Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-18 / 167. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 18., SZOMBAT RIPORT 11 Az utcai megkeresők két élete oh, szeres* Bódulat a szenvedélybetegek hajléka - Gyalogszerrel, zsákban viszik a hideg vizet Sorsok romokban. Lecsúszott, nagyrészt hajléktalan szenvedélybetegek utolsó mentsvára az utcai megkereső szolgálat két munkatársa, Judit és Robi Robi és Judit hétköznapi, hátizsákos fiatalok, a munkájuk viszont nem hétköznapi. Életveszély közelében dolgoznak, a lét peremére csúszott szenvedélybetegeknek dobnak mentőövet. Limo­nádét, teát. Jó szót. Balassa Tamás Robit és Juditot, bár az arcukat gond nélkül adják a fotókhoz, csak a keresztnevükön neve­zem. Azt mondják, így ismeri őket az utca. Mielőtt a helyszí­nekre indulnánk velük, az utcai megkereső szolgálat munkatár­sai elektronikus fotógalériát mutatnak az Indít közalapít­vány kaposvári bázisán. Itt mű­ködik a somogyi drogambulan­cia és a szenvedélybetegek nap­pali ellátója, és ez a szervezet üzemelteti az utcai szolgálat mellett a másik alacsony küszö­bű szolgáltatást, a szórakozóhe­lyeket érintő BuliSegélyt is. A képgalériát másfél év alatt hozták össze, azóta dolgoznak együtt. Mint egy családi albu­mot, úgy ütjük föl a különféle mappákat, részükről semmi szörnyülködés, elborzadás, nem is akarnak ilyen hatást. Ezek számukra szakmai kérdések, tények.- Nem élhetjük meg a klien­sek problémáit a sajátunkként- mondja a legfontosabb irány­elvet Robi. - Bár létezik a segí­tők számára is szupervíziós se­gítség, ami segít elkerülni a ki­égést, de addig az állapotig jobb nem eljutni. Útvonalterv alapján dolgoz­nak Kaposvár nyolc-tíz város­részében, ahol nagyobb szám­ban fordulnak elő szenvedélybe­tegek, köztük sok hajléktalan. Úgy kellett tervezniük, hogy tö­megközlekedéssel és gyalog­szerrel elérjék a célpontokat, hi­szen a közalapítványnak nincs autója... Hátizsákjaikat megtömik másfél literes hűtött vizes palac­kokkal, indulunk. A civilizált környéket egy bozótosban hagy­juk magunk mögött, száz méter­re a lakótelepi házaktól háborús állapotokat találunk. Az egykori asztalosműhely nem kellett a tulajdonosoknak, nem csoda, bombatalálat után sem lehetne romosabb. Gaz öleli a szakadt hajlékot, diófa ága nehézkedik a rogyadozó tetőre, a pince beom­lott, az üvegek kitörve.- Télen tüzet raknak itt, ez a kaposvári Bronx - meséli Robi.- Amikor tizenéveseket láttunk itt lógni velük, az elég ijesztő volt, el kellett beszélgetni a fe­jükkel...- Jó napot! - lépünk beljebb az omladékot kerülgetve. - Egy­szer úgyis a fejünkre fog dőlni, nem is értem magunkat - szól vissza Judit.- Adjon Isten, Jani bá! Jani bá, vagy ahogy az utcán ismerik: a Bányász a nagyszo­bai epedán fekszik. Elkél rajta a norvég mintás pulóver, mert bár odakinn 34 fok van, az elszi­getelt viskó rég látott napfényt. A szobában iszonyatos húgy- szag terjeng, a falak penésze­sek, a mennyezetet talán csak a Szentlélek tartja. A sarokban szemét, száradt kenyérszeletek.- Szervusztok - nyöszörög a Bányász. - Hány óra van?- Fél három. Jani bá szűkszavúan válaszol- gat a hogylétét firtató kérdések­re.- Kedd van? - kérdez vissza.- Szerda van, Jani bá - mond­ja Judit, majd érezvén a beszél­getés végét, átnyújtja a palack hideg vizet, és elköszön.- Vigyázzon magára! - bú­csúzik. A Bányász hatvan körüli, erő­sen őszülő, szakállas férfi. Bör­tönben is ült, az összegyűlt köz­területi bírságokat róhatta le. Az utcai megkeresők jól ismerik a klienseiket, mert bár ez a szol­gáltatás anonim és önkéntes, az Indít Közalapítvány nappali el­látójában felveszik az adatokat. Ha pedig nincsenek papírjaik, TAJ-kártya, személyi igazol­vány, próbálnak segíteni az ügy­intézésében. Néhány száz méterre egy ka­pualjba lépünk. Az udvarban, a tűzfal mellett egy kredenc, a te­tő beszakadva, a födémszék ge- rendázatát túlnőtte a gaz. A bon­tásra váró ház udvari lakásai­ban csak egy középkorú nőt ta­lálunk. Köszönti az ismerős se­gítőket, de ránk nem számított. Résnyire nyit ajtót, és szabódik, nem akar nyüvánosságot.- Zolikáék merre vannak? - kérdezi Judit. A nő szájáról olvasom a sze­mérmes választ: üvegeznek... Egy vizes palackkal ismét könnyebben, kifelé menet Robi elmeséli, a szenvedélybetegek között is van hierarchia, olykor összetűzés. Ez egy hatalmas adag ürülékről jut eszébe, az el­követőt, meséli, alaposan elővet­ték a többiek, amiért a kapualj­ban végezte a nagydolgát. De ő bizony szó szerint „szart rá”.- Saját, külön értékrend sze­rint működő, meglehetősen sze­parált világ az övék, amelyet szakmai rálátás nélkül nehéz megérteni, felfogni - magyaráz­za kérdésemre Robi. A közeli áruházhoz indulunk, ahol sokan találnak némi meg­élhetést. Piacnapokon ugyanez a helyzet a piacok környékén. Most az üvegvisszaváltónál ta­láljuk az imént keresett hár­mast. Zolika, a vékony roma fiú az üveggyűjtőben horgászik: egy bottal akasztja meg a bevált­ható portékát. Hábi és Józsi fe­szülten figyel.- A boros 32, a sörös 25 forint - mondja Zolika, és ismét meg­mutatja, miként lehet másod­percek alatt bevételhez jutni: ki­vételes képesség.- Legközelebb mutatok egy másik trükköt is zsineggel - mosolyog büszkén. Zolika jobb vállán házilagos tetoválás díszeleg. Hentes fel­irat, alatta stilizált malacfej.- A nevelőapám tiszteletére varrtam ide - magyarázza. - Égetett gumibelső és szappan kell hozzá, de bal kézzel eléggé elbénáztam. Melegben mindig begyullad... Robi és Judit számára nagyon fontos, hogy az állami gondo­zott, utcán lógó fiatalokat elér­jék. Nekik még időben segíthet­nek. Az Indít bázisán elindult egy fiú és egy lány önismereti csoport, ami jelentős segítség le­het a tisztes életcélok megfogal­mazásához. Az utóbbi időben megsokasodtak náluk a városi nevelőotthonok egykori lakói, nekik filmklubot indítottak. A szenvedélybetegek legtöbb­jével kapcsolatban csupán az ár­talomcsökkentés lehet a legfőbb cél. Egyúttal az utcai megkere­sők sziszifuszi munkájában ez a legnagyobb sikerélmény.- Nem érdemes nagy dolgok­ra gondolni, nem tudjuk meg­váltani a világot - mondja Robi. - Jelenleg mintegy harminc ál­landó kliensünk van, néhányan egy időre kikerülnek a képből, aztán ismét megjelennek. Bá­nyásszal kudarcot vallottunk, amikor nem tudtuk rábírni, menjen orvoshoz. Fél szemére megvakult. Ha valakit bármi­lyen ellátásba be tudunk vonni, az maga a siker. Akkor van lehe­tőségünk tenni értük. Siker volt az is, amikor egy ut­cán kihordott terhesség nekik is köszönhetően a kórházban vég­ződött szüléssel. Vagy amikor egy hajléktalan szenvedélybe­teg élettársa, akinek volt válasz­tási lehetősége, rábeszélésükre visszament a családjához. Ez már két élet... Boldogsághoz jutni a legegyszerűbb A TÁRSADALMI NORMÁK megTO- gyása, a családok szétesése megkérdőjelezte a korábban év­századokig elfogadott értékren­deket Az emberek tovább kere­sik a boldogságot, és ezt a lég könnyebben, legolcsóbban a bó­dulatban találják meg. Nagyon egyszerű boldogsághoz jutni, leggyorsabban a drogokkal. így felel a szenvedélybetegsé­gek gyökerét firtató kérdésemre Zsoldos Andrea, az Indít (INtegrált Drogterápiás IntézeT) Közalapítvány somogyi drogam­bulanciája és a szenvedélybete­gek kaposvári nappali ellátójá­nak szakmai vezetője. Az ambu­lanciát a 2008. márciusi nyitá­sa óta mintegy háromszázan . vették igénybe, összesen 338 esetben. A kliensek zöme 18-25 éves volt, fele kaposvári, fele So­mogy más településein él.- A DROGOK MINDIG ITT VOLTAK körülöttünk, és mindig itt is lesznek, egy társadalom drog­mentessége illúzió - mondja a szakmai vezető. - Láthatóvá ak­kor vált e probléma, amikor a válasz, köztük a mi intézmé­nyünk létrejött. A NEGYVENÖT FÉRŐHELYES nap­pali ellátás ez évtől telt házzal működik, jellemzően szociális ügyintézést, egyéni esetkeze­lést, pszichoszociális és meg­előző tevékenységet végeznek. Tisztálkodási és mosási lehető­séget nyújtanak, szendvicset, teát, vizet adnak. Ritkán tűcse­re is történik, vagy egyéb krízis­intervenció.- ELŐRELÉPÉS, hogy már a szen­vedélybetegek hozzátartozóit is elláthatjuk bizonyos feltételek­kel a nappali ellátóban - mondja a szakmai vezető. - A társfüggőség nem önálló diag­nózis, ezért ambuláns keretek között nem mindig tudjuk ellát­ni a hozzánk fordulókat. Vi­szont a hozzátartozók sokszor nem is tudják, hogy a társuk szenvedélybetegsége rájuk nézve milyen pszichoszomatikus ve- szélyeket hordoz. Szövődmé­nyekkel, gyógyszerfüggősség ki­alakulásával is járhat. az alacsony küszöbű tevékeny­ségben a bulisegély (erre kötöt­tek szerződést a minap a kapos­vári Retró diszkóval) és az utcai megkeresés működik.- ez a szolgáltatás nem abszti- nenciafókuszú, nem támaszt el­várásokat, egyszerűen segítő ke­zet nyújt a motiválatlan szenve­délybetegek számára - mondja Zsoldos Andrea. - Az utcán többségében inhalánsokkal élő szipusok, alkoholisták élnek. Legtöbbjük hajléktalan, ami identitást ad nekik. Nehéz ebből talpra állni, kitömi, és ugyan­ilyen nehezen fogadják el a visz- szatérőket A velük való munka nagy elhivatottságot és felké­szültséget igényel, hiszen sok­szor életveszély közelében dol­goznak, életet menthetnek. az indít közalapítványnak az integrált szolgáltatásai révén mára sikerült feltérképeznie a város szerfogyasztó helyeit, és ellátásba vonni a fogyasztók egy részét A bázisintézmény szi­gorú rend szerint működik, semmilyen tudatmódosító szert, szúró- vagy vágóeszközt nem le­het bevinni. E szabályt eddig el­vétve sértették meg, amiért né­hány hetes kizárás járt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom