Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

6 2009. JÚNIUS 14., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA temetés Húsz évig porosodtak egy levéltári polcon, pedig a rendszerváltás legfontosabb doku­mentumai közé tartoznak. A pártvezetés vitáinak hangfelvételei most szakértő kezekbe kerültek. SZÁZ ÓRA TÖRTÉNELMI VÉGJÁTÉK Hemzsegtek az ügynökök a tömegben, amely a de­mokratikus ellenzék szá­mára csalódást keltőén messze elmaradt a várt 400 ezres létszámtól. A beszédek rendben le­mentek, egyedül Orbán Viktor tért el az előre ki­alkudott konszenzustól. Húsz éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrét. Ambrus Vilmos - Újvári Miklós 1989. június 16-án este a Magyar Szocialista Munkáspárt legszű­kebb vezető testületé, a Politikai Bizottság a nyilvánosság teljes kizárása mellett rendkívüli ülést tartott. Horváth István belügy­miniszter tájékoztatása alapján értékelték a nap eseményeit. A tárgyalásról nem jelent meg tá­jékoztató. A több évtizedes szo­kásokkal szakítva az ülésről semmilyen felvétel vagy bővebb jegyzőkönyv nem készült. így az ott megjelentek névsorán kívül egyetlen dolgot tudhatunk biz­tosan: a pártvezetők fóllélegez- tek. Június 16-án este úgy hit­ték, hogy hatalmon maradtak. Az OSA (Open Sociefy | Archives - Nyílt Társadalom Ar- I chívum) kutatói, akik a fenti be­vezetővel teszik most közzé leg­újabb eredményeiket, mintegy százórányi hangfelvételt találtak a Magyar Országos Levéltár po­ros polcain. 1989-ben ugyanis hangkazettákon rögzítették az MSZMP Politikai Bizottságának üléseit. Tamási Miklós, az OSA kutatója maga sem érti, hogyan lehetséges, hogy a rendszervál­tás egyik legfontosabb doku­mentumát eddig senki sem dol­gozta fel. „Az egyik ok bizonyá­ra az, hogy a levéltárnak nincs kazettás magnója. A másik pe­dig, hogy a levéltári kutatók sze­retnek inkább írásos források­kal foglalkozni.” Az OSA most mintegy három­órányi hanganyagot, a Nagy Im­re és mártírtársai újratemetésé­vel kapcsolatos ülések szenve­délyes, ugyanakkor óvatoskodó és taktikázó vitáit teszi közzé. Benne számtalan, ma inkább viccesen ható ügyet, például ar­ról, kell-e újabb zászlótartó lyuk a pártház homlokzatára az alka­lomra, egészen addig, hogy ho­gyan reagál majd a karhatalom, ha a szertartáson zavargás, gyújtogatás tör ki. Tamási Miklós szerint sok mai párt példát vehetne arról az alaposságról, ahogyan az MSZMP a hatalom végjátékában dokumentálta saját vitáit. Nyers Rezső, Pozsgai Imre, Németh Miklós vagy Horn Gyula maga igazította be a mikrofont. A Po­litikai Bizottság tagjai 1989 so­rán, Kádár félreállítása után sok­szor cserélődtek, de sikerült minden tag hangját azonosíta­ni. Amikor azonban a kutatók a ma még élő akkori szereplőkhöz fordultak, a legtöbben nem kí­vánták kommentálni akkori ön­magukat. Mink András történész, aki a hanganyag nagy részét már ta­nulmányozta, azt a következte­Virágerdő Nagy Imre és mártírtársai sírjánál, 1989. június 16-án, a Hősök terén. A pártvezetők nem mentek el, Németh Miklós kormányának egyes tagjai viszont igen tést vonja le a PB üléseiről, hogy a pártvezetők egészen 1989 vé­géig, a négyigenes népszavazá­sig úgy vélték, hogy hatalmukat valamilyen formában megőriz­hetik. Meggyőződésük volt, hogy az országot rajtuk kívül más vezetni nem tudja, így akár valamelyik új politikai erővel ko­alícióban a kormányrúdnál ma­radhatnak. Emellett komoly ha­talmi harc is érződik a vitákon. Azok azonban mindvégig óva­tos, kimért, pártállami modor­ban zajlanak. A hangfelvételekből kiderül, hogy a Nagy Imre és mártírtár­sai újratemetésére készülő párt­vezetés számára az volt a fő di­lemma, hogyan nézhet szembe a párt a múlttal anélkül, hogy visszavonhatatlan presztízs- veszteséget és döntő politikai ve­reséget szenvedne. Hogyan bi­zonyíthatja demokratikus elkö­telezettségét anélkül, hogy meg­tagadná identitásának egyik kulcselemét, a forradalom leve­résében játszott szerepét? Ezzel a megoldhatatlan feladvánnyal szembesültek 1989 januárjától, Hangfoszlányok Mondatok a politikai bizott­ság 1989. tavaszi-nyári üléseinek hangfelvételeiből Nyers Rezső: „Lehet, hogy megkérjük in­formálisan a beszédeket is. Ha Vásárhelyi Miklós kezé­be jut, akkor azt meg tud­juk szerezni." Grósz Károly: „Négyszázezer embert széjjel­verni vízágyúval egy temetés al­kalmával politikailag elvi­selhetetlen.” Szűrös Mátyás: „Hát annyit tu­dunk mondani, hogy koncepci- f ós per volt. Azt már, azt talán már tudjuk mondani, nem? ” Fontos pillanat, amikor eldön­tik, hogy a pártvezetők, Grósz, Nyers vagy Berecz nem, de Né­meth Miklós kormányának tag­jai őrséget állnak majd a kopor­sók mellett. Nyers maga teszi egyértelművé, hogy 1956 után a megtorlást eldöntő Központi Bizottság „passzív” tagja volt, így jelenléte elképzelhetetlen. Grósz Károly pártfőtitkár pedze­geti, hogy elő lehetne jönni Nagy Imre rovott szovjet múltjával, aláásni a személyiségét (Thür- mer Gyula ’89 nyarán Moszkvá­ban járt, és hazahozta azt a dosz- sziét, amely bizonyította, hogy Nagy Imre a szovjet KGB elődjé­nek ügynöke volt, és a magyar kommunista párttársairól jelen­tett). A temetés előtt ezt ízlésbe­li okokból elvetették, utána pe­dig inkább igyekeztek Nagy Im­re reform kommunista arcélét előtérbe helyezni. A hangfelvételeken hallható, amint a pártvezetők aggódnak az ellenzéki beszédek tartalma miatt. Az újratemetést szervező Történelmi Igazságtétel Bizott­sággal végül született egy meg­egyezés arról, hogy a fennálló geopolitikai helyzetet, vagyis a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét nem fogják megkérdő­jelezni a beszédek. Nyers Rezső azonban a PB-ben felvetette, hogy ha a beszédek szövege elő­zőleg Vásárhelyi Miklós kezébe kerül, akkor azt az MSZMP infor­málisan meg tudja szerezni. Mink András szerint Nyers e mondata semmiképpen sem ar­ra utal, hogy Vásárhelyi Miklós, a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke, a Nagy Imre-per el­ítéltje, a későbbi demokratikus ellenzék vezéralakja az állam­párt beépített embere lett volna. Arról van szó, hogy Vásárhelyi jó viszonyt ápolt Nyers Rezsővel, 1989-től mindketten tagjai vol­tak az Új Márciusi Frontnak. És a hanganyagból kiderül, hogy a pártvezetők végül nem ismerték meg a beszédek tartalmát, így nem tudták azt sem, hogy Or­bán Viktor a hallgatólagos meg­állapodást félretéve a szovjet csapatok kivonulását óhajtja majd történelminek bizonyult beszédében. Berecz János: ..Grósz már márciusban megállapodott a csapatkivonásról'’ ABBAN KONSZENZUS volt a szervezők és a pártvezetés között, hogy mindenkinek érdeke a békés, nyu­godt lebonyolítás" - mondja Berecz Já­nos, aki 1989-ben az MSZMP KB ke­ményvonalasok közé sorolt titkára volt. „Nyers ígéretet kapott, hogy a beszédek nem uszítanak a párt és a szovjetek el­len. De konkrét tartalmukat nem ismer­tük. Berecz szerint, mivel Grósz Károly és Gorbacsov már márciusban titokban megállapodtak a csapakivonásról, Orbán Viktor beszéde nem okozott problémát. * Rajk László: „Megható volt a budapesti városlakók reagálása” RAJK LÁSZLÓ építész, a demokratikus el­lenzék egykori tagja volt a Hősök terén a Műcsarnok lépcsőin felállított díszlet egyik tervezője. Elkészíté­séhez a Mafilm nyújtott anyagi segítsé­get, a díszletet a filmgyár munkatársai állították fel. „Hajnali négykor érkeztek a koporsók a Hősök terére, mi pedig haj­nali kettőkor lettünk kész. Megfeszített munka folyt” - emlékezett Rajk. A kör­nyékbeli lakók teát és szendvicseket hoz­tak a téren éjszaka dolgozóknak. „Megha­tó volt, ahogy a város reagált” - mondta. Rácz Sándor: „Én nem adtam le a beszédemet senkinek előre” A TÖRTÉNELMI IGAZ­SÁGTÉTEL Bizottság döntése szerint beszé- , det mondhatott a téren Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkásta­nács egykori elnöke is. Kérdésünkre elmondta, hogy Hegedűs B. András, a TIB egyik vezetője többször is arra kérte, adja le a megírt beszédet, mert le kell fordítani idegen nyelvre. Rácz viszont nem adott le ilyet, és a temetésen sem előre megírt szö­veget olvasott fel. „Biztos, hogy az én be­szédem nem kerülhetett a pártközpont elé” - mondta Rácz Sándor. Út az újratemetésig január 26. A Minisztertanács a hozzátartozók kérésére meg­engedi Nagy Imre és társai elte­metését. A családok dönthet­nek arról, nyilvános lesz-e a gyászszertartás. március 23. Bejelentik: napokon belül megkezdik Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József és Losonczy Géza földi marad­ványainak kihantolását. A családok kérésére a temetést június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének évforduló­ján tartják. március 29. Megkezdődik Nagy Imre és társai holt­testének kihantolása a Rákos- keresztúri új köztemető 301-es parcellájában. április 20. A kormány felkéri a belügyminisztert, hogy kez­dődjön meg az ítélet törvényes­ségének felülvizsgálata. május 22. Horn Gyula külügy­miniszter és Szűrös Mátyás országgyűlési elnök kijelenti, Nagy Imre és mártírtársai kon­cepciós per áldozatai lettek. május 30. Az MSZMP KB sze­rint kimondható, hogy Nagy Imre kivégzése törvénytelen volt. Az MSZMP hivatalosan nem lesz ott az újratemetésen. Grósz Károly, az MSZMP főtit­kára kijelenti: az MSZMP és Kádár János sem adott utasí­tást Nagy Imre kivégzésére. június 14. A Minisztertanács nyilatkozatában kiemelkedő ál­lamférfinak nevezi Nagy Imrét. június 16. A Rákoskeresztúri új köztemetőben eltemetik Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maiéter Pált és Szilágyi Józsefet, valamint egy hatodik koporsót, amely emlék az isme­retlen forradalmároknak. t Vfc * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom