámiára mindig szükség lesz. Ha máshogy nem, urnaként... Olaszos pizzériában az ember özvegye legyen tengerpárti étlapozó A Tomassóban a magyarosokkal hadilábon álltunk, és kétszer léptünk ugyanabba a folyóba Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Az ember nem léphet kétszer ugyanabba folyóba. De a mami igen. Szinte hallom édes jó Kálmánomat, eszem a szívét neki, amint pörge bajusza alól kikandikál éktelen vigyora, és utánozhatatlan kárörvendésével birizgálja harcias tónusaimat. Imádta ,a lelkem, amint éppen mellévetődöm, étterem-kritikusi mivoltomban persze, mert egyéb tárgyban a vetődést már csak elvből sem vétem el soha. Most viszont úgy vagyok vele, mint egyszeri miniszterelnök az őszinte beszéd után: visszacsinálnám az egészet. Hiszen mondta, súgta-búgta, esdette az én csalhatatlan ösztönöm, hogy csak és kizárólag az olaszt válasszam a kaposvári Tomasso pizzériában. Bár a városban mindenki másik pizzériára esküszik, jómagam, úgy is, mint minden idők legzimbabweibb Kálmánnéja a Tomassót tartom az egyik legjobbnak. A csaknem két évtizede azonos vezetés nem múlik el nyomtalanul, ha ennyi idő alatt sem szedte még a sátorfáját felbőszült vendégek vagy éppen az éhkopp elől menekülve, akkor csak tud valamit. Másfél éve e hasábokon úgy zártam: talán az olasz ételekkel kellett volna próbálkoznunk, most viszont ezzel kezdem: talán az olasz ételekkel kellett volna próbálkozunk. Hát, ím a folyó, amibe kétszer beleléptünk. Ráadásul a két Tomassó- kalandban az ételek konkrét egyezése is kimutatható. Az egykori csalódás ellenére (vagy tán éppen ezért) ismét bevállaltunk egy harcsapaprikást, ami egykoron oly sós volt, mint egyszeri kereskedelmi tévé a kora esti főműsoridőben (Mónika- és Joshi-, tetszenek érteni). Fültől fülig szerelmes szakácsunk azóta tetemes kiábrándulásban részeltetett, és valamelyest sóüan- ra hozta ki a mostani állást. Egyezés az is, hogy a juhtúrós galuskába ismét csak módjával Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Óra* Készséges KÖRNYEZET (1-10 pont): Wf ra* Terrakottából játszva * ÉTEL (1-20 pont): 11 (»>* És az ízek? *A korábbi pontszám keveredtek a császárszalonnadarabok. A pirospaprika viszont túlságosan kilógott az ételből. Még nagyobb kihívás elé állított a ropogós sertésborda, ami legott ellentmondásba keveredett önmagával: nem volt ropogós. Elidőzhetett volna még a serpenyőben, hogy a bőrös karaj alaposan elérje a kívánt állapotot. Különlegesen pikáns volt viszont a radicciós köret, amely karamellizált cukorban, ecetesen, almával párolva érkezett a rozmaringos sült burgonya mellé. Kifogás csak a csirkefogást nem érhette: a mellehúsa íjász- módra készült, nyársra húzott hagymakarikás, sörtésztába burkolt változatban. Végül elméláztunk az étlapon, ahol az előételnek tekinthető első fogások főiül (levesek, tésztafélék 1100 forint körettel), a főételszámba menő másodikak alul sorakoztak (1800 forint, a bélszínek pluszosak, további kiegészítő összeggel terhelve). Balon az olaszos, jobbon a magyaros konyhába tartozó étkek közül ismét sikerült rosszul dönteni. Apropó döntés: a fogások alatt - pozitív - az italajánlat olvasható, borok, sörök kínálata. Ezekből egy döntés még jó döntés lehetett volna. De vagy objektív felelősség, vagy szubjektív felelőtlenség. Vagy ahogy édes jó Kálmánom dörmögné spiccesen: vagy autó, vagy mata...
