Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-18 / 141. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚNIUS 18., CSÜTÖRTÖK 13 Megkezdődött: tíz-tízenkét év múlva beindítják az új blokkot is Süli János vezérigazgatóval hétfőn, a paksi atomerőműben tett „sétánk” során beszélhettünk. Az erőmű működésének legaktuálisabb kérdéseiről faggattuk a vezető szakembert.- Milyen feltételekkel, hogyan jut el valaki Magyarország egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgatói pozíciójáig?- Villamosmérnökként végeztem, és így kaptam állást az erőműben. Végigjártam a ranglétrát, idővel főosztályvezető lettem, végül vezérigazgatóvá neveztek ki.- A mai gazdasági helyzetben nem hálátlan feladat egy Uyen intézmény vezetése?- Nem, hiszen a vállalkozásunk még mindig nyereséges. Az áram iránti kereslet csökkenése nem érint minket, mert mi állítjuk elő a legolcsóbban a villamos energiát. Jelenleg 10,67 forintért adjuk el az áramot a Magyar Villamos Műveknek, ami nagyon olcsó, ha figyelembe vesszük, hogy a fogyasztókhoz a villany 30-40 forint körüli ösz- szegért kerül. Nem valószínű, hogy attól kell tartanunk: nem lesz kinek eladni a villanyt. Még úgy is 25 milliárd forint volt tavaly a nyereségünk, hogy adókra évente több mint 40 milliárd forintot kell kiadnunk. Az erőmű állami tulajdon, ezért a haszon is az államkasszába kerül. Süli János vezérigazgató- Milyen bővítéseket terveznek a közeljövőben?- A parlament idén döntő többséggel fogadta el az atomerőmű bővítésének tervét. Természetesen a közvélemény támogatása is nagyon fontos, szerencsére ezzel sincs gond, 70-75% az atomerőmű támogatottsága. Az engedélyek megszerzése és az építkezés tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Fehér csapat, Szili Petra, Kiss Dóra, Kaposvár SÉTA A PAKSI ATOMERŐMŰBEN A látógatóközpontban az egész csapat megismerkedett az atomenergia hasznosításának módjával, előnyeivel A SÉTA sugárzó kirándulása tábor Kétszázhúsz lépcsőfok semmi, ha turbinákat láthat az ember Minden a SÉTA táborral kezdődött - az azon részt vevő diákok jutottak el hétfőn a paksi atomerőműbe. Megküzdöttek a hőséggel és a lépőcsőkkel is, de megérte. Zöld Csapat Lassan egy órája buszoztunk, a jármű pedig valóságos szaunává változott. Legjobb! Mindenki szereti a multifunkciós járgányokat. Közben a távolban feltűnik az úti célunk: a horizonton már látni lehet a Paksi Atomerőmű híres-neves tornyait. Pár perc múlva begurulunk a parkolóba. A parkolóba, amiben annyi busz áll, hogy szerintem még a Gemenc Volán járműhadseregével is felvehetné a versenyt. Az erőmű melósai ezzel utaznak. Jó sokan dolgozhatnak itt. Belépve a látogatóközpontba egyből egy makettre terelődik a figyelmünk, ami valójában egy akvárium: az erőmű, illetve a környezet kapcsolatát szemlélteti. Ahogy teük az idő, megérkezik a kalauzunk, és kezdetét veszi a körbevezetés. Az erőmű blokkjait 1982-ben kezdték beüzemelni, és 87-ben aktiválták az utolsót. Nagy megbízhatósággal, az országban a legalacsonyabb áron, tisztán és biztonságosan állítja elő a villamos energiát. Idegenvezetőnktől megtudtuk: az atomenergia megismerésének és hasznosításának folyamatában jelentős szerepet kaptak a magyar tudósok, akiket az amerikaiak marslakóknak neveztek tudásuk és ismeretlen nyel vük miatt. Továbbhaladva a kiállítóteremben, egyik csapattársunk kísérleti alannyá lépett elő: bicikliznie kellett, hogy megtudjuk, mennyi energiát képes termelni. Ezt követően a ködkamrában megjelenő fonalerdők láthatóvá tették számunkra a láthatatlan háttérsugárzás részecskéinek mozgását. Fény derült arra is, hogy hétköznapi tárgyaink mennyire Sugárzóak az alapértékhez képest. Azt is megtudtuk, hogy a nukleáris hulladékok kis és közepes aktivitású részeit a Bátaapátiban épült Radioaktív Hulladékkezelőben tárolják. Végül az elhangzottakkal kapcsolatban kipróbálhattuk tudásunkat izgalmas tesztekben. Következhetett az erőmű izgalmasabb része: a turbinacsarnok és a reaktorterem. Ide sajnos csak 16 évnél idősebbek léphettek be, így néhány társunk kénytelen volt kint maradni. A látogatóközpont másik oldalán mintha egy falut rejtettek volna el: utak és járdák mindenfelé, itt-ott egy-egy kis robogó, ami a gyorsabb közlekedést teszi lehetővé. Innen, ilyen közelről a tornyok még grandiózusabbak- nak tűntek. Ám nem volt idő sokáig legeltetni a szemünket, mert beléptünk a negyedik reaktor épületébe. Itt elsőként a blokkvezénylőt ismerhettük meg vizuálisan, egy üvegfal mögül. A négy irányító személy az erőmű legképzettebb emberei közül való, nehezen lehet ilyen pozíciót elérni. Rólunk nem nagyon vettek tudomást, inkább munkájuk kötötte le őket. Ekkor következett a dolgok még érdekesebb része: a turbinacsarnok! Természetesen először letisztázták a játék- szabályokat: senki nem nyúlhat semmihez, majd a fejünkre véve egy piros sisakot, beléptünk. A felhevült levegő szinte arcul csapott minket, de azért nem volt elviselhetetlen. A gépek zaja után a terem monumentális mérete vágott minket mellbe, ilyen hatalmas csarnokot ritkán lát az ember. Minden sarkon kismülió gomb és kapcsoló mellett haladtunk el, nem csoda hát, hogy nem engednek be mindenkit. Egy kört leírva utunkat kifelé vettük, a reaktorterem irányába. Újra egy üvegfal mögül csodálhattunk meg az atomerőmű technológiáját. Láthattuk azokat a medencéket is, amelyekben a kiégett kazettákat tárolták. Érdekes volt. Kifelé jövet természetesen meg kellett tenni azokat a lépcsőket lefelé is, amit felfelé magunk mögött hagytunk. Szám szerint kétszázhúszat. Átvágva az erőmű falucskáján visszatértünk a látogatóközpontba, ahol a vezérkar igazgatóit vártuk, akiket egy sajtótájékoztatón faggathattunk ki. Végül már csak egy feladatunk maradt: hazaérkezni úgy, hogy nem sülünk meg a buszon. Weller Fruzsina és Pataki Balázs, Paks, Energetikai Szakközépiskola és Kollégium A villanykapcsoló őrzésétől vitt az út az atomerőmű vezetéséig Ha valaha reméltem is, hogy egyszer eljutok a Paksi Atomerőműbe, az álmaimban sem jutott eszembe, hogy én magam is interjút készíthetek Pónya Józseffel, az erőmű első vezérigatójával, aki ma az erőmű igazgatóságának elnöke. Ez a vágyam végül a SÉTA-tábor keretein belül vált valóra.- A Paksi Atomerőmű kiemelten fontos objektum. Veszély- helyzetekben milyen kommunikációs utat választanak?- A problémát mindig a nem hivatalos információk kiszivárgása okozza. Mondok egy példát: volt egy üzemzavarunk, ami miatt egy időre ki kellett ürítenünk egy termet. Ezt egy dolgozónk otthon elmesélte, de mivel maga sem volt tájékozott, téves információt adott tovább. Ezért fontos, hogy a lehető leggyorsabban hivatalos közleményt adjunk ki a történtekről. így elejét vehetjük a találgatásoknak.- Mi jelenti a legnagyobb kihívást a munkaszervezés területén?- A dolgozóink éberségének fenntartása. Nem szabad, hogy rutinná váljon a munka. Itt a legapróbb hibának is komoly következményei lehetnek. Pónya József, az igazgatóság elnöke- Hogyan került az erőműbe és ebbe a pozícióba? Mindig is érdekelte az atomenergia?- Már egy amerikai kongresz- szuson is elmondtam: 1938-ban vezették be a falunkban az áramot, és már akkor is érdeklődve figyeltem a munkásokat. Nagyon élveztem, hogy én kapcsolhatom fel a villanyt a lakásban. Képes voltam akár egy órával naplemente előtt odaállni a villanykapcsolóhoz, rátenni a kezemet és úgy őrizni, nehogy a nővérem kapcsolja fel helyettem. Narancsok, Róth Judit, Pécs „Ötezren dolgoznak nálunk” humán erőforrás Kitüntetést kaptak a női munkahelyekért Fő fegyverük a tájékoztatás kommunikáció A hivatalos közlemény a megbízható A SÉTA tábor keretében alkalmunk nyílt részt venni egy sajtó- tájékoztatón, ahol a atomerőmű vezetői válaszoltak kérdéseinkre. Dr. Varga-Sabján László humán igazgatóval beszélgettünk.- Hányán dolgoznak az atomerőműben?- Megközelítőleg ötezer embernek adunk munkát. Köztük vannak adminisztrátorok, gépkezelők, vegyészek, gépészmérnökök és sokan mások, akik gondoskodnak arról, hogy minden zökkenő- mentesen folyjon az erőműben.- Úgy tudjuk, hogy 2007-ben a legjobb női munkahely kitüntetésben részesültek. Mivel érDr. Varga-Sabján László, törzskari és humán igazgató ték el? És a nők milyen munkaköröket töltenek be?-A legtöbben adminisztrációs, ü- letve közigazgatási munkát végeznek, de természetesen vannak okleveles vegyészeink, mérnökeink is. A kitüntetést azzal érdemeltük ki, hogy sok hölgyet alkalmazunk az atomerőműben, akik elégedettek is munkakörülményeikkel.- Milyen végzettség szükséges ahhoz, hogy valaki egy atomerőműben kaphasson állást?- Nem elég csupán az egyetemi vagy a főiskolai végzettség, szükség van a folyamatos továbbképzésekre, az ismeretek szinten tartására is. Ezekről az atomerőmű gondoskodik, például van egy szimulátorunk is, ahol dolgozóink tesztelhetik tudásukat és ebből vizsgát is tehetnek. Zöld csapat, Tóth Zsanett, Gyomanedrőd, Szemerédi Mónika, Végegyháza A Paksi Atomerőműbe tett SÉTA látogatás, és életünk első, „igazi” sajtótájékoztatója óriási élményt jelentett. Például interjút készíthettünk Mittler István kommunikációs főosztályvezetővel.- Az atomerőműről sokunknak valami félelmetes dolog jut az eszébe. Mit tesznek azért, hogy ez megváltozzon?-Az egyik legfontosabb feladatunk a tájékoztatás. Ha az emberek tisztában vannak azzal, hogyan működik az atomerőmű, kevésbé tartanak tőle. Többek között erre a célra épült a látogatóközpont, és ezért járhatóak körbe szakavatott kísérettel egyes részlegek. Mittler István főosztályvezető- Előfordul, hogy az erőműben dolgozóktól és a hivatalos közleményekből ellentétes információkhoz jutunk. Hogyan lehet ez?- Olykor olyanoktól jut ki információ, akik csak egy eseményt látnak, a hátterével nincsenek tisztában. Az ilyen „félkész informátorokkal” szemben a mi közleményeink megbízhatóak.- Milyen a kapcsolatuk a „zöld” szervezetekkel?- Jó kapcsolatban állunk velük. Az atomenergia a legkörnyezetkímélőbb nem megújuló energia- forrás. Az „antinukleárisokkal” más a helyzet Ők még csak megismerni sem hajlandók a tényeket. Például meghívtuk a Green Peace hazai vezetőjét, de válaszra sem méltatott bennünket Reméljük ez a változni fog. Pirosak, Árva Tóth Bianka, Kecskemét
