Somogyi Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-08 / 185. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT 3 HÍRSÁV Hétfőtől igényelhető a támogatós Marcaliban HÉTFŐTŐL MÁR IGÉNYELHETŐ a marcali jegyzőnél is a krízistámogatás. 20-50 ezer forintot kérhetnek azok a helyiek, akiknek szeptember óta legalább húsz százalékkal csökkent a fizetésük, vagy húsz szá­zalékkal nőtt a havi tör­lesztőrészletük. A támoga­tás összegét a Dél-dunán­túli Regionális Nyugdíj- biztosítási Igazgatóság ál­lapítja meg. A kérelmeket november 30-áig lehet be­nyújtani. (me) Épül, szépül az iskola Csökölyben tatarozzák az általános is­kolát Csökölyben. A nyí­lászárók után most a vilá­gítótesteket cserélik le. Megújulnak a tantermek és az ebédlő is. A beruhá­zás összköltsége eléri a 17 millió forintot, amelyhez az önkormányzat ötszáza­léknyi saját erőt biztosí­tott, a többit pályázaton nyerték. Az iskolában 180 diák tanul. Az utánpótlás is biztosítva van, hiszen több mint hetven az óvodá­sok száma, (szá) Segítik a diákokat a tanévkezdésben HUSZONEGY gyermeket tá­mogatnak a tanévkezdés­kor Komlósdon. Az egy óvodásnak ötezer, a húsz általános, középiskolásnak és felsőfokú intézménybe járónak tízezer forintot szavazott meg a képviselő- testület. (ga) Járda készült Kaposkeresztúron MINTEGY HÉTSZÁZ méternyi új járdát építettek Kapos­keresztúron a Dózsa György és a Veres Péter utcában. A költségek meg­közelítették az öt és fél millió forintot, amelynek fele pályázati támogatás volt. A ravatalozó újjáépí­tése pénteken kezdődött, a belső tér tatarozásához 2,3 millió forint pályázati tá­mogatást kapott az önkor­mányzat. Az épület külső tatarozását saját forrásból biztosítják, (szá) Új bérlakásokat építettek kaposvári átadás Nyolcvankét család pályázott a harminc garzonra (Folytatás az 1. oldalról) A Fő utcai épületben 30-40 négy­zetméteres lakásokat alakítottak ki, a földszinten hatot, az első és a második emeleten nyolcat- nyolcat, ahogy a tetőtérben is. Az emeleti lakásokhoz erkélyek is tartoznak. A telek hátsó részén harminc parkoló lesz. Szita Károly polgármester a sajtótájékoztatón elmondta azt is, hogy a lakásra pályázók közül sokan albérletben élnek, mások a szülőkkel, nagyszülőkkel lak­nak egy fedél alatt, esélyük sincs önálló életet kezdeni és drága hi­teleket felvenni. A Fő utcában épülő társasház bérleti jogára nyolcvanketten nyújtották be a pályázatukat, kö­zülük tizenöten albérletből köl­töznének az új lakásokba, tizen­nyolcán szülők, négyen szíves­ségi alapon pályáztak. Negyven- hatan rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, közülük többen a Kaposi Mór Oktató Kórház, a Magyar Cukor Zrt., a Kaposvári Egyetem és a Videoton dolgozói. Nekik havonta 8931 forintot kell fizetni lakbérként, és elő- takarékosságot kell vállalniuk: át­lagosan 27 641 forintot egy hó­napban. A társasházat a kaposvá­ri Etalon Kft. építi, és várhatóan augusztus végére készül el a be­ruházással.* Meiszterics Eszter Sorban állnak MEGTUDTUK: Kaposváron ezeregyszáz önkormányzati bérlakás van, és jelenleg két­százhatvannégyen szeretné­nek ilyen otthonhoz jutni. Véghajrában az építők. A kivitelező cég szeptemberre ígéri az új otthonok átadását a kaposvári Fő utcán Segítség a gyengénlátó turistáknak Kaposváron Ölelő karok: tábor időseknek és unokáknak Térítésmentesen vehető igénybe Kaposváron a Tourinform irodá­ban az a látássérülteknek ké­szült turisztikai csomag, amely országosan egyedülálló kezde­ményezés. A Vakok és Gyengénlátók So­mogy Megyei Egyesületével együttműködve készítette el a Tourinform a csomagot, amely dombornyomásos belvárostér­képet, Braille-írásos információs anyagot és egy audio-guide-ot tartalmaz, amely elektronikus idegenvezetőként segíti a gyengénlátókat abban, hogy megismerhessék a somogyi me­gyeszékhely nevezetességeit. Az iroda egymillió forintos pályáza­ti pénzt nyert e célra. ■ M. E. Ölelő karok elnevezéssel nyugdí­jastábort szerveztek Barcson. A tábor különlegessé­ge az volt, hogy együtt nyaralhattak itt nagyszülők és unokák. Az országo­san is egyedülálló tábor ötletgaz­dája Kelemen Jánosné, a Dráva környéki nyugdíjas-egyesület ve­zetője volt. A résztvevők strandol­tak, sétahajóztak, a Duna-Dráva Nemzeti Park szente­si központjában pe­dig a Dráva-vidék élővilágával ismer­kedtek. Ellátogattak a tarnócai Széchényi-kastélyhoz, és megnézték a barcsi otthonhá­zi lakásokat is. ■ N. L. ■ Egyedülálló kezdeménye­zés Barcson. JEGYZET Prostituáltak és politikusok meghökkentő eredményt hozott egy felmérés, amelyet a különböző foglalkozásúak szavahihetőségéről készítet­tek. Háromezer megkérde­zett szerint egy prostituált­ban jobban meg lehet bízni, mint egy kormányhivatal­nokban. A válaszolók a leg­szavahihetőbbnek a gazdá­kat tartják, őket az egyházi személyiségek követik, majd az utcalányok, a kato­nák és a diákok. A sor vé­gén a kormányhivatalnokok állnak, megelőzve az ingat­lanfejlesztőket, a titkárnőket és a szórakoztatóiparban dolgozókat. mielőtt megdöbbennének, sietve megjegyzem, hogy a fenti közvélemény-kutatást Kínában tartották, és az eredmény az ottani közvéle­kedést tükrözi. Nálunk más a helyzet! Nem mondom, hogy jobb, azt sem, hogy rosszabb. Más. A szavahihe­tőségi versenyt - az európai átlaghoz hasonlóan - a tűz­oltók vezetik, őket a püóták, majd a gyógyszerészek, a tanárok és a meteorológu­sok követik. Honfitársaink többsége szerint kevésbé megbízhatók az orvosok, a nővérek, a gazdák, a rend­őrök, a taxisok és az utazás- szervezők. politikusokról nincs szó! Európában viszont a lista végén kullognak, Portugáli­ában például a megkérde­zettek egy(ü!) százaléka hisz nekik. Egy korábbi hazai fel­mérés szerint a mi politiku­saink megítélése sem sok­kal jobb. (Ebben tehát már európai szinten állunk!) Mellesleg megalázó lehet a politikusok számára, hogy az időjósok szavahihetősé­gét többre taksálják, mint az övékét Hízelgő viszont, hogy a prostituáltak megbíz­hatóságával nem kell ver­senyre kelniük. Igaz, az ut­calányokról a hazji felmé­résben egy szó sem esik. Talán nem véletlenül! Egyre kevesebben mennek perre az önkormányzattal határozott hatóságok Nem elég indok a segélyre az, hogy járna, az elutasításra pedig az, hogy nem jut Somogybán néhány éve még félszáz olyan per volt a bírósá­gon, amelyben felperesként egy egyszerű állampolgár, alperes­ként pedig az önkormányzat „állt a bíróság előtt”. Közvetle­nül a rendszerváltás után pedig még ennek is többszöröse. Má­ra ezek a perek szinte eltűntek. Tavaly már csak tíz ilyen ügyet tárgyalt a bíróság, az idén pedig öt érkezett. Egyáltalán mi indít árra vala­kit, hogy szembeszálljon a ha­talmas „gépezettel”, a rettenthe­tetlen önkormányzattal? Termé­szetesen a pénz. Hajnal Éva, a Somogy Megyei Bíróság polgári kollégiumvezetője elmondta: a legtöbb per annak idején és ma is valamilyen szociális ellátás­sal volt kapcsolatos. Amikor az ügyfél sérelmezte, hogy a teme­tési segély, szociális segély vagy egyéb segítség iránti ké­relmét elutasították, a bíróság­hoz fordult. Aztán ezek a perek lassan „elkoptak”, leginkább azért, mert az emberek rájöt­tek: a bíróság pénzt nem ad... Vélhetően sokan azzal a re­ménnyel fordultak a bíróság­hoz, hogy akkor majd megkap­ják a szerintük nekik járó segít­séget. A bíróság azonban csak egyet tehet: azt nézi, hogy a ké­relem elutasítása sért-e valami­lyen jogszabályt. A szociális tör­vény - néhány kivételtől elte­kintve - az „adható” kategóriá­Aktakötegek. Úgy tűnik, az állam­polgárok kerülik a jogi hercehurcát Kivétel a közelmúltból EGY GADÁCSl FÉRFI azért for­dult a bírósághoz, mert nem kapott segélyt. A bíróság ter­mészetesen nem azt vizsgál­ta, hogy a férfi rászorul-e a segítségre vagy nem, hanem a helyi rendeletet. Az Alkot­mánybírósághoz fordult, amely megállapította: az ön- kormányzati rendelet, amelyre hivatkozva a se­gélyt megállapították, alkot­mányellenes, mert helyi ren­delet nem szabhat szigo­rúbb feltételeket, mint a szo­ciális törvény. ba sorolja a szociális ellátási formákat. Az önkormányzati törvény szerint viszont az ön- kormányzat feladata a minimá­lis szociális gondoskodás. Az önkormányzatok saját rendele­teket alkotnak, ami leginkább iránymutató. De legtöbbször ed­dig el sem jut az ügy. A kerese­tek döntő többségét ugyanis azért utasítja el a bíróság, mert már maga a kereset nem felel meg a követelményeknek: nem szerepel benne, hogy mi alap­ján perelnek, pontosan melyik jogszabály megsértését kifogá­solják. Pusztán az, hogy az ille­tő úgy érzi: neki járt volna a se­gély, nem elég. Mint ahogy a másik oldalról az sem, ha a települési önkor­mányzat azzal indokol: „járni jár, de nem jut”... Vagyis hogy nincs rá pénz. Ha a helyi szoci­ális rendeletben vállalja, hogy segíti a rászorulókat, akkor ez nem lehet indok. Az önkor­mányzat azért „veszítheti el” ezeket a pereket, mert határo­zatát nem indokolta meg kellő­en. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy a pereskedő polgár nyertesnek érezheti magát. A bíróság legfeljebb hatályon kí­vül helyezi a határozatot, és az önkormányzatot új eljárásra utasítja. Aminek általában ugyanaz a végeredménye, leg­feljebb alaposan megindokolva. ■ Jakab Edit MEGYEI KÖRKÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom