Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-26 / 148. szám

13 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚNIUS 26., PÉNTEK SOMOGYI FALVAK Hiányzik két generáció a zselici faluból biztonság Előbb a kötelező kifizetnivalók, utána lehet a terveket, ötleteket megvalósítani Szociális ellátás. Bármilyen az időjárás, a faluban huszonegy család mindennap megkapja a meleg ebédet Annak ellenére fejlődik Bőszénfa, hogy minimá­lis az iparűzésiadó­bevétele. Nyitrai István polgármester szerint azért, mert az elsők között mernek lépni. F. Szarka Ágnes A bőszénfai képviselő-testület az elsők között ragadta meg a lehetőségeket. Akkor építettek utat, amikor még vissza lehetett igényelni az áfát, akkor alakítot­ták ki a pihenőtavat, amikor pá­lyázati lehetőség volt rá.- Nálunk nincsenek nagy vállalkozók, kevés az iparűzési- adó-bevételünk. Mégis tud­tunk, tudunk fejlődni, mert ki­használtuk a lehetőségeket - mondtaNyitrai István, Bőszén­fa polgármestere. - Bár arra vi­gyáztunk, hogy soha ne költe­kezzünk túl. Először a kötele­zettségeinket fizetjük ki, utána jöhet az elképzelések, tervek megvalósítása. A falu hírnevének öregbítésé­ben, a szép környezetben fekvő zselici község gyarapodásában komoly szerepe volt a Mese­szállónak és főként a Szarvas­farmnak. Ehhez kapcsolódott egy élni akaró település. Mind­ez szemléletbeli változást is eredményezett Bőszénfán.- Megváltoztak az itteniek is. Ha vendég van a Meseszálló­ban, a kocsmából nem kurjon­gatva mennek hazafelé a falu­beliek - mondta a polgármes­ter. - Ha lenyírtuk a közterüle­ten a füvet, a gazdák is nekiáll­tak a rendcsinálásnak. Látva, hogy nincs mindenkinek meg­felelő fűnyíró alkalmatossága, inkább felemeltük a helyi adót ezer forinttal, de mindenki előtt a közhasznú munkások kaszálnak. A halastó helyén gyakorlati­lag szeméttelep volt. A kör­nyéken lakók eleinte tiltakoz­tak a tó megépítése ellen. Most már úgy beszélnek róla, hogy az én tavam, az én szige­tem, az én halaim. A tópart vonzza az embere­ket, a környező településekről, Kaposvárról is mennek pihen­ni. Pihenőpark kialakítását ter­vezik, ahol a kicsik, a kama­szok és a nagyszülők is jól érezhetik magukat. A kialakí­tása 50 millió forintba kerül. Nyitrai István szerint a helyi vendéglátósok forgalmát is fel­lendíthetik, hiszen a vendégek enni, inni, fagylaltozni akar­nak, és az elhanyagolt területet is értelmesen hasznosítják.- Jövőre folytatjuk az utak, járdák felújítását - mondta a polgármester -, és megoldást keresünk a szennyvíz elhelye­zésére is. A gálosfai tisztító ter­vei elkészültek, a vízjogi enge­délyre várunk. Más megoldást az elkövetkező 20-30 évben nem tudok elképzelni. Mindig olyan terveket kovácsolunk, amelyeket egy cikluson belül meg lehet valósítani. Ha válto­A honvágy nem múlik el soha Bőszénfán A KATONA CSALÁDOT 1948-ban telepítették át a szlovákiai Pódafáról Bőszénfára. Úgy hozta az élet, hogy Katona Valéria a férjével, Virágh Fe­renccel visszatért Pódafára. Az édesapja szlovákiai, ő a somogyi szülőfalu után vá­gyakozott- igaza volt az édesapám­nak, amikor azt mondta, hogy „te lányom, a honvágy nem mülik el soha!” - emlé­kezett. - Amíg a szülői kaput kitárhatod, van hová menni, de ha már egy is kihal közü­lük, lehet, hogy nem lesz meg a testvéri szeretet sem. Ez utóbbi jóslata szerencsére nem vált be. Most már csak látogatóba érkezek Bőszénfára, és elcsodálko­zom, hogy mennyit változott a falu. Átépültek, megszépültek a házak, rendezett lett a köz­ség. Szinte alig ismerek rá. Jó hazajönni az édesanyámhoz és a gyermekkor levegőjéből szippantani egy kicsit, annak ellenére, hogy már keveseket ismerek az itt élők közül. Virághné Katona Valéria: Bőszénfára mindig hazajövök zás történik a falu élén, etikát­lan az új polgármester nyakába adósságot, befejezetlen beruhá­zást sózni. A faluban mindenki egyfor­ma. Nincsenek kiváltságos em­berek. Tekintet nélkül színre, származásra, vallásra, akinek kell, segítenek. Ám rosszul jár az, aki ki akarja használni az adakozó kedvet.- A rászorulókon segítünk, aki ki akar használni bennün­ket, azt elutasítjuk. Jó szívvel tá­mogattuk a középiskolás tanuló­kat, egyetemi hallgatókat is. Saj­nos a szellemi tőke eltűnt a falu­ból. A megyeszékhely, a főváros elszippantotta őket Két-három generáció is elment szerencsét próbálni. így kirepült a húsz- harminc év közötti korosztály, és nagy űrt hagyott maga után. Nálunk is volt ingyentelek, mindössze egy család jött vidék­ről. Az itteni nagy családok „osztódtak”, így legalább ezek a fiatalok nem mentek el. ▲ Keresőprogramok nélkül könnyen elvesznénk az interneten google A világ legnépszerűbb keresője megbízhatóság szerint rangsorolja a weboldalakat, ma nincs konkurenciája A világhálón felhalmozó­dott mérhetetlen mennyisé­gű információval aligha tudnánk mit kezdeni, ha nem lennének megfelelő keresők. tebb. A Google tehát kiválasztja az internetezők kérdéseire a leg­megfelelőbb válaszokat nyújtó weboldalakat. így történt, hogy a Google egyeduralkodó lett a keresők kö­zött. Magyarországon az inter­netezők közel száz százaléka a Google-lal keres. Ha nem tudunk valamit, fólkiáltunk: no, majd a Google megmutatja! S ez így is történik. A legnagyobb ri­válisnak tartott Yahoo az USA- ban is csak tíz-tizenöt százalék­ban jut szerephez. Aligha fogja bármi is megin­gatni a Google vezető szerepét a közeljövőben, de azért van­nak ígéretes új irá­nyok. Az egyik ilyen a WolframAl- pha, amely bámula­tosan kerek vála­szokat ad. Ha mondjuk a „Ma­gyarország” szóra keresünk, lista helyett egy komplett adatlapot kapunk la­kosságról, területről, államfor­máról. Mint egy enciklopédiá­ban, térképekkel, grafikonok­kal színesítve. A másik ígéretes irány alapja az, hogy ismerőseink vélemé­nyében jobban megbízunk, mint a Google bonyolult számí­tásokon alapuló rangsorában. Ezért is van az, hogy a kereső­óriás legkomolyabb kihívói a rendkívüli ütemben növekvő közösségi oldalak. Róluk lesz szó cikksorozatunk jövő pénte­ki részében. Az internet első éveiben a világ­hálóra kapcsolódó összes köz­ponti számítógép adatait egy helyen tárolták. Nem volt tehát szükség keresőkre. Ahogy azonban rohamosan szaporod­tak a weboldalak, kezdett el­veszni a fonál. Hat évvel az internet megszü­letése után, 1994-ben meg is je­lent az első igazi keresőoldal, a Lycos. A Lycost szá­mos más kereső kö­vette, közülük azon­ban gyakorlatilag csak a Yahoo ma­radt életben. Hogy mi történt? 1996-ban a világhá­lóra szabadult a Google, akkor még mint két amerikai diák tu­dományos kísérlete. Ez azonban annyira jól sikerült, hogy mára az internet megkerülhetetlen ré­szévé vált. Mi is volt az ellenállhatatlan siker oka? Az, hogy a Google nem pusztán keres, hanem megbízhatóságuk szerint rang­sorolja is a talált oldalakat. Lé­nyegében tehát azt figyeli, hogy a talált weboldalakra hány má­sik weboldal mutat. Egyértelmű ugyanis, hogy minél többen hi­vatkoznak egy adott informá­cióforrásra, az annál elismer­Ismerőseink véle­ményében jobban megbízunk, mint a Google számí­tásokon alapuló rangsorában. A világhálón szerencsére nem ilyen reménytelen a helyzet: az internetes keresőkkel gyorsan megtalálunk bármit Barátságos megoldás igaz, hogy a Google egész ügyesen segít eligazodni a világhálónak nevezett infor­mációs szénakazalban, cso­dát mégsem lehet várni tőle. Ha például a nekünk legin­kább megfelelő használt au­tót, éttermet vagy éppen programot szeretnénk meg­találni, a Google legfeljebb azt tudja megmutatni, hol keressünk tovább. Aligha­nem valamilyen adatbázis­ban. Az ijesztően unalmas és száraz név mögött barát­ságos megoldások rejlenek: olyan weboldalak, melyek speciális szempontok sze­rint rendezik a világháló rájuk eső kis darabját Ha például szabad időnket sze­retnénk eltölteni, akkor ki­választhatjuk, hogy hol, mi­lyen időpontban, milyen tí­pusú programok érdekel­nek minket. ha használt autót kere­sünk, többek között megad­hatjuk, hogy milyen árkate­góriában, milyen márkát milyen üzemanyaggal műkö­dő járművet keresünk. Ha étterembe mennénk, olyan szempontok szerint válogat­hatunk, hogy milyen kony­hát visz a séf, lehet-e a sza­badban is vacsoráznf vagy hogy tudunk-e étkezési utal­vánnyal fizetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom