Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

2009. JÚNIUS 14., VASÁRNAP 7 INTERJÚ hernádi judit Elégedett színésznő, szerepálom nélkül, boldog szabadságban. Bár határozott véleménye van sok mindenről, politikával csak a Heti hetes miatt foglalkozik.-VILÁGÉLETEMBEN NEGYVENES VOLTAM” Hernádi Judit szerint minden embernek van egy jellemző kora, ami jó szemmel észrevehető. Ő a lelke mélyén npndig negyvenes volt, a főisko­lán is, most is. És ettől ki­válóan érzi magát. Fábos Erika- Verebes István írt könyvet önről. Ehhez különleges vi­szony kell?- Nagyon régóta baráti viszony­ban vagyunk. Sőt, ez talán több is ennél, hiszen Pista a pályámat is erősen meghatározta. Már a „So­hase mondd” szövegét is ő írta.- Miért Maya a könyv címe?- Ezt a nevet Verebes István találta nekem, és érdekes, mert a Maya szanszkrit nyelven álom­világot jelent. A könyv eredetileg úgy készült, hogy minden név­vel és címmel szerepelt benne, de amikor eldőlt, hogy megjele­nik, sokan visszakoztak. Senki nem mondta, hogy nem akar benne szerepelni, csak azt, hogy ezt kéne szépíteni, meg azt kéne kicsit kozmetikázni. Verebes megelégelte, és azt mondta, min­denkit átkeresztel a történetben, és kész. így lettem Maya. De kü­lönben ez úgy van, hogy az em­ber szereti kezelni a pattanása­it, és egyáltalán, szebbnek ki­nézni egy tükörben, mint ami­lyen. Amikor belenéz a tükörbe, behúzza a hasát. Pedig egyéb­ként nem behúzott hassal jár, az összes többi ember előtt nagy hasa van, de amikor odaáll a tü­kör elé, behúzza. Bár ez a könyv rólam szól, de egyszerre egy je­lenségről is, arról, hogy egy te­hetséget hogy tud vagy nem tud integrálni a mi világunk. Ehhez meg végül is mindegy, kit ho­gyan hívnak.- A könyv miatt sok mindent végig kellett gondolnia újra. Milyen viszonyban van a múlttal?- Nem foglalkozom a múlttal. Nem szeretek vele foglalkozni. Nincsenek visszamenőleg gon­dolataim. Sosem gondolkodtam például azon, mi lett volna, ha másképp csinálok dolgokat. Az értelmetlen. Gyötrődni gyötrő­döm dolgokon, de amikor megér­tem, hogy miért úgy volt, akkor elengedem. Tovább nem érdekel.- Verebes István ezt úgy írja, hogy azt szeretné kideríteni ebben a könyvben, miért nem futott be ön olyan pályát, ami­lyet a különleges tehetsége in­dokolt volna. Van önben hi­ányérzet?- Ezt csak Pista gondolja így, én nem. De nem is nagyon gon­dolkozom ezen. Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent letet­tem az asztalra, és azt érzem, nem tudnám és nem is akarnám másként csinálni, mint ahogy csináltam. Amióta szabadúszó vagyok, azóta szinte folyamato­san elégedett és boldog vagyok, mert arra mondom, hogy igen, amire akarom, és amit nem aka­rok, arra nemet mondhatok.- Az elsők között lett szabad­úszó. El tudja képzelni, hogy Névjegy HERNÁDI JUDIT 1956. ÁPRILIS 11-ÉN született 1978-ban végzett a Színmű­vészeti Főiskolán 1978-ban szerződött a Víg­színházhoz 1986-tól szabadúszó 1992-1994 KÖZÖTT a MŰ- vész Színház tagja 1994-től ismét szabadúszó lánya, Tarján Zsófia Rebeka (1986) a Balkan Fanatik nevű együttes énekesnője ELISMERÉSEK ■ Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2007 ■ Déri János-díj, 2002 m Radnóti Miklós-díj, 2002 m Érdemes művész, 1998 ■ Filmkritikusok Díja, 1996 mDéryné-díj, 1993 m Erzsébet-díj, 1992 m Jászai Mari-díj, 1986 folyton kiment a bokám. Nyomo­rult egy gyerek voltam.- Mikor kerültek helyükre a dolgok?- A főiskolán. Akkor már min­den nagyon rendben volt. Ott lett világos, hogy miért nyomo- rultkodtam, és az, amit én na­gyon akarok, a színészet, arra- Ezzel azt is mondja, hogy egész életében élete csúcsát élte?- Elég jól voltam, most mit szégyelljem? Spéciéi a negyve­nedik születésnapomon éppen nem voltam annyira jól. Meghív­tam öt embert, mind az öt nő volt. Mondtam nekik, hogy én a születésnapomon nem főzök, és csak ültem. Ők meg ott ültek, és nem ettek, hát nem volt egy kel­lemes este, de nem baj.- Szerintem a legtöbben in­kább azt gondolnák önről, hogy a negyvenedik születés­napjára öt pasit hívott.- Hát éppen az a baj, hogy öt nőt hívtam. Ez egy súlyos téve­dés volt. Na jó, ez csak vicc. Sze­retem és tisztelem a nőket is.- Pedig valamiért azt hittem, nem kedveli a nőket.- Sok nő barátom van. De ál­talában az embereket Ezt nem mindenki írná alá, aki engem ismer, pedig így van.- Persze, mert úgy gondol­kodnak sokan, hogy az szereti az embereket, aki kedves. Ön pedig nem min­dig kedves.- Ez igaz. Én kifejezetten nem vagyok kedves. Magya­rul a hízelkedést nem jutalma­zom, az értelmetlenséget nem jutalmazom, az időrablást nem jutalmazom, és olyan kor, amikor ezek történnek, nem tudok kedves lenni.- Ez is inkább férfias vo­nás. Meg amúgy is: ön­nek nagyon jól áll a ko­média, a politika, van humora. Ezekben általá­ban férfiak szoktak jók lenni, meg ott van a He­ti hetesben is egy szem nő. Hogyan lett ilyen?- Ezt nem tudom.- Fiúkkal játszott gyer­mekkorában?- Senkivel nem ját­szottam. Semmihez nem értettem. A labdát nem tudtam elkapni, biciklizni nem tudok, lehetőségem van, és akkor már jó volt.- Ehhez bátornak is kellett lenni.- Engem annak lehet monda­ni. Azért, mert hiszek abban, hogy a félelem az nem jó, és a gyávaság a hazugságnak egy fajtája. „A félelem nem jó, és a gyávaság a hazugságnak egy fajtája.” újra egy társulat állandó tagja legyen?- Ebben a pillanatban nem gondolkodom ezen, de az élet­ben bármi megtörténhet.- Mi alapján mond igent vagy nemet?- Az alapján mondom, hogy meg akarom-e csinálni, vagy sem. A mérlegelésemnek pedig több oldala van. Szerepel benne, hogy mit, kivel, hol, meddig, és persze hogy mennyiért. Ezek ad­nak ki egy kerek egészet. Ha mondjuk nagyon nem jó a mit, de jó a kivel, és jó a pénz, akkor rendben van. Most például egy olyat játszom, ahol egyáltalán nincs pénz, ez az MM, avagy Mindent Magamról című elő­adás. Jaross Viktória, egy fan­tasztikus lány rendezte, a Lovag utcában, egy mulatóban csinál­tuk meg. Különleges előadás, nem is tudom egy műfajba beso­rolni, de elképesztően szeretem. Na, erről elmondhatom, hogy nagyon nem kaptam érte pénzt, de nem baj, ez így van jól, majd kapok máshol.- Szerepálmok?- Soha nem is voltak. Az em­ber abban tud né­ha a legnagyob­bat bukni, ami az álma. Én igazán színész vagyuk, és nem akarok rendezni, nem akarok írni sem, csak várom, hogy megtalálnak a szerepek. Legjobban mások látnak engem, nem én látom saját magamat. Persze néha helytelenül látnak, de akkor megmondom, hogy én azt nem akarom megcsinálni.- Várkonyi Zoltán mondta önről, hogy negyvenéves korá­ra érik be, és akkor jönnek majd a legjobb lehetőségek, így volt?- Azt mondják, mindenkinek van egy jellemző kora, és ha rá­nézel, látod rajta, hogy mikorra fog beérni. Már egy kamaszlá­nyon is látszik, hogy ő most éli élete csúcsát, vagy majd huszon­évesen fogja, esetleg 40-50 éve­sen. Jó szem kell hozzá, de lát­szik. Ez nem jelenti azt, hogy ad­dig nem lehet sikeres, de akkor teljesedik ki valami benne. Én mindig negyvenes voltam.- Mikor volt utoljára sze­relmes?- Tegnap, de mára már elmúlt.- Mi kell, hogy meglegyen egy férfiban ahhoz, hogy sze­relemmel tudja szeretni?- Nem baj, ha van humora. Legyen jó a szaga. És legyen ér­dekes.- A politika mindig érdekelte?- Nem, a politika alapvetően nem érdekel. Csak a Heti hetes miatt foglalkozom vele. Volt ko­rábban is véleményem, úgy álta­lánosságban, de nem mentem mélyebben bele. Most muszáj­ból foglalkozom vele.- Az idén lesz tízéves a mű­sor. Sosem gondolta, hogy ki kéne már szállni belőle?- Gondoltam, de sosem ko­molyan. Szeretem ezeket az em­bereket, szeretem csinálni, na­gyon jól megvagyok ezzel. Per­sze, tudom, voltak ennek a mű­sornak fényesebb pillanatai, de vagy túléli ezeket a hullámvöl­gyeket, vagy egyszer majd szé­pen elmúlik.- Mi hiányzik most legjobban az életéből?- Most a pihenés.- Hogyan pihen legszíve­sebben?- Utazom. Alig várom, hogy megint utazhassak. Van nagyon régről egy lány ismerősöm, aki időről időre összehoz egy kis csapatot, és megszervezi, hogy valahova utazzunk. Voltunk már Tibetben, Peruban, Izlandon. Most, azt hiszem, Ciprusra fo­gunk menni.- Hernádi Gyula írta, hogy az emberek azért boldogtalanok, mert nem tudják, hogy boldo­gok. Ön tudja?- Ez egy okos mondat, tényleg így van. Én tudom, hogy boldog vagyok, de látom, hogy milyen sokan beleragadnak a saját bol­dogtalanságukba. Azért, mert az könnyebb. A boldogtalanság hi­hetetlenül jól megfogható: az minden olyan, ami nem én va­gyok. Nem én vagyok, aki szép, nem én vagyok, aki fiatal, nem én vagyok, aki gazdag, és ettől az ember hihetetlenül boldogta­lannak érezheti magát, holott azt is lehetne néz­ni, hogy mi az, ami jó, ami klassz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom