Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-02 / 153. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 2., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ES TANULÁS 13 Tvrtko része lett a történelemnek újságírás Az a célom, hogy bemutassam a hétköznapi hősöket a nézőknek Fura a japán zene, de bejött 115 országban járt, mégis Magyarország az igazi hazája - többek között ezt is megtudhattuk Vujity Tvrtkótól, aki a Séta-tábor résztvevőinek Bonyhádon mesélt utazásairól, élményeiről és az újságírás rejtelmeiről.- Már a nevedtől is felkapja a fejét minden ember. Honnan ez a számunkra furcsa hangzású név?- Pécsett születtem, amúgy magyarországi horvát nemzetiségű vagyok, mint még sokan mások ebben az országban... Ezért is változtattam meg a nevemet.- Kiskorodban mi akartál lenni?- Hát nem újságíró..., hanem hajószakács! Nagyon vonzott a sok utazás. Aztán édesapám pályája miatt érdekelt a szénbányászat is.- Hogy kerültél az újságírói pályára?- Négy nappal érettségi után tolmácsnak jelentkeztem a Magyar Televíziónál. Anyanyelvi szinten beszéltem horvátul és szerbül is, hála a Szerb-Horvát (később Horvát-Szerb, majd Horvát) Gimnáziumnak. Mivel nem volt kedvem megtenni a hosszú utat hazáig, úgy döntöttem, hogy ott maradok a barátaimnál. Arra nem számítottam, hogy másnapra körbezárják a várost. Sírva hívtam föl a Magyar Televíziót, mert még éltek a vonalak, de közölték, hogy nem tudnak kiszabadítani, viszont ha már ott vagyok, tudósíthatnék. Életem első napján újságíróként egy zongora alatt aludtam egy pincében!- Mi történt ezután?- Lement az első tudósításom isiiig Vujity Tvrtko Bonyhádon beszélgetett a sétás diákokkal szakmáról, családról, utazásról, kalandokról a Magyar Televízióban. Édesanyám felhívott, és fól volt háborodva, amiért még nem mentem haza. Valójában nagyon szerencsés voltam. Magyarként a szerbek és a horvátok örültek a semlegességemnek, nem bántottak. Hamarosan már a BBC hívott tudósításért. Megmondtam nekik, hogy nem tudok angolul, de biztattak, hogy az ötvenszónyi tudásom elég lesz. Életem legbájosabb és egyszerre legégőbb tudósítása lehetett, én magam nem értettem, mit beszélek, de nagyon lelkesen mondtam.- Ma már jobban beszélsz angolul.- Persze, hiszen a történtek után ösztöndíjat kaptam a Miami Egyetemre, azóta pedig har- mincötször jártam Amerikában és háromszor hosszabb ideig éltem is ott.- Mi motivál, amikor a világ legszörnyűbb helyeire utazol?- Két fő célom van: az első, hogy megmutassam a magyaroknak, hogy nem a mi életünk a legborzasztóbb a világon. Meggyőződésem, hogy a magyar nép az egyik legtehetségesebb, de legpesszimistább nép. Ha nincs baj, akkor általában csinálunk magunknak. A másik pedig, hogy megmutassam, hogy a világon mindenfelé élnek hétköznapi hősök, akik „csak” annyit tesznek, hogy végzik a dolgukat, akármi történik.- Hogyan választod ki, hogy melyik legyen a következő ország?- Ennyi utazás után már nem igazán érdekel, hogy milyen szép helyek vannak a világon... Elsősorban a téma motivál.- Miért tartod fontosnak, hogy könyveket is írj?- A könyv sokkal szubjektivebb, mint a dokumentumfilmek. Egy filmben senkit nem érdekel, hogy hogyan érzek, hogy éppen fáj a fejem, rosszul aludtam, vagy összecsípett egy pók. Viszont a könyvben ezeket leírhatom. Ezenkívül a könyv jó közönségmérő eszköz. A televízió ingyen jön, viszont egy könyvet esetenként jelentős összegért kell megvenni. Ha inkább erre költik a pénzüket, akkor tudom, hogy érdekli őket, amiről írok. Mivel a könyveim általában a legkeresettebbek között vannak, azért ez elég egyértelmű jelzés.- Gondolom, a díjak is jelentős megerősítések voltak. Melyiket értékelted a leginkább?- A Pulitzer-díjnak nagyon örültem, mégpedig azért, mert elvesztettem, de aztán újra megtaláltam! Amúgy pedig annak az állami kitüntetésnek örültem a legjobban, amelyet az utolsó magyar hadifogoly hazaszállításáért kaptam. Ez elsősorban a személyes élményeim miatt volt fontos. Akkor úgy éreztem, hogy a történelem része vagyok. Mindezek mellett arra vagyok a legbüszkébb, hogy Pécsnek, 2010-ben Európa Kulturális Fővárosának egyetlen magyar nagykövete vagyok.- Mennyi időt tudsz tölteni a családoddal?- Eleget. A gyerekeim nem csak a tévéből meg képeslapokról ismernek. Évente csak három-négy alkalommal utazom el egy-két hétre.- Mindenben támogatnak?- Abszolút. A feleségem mindig mellettem áll. Korábban, amikor kosárlabdázott, én is ugyanezt tettem.- Ha a fiad újságíró akarna lenni, támogatnád ebben?- Igen. Ez egy gyönyörű szakma...- Mihez kezdesz, ha nyugdíjba mész?- Ilyen öreg vagyok? Hát, ezen még nem gondolkodtam, még sokáig szeretnék dolgozni. De biztos akkor is feltalálom majd magam. Például a térdemre ültetem a kis unokámat, és elmesélem neki, hogy amikor a nagypapi még nagyon fiatal volt, akkor az emberek dobozból kapták a híreket, és a papa egy ilyen dobozból beszélt... A SÉTA TÁBOR FEHÉR CSAPATA: BALOGH ZSÓFIA, MUNKÁCSY SZILI PETRA, MUNKÁCSY KISS DÓRA, TOLDI KISS BALÁZS, TOLNAI KÉT TANNYELVŰ GIMNÁZIUM Japánban minden lánynak van általában egy olyan nagy kedvence, akiért annyira rajonganak, hogy szinte sírva fakadnak, ha meglátják őket a tévében. Minden sztárról vannak kis képek, melyeket szinte bárhol meg lehet venni, és persze gyűjtik is ezeket. Ott vannak a legyezőkön a fotóik, a füzeteken, a ceruzán, szinte mindenütt. Nekem is volt néhány kedvenc színészem meg énekesem: az egyik Gackt volt, akinek elég érdekes a stílusa, mind emberileg, mind zeneileg, főleg az európai sztárokhoz képest. Ennek ellenére is Ő volt az egyik kedvenc énekesem. Játszik rengeteg hangszeren: zongorán, shamise- nen, gitáron. A másik kedvenc előadóm Ya- mashita Tomohisa volt. Amikor kint voltam Japánban, akkor ment egy sorozat, aminek ő énekelte a főcímzenéjét, a Daite Senoritát, és főszereplőként is játszott benne. Rajta kívül szeretem még Dir En Grey-t, Koda Kumit, Ai Otukát, Chihiro Onitsuikát és az Underworldöt. Japánban a reggie és a jamaicai kultúrához nagyon vonzódnak a fiatalok, rengeteg jamaicai bolt volt, rengeteg vízipipa meg ugye sok-sok jamaicai. A koreai és kínai zenéket is előszeretettel hallgatták. Volt egy banda, a Tohoshinki, ők koreaiak voltak, és japánul, koreaiul, kínaiul is énekeltek. Mind a három országot meg is hódították. Őket láttam egyszer egy koncerten, amikor Köbében volt az A-Nations- koncertturné. Rajtuk kívül még más japánok is felléptek, mint Koda Kumi, Ai vagy DJ Ozma. Nagyon jó volt a hangulat és rengetegen voltunk. Jártam koto- meg shamisen- koncerten is, mindkettő hagyományos japán hangszer. Igaz, * teljesen más a japán zene, mint az itthoni, de szerintem meg- Pl éri meghallgatni, lehet találni olyat, t 2 am> tetszhet! RUDOLF GABRIELLA, ^ | MUNKÁCSY Mm M.fliJIJTlÉl'M ■■ all Tanár-diák beszólások 1 ha csúnyán írok, nyugodtan 1 szóljatok, szebben nem tudok. | tojást nem karácsonyra kell _ kérni, hanem hétvégére! I a szilícium kovavegyület... Volt egy osztálytársunk, Kovácsnak hívták, de Kovának szólították. Kovács kosárlabdázó volt. Még mindig él. Ne- | ki volt a legbüdösebb a zoknija. Egy idő után már olyan koszos volt, hogy fent ragadt a falon... A víz nehezebben melegedik fel, mint a víz. VAN egyébként másik óra is, | ahol ezekkel a diza- B szterekkel vagy együtt? | makedóniában’ csak az élelmiszeripar jelentős. 1 ANNYIT KELL RARAKNI, ami a kisujj körömpercének a köröm felének az ujjperc körmének a mocskos keveset kell rárakni a fogkrémre... a fogkefére. NOÉMI is múltkor olyan részeg volt, hogy nem lehetett vért kimutatni az alkoholjából. tudod milyen fontos a tér- szerkezet?! Esőben állsz, be akarsz menni a házba, a ka-1 púban állsz, iszonyúan kell pisilnod, veszed elő a kulcsot, nagy nehezen megtalálod, és akkor én kalapáccsal egy nagyot ráütök a kulcs- tollra. Na, akkor megtudod, hogy milyen fontos a térszerkezet! MOZIAJANLO ZENEAJANLO Coco Chanel, a lázadó története Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével. Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel. Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat. Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja. Ez Coco Chanel története, aki azelőtt testesítette meg a modern nőt, mielőtt azt kitalálták volna a világ számára. Loreena lenyűgöző koncertje Pesten A kelta zene koronázaüan királynője június 22-én este lenyűgöző hangulatú koncertet adott a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Loreena McKennitt, az ír-skót származású, Kanadában élő művésznő nemcsak énekel, de hár- fázik, zongorázik, és ki tudja még, hány hangszeren játszik, miközben dalokat is szerez. Nem is akármilyeneket! Repertoárjában egyaránt szerepelnek saját alkotásai, valamint feldolgozások a brit népzene és irodalom világából. A kelta muzsikát vegyíti a világ számtalan tájának jellegzetes dallamaival, motívumaival. 1985-ben jelent meg első albuma, amellyel azonnal nemzetközi eüsmerésre tett szert. EsssassasE gat, az maga a béke, a nyugalom
