Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-10 / 186. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Romák a romáknak. Öt perc volt a menet Kisberényben is, de ezúttal nem ötszázé’, hanem ingyé’... Természetes, hogy megtelt a „kidobó” ringlis a bátor fiatalokkal Körhinta, ugráló, fagyi ingyen roma falunap Kislétától Kisberényig: Bogdánné hálás a rendezőknek Batman teker, nagyon te­ker, egyre gyorsabban te­ker - ha tudta volna, hogy mikor jön a fagyis, biztos nem bringázott vol­na haza, hogy megmutas­sa, hogyan csinált belőle első osztályú denevérem­bert az arcfestő. Füleki Tímea A roma civil szervezet és a ki­sebbségi önkormányzat faluna­pot szervezett Kisberényben szombaton.- Figyeleeem! Megjött a fagyis! - harsogta be a gyöpöt a mikrofonhang, hogy tudassa: minden tizennégy év alatti gye­rek ingyen kaphat nyalnivalót. A roham nem váratott magára, a siserahad felverte a port, ta­lán még a ringlis is megállt pár percre, lévén, hogy a hűsítő gombócokkal az ugyancsak in­gyenes körhinta sem tudott konkurálni. Ugrálóvár ingyen, vidékfejlesztési sátor, hagyo­mányőrzők a kistérségből és fő­zőverseny. Tizenkilenc bográ- csozó csapat, ügyességi felada­tok, foci, no meg egy kis hupogás talpalávalónak.- Fotós úr, idejöjjön! Fénykér pezzen már le! Adok egy címet, ugye elküldi? - s már örök is a pillanat, ekkora tetoválása úgy sincs mindenkinek.- Tavaly írtam egy cikket a fa­lunapról, de nem küldtem el - így Bogdán Józsefné, aki nem kér fotót, címet sem ad. - Félve jöttem el akkor is, pedig akkor még nem volt ennyire súlyos a helyzet. De még csak nem is ve­rekedett senki. Érti, miről be­szélek - mondja szemében már könnyekkel. Nem említi, de mindketten tudjuk, hogy a kö­zelmúltban történt kislétai tra­gikus esetre gondol. A ringlis forog tovább, köz­ben pár újabb gyerek támasztja le a bringát, rohannak tüdőzni a port a focipályára, a hácsi pör­költ díjat nyer. - Tótiban la­kunk, de óriási ajándék vissza­jönni Kisberénybe. A mi egy­szerű életünket nem tudják az emberek - mondja Bogdán Józsefné; meghatottságában ta­Batman teker, nagyon teker... Akadt, aki lerajzolta álmait valy elszavalt a színpadon egy Szabó Lőrinc-verset. A faluban, ahonnan szalmazsákról, fürdő­szoba nélküli házból indult. - Kijártam a nyolc osztályt, a gye­rekemnek háza van, nekem há­zam van - sorolja a múltat, ben­ne a huszonéves munkavi­szonnyal, mint valami igazo­lást. Nem először önti ki a lel­két, hogy elhiggyék: nem csak bennük vagy nem bennük van a hiba. Bennük, értik, ugye?! Ci­gánnyal nem dolgozunk - ezt mondták egyszer a lánya háta mögött. - Nemcsak rajtunk múlik, hanem a többségi társa­dalmon. Nem segély kell, ha­nem esély. Csak úgy tudunk el­érni bármit is, ha a társadalom lehetőséget ad. Bogdánné úgy folytatja: - Ér­ti már, hogy miért vagyok hálás azoknak, akik vállalták, hogy ezt a napot megrendezik? A kérdés marad a végére. Kezdődik a díjkiosztás. Kikap­csol a tuctuc, a Rimóczi házas­pár néptáncolni fog, este élő ze­ne lesz. Kisberényben, 2009. augusztus 8-án. A többi raj­tunk múlik... SEGÍTÜNK... F. SZARKA Gólyamentő áramszünet RINYAÚJLAKI OLVASÓNK je­lezte, hogy településükön pénteken minden előzetes értesítés nélkül fél 9-től áramszünet volt. A polgár- mesteri hivatalban sem tudtak az okról semmit.- A keltetőben nyolcvan tojást keltetek, a fagyasztó­ban pedig húsok vannak. Ki fogja nekem a káromat megtéríteni? - kérdezte. varga ivett, az E.ON sajtó- referense válaszolt: Rinya- újlakon pénteken 8 óra 18 perctől 11 óráig volt áram­szünet. A Duná-Dráva Nemzeti parkban kellett egy trafót „madárbaráttá" termi. A park dolgozói értesítettek bennünket, hogy a trafónál sok gólya pusztult el áram­ütés miatt, ezt kellett na­gyon gyorsan megolda­nunk, a veszélyhelyzetet el­hárítanunk. így nem volt idő a lakosságot az áram­szünet előtt harminc nappal értesíteni. Remélhetően a mélyhűtőkben tárolt élelmi­szereknek e két óra alatt nem lett bajuk. Ha az áram­szünet a keltetőben kárt okozott, úgy kérem az ügy­felünket, hogy kárigényét továbbítsa az E.ON-nak. Közérdekű kérdéseiket hét­főtől péntekig 12-14 óra kö­zött a 82/528-156-es telefon­számon feltehetik! TRAFFIPAX SOMOGYBÁN MA Magyaratá- don 8.30-9.15-ig, Ráksiban 9.30- 10.15-ig, Igáiban 10.30- 11.15-ig és 14.30-15.15-ig, Mernyén 12.30-13.15-ig, Mer- nyeszentmiklóson 13.30-14.15- ig, Barcson 12-18-ig, Siófokon 9.30- 10.30-ig, az autópályán (105 km) 10-12-ig, a balaton- fenyvesi felhajtónál 14-15.30-ig mérik a sebességet. LEPOROLT MÚLT SZÁZADI TÖRTÉNETEK Szalmaözvegy-históriák A Somogyi Hírlap 1904. augusztus 7-i száma szerint: „Állandó rovat lehetne ez ilyenkor nyáron, ha a családi élet határait érintő szalma­özvegy-históriák megírásához kü­lönös óvatosság nem kellene. Azt a farizeus közmondást, hogy »ki az ördög szeret nyáron...?®, kétségte­lenül a szalmaözvegy férjek talál­ták ki nyaraló feleségeik megnyug­tatására és félrevezetésére." Hogy mennyire nem így van, álljon itt cá­folatul az alábbi történet! Kaposvár egyik köztiszteltben álló derék úriemberének felesége für­dőhelyre utazott, hogy hat héten át élvezze az ózondús levegőt, de még az „édes búcsúcsók cuppan- tása” közben szigorúan meghagy­ta élete párjának, hogy ne feled­kezzék megférji kötelességéről! Ezért hetente egyszer látogasson el „epedő kis feleségéhez, ki szív­szorongva várja, mikor ölelheti már az ő egyetlen urát; második, hogy itthon is mindig őrá gondol­jon, szíve mindig érte dobogjon, és ne áldozzon az ő távollétében Bakhus vagy Vénus, vagy más csúnya istenek oltárán, ámbár ezt fel sem tételezi róla.” A férj természetesen ígért és foga­dott mindent, és biztosította fele­ségét arról, hogy minden figyel­meztetés nélkül is tudja kötelessé­gét, és természetesen nem feled­kezik meg róla. Az asszony nyu­godt szívvel elutazott. A férj, aki a rossz nyelvek szerint legénykorá­ban sok áttombolt éjszakával szí­nezte napjait, most, hogy átmene­tileg visszanyerte szabadságát, visszagondolt a hajdani boldog időkre. Az állomásról hazaérve megakadt a szeme a szobalányon, akinek addig észre nem vett szép­ségét most hirtelen felfedezte. De nem volt szerencséje, mert a szo­balány azon ritka kevesek közé tartozott, aki ellenállt, sőt az erő­szakoskodó férj egy nyaklevest is kapott tőle. Ám ennél súlyosabb csapásként hatott „hűséges lelké­re” a szolgáló bejelentése: azon­nal elhagyja, és mindent megír a nagyságos asszonynak. A ház urát azonban nem akármi­lyen fából faragták. Úgy gondolta, ha az ember jól akar kijönni a tör­téntekből, jobb elébe menni a dol­goknak, mint kullogni utánuk. így aztán a fürdőző feleség másnap kézhez vett két levele közül az egyiket hősünk írta. „Kedves Feleségem! Epedve gon­dolok reád az elhagyatottság, e súlyos megpróbáltatás nehéz napjaiban. Bánatomat nem eny­híti semmi, csak az a tudat, hogy tejól érzed magad, és kelleme­sen üdülsz, élvezve a fürdői éle­tet stb. Csókol számtalanszor, ki mindig a tied. Ui.: a szobalányt tegnap kidobtam, mert oly bizalmasan kezdett ve­lem szemben viselkedni, minőt egy jó férj meg nem engedhet." A másikban - amelynek szerzőjét nem nehéz kitalálni - ez állt: „Édes nagysága! Csókolom a ke­zeit, de értesítem, hogy már nem vagyok ott, mert a nagyságos úr nagyon illetlenül kezdett velem szemben viselkedni, pedig én tisz­tességes leány vagyok. Ha szoba­leánynak is teremtett az isten, stb. Kezeit csókolja: Juczi.” Nézi az asszonyka a leveleket, né­zi, de nem tud eligazodni rajtuk. Végül írt egy levelet a férjének, hogy helyesen cselekedett, visel­kedjék máskor is oly szolidan, a jö­vő héten pedig látogassa meg őt. Ezt követően összecsomagolt, és hazautazott. Úgy intézte a dolgot, hogy éjszaka érkezzen meg. A ko­csival a lakásra hajtatott, de ott minden zárva volt. Hiába kopo­gott, csöngetett, a Gó)madárka ki­repült a kalitkából. Ez a helyzet nagy lelkierőt kölcsönzött neki: el­indult, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol még soha nem járt, de amelyekről feltételezte, hogy ott a férjére bukkanhat. Hamarosan meg is találta egy másik szalmaözvegy és két olyan hölgy társaságában, akiknek nem szokás bemutatkozni. Nem is mu­tatkozott be, hanem látványosan betoppant. A férj elsápadt, köz­ben a társa aggódó kárörömmel mosolygott. A hölgyek nem értet­ték a dolgot, de rögvest megvilá­gosodott előttük minden: a fele­ség megragadta a férjét, aki he­begve mentegetődzött. Majd ékte­len visítás után csattant egy po­fon, aztán még egy. A folytatásról nem szól a krónika.

Next

/
Oldalképek
Tartalom