Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-15 / 191. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT K -----------^ J PERCES INTERJIJ Tartja is, hajtja is a lovat Nem tudja, mikor szül bb évi Állapotosán, egyedül él az egyre romosabb házban A településeken el kell dönteni: iskola kell vagy szökőkút? Nemcsak tartja, de hajtja is a lovakat. Amatőr viadalokon rendszeresen kipróbálja képességeiket. A csokonyavisontai Kálmán István tizenöt éve honosította meg a környéken is már hagyományossá vált fogatos- versenyeket.- Hogyan indult el hódító útjára a sportág?- Egy sportköri gyűlésen tettem szóvá, hogy a foci mellett jó lenne a lovassportnak is teret adni. Az akkori elnök, Csik László támogatta elképzelésemet, és így 1994 szeptemberében megrendezhettük az első versenyt Csoko- nyavisontán - mondta Kálmán István.- Az évek múlásával a mezőny, illetve a versenyhelyszínek száma is bővült?- Évente mindig új arcok tűntek fel, Csurgótól Szent- lőrincig, az általános iskolástól a hetvenévesig érkeztek hajtok a megmérettetésekre. Nők is bizonyították ügyességüket Most hét település és Barcs a házigazdája a népies kettesfogathajtó-versenyso- rozatnak. Összességében a 15 év alatt több mint hetvenen hajtottak pályára.- A díjkiosztásoknál is érdekelt mint versenyző?- Eddig Bolhón tudtam győzni, ráadásul két alkalommal is; tavaly kettesfogat-, az idén pedig pónihajtásban. ■ Gamos Adrienn Szívszorító. Ez az első szó, ami eszembe jut, amikor meglátom. Ahogy tétován megáll a kapuban, kinyúlt, szakadt pólójában, domborodó pocakjával, esetlenül. Ő volna BB Évi, a botrányhős? Jakab Edit Sohasem találkoztunk még. De ha találkoztunk volna, se ismerne meg. Mégis mosolyog, beinvitál. Persze, mondja, szívesen beszélget velem.- Van egy cigid? - rágyújt. - Főzzek egy kávét? Nem kérek, a konyha felszereltségéből ítélve amúgy is kétkedve fogadom, hogy egyáltalán itt kávét vagy bármi mást lehetne készíteni. A házban asztal, szék és egy kinyitott kanapé az összes bútor. Meg két, folyamatosan vakarózó tacskó tartozik a képhez... A sarokba támasztva felmosófa, az asztalon borosüveg. Tanúi voltunk egykor, ahogy a csillogás, a siker körülvette. Aztán döbbenten láttuk, hogy zuhan egyre mélyebbre, megjárva a pokol legsötétebb bugyrait. Akkor mindenki azt gondolta, hogy ennél rosszabb már nem várhat szerencsétlen lányra. A mostani helyzet azonban talán minden eddiginél tragikusabb.- Hogy érzed magad?- lói! - bólogat. Nem meggyőző. - Ne főzzek egy kávét? Még mindig nem kérek, de nyilván elfelejtette, hogy alig húsz másodperce ezt már megbeszéltük. Néz, óriási szemekkel, és nagyokat hallgat. Valahol egészen máshol jár.- Mit csinálsz itt egész nap egyedül?- Semmit. Házimunka, időnként kertészkedem. Szeretek tévét nézni. De most meg a tévémet... Ezt hagyjuk...! - legyint. Csend, szívja a cigarettát, a hamu a padlóra hull. Aztán váratlanul megszólal:- Van egy kisfiam. Jancsika. De nincs itthon.- Tüdőm. Látogatod néha?- Persze. Hosszú csend.- Jársz orvoshoz? - mutatok a pocakjára.- Igen, rendszeresen. SzerenBB Évi: hogy mi lesz a babával? Már örökbe van fogadva cséré egészséges a baba - igazítja meg zavartan a pólót.- Kisfiú vagy kislány? Csend. Mintha nem is értené, miről van szó. - Kisfiú. Jancsika.- Nem ő, hanem aki a pocakodban van.- Ja, azt nem tudom.- És hogy ki az apa?- Azt sem.- Látogat valaki?- Van egy gyámom, most nem jut eszembe a neve. Ő jön. Meg anyukám is. Ő vásárol, segít. Az önkormányzattól hoznak ebédet.- Miből élsz?- Semmiből..., ha találnék munkát..., talán a vendéglátásban...- Mikor tudtad meg, hogy babát vársz?- Februárban született a Jancsika, akkor...- Nem Jancsikát, hanem ezt a babát.- Ja! - csodálkozva nézegeti a pocakját, mintha először látná. - Nem tudom. Most- Hiszen hamarosan megszületik a kicsi. Mit mondtak, mikorra várható?- Nem tudom.- Lesz melletted akkor valaki?- Anyukám biztosan ott lesz. Nagyon szereti a gyerekeket. Nagyon klassz családom van, tudod?- És mi lesz a babával? Hogy tervezed?- Már örökbe van fogadva. Egy nagyon rendes család. Jó helyen lesz. Jobb így neki.- Mire volna szükséged leginkább?- Egy kis pénzre. Ha azt tudnátok adni... Aztán kikísér a kapuig. Mosolyog, esetlenül integet. Médiasztár villalakó? Való- ságshow-győztes, tízmilliós nyereménnyel? Aztán botrányhős, akinek a sztorijain mindig lehetett „csámcsogni"? Valószínűleg ő maga sem emlékszik, hogy valaha az volt. Most csak nagyon beteg, gyámoltalan, magatehetetlen ember - emberhez méltatlan körülmények között, teljesen egyedül. Aki még azt sem tudja, nem érti, hogy éppen most mi történik körülötte. Hogy holnap mi lesz...? Lehet-e még segíteni? Muszáj lenne. (Folytatás az 1. oldalról)- Vérlázítónak tartom, hogy épp azt vonnák el, ami a lakóközösséget élteti - nyüatkozta lapunknak Móring József Attila fideszes képviselő. - Egy futballcsapat vagy a falunap nélkül elképzelhetetlen egy település élete. A képviselő véleménye szerint legfeljebb úgy működhetne Lam- perth Mónika javaslata, ha az állam finanszírozná azt, amit a helyi önkormányzatok költségvetéséből elvesznek. Erre azonban nincs pénz. Szalai Tünde, a balatonbog- lári művelődési ház vezetője is hasonlóan fogalmaz: - A közös programok, rendezvények tartják össze a falu közösségét. Ha nem lesz olyan hagyományőrző ünnep vagy kézműves-foglalkozás, ami odavonzza a turistákat, vagy épp hazahívja az elszármazottakat, nem lesz ösz- szetartás. Érthető, hogy elvonásra van szükség, de épp azokon a területeken, ahol amúgy is kevés a pénz? ■ Móring József Attila: futballcsapat, falunap nélkül nem képzelhető el egy kis település. Nem lehet elvonni az erre szánt pénzt! Megkérdeztük Lamperth Mónikát, aki azt mondta: nem először forgatták ki a szavait. Lapunknak kifejtette: nem sportvagy kultúraellenes kijelentést tett, csupán arra utalt, hogy vannak olyan civil szervezetek egyes városokban, melyek a polgármesterek reklámozására „szakosodtak”, azok például nél- külözhetőek.- Nem célom a kis települések amúgy is kevés kulturális és sporttámogatását megvonni - mondta. - Csak azt gondolom, hogy az önként vállalt feladatokból valamivel könnyebben tudnak takarékoskodni, mint a kö- telezőekből, vagyis el kell dönteni az önkormányzatoknak, hogy mi a fontosabb: az iskolára költeni, vagy szökőkutat építeni. Lamperth Mónika a tervezett százhúszmilliárd forintos elvonásról kifejtette: egy évben nem lehet ekkora összeget elvonni, több évre elosztva tartja lehetséges megoldásnak. ■ Meiszterics Eszter A tálalásnál szuperbiztos kézzel dolgozik a belvárosi séf étlapozó A franciásan gyönyörű ételekből hiányzik a külcsín ízígérete, de csak mert túlságosan felcsigáznak Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Összességében talán semmi bajunk sem lehetne a belvárosi étteremmel, ahol a gasztronómia lakik. De ha már elemzésre adtuk a fejünket, akkor annyival muszáj kiegészítenünk, hogy a szlogen frappáns és hangzatos ugyan, de mintha csak a látványra lenne igaz. Visszatértünk a kaposvári Zárda utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkára a nyári melegben, hogy egy kellemes teraszon költsük el ebédünket. A Corner terasza sokat fejlődött az utóbbi időben, legalábbis a bútorok kiválasztásában remek di- zájnhangolásról tanúskodik a praktikum, a szín. Az étlap lapozgatása hosszú perceket vett el életünkből, de a hatalmas és olvasásra is ínycsiklandó választékból alig győztünk a megfelelőre bökni. Végül kihagyva a francia éttermi szokásokat, csak a levesnél és a főételnél maradtunk. Rendhagyó módon még a szelektálás előtt elhatároztuk, hogy étkeink összpontszámának alakulását is megosztjuk nyájas olvasóinkkal, így a rendelés előtt 20 egységről indult fogyasztói ítészkedésünk. Megérkezés. Két hatalmas, modern tányérban, tízperces várakozás után hozta ki precíz pincérünk a leveseket. A hideg barackkrémlevest vaníliafagylalttal és a sütőtökkrémlevest parmezánnal. Előbbin semmi extra, csak egy éktelenkedő gulyáslevesszerű ujjlenyomat, utóbbin mestertálalási parme- zánszórványok és tökmagolaj- csíkok. A kortyolásnál már kiderült, a hűsítő nyári leves kissé jellegtelen, a tökös finomságban pedig a cukor édesített, nem a kívánatos zöldség. Par- mezán meg csak a tányéron. Elfogadható minőség, de az ízhiány és a spórolás miatt félfél ponttal csökkentünk a végelszámoláson. A főételek kiérkezéséig eltelő újabb 15 percben remek söritallal fokoztuk étvágyunkat. A sült Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): ')* Figyelmes, pontos, precíz KÖRNYEZET (1-10 pont): S W Teraszoktól szokatlan dizájn ÉTEL (1-20 pont): Látványban gazdag... *A korábbi pontszám báránybordák hosszú, keskeny tányéron érkeztek, mellettük a sajtos édesburgonya-torta és a vajas zöldségek. A katonás rend szép tálalását csak a használhatóság kritériuma rontja el, mert az izgalmas tányérról mindig kipotyog valami. A ritkaságszámba menő bárányoldalas, pedig sokat vártunk rá, nem sült át teljesen. Csontközeiben kifejezetten véresnek tűntek a villával nehezen leválasztott húsdarabok. Akárhogy is számoltuk, ez mínusz fél pontot ért, a fűsze- rezetienségi és nehézkes villázá- si manőverek miatt szintén levontunk fél pontot. A baconnal bordírozott konfitált csirkecomb egy alsót és egy felsőt jelentett, sűrűn körbetekerve baconszalonnával. A hússal Itt is gondok adódtak, pedig azt hittük, a köny- nyű szárnyas azért kellemes pu- haságúra tud sülni, főleg, ha ízletes, lágyító szalonnát is bevetnek ennek érdekében. A csirke sajnos íztelen maradt, a bacon kiszikkadt, a rostokat nehezen szelte a kés. Egypontos levonásunkat továbbiakkal csak azért nem fejeltük meg, mert a tejszínes, parmezános spagetti megmentette a főétel becsületét. Igaz, a kiszáradt bacon torokkarcolását az időben rendelt remek sörrel kellett gyógyítanunk többször is. Húszból három az tizenhét. Az elegáns helyhez képest lehetne jobb is...
