Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-02 / 127. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚNIUS 2., KEDD 3 MEGYEI KÖRKÉP Meghatározhatatlan autócsodák küzdöttek a sárral és a terepviszonyokkal képgaléria ► Sí LINE.HU Nagy kerék, nagy sár A babodi Everest meghódítói off road Ezúttal is a dagonya és a nagyfal volt a sláger a terepjáró-fesztiválon Repül a sár, nagyjából eredmény nélkül, a kisdagonyában szenvedő Suzuki csak egyre jobban beássa magát, előbb tengelyközépig, majd az ajtóig ér a trutyi, a sofőr egy idő után feladja a harcot, némi irigységgel a szemében nézi a piros kis Mercedest, amint kajánul kör- beautózza az elakadt japán kollégát.- Menjünk innen! - löttyenti a földre söre maradékát egy hajdan rózsaszín, most inkább már terepszín pólós fickó: pazarlásának oka éppen a sokáig harcoló suzukis, aki teleköpte sárral az óvatlan nézelődő poharát. Indulna is utánpótlásért, ám alig tud félreugrani az érkező csilivili, láthatóan országúira tervezett Nissan elől, mely nagy önbizalommal áll oda a nagydagonya partjához. Alig tizenöt másodperc múlva a gyöngyipetál kasztnit már vagy öten rángatják röhögve, inkább be-, mint kifelé: a terep nem hazudik, a vasárnapi dzsipesek- nek esélyük sincs a pályán.- Sok nagyképű milliomos! - köp ki elégedetten a gajra ment Nissant nézegetve egy sárga ni- vás. - Besettenkedik a sárba, de nem meri megtolni a gázt, félti a kocsit, inkább elvárja, hogy Befolyt a víz az ajtón, no de kit zavar ez Somogybabodon? kihúzzák. Ennyi nekik a hétvége, aztán otthon majd büszkén mutogatja a sáros kocsit: megjártam Babodot... S hogy ne csak szájtépéssel lehessen vádolni, bevágja magát a kikerics Ladába, komótosan a mocsárszerű, derékig érő trutyi széléhez araszol, majd nagy lendülettel elindul. Üvölt a Togliatti-gyár leszármazottja, küzd, ahogy a csövön kifér, s fél méter híján átvergődik a tek- nőn. Csak a kikapaszkodás Erről is szól ez a fesztivál: barátság, jó hangulat. Buli nem sikerül neki, de így is őrjöngő taps fogadja, főként, hogy búcsúzóul jó kétvödörnyi sáros vizet spriccel be a Nissan leengedett ablakán... A quadosok ide be sem merészkednek, inkább a domboldalban túráztatják gépeiket, a triálpályán egyensúlyoznak, s megpróbálnak felkapaszkodni a nagyfalon. Vagy ha azon nem is megy, de valamelyik közepes, kevésbé meredek és hosszú horhón. Nincsenek egyedül, Mi ez, csak nem egy Trabant? Csokis Tibi, a mulatós zenész megannyi épített és gyári dzsip áll a rajtvonalhoz, hogy aztán többségük megcsappant önbizalommal taroljon vissza a nagyfal felétől, kétharmadától. Egy piros, L-es rendszámú, azaz láthatóan vadiúj Suzuki vagy tízszer próbálkozik feljutni minden babodi résztvevő Everestjére, de a táv harmadáig sem jut - láthatóan annyi esélye sincs, mint hajdan a mongoloknak a kínai építménnyel szemben. A mögötte állók egy idő után unni kezdik esetlenségét, a kisebb falakat, a kajánabbak a 67-es utat javasolják neki új célként. Nem jár jobban fordos kollégája sem, aki olyan szerencsétlenül csúszik vissza az emelkedő felétől, hogy egy huppanó után leszakad a hátsó sárvédője és lökhárítója is - visszaszerelni sincs lehetősége, ugyanis az első kerekekkel ő maga töri darabokra az alkatrészeket...- Katasztrófaturisták, menjetek a szalag mögé! - hangzik az epés felszólítás a triálpálya felől, ahol vagy százan sereglenek össze bambulni és fotózni, amikor egy merész manőver után megfordul a vüág a narancsszínű dzsippel. Szerencsére a sofőr és az utasok épen másznak elő a megviselt autóból, előbbi dühösen rúgja odébb a magát önállósító szélvédő maradékát - ez a buli drágára sikeredett... Amúgy sem olcsó, háromszázötven a sör, ezer egy szál sült kolbász, s egy ilyen hétvégén mindkettő-, bői fogy rendesen. A többség persze ügyel a részletekre s a mértékre, de akad, aki már délelőtt fél tizenkettőkor túl van a száz cseppen... ■ Vas András Óvatosak a gazdák, már a vegyszert is lopják Történelmi időutazást terveznek dráva- part Horvát-magyar közös ötletbörze Veszélyben a vegyszer: lassan külön őrséget állíthatnak fel a somogyi gazdálkodók. A napokban a hívatlan vendégek egy Nagybajom környéki telephelyet látogattak meg. Különféle fajtájú és mennyiségű, a növényvédelemben használatos vegyszereket loptak el a tolvajok. Több mint hatmillió forint a kár. Trenyik Tibor, a megyei növényvédő kamara elnöke elmondta: a lopások miatt egyre óvatosabbak az agrárvállalkozók. - Érdemes riasztóval felszerelni a telephelyet. A raktárát praktikus a portaszolgálat közelében elhelyezni, nem szabad a prérin tárolni az értékes árut. Egy több száz hektáros mezőgazdasági vállalkozásban évente 40-50 millió forintot is elkölthetnek növényvédő szerre.* Megye- és országhatárokon átnyúló elképzeléseket dédelgetnek a Dráva-parton. Nemrég Őrtilosban találkoztak az érintettek - többek között a somogyi és zalai megyei múzeumok, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, valamint horvát és magyar, somogyi és zalai települések képviselői -, hogy közös ötletbörzét tartsanak. Kunos Zoltánnétól, Őrtilos polgármesterétől megtudtuk: természeti és történelmi értékeiket szeretnék együtt hasznosítani. A Dráva-parton már adott egy vízitúrabázis, ezt jó lenne továbbfejleszteni. Az egykori Zrínyi-várnál évek óta minden nyáron a Zrínyi-egyetem diákjai dolgoznak, a terület feltárása, annak turisztikai hasznosítása a cél. A Principális-csatorna mentén pedig az 1950-es évekből származó bunkersor húzódik, ezeket is szeretnék a közönség számára látogathatóvá tenni. A történelmi időutazás állomása lehetne a horvát Csáktornya is, itt írta Zrínyi Miklós költő, hadvezér a Szigeti veszedelmet, és itt is hunyt el. ■ Varga Andrea Fellobbantott zsarátnok két nap híján nyolcvankilenc év, ennyi választ el minket attól a dátumtól, amelyet a magyarság legszomorúbb dátumaként emlegetünk: Versailles-ban megpecsételődött az első világháború után vesztes oldalon harcoló magyarok sorsa. De most, 2009-ben a közös európai gondolatok, képviselet és összefogás helyett sekélyes politikai ambíciók mentén még mindig ennek az idült, agg fájdalomnak a görcseit mesterkélik üres lózunggá néhányan. Aktualizálva keresik a lehetőséget: talán egyszer történelmi bejegyzés lesz a kampánycélra használt démonidézésből. AMIKOR A 2010 TAVASZÁTÓL elsöprő többséggel kormányozni készülő párt első embere arról beszélt, hogy a megrajzolt határok ellenére az európai parlamenti választáskor lehetőség nyílik a területi különbségek eltüntetésére a magyar képviselettel, akkor nem hazudott. Olajat borított egy majdnem kilencveneszten- dős zsarátnokra, s a percig tartó hírverés érdekében megmelegedett a lángok forróságában. Az EP- szavazás a megrajzolt határainkon túl is érdekes, ha már ott is fellobbanhat a zsarátnok. Szlovákiában például elővették a „magyarok” feliratú hordót, és abból locsoltak a hamvadó parázsra. MOST MINDKÉT OLDALON élvezik a tüzet, és reménykedve figyelik a népszerűségi mutatók kilengését, ha már oly nagyszerű pírt hevítettek a választók arcára. A legtöbb mandátumot megszerző pártok képviselői később majd elfogadják Európa költségvetését, megegyeznek az agrárpolitikáról, és kezet nyújtanak egymásnak. De vajon gondolnak-e arra, hogy pont azon a helyen teszik ezt, ahol végleg kialudhatna az átkozott parázs? BÁMULHATJUK TOVÁBB görcsösen, fájdalmasan és ordítva az újra és újra fellobbanó lángokat, akármennyi év telik is el. Olajöntésre mindig lesz elég jelentkező. De most már talán előremutatóbb lenne elhivatot- tabb tűzoltókat keresnünk. Még hat napunk van.
