Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-08 / 158. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 8., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 PERCES IMTERJP Ka posvár a stájer fesztiválon Nagybánya, a magyar Firenze kiállítás A huszadik század meghatározó hazai festői a megyei múzeumban • Kilencedik alkalommal rendezték meg az oszt­rák Barnbachban a nemzetek fesztiválját. Hazánkat Kaposvárról Franz Maier, a Kapós Hotel osztrák tulajdo­nosa képviselte, aki e vidékről származik.- Mikor jött a meghívás a fesztiválra?- Három évvel ezelőtt a ka­posvári turisztikai kiállítás szervezői arra kértek, segít­sek Stájerországot megis­mertetni a látogatókkal. Meghívtam a rendezvényre néhány osztrák vendéget, akik bemutatták a stájer gasztronómiát, zenéjüket, népművészetüket. Még ab­ban az évben meghívták So- mogyot és Kaposvárt a bárn- bachi nemzetek fesztiváljára.- Mivel készültek a ren­dezvényre?- A magyar konyha speci­alitásaival, kiváló borokkal s Balogh Zoltán és népi zene­kara jóvoltából élő cigányze­nével leptük meg az osztrák, szlovén és olasz közönséget. A somogyi népi iparművé­szek az első hívó szóra elkí­sértek bennünket. Idén ne­gyedszer vonulhattunk fel Barnbach utcáin.- Miben különböznek a stájerek a magyaroktól?- Megtanulták, hogy csak egymásnak segítve, közösen tudnak sikeresek lenni. Ezt a példaértékű összefogást szeretnénk minél több ma* gyárnak is megmutatni. ■ Meiszterics Eszter franz Maier: Stájerország­ban bemutat­tuk a somogyi kultúrát Szeptember közepéig látha­tó Kaposváron a Festők Nagybányáról kiállítás: a megyei múzeum centenári­umának egyik legjelentő­sebb tárlata a XX. század eleji magyar festészet leg­nagyobb alakjainak mun­kásságát mutatja be. Vas András- Olyan kiállítást szerettem volna összeállítani a múzeum centená­riumára, amely az intézmény ala­pításának idejébe kalauzolja a lá­togatót - mondja előszóként Gé­ger Melinda művészettörténész- főmuzeológus, a Festők Nagybá­nyáról kiállítás megálmodója és rendezője. - A nagybányai mű­vésztelep ebből a szempontból tö­kéletesen illett a képbe, ráadásul a somogyi kötődés is adott. Utóbbi elsősorban Galimberti Sándor személyében, aki nem egyszerűen a nagybányai máso­dik nemzedék tagja, hanem egy­ben a fiatalok szervezője is volt- Össze is különböztek az ala­pítókkal - jegyzi meg Géger Me­linda hiszen míg utóbbiak ép­pen a harmóniát helyezték elő­térbe a művészetükben, addig a fiatalok, a neók a diszharmóni­át Sokan el is hagyták a mű­vésztelepet, Galimberti például ekkor ment Párizsba. Ennek ellenére néhány, a korszakot jól jellemző képe megtalálható a félszáz alkotás­ból álló tárlaton, mely jól érzé­kelhető időutazás: a Munkácsy- ra jellemző sötét korszaktól elju­tunk a plein airig, s megjelen­nek szecessziós elemek is. A kezdeteket az alapítók, Fe- renczy Károly, Réti István, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla és a csatlakozó Hollósy Si­mon festményein keresztül lát­hatja az érdeklődő.- A művésztelep ötlete Mün­chenben született - folytatja a művészettörténész. - A német városban élő magyar festők so­kat beszélgettek róla, hogy létre kellene hozni egy művészeti kört Magyarországon. Réti és Thorma révén került a képbe Nagybánya, ahol a polgármes­1896 NYARÁN Nagybányára ér­kezett nagyjából három tucat művész. Az első társaság két csoportra tagolódott, az egyi­ket Hollósy Simon München­ben működő magániskolájá­nak fiatal művésznövendékei alkották. A másik csoport gyakorló művészekből állt, akik rendszeresen szerepeltek a konzervatív szellemű Mű­csarnok kiállításain, de újító szellemiségük 1897 végén nyílt konfrontációhoz vezetett. hollósy 1901-ben elhagyta Nagybányát, követőivel Técsőre költözött, míg Ferenczy Károly, tér is felkarolta az ötletet, még területeket is felajánlott a mű­vésztelep számára. A személyes kapcsolatok mel­lett a környezet is az erdélyi vá­ros mellett szólt, a hegyek, fo­lyók, erdők, s kevésbé volt váro­sias, mint Kolozsvár vagy Szeben. Az alapítók mellett Hollósy Simon köréből érkeztek sokan Nagybányára, ahol a kö­vetkező évtizedekben a hazai festészet szinte minden jelentős alakja megfordult.- Nem egységes művészi irányzatot képviseltek - magya­rázza Géger Melinda. - Hollósy- nál eleinte még csak megjelen­nek a szelídebb fények, majd a fényfestészettel kísérletezik. A A második nemzedék tagja, Ziffer Sándor Tájképe a tárlaton franciáknál Manet, nálunk Hollósy lépett ebbe az irányba, aztán a többiek is rátaláltak. Nem vegytiszta stílusok ezek, de Magyarországon mindig is jel­lemző volt, hogy keveredtek az irányzatok. Ferenczy Károlynál például az impresszionizmus a szecesszióval, de hatott rá a bar- bizoni iskola is. A francia imp­resszionistákkal szemben meg­tartották valamennyire a formá­kat, melyek nem olyan elmosó- dottak, mint mondjuk Monet- nál. Megtalálták a harmóniát: mint egy panteista látomás, az ember belesimul a környezetbe. Iványi-Grünwaldnak is szere­pelnek hasonló képei a kiállítá­son - például a Völgyben -, míg Iványi-Grünwald Béla, Réti Ist­ván, Thorma János 1902-ben megalakította a Nagybányai Szabad Festőiskolát. A MŰVÉSZTELEP TÖRTÉNETE So­rán a kezdeti törekvések - na­turalizmus, plein air, sze­cesszió - mellett újabbak is megjelentek. Itt indult a neó- sok - neoimpresszionisták - mozgalma, a MIÉNK tagsága is többségében nagybányaiak­ból állt, hatásuk érvényesült a Nyolcak, a Szintéi Merse Pál Társaság, a KÚT életében, az alföldi festőknél, de még a szentendrei iskola festőinél is. Réti István láthatóan visszafo­gottabb, kevésbé vállalkozó szel­lemű. Thorma János eleinte a Munkácsy-féle zsánerfestészet- ben és történelmi képekben gondolkodott, de később, mint a többieknél, nála is felismerhetők a nagybányai iskola hatásai. Mint ahogyan a kedvenc témák is, Glatz Oszkár például kedvelte a népviseleteket, Börtsök Samu pedig a szénaboglyákat.- A huszadik századi magyar festészet szempontjából Nagybá­nya olyan, mint a reneszánsz idején Firenze - teszi hozzá a művészettörténész. - A régi ge­neráció, Benczúrék persze eluta­sítják a művésztelepi életet, s eleinte a nagyközönség is meg­botránkozással figyelte a műkö­désüket. Nem értették a lila ég­boltot, a fű színét, közel egy évti­zednek kellett eltelnie az áttöré­sig, amelyet igazából a nem kö­zéjük tartozó Rippl-Rónai buda­pesti kiállítása jelentett, de a megértéséhez a nagybányaiak adták az alapokat. A művésztelep a harmincas évek'elejéig működött, ekkor többek között szellemiségi és nemzetiségi okok miatt a román állam bezáratta. Hatása azonban a XX. század első felének ma­gyar festészetében tovább érző­dött: Somogybán például a kő­röshegyi festőkolónia működött nagybányai elvek alapján, amint az a tárlaton kiállított Unghváry Sándor- és Némethy Miklós-ké- peken is látható. A művésztelep több más magyar képzőművészeti társaságra is hatással volt Boldogságosan szívszorító családi nyaralás a Balatonnál szegényes sors A Jakab család eddig csak kívülről látott szállodát, most minden szolgáltatását élvezhetik (Folytatás az 1. oldalról) Legyökerezett a lábunk a szállo­da előtt, amikor hétfőn megérkez­tünk. Azt sem tudtuk, hogy be merjünk-e menni az épületbe. Ezt mesélte a siófoki nyaralás máso­dik napján Jakab Zsolt és felesé­ge, Katalin, akik még most sem hiszik el, hogy egy héten át négy- csillagos szállodában élvezhetik a nyarat a magyar tenger partján. Az, ami sokaknak megadatik, Jakabéknak mindeddig csak a képzeletükben élt. Az álmuk 2009 júliusában Pártényiné Guzslován Tündének is köszön­hetően mégis valóra vált.- Megláttam a felhívást a So­mogyi Hírlapban, azzal, hogy szállásadókat keresnek, akik szegény sorsú családoknak segí­tenének, hogy nyaralhassanak a tóparton. Ekkor gondoltam, hogy levelet írok az újságnak, és jelentkezem, hátha mi lehetünk a szerencsések - idézi fel a kö­zelmúlt eseményeit Kata, a fele­ség. - Az utolsó pillanatig nem tudtam semmit - veszi át a szót Jakab Zsolt, aki arról mesél a szállodában, hogy olyan élményt kapnak most, ami felejthetetlen lesz, és örökké az övék marad. Jakabék sorsa mindemellett távolról sem irigyelhető. A bala­toni nyaralás pedig valójában egy boldogságosan szívszorító történet. Zsolt tíz éve küzd a rák­kal, most épp egy kísérleti keze­Jakabék olyan életet élnek a Balatonnál, amelyből nekik eddig nem jutott lésen vesz részt, így számára mérhetetlen szabadságot is je­lent a kórházi falak közül kisza­badulni a Balaton partjára. - Nem tudhatjuk, mennyi adatik még meg nekem, ki tudja, lehet, hogy soha nem fogunk többet együtt nyaralni - jegyzi meg a családfő, aki mindemellett a leg­messzebbmenőkig optimista, és nagyon szeretne még hosszú időt eltölteni imádott feleségével és a gyerekeivel. A nyaralást is Katalinnak kö­szönheti, akinek volt mersze je­lentkezni. - A hónap végén le­szünk 21 éves házasok, a felesé­gemtől ez egy ajándék nekem - mondja Zsolt, és megtoldja az­zal, hogy jártak már a tóparton, de szállodát mindeddig csak kí­vülről láttak. A kaposvári család a lányát hozta el Siófokra, és a fiuk he­lyett egy ismerős kislányt, aki még soha nem látta a Balatont.- Még mindig csak úgy va­gyunk, hogy nézünk körbe a szobában, hova is jutottunk. És az a sok finom étel! - áradoznak Jakabék, akiknek odahaza kijut a spórolásból, hiszen a négytagú család havonta 87 ezer forintból gazdálkodik. Csak azt nem tud­ják még, hogy kivel oszthatják meg a balatoni emlékeket, mert úgy vélik, hasonló sorsú ismerő­seiknek talán inkább fájdalmat okozna az örömük. ■ Kolumbán Tünde Egy kiállítás képei. Géger Melinda művészettörténész-főmuzeológus gazdag anyagból válogathatta ki a kaposvári tárlaton bemutatott festményeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom