Somogyi Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-10 / 238. szám
7 2009. OKTÓBER 10., SZOMBAT INTERJÚ az mta elnöke A jó eredmények emelhetnek hidat az innováció és a gazdaság között.- Sikeresnek tűnik a külföldre szegődött kutatók hazacsábítása. - Koncentrálni kell a kutatófejlesztő munkára, szükség van az elavult műszerpark cseréjére is.- Mi a véleménye a gomba módra szaporodó alapszakokról?- Ha jól emlékszem, 2001-ben több mint 500 alapszak volt. Akkor, oktatási miniszterként azt mondtam, száznál többre nincs szükség. Sok bírálatot kaptam ezért, de mára világossá vált, hogy valóban nincs szükség száznál több alapszakra. Sajnos a jelenlegi finanszírozási rendszerben az egyetemek attól remélik az anyagi helyzetük javulását, hogy új szakokat hoznak létre. Ezek egy része indokolt volt, a másik része azonban indokolatlan. Számos helyen létesítettek olyan „egzotikus elnevezésű” alapszakokat, amelyek munkaerő-piaci szempontú létjogosultsága megkérdőjelezhető, létrejöttük okát sokkal inkább a finanszírozási rendszerből adódó kényszerben kell keresni. A szakterületek egy részén sok hallgatót kell képezni, és a képzésük valójában olcsó, míg vannak olyan szakok, ahol kevés hallgatót kell képezni, és a képzésük drága. A felsőoktatás finanszírozási rendszerének követnie kellene mindezt, az intézményeknek juttatott pénz elosztását pedig rájuk kellene bízni.- Nagy nyilvánosságot kapott az ön által meghirdetett Lendület program. Sikerül hazacsábítania a külföldre távozott kutatókat?- Az első pályázatra harmincán jelentkeztek, közülük hat kutatót választottunk ki. Van közöttük orvos, biológus, matematikus, fizikus. Amerikából, Ausztráliából és Kanadából jöttek haza kutatócsoportot alapítani. Remélem, a pályázat következő fordulójában is nagy lesz az érdeklődés a program iránt.- Mi a vonzó számukra?- A legígéretesebb kutatóknak Pálinkás József, az MTA elnöke. A válság pozitív hozadéka, hogy csak munkával lehet értéket teremteni... is motiváló, kiszámítható programot igyekeztünk kitalálni. Úgy gondolom, ha egy 35-40 éves kutató ma Magyarországon a kétszeresét kapja a tanári fizetésnek, az ésszerű megbecsülés. Méltánytalan lenne a többi kutatóval szemben ennél lényegesen több fizetést adni. Nem lenne célszerű, hogy bárki úgy gondolja, elmegy egy-két évre külföldre, és ha majd hazajön, magasabb lesz a fizetése. A tehetséges fiatalok előtt egyébként tudományos karrier lehetősége áll, akár az Akadémia tagjai is lehetnek, ez komoly vonzóerőt jelent számukra. A Lendület program mögötti másik törekvésünk, hogy azok a kutatóintézetek, amelyek meg tudják tartani a tehetségeket, vagy haza tudják őket csábítani, többletforráshoz jussanak. A Magyar Tudományos Akadémia idei költségvetéséből e célra 250 millió forintot tettünk félre, ezt a következő években ugyanennyivel növeljük. S ha öt éven át ennyi tehetséges embernek biztosítunk lehetőséget, ezzel már 30 kiváló kutató- csoportot mozgatunk meg, ez jelentős változtatás az akadémiai kutatóhálózatban. Ezt a programot példának, mintának is szántam, s remélem, lesznek követői a kutatásfinanszírozásban.- Mekkora összeg jut egy-egy szakterületre az évi 250 millióból?- Szakterülettől függően 40-60 millió forint, ez tartalmazza a kiemelt fizetéseket és a munka dologi költségeit De ez igazából csak az egyik lépése a hazai kutatóhálózat megújításának. Szükség van új infrastruktúrára is. Az Akadémia közgyűlésén hangzott el, hogy a kutatási eszközök könyv szerinti érteke 17-24 százalék. A műszerek nagy része éppen csak működik, ha meghibásodik, nem lesz pénz a megjavításra. Ha a nemzetközi mezőny versenyében akarunk maradni, a vüág élvonalába tartozó berendezéseket időről időre meg kell megújítani. A legnagyobb gondunk az, hogy az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem volt műszerfejlesztés.- Mekkora összeget igényelne a fejlesztés? Névjegy A KECSKEMÉTI Piarista Gimnázium elvégzése után 1977-ben szerzett fizikusdiplomát a József Attila Tudományegyetemén, majd az MTA debreceni Atommagkutató Intézetének munkatársa. Fő kutatási területe az atomi ütközések kísérleti vizsgálata. 1991 És 1996 között az intézet igazgatója, 1994-ben a Debreceni Egyetem kísérleti fizika tanszékének egyetemi tanára, tanszékvezetője. A 80-as években Texasban és Stockholmban volt vendégkutató. 1995- től az MTA levelező, 2004-től rendes tagja. 1998 ÉS 2001 KÖZÖTT OZ Orbán-kormány oktatási politikai államtitkára, 2001 -2002 közt oktatási miniszter. Nevéhez köthető a magyar tudomány anyagi támogatásának jelentős növelése, a nemzeti kutatási és fejlesztési program elindítása. 2002-ben visszatér az oktatói és kutatói munkához. 2006-2008-ig országgyűlési képviselő. 2008 májusában az MTA elnökévé választják. a szervezeti változtatásokkal, hanem a kutatásokkal legyenek elfoglalva. Azt gondolom, hogy az Akadémia 37 kutatóintézete feltehetően eredményesebben működne, ha kevesebb lenne az adminisztráció és több a kutatás, a kutató. Fontosnak tartom azonban, hogy a változtatások ne kampányszerűen, emberek karrierjét, munkáját károsan befolyásoló módon történjenek, hanem egyfajta szerves átalakítással. A Lendület program éppen ennek az átalakításnak egyik eszköze.- Hadd kérdezzem meg a véleményét a mai magyar társadalom közerkölcséről.- Óriási problémákat látok ezen a területen. Azáltal, hogy a szabadság, hál’ istennek ránk szakadt, ránk szakadt egyfajta szabadosság is. Hogy ez elkerülhető lett volna-e vagy sem, nem tudom megmondani. De az tény, hogy ma Magyarországon az emberek nagy része nincs tisztában az életet meghatározó alapvető erkölcsi elvekkel. Kialakult az a hamis illúzió, hogy a pénzzel minden megvásárolható, következésképp csak pénzhez kell jutni, és mindegy, hogy milyen áron. Úgy gondolom, hogy a bekövetkezett válság gyökere is ide vezethető vissza. A mai helyzet a nagyfokú felelőtlenség és a kapzsiság következménye, bár ezt sokan nem szeretik hallani. Felelőtlenek azok, akik nem biztonságos pénzügyi termékeket hoznak a piacra, de azok is, akik az irreális profit vagy az irreális hozam reményében ezeket a termékeket megveszik. A válságnak azonban lehet némi pozitív hatása. Az emberek talán rádöbbennek, csak munkával lehet értéket létrehozni. Azt is látom, hogy nagyon kevés dolog működik jól ebben az országban. Nem működik a közösségi közlekedés, a gyógyítás, lassan nem működik már az oktatás sem. Ezeknek a problémáknak erkölcsi okai is vannak.- Hogyan lehetne elindulni a mainál jobb úton?- A közgondolkodást meghatározó hiteles emberekkel, akik iránt megvan a közbizalom. Napjainkra ugyanis nem pusztán a legfelsőbb politikai vezetés iránt fogyott el a bizalom, az alsóbb szinteken is elveszett. Intézkedésekkel nem, csak az emberek fokozatos megnyerésével állhat vissza a kívánt állapot, akkor, ha nem mondunk mást, mint amit teszünk. Mindenkinek minden este bele kellene néznie a tükörbe, s válaszolni: a maga helyén és a maga eszközeivel hozzájárult-e a kívánt állapothoz, megfelelően végezte-e el a napi feladatát. A társadalmat szabályozó törvények ugyanis csak keretet adnak, a megfelelő működéshez szükség van az erkölcsi megújulásra.- Mivel tölti a szabadidejét az ország első számú tudósa?- A fizikai tevékenységek kapcsolnak ki igazán a munkából. Szeretek kirándulni, olyan sok szép hely van ebben az országban. Szívesen biciklizek és teniszezek. Külön kell választani az egyetemi tömeg- és elitképzést, s megszüntetni az „egzotikus elnevezésű” alapszakokat, amelyek munka erő-piaci szempontú létjogosultsága megkérdőjelezhető - állítja Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. „Ma Magyarországon az emberek P^nagyfisze nincs tisztában az életet meghatározó alapvető erkölcsi elvekkel.”- A jelenlegi körülményeket ismerve a műszerberuházás évi 15 milliárd forint körüli összeget igényelne, ez a magyar költségvetéshez viszonyítva nem óriási ősz- szeg. Ennél sokkal több pénzt elköltenek „úgymond” kutatás-fejlesztésre, szerintem rosszul. Az innovációs alap 25 százalékát - ha jól emlékszem - például regionális célokra osztják el. Pedig tudni kell, hogy a komoly tudományos innováció a nagy kutató- központokban zajlik. Járda persze mindenhova kell, ahol emberek élnek, ám repülőtérre már nincs szüksége minden falunak. A forráselosztáskor is meg kell találnunk az egyensúlyt- Az ember azt gondolná, az elmúlt években megszépült egyetemeken, kutatóműhelyekben huszonegyedik századi eszközökkel dolgoznak.- A magyar egyetemi és kutatóintézeti fejlesztések tipikus hibája, hogy a nyugati mintákhoz képest is luxusnak tűnő épületeket készítenek, a berendezésekre pedig nem marad pénz. Nem azt mondom, hogy ne építsünk egyetlen négyzetméternyi épületet sem, de azt bátran állítom, hogy egyetlen többletnégyzetméterre sincs szükség, csak az alkalmatlan épületállomány helyett kell újat létrehozni. Kár lenne, ha a kutatási-fejlesztési források az építőiparban landolnának. A mostaninál centralizáltabb kutatóintézeti rendszer híve vagyok. A kisméretű, széttagolt kutatóintézeti hálózat nem a kutatókat, hanem az adminisztrátorokat segíti. Azt hiszem, hogy a jelenlegi adminisztrációs feladatok jelentős mértékben csökkenthetők. Túl soknak érzem továbbá a pályázatírókat, a kutatási menedzsereket, akik azt próbálják elhitetni: a legnagyobb probléma az, hogy nincs híd a kutatás és a gazdaság között. Valóban vannak ilyen jellegű problémák, de azokat nem ők tudják megoldani. Sokkal „beszédesebbek” a jó kutatási eredmények.- Tud ezen változtatni az Akadémia?- Tudnia kell, és vezetői szándék is van rá, ám ezeket nem az Akadémia elnöki szobájában gondoljuk ki, hanem az adott intézmény meghatározó kutatóival megbeszélve-egyeztetve készítjük elő a döntéseket. Szükség van az együttműködésre, a kutatási irányok, a témák meghatározására és annak eldöntésére, hogy ez milyen szervezeti keretben történjen. A szervezeti keretekről célszerű gyorsan és határozottan dönteni, hogy a szakemberek ne Nógrádi Tóth Erzsébet- Elnök úr igencsak fölkavarta az állóvizet az idei központi tanévnyitón tett kijelentésével: külön kellene választani a tömegképzést és az elitképzést.- Vannak olyan szakmák, szakterületek, ahol igen nagy szükség van jól képzett gyakorlati szakemberekre, akik a megfelelően összeállított képzés után jól el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. A mesterképzésben tanulók számára ugyanakkor nélkülözhetetlen a tudományos értelemben elmélyültebb alapozó képzés, különben nehezen boldogulnak majd a tudomány világában, örökös hiátusokkal küszködnek. LENDÜLETET ADOTT A KUTATÁSNAK
