Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
2009. JULI US 5., VASARNAP 7 INTERJÚ kaláka Negyven év muzsikálás, harminc saját fesztivál, huszonöt lemez - ez a Kaláka, amelynek alapításában részt vett Gryllus Vilmos. Később saját vizekre evezett, de ma is törzsvendég. „ÚGY ÉNEKELTÜNK, MINT AZ ANGYALOK” A gimnáziumi zenekarokat általában nem szokták komolyan venni, csak afféle tinik fellángolásának tartják őket. A legjobb ellenpélda erre a Kaláka együttes, amely az 1969-es megalakulása óta eltelt negyven évben folyamatosan az élvonalban van, számtalan díjat nyert, beutazta a világot. Az együttes egyik alapítója, Gryllus Vilmos épp 18 éves volt a zenekar megalakulásakor. Hegedűs V. Rita- Hogyan éli meg ezt a kerek évfordulót?- Köszönöm, jól. Ez alatt az idő alatt már minden szépet és jót megírtak a Kalákáról. De a zenekar negyvenéves története alatt talán még egyszer sem fordult elő, hogy valaki elemző kritikát írt volna egy koncertről. Ilyet erről a műfajról nem szoktak írni. Persze bosszantana, ha rossz kritikát kapnánk, de azért szívesen elolvasnék legalább egyet.- Emlékszik, milyen gondolatai voltak 1969-ben, amikor megalakult a Kaláka?- Gimnazista voltam, épp érettségi előtt álltam.- Akkor a tanulás helyet a zenélésen volt a hangsúly?- Szerencsére soha nem volt problémám a tanulással, de épp a magyarérettségivel jártam meg, amelyből a legerősebb voltam. Kívülről fújtam életműveket, Radnóti-, Kosztolányi-, Jó- zsef Attila-verseket, amikor kihúztam a szocialista realista irodalmat. Ebből nem készültem. Csak makogtam, épphogy értékelhetőt nyújtottam.- Honnan jött a késztetés, hogy együttest alapítsanak?- Volt egy fantasztikus magyartanárom, Kontra Ilus néni, aki sokat tett azért, hogy ezen a pályán maradtam. Rengeteg olyan vers van, amelyet ha előveszek, hallom a hangját a fülemben, ahogy ő felolvassa. Erős irodalmi indíttatást kaptam tőle. A zenei oldal szintén erős volt, hiszen a családunkban mindenki kötődött a zenéhez. így szinte természetes volt, hogy verseket éneklő együttest alakítottunk, és a zenét az irodalommal összekapcsolva megírtuk első dalainkat. Akkor még nem volt több célunk, mint hogy jól érezzük magunkat.- Mikortól számítják a Kaláka megalakulását?- Az első próbától. A bátyám, Gryllus Dániel találkozott Mikó Istvánnal, akivel iskolatársak voltunk a zenei általánosban, ahol persze együtt is zenéltünk. Pista akkor már tudott néhány akkordot a gitáron, és az ő gondolata volt, hogy verseket énekeljünk. Danival megállapodtak, hogy alakítanak egy zenekart, és feljöttek hozzánk próbálni. Én már mint természetes Kalákának is saját kiadója van.- Van kellemetlen élménye?- Nem mindig szerencsés, ha valaki a felnőttkoncertjeinkre elhozza a kisgyerekét. Ha a gyermek elfárad, és ezt a szülő nem veszi észre, akkor jön a baj. Ilyenkor fordulhat az elő, hogy amikor 12 percen keresztül vé- gigéneklem Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét - amely többek között egy 50 éves ember halálra való készülődéséről szól -, és elérek a végére, a legcsendesebb pillanathoz, akkor a következőt hallom a nézőtérről: „Mama, mikor megyünk már haza?” Ezt szívesen kivédeném, ha tudnám rá a módszert. Szeretném hangsúlyozni, nem a gyerekekkel van problémám, hiszen az életem nagy részét az ő szórakoztatásuknak, zenei nevelésüknek szenteltem, és sokuk végigüli a legkomolyabb koncerteket is- Dolgozik újabb albumon?- Épp most fejeztem be a legújabb lemezem. Ez is gyerekeknek szól, az lesz a címe, hogy „népDalok”. Olyan dalokat dolgoztam föl, amelyekről azt gondolom, érdemes és élvezetes lesz a gyerekeknek hallgatni és énekelni is. A többsége ismert népdal. Kíváncsi vagyok, hogy élnek meg ezek az én feldolgozásomban, és hogy ettől az előadásmódtól közelebb kerülnek-e a gyerekekhez. A népzene sok embernek nem nő annyira a szívéhez, nem mindenki szereti ezt a - hagyományos - hangszerelést. Az én változatom annyiban is más, hogy a zenét kicsit dramatikusan képzelem el. Sokat játszottam színházban, nyilván emiatt képzelek a muzsikába is történetet. Számtalan példa van arra, hogy a dalaimból rajzfilmek készültek. Ha az egyik dalban például egy madárról és egy emberről van szó, akkor a madár a furulya, az ember a hegedű. Ha az ember közeledik a madárhoz, az elrepül. És ez a hangszerelésben is nyomon követhető. Ez a népzenében természetesen nincs benne, mert az nem ennyire dramaükus.- Hogyan ünnepelik meg az együttes jubileumi születésnapját- Egy másik kerek évfordulóval: jövő hét végén, július 9-13. között tartjuk a harmincadik Kaláka-fesztivált Miskolc-Diósgyő- rött. Büszkék vagyunk arra, hogy ez Kelet-Közép-Európa legrégebbi folkzenei fesztiválja. Az idén csak magyar előadók lépnek fel, ott lesz szinte a teljes hazai élvonal. Csak hogy egy pár nevet említsek: Sebestyén Márta, Palya Bea, Szalóky Ági, Sebő Ferenc, Méta, Téka, Napra, Csík zenekar, Szélkiáltó, Vujicsics, Budapest Klezmer Bánd és természetesen a Kaláka. hogy megtartom a saját vonalamat. A felnőttdolgokat együtt játsszuk, de a gyerekelőadásokat külön csináljuk. Akkor találtam ki, hogy törzsvendég vagyok az együttesben. Teltek az évek, ezek a dolgok elmosódtak, de a gyerekműfajban csak nagyon ritkán közösködünk.- Az együttessel közel egy időben megalakult a Kaláka Klub is.- A Vízivárosi Pinceklub volt az első helyszínünk. 50-60 férőhelyes helyiség volt, ahol 150-en ültek. Még a zongora alatt is voltak. Erősítés nélkül játszottunk egy lépcsőfordulóban, mi is alig fértünk el. Hamar kinőttük, átjöttünk a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol azóta is minden hónap utolsó szombatján játszunk, most is ugyanúgy, akusztikusán, hangosítás nélkül.- Változott a közönség az eltelt idő alatt?- Az elején a nézők főleg velünk egyidős egyetemistákból álltak. Aztán később csatlakoztak az idősebbek is. Nagy öröm volt számunkra, amikor egyszer csak felfedeztük a közönség soraiban volt tanárunkat, Csík Miklós karnagyot. Egy időben rendszeresen eljött a klubunkba és drukkolt nekünk. Vannak olyanok is, akik velünk együtt öregedtek, és szinte az életük részévé vált, hogy minden hónapban találkozzanak velünk. De a tömegbázisunkat lényegében a gimnazista és az egyetemista korosztály adja ma is. Meg persze mindig jönnek a gyerekek is.- Mi volt a legemlékezetesebb esemény az együttes életében?- Például az első koncert. Összesen csupán hat dalunk volt. A Tolcsvay-klubban játszhattunk a szünetben. Jól sikerült, mindenki örült, Tolcsvayék később is elhívtak, felléphettünk a koncertjükön az Egyetemi Színpadon. Akkoriban ez nagy dolog volt. A rádió is hamar felfigyelt ránk. De lemezt sokáig nem tudtunk kiadni, mert a Hanglemezgyár nem állt velünk szóba. Csak a nyolcvanas évektől jelentek meg rendszeresen a Kaláka-lemezek. Ekkor én már nem voltam tagja az t együttesnek, külön utakon jártam, de a gyereklemezeimet akkor sem adták ki. Végül a televízió jelentette meg Ki kopog? című albumunkat 1985-ben, de később kaptam tőlük egy levelet, hogy beszüntetik az egész lemezkiadást, és bezúzzák a maradék korongokat. Ekkor elmentem a raktárba és felvásároltam a teljes készletet. Szerencsére ilyen problémáink ma már nincsenek, 1990 óta magánkiadásban adom ki a lemezeimet, és a „A családunkban mindenki kötődött a zenéhez. így természetes volt, hogy verseket éneklő együttest alakítottunk.' tettestárs érkeztem, hiszen Pista gitározott, hegedült, Dani volt a fúvós, én meg csellóztam. Hármasban úgy énekeltünk, mint az angyalok. Minden szólam képviseltette magát: Pista tenor volt, én basszus, Dani meg valahol a kettő között. Nem sokkal később egy lány is csatlakozott hozzánk, Veress Panka, aki szépen énekelte a népdalokat. Ő két hónap után kilépett, nem neki való volt ez a dolog. Aztán később ismét négyen lettünk, és így tovább. Az eltelt negyven év Névjegy SZÜLETETT: 1951. október 28- án Budapesten zeneszerző, szövegíró, előadóművész ELISMERÉSEI: KoSSUth-díj (2000), Príma Primissima-díj (2004) ÖNÁLLÓ LEMEZEI: Dalok 3 - Bí- ciklizős lemez, Karácsonyi analatt átesett egy-két tagi változáson a zenekar, de ezek soha nem érintették a lényegét, a koncepciót.- Volt tizenöt év, amikor ön sem volt tagja az együttesnek. Most már az?- 1996-ban, amikor visszaléptem a Kalákába - 15 év- “ nyi, Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval közös gyerekszínházi munka után abban maradtunk Danival, gyalok, Nótás Mikulás, Maszkabál, Csigahéj, Dalok 2, Dalok 1; Levente Péterrel közösen: Ki kopog?, Régből pottyant mesék, Égből pottyant mesék EZENKÍVÜL KÖZREMŰKÖDÖTT közel 20 Kaláka-albumon, és Gryllus Dániellel közösen hat lemezt készített „A zenét kicsit dramatikusan képzelem el” Vannak olyanok is, akik velünk együtt öregedtek, és szinte az életük részévé vált, hogy minden hónapban találkozzanak velünk.
