Somogyi Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-13 / 137. szám
somogyi hírlap - 2009. június 13., szombat RIPORT 11 Orvosok lennének Fekete-Afrikában misszió A háború sújtotta Kelet-Kongóba készül segíteni a zamárdi házaspár Irány Afrika! Ezt a célt tűzte ki Pánczél Katalin zamárdi háziorvos és férje, Bartha László, a jól ismert zamárdi rádiós segélyhívó alapítvány elnöke. A házaspár egy orvosi misszióban venne részt. Kolumbán Tünde Több mint tízezer felnőtt és gyerek orvosi ellátás nélkül teljes nyomorban. Ez a helyzet a Kongói Demokratikus Köztársaságban , található Kiwanja nevű menekülttáborban, ahova Pánczél Katalin és Bartha László segítőként szeretne eljutni. Katalin egy ideje az internetet böngészve kereste a lehetőséget, hogy orvosként hol tudna részt venni segélyakcióban. így lelt rá az egyik oldalon a felhívásra, ahol Kelet-Kongóba kerestek orvosokat. Az elhatározást aztán tett követte, és a két elszánt ember megkereste az Afrikai-Magyar Egyesületet, amely még tavaly decemberben indította útjára a „Háború Gyermekei Segélyakciót". A misszió keretében az év eleje óta két gyógyító csapat töl- | tött már egy-egy hónapot a kon- p gói menekülttáborban, ahol or- | vossal csak azóta találkoznak a Ü háborúk miatt földönfutóvá vált afrikaiak, amióta a magyar önkéntesek segítenek rajtuk. A házaspár tudja, hogy nehéz terepre vágynak, de szeretnének tenni olyan emberekért, akiken a magyarokon kívül más aligha segít. Orvosi műszer és a kapcsolatteremtő rádió. A doktornő és a szenvedélyes rádiós segíteni indulna Afrikába- Megrendítő és sok munka várja az önkénteseket Kongóban, hiszen egy orvos négy-ötezer beteget is megvizsgál. Erre elsősorban lelkileg kell felkészülni, és persze elméletben, tankönyvi szinten lehet tanulmányozni a tőlünk távol eső betegségeket - mondta Pánczél Katalin, aki úgy véli: manapság a háziorvoslás is karitatív indíttatású szakma, nem áll messze a missziós tevékenységtől. Felesége ötlete után a szenvedélyes rádiósnak szöget ütött a Segítség helyett vérengzések A KONGÓI Demokratikus Köztársaság területén 1998 és 2004 között véres polgárháború dúlt, akkor - egy segélyszervezet szerint - több mint három és fél millióan haltak meg a fegyveres ösz- szecsapásokban és a háború okozta éhínségben, betegségekben. A legutóbbi harcok 2008 augusztusában kezdődtek, és novemberben voltak a legintenzívebbek. Akkor negyedmillióan hagyták el a lakóhelyüket. A megszállt kongói területeken egyetlen segélyszervezet sem működik. Nincsenek orvosok, gyógyszerek, fájdalomcsillapítók. Ellenben van vérengzés, gyermekrablások. A kisfiúkat 12-13 évesen besorozzák, a kislányokat szexrabszolgaként és hordárként használják. A PÁNCZÉL-BARTHA HÁZASPÁR adományokat gyűjt az afrikai rászorultaknak az S. 0. S. Alapítvány 11600006- 00000000-34613133 bankszámláján. A pénzt átadják az Afrikai-Magyar Egyesületnek. fejébe: hogyan kommunikálnak a misszió tagjai a küldő országgal? A válasz: háborús övezetben, ráadásul fejletlen országban, ahol se internet, se mobiltelefon, a kapcsolattartás is nehézkes. Bartha László úgy gondolta: ő lenne az, aki kis bőröndnyi korszerű rádiós technikájával megteremtené a kommunikációs hidat Kongó és Magyarország között. - Orvosi konzultációk miatt is szükség lehet a kapcsolattartásra. Most legfeljebb műholdas telefonnal lehetne Kongóból hazatelefonálni, ami percenként háromezer forintba kerül. Ha telefonálni akarnának az orvosok, minden pénz arra menne el. - Az én technikámmal viszont ingyen is megoldható - mondta Bartha László. A zamárdi házaspár néhány hete egyedülálló megállapodást kötött az Afrikai-Magyar Egyesülettel és a Kongói Demokratikus Köztársaság tiszteletbeli főkonzuljával: nemcsak elmennének a fekete kontinensre a két kezükkel segíteni a humanitárius katasztrófa áldozatain, de mivel mindketten működtetnek alapítványt, a segélyakció gyűjtőtevékenységéhez is csatlakoztak. Kapcsolati tőkéjüket felhasználva arra törekszenek, hogy minél több gyógyszert, orvosi segédeszközt és pénzt tudjanak összehozni a kongói háború gyermekinek megsegítéséért. Miért épp az afrikaiakon esett meg a szívük? - A rászoruló magyar gyerekeket az emberek hamarabb észreveszik, több lehetőségük van arra, hogy segítséget kapjanak. Az afrikiak esélyei korlátozottak. Vagy megpróbálunk mi tenni értük, vagy meghalnak - hangzik a magyarázat. Röhögésterápia a léleknek: a derűs ember békében él hahotajóga Megszámolták: a gyerekek négyszázszor, a felnőttek már csak tizenötször nevetnek Most senkit nem érdekelnek a nevetőráncok, hadd szaporodjanak! Térdüket csapkodják, és kacagnak teli tüdőből. Bemutatkozni is csak kacagva tudnak. Csirketáncot lejtenek, és kacagnak. Halandzsa nyelven sztoriznak, és hahotáz- nak. Vitatkoznak, és röhögnek. Bocsánatot kérnek, isznak, fűnyírót indítanak, és dőlnek a nevetéstől. Ez ragadós, mint az ásítás. Amúgy egyiküknek se ment el a józan esze, csupán hahotajógán vannak. Nagykanizsán hétről hétre összegyűlik egy kis csapat, egyébként országszerte egyre több helyen vannak követői a hahotajógának, s mint azt - az egyik lábán sárga, a másikon zöld papucsot viselő - nevetésvezető, Fülöpné Varga Rozália, az Örömfejlesztő Egyesület elnöke hangsúlyozta: örülnének a somogyiaknak is.- 2004 óta nevetek - mondta Fülöpné, aki a könyvelést cserélte hahotára. Az Indiában élő Madan Kataridtól tanult, ő fejlesztette ki azt az újszerű, csoportos technikát, amelynek alapja a jóga, konkrétan a Hasya Yoga. Ebben a társas nevetésben, a Laughter Yogában bárki részt vehet. A foglalkozás néhány közös mély légzéssel, és a „ho-ho-ha- ha-ha" szavak skandálásával kezdődik, amelyet különféle mesterségesen gerjesztett társas nevetésgyakorlatok követnek. Az öngerjesztett nevetés Nevetni egészséges aztán könnyen átalakul valódi, természetes kacagássá, pláne társaságban. Megtudtuk: a gyerekek még 400-szor nevetnek fel naponta, a felnőttek csupán 15-ször. Pedig a nevetés az egyik legjobb gyógyszer. A mélylégzések és a speciális nevetőgyakorlatok által tisztul a tüdő, s nő a kapacitása. Megemelkedik az endor- finszint, amelynek fájdalomcsillapító hatása van. Jobb lesz a közérzetünk, a kedélyállapotunk, s ezáltal javulnak a társas kapcsolataink. Stresszoldónak, immunerősítőnek is kiváló. Fülöpné azt mondta: aki játékos, derűs, az békében él. A békét csak belső békével bíró emberek teremthetik meg a földön.- Ki nem hagynám - mondta Markó Julianna, az egyik csoporttag. - A félórás nevetés vidámmá tesz egy hétre, és erőt ad. Az emberek talán félnek a nevetéstől, de ez fantasztikusan jó dolog. ■ Varga Andrea VAS ANDRAS TARCAJA Először a gyorsasága tűnt fel mindenkinek. Hogy senki sem tudta elkapni a fogócskában, mindig legelőször érte el bújócskánál az apacsfalat, s a tűz-víz- repülőben is ő reagált a leggyorsabban. A foci tudására Pappista figyelt fel elsőként: a telep kockaházaiban ő volt a legidősebb fiú - aki egyáltalán szóba állt velünk... -, leszámítva a 3/A-ból Bandit, de őt már akkor is a dzsú- dó érdekelte, nem a labda. így hát Pappista volt számunkra az Isten, a Nagyfiú, az Alfa és az Omega, ő osztotta el a csapatokat, melyekbe mi, tejfoghullajtó pisisek csak bizonyos feltételekkel - legalább fél zacskó frutti vagy pehelycukor, esetleg, ha nem volt éppen kéznél másnak bőrlabdája - kerülhettünk be; persze csak a kapuba, ahol alig győztünk elugrálni a lövések elől. Ha ez hiányzott, a „Játszhatok?” kérdésre már érkezett is a bevált válasz: „P...ddel a porban, két tégla között...” Aztán a mérleghintára kuporodva nézhettük Pappistát, Zsoltit, Balogh Lacit és a többieket, ahogyan Sötétedésig játsszák a vébédöntőt... A félkör mászóka és a két futóhordó közötti pályán csak vasárnap délelőttönként jutott számunkra hely, végre mi is kiélhettük magunkat Tóth Mikivel, a két Tegóval, Tuboly Zolival, Kiszolival, a Bajók fiúkkal, s amíg nem disszidáltak, Bu- lecza Tibivel, s ha néha Pappista lejött közénk mocorogni, úgy éreztük magunkat, mintha maga Nyilasi Tibor állt volna be hozzánk kétkapuzni. (Igaz, Nyíl vélhetően nem abban lelte volna örömét, hogy engedi magát kicselezni, majd hátulról összevágja a bokánkat, hogy aztán elmagyarázza, ezt is meg kell tanulnunk... A rugdosódás- nak Tóth Miki kéztörése és a papája hihetőnek tűnő, Pappis- tának nagy verést ígérő fenyegetése vetett véget.) Egy ilyen délelőtt szúrta ki Gyuszit magának az 1/C-ből, aki aztán a következő délutáni derbire - Balogh Laci tiltakozása ellenére - felcserélte a mérleghintát a középpályával. Két évvel később, alig tizenegy évesen pedig bemutatkozhatott a nagyok között is. Igazi pályán - még ha csak salakoson is -, hálós kézilabdakapura a Vasason, ahová Pappista is csak a faterja miatt állhatott be - Balogh Laci, Zsolti és a többiek pedig ugyanolyan nyálcsorgatva vágytak a piros salakra, mint mi, igaz, a labdaszedés azért már derogált nekik. Mi persze lelkesen rohangáltunk az akár a sportcsarnokig leguruló lecsúszott lövésekért, s közben szurkoltunk Gyuszinak. Aki, hittük, kicsit helyettünk is játszik, s aki tizenkét évesen felbőrözte Balogh Laci apukáját, egy évvel később pedig olyan erővel lőtte hasba - vagy kicsit lejjebb - Lajos bácsit az 1/B-ből, hogy a száztíz kilós, gyermekrettentő- en öblös hangú férfi igaz köny1 nyékét hullajtva vonszolta magát hazáig. Nyolcadikra Gyuszi már sztár volt, a hasonkorú telepi lányok közül legalább egyszer már mindenki beleesett, főként azok után, hogy bemutatott egy szabályos becsúszó szerelést a Vasas-pálya fekete salakján - a seb még két hét múlva is leve- dzett, és az istennek sem akart varosodni. Ő volt a sulicsapat kapitánya, s mindenki egyetértett, hogy amint elkezdi a középiskolát, bizonyosan bérelt helye lesz a Rákóczi-serdülő- ben. Ahonnét ifikorára, de legkésőbb a kötelező katonásdira elviszi majd a Budapesti Honvéd, s természetesen válogatott is lesz. Ebben tehát nem volt különbség, csak azon ment a vita, hogy befejező csatár lesz vagy, mint a Détári Döme, irányító középpályás. Azok győztek, akik az irányítóra voksoltak, persze ők sem teljesen így képzelték. Gyuszi nyolcadik után nyáron ugyanis valahogyan belekeveredett egy kosaras társaságba, s ősztől középiskolásként már a palánkok világában kereste a boldogulást. S mire néhány év múlva rádöbbent, hogy neki a focipálya az igazi terepe, nagyjából le is késett mindenről. Illetve, ahogy vesszük: a megyei kettőben - s erre még a Pappista is megesküszik - még ma is a menők közé tartozik... Csodacsatár
