Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-03 / 79. szám

RIPORT somogyi hírlap - 2009. április 3., péntek 12 Gondnokságaié helyezte a bíróság a súlyosan beteg kaposvári BB Évit Oldalvezető a rendezői balról szinyor Nyugdíj negyvennégy színházi év, nehéz díszletek és nehéz szerepek után Hivatalosan is gondnokság alá helyezte a bíróság BB Évit. Úgy tudni, a döntést azért kellett meghozni, mert a kaposvári lány súlyos betegségben szenved. Nem képes önmagáról gondos­kodni, döntéseket hozni. Az elmúlt években úgy tűnt: rendeződik a szerencsétlen sor­sú lány élete: megnyerte a tele­vízióban a valóság-show-t, ám a megnyert pénz hamar „elpárol­gott”. Aztán arról szóltak a hí­rek, hogy párra talált, és anya lesz. Párja azonban elhagyta, egyedül hozta világra kisfiát. Eleinte mindenki azt remélte, hogy a kis jövevény újra meg­szépíti a lány életét. Ám újra csak mélypontra került, a kicsi­vel nem törődött, őt nagynénje és annak férje nevelik, akik a lehetőségeikhez képest min­dent megtesznek, hogy a kisfiú­nak mindene meglegyen. ■ A bíróság úgy döntött: gondnokság alá helyezi a súlyosan beteg Párkányi BB Évit. Közben Párkányi Évinek a rendőrséggel is meggyűlt a ba­ja, ám a bíróság a lány állapota miatt nem tudta lefolytatni az eljárást. Újra párra talált egy nála jóval idősebb férfi szemé­lyében, ám ez sem segített. A férfi nemrégiben meghalt. A bíróság csütörtökön úgy döntött: gondnokság alá helye­zi a lányt. Ám hogy ki lesz a hi­vatalos gyám, még nem tudni. Apai nagymamája nem vállalja a gyámságot. Befogadja unoká­ját, amíg el nem dől a sorsa, de hetvenévesen nem tud ilyen fe­lelősséget vállalni. Az édesanya szintén nem vállalta el, hogy a lánya gyámja legyen. Nem ar­ról van szó - mondta -, hogy ne gondoskodna a lányáról. Szereti, és segíteni szeretne rajta. - Aki nem éli át ezt, nem is tudja, min megyünk keresz­tül - válaszolta kérdésünkre Tériké, az édesanya. - Évi nem tud gondolkodni, nincs egy ös­szefüggő gondolata, mondata. Folyamatos felügyeletre szorul, amit én nem tudok megadni, mert valakinek dolgoznia is kell. Az anya úgy gondolja: Évinek az lenne a legjobb, ha egy erre szakosodott intézményben, fel­ügyelet mellett kezelnék. ■ J. E. Negyvennégy év egy mun­kahelyen. Egy színház­ban. Talán világrekord. Öt direktor és tizenegy kor­mányfő fogyott azóta. Ő maradt a rendezői balon, oldalvezetőként, az elma­radhatatlan zakóban. Balassa Tamás Szentgyörgyi István nyugállo­mányba vonul. Évek óta tervez­zük, hogy leülünk beszélgetni erről a négy és fél kaposvári szín­házi évtizedről. Tamáskám, mi­kor írsz már Szinyor bátyádról valami szépet, mosolygott sok­szor egész lényében. Komolyan gondolta. Komolyan én is, hiszen érdekes történet az övé, de a ke­rek évfordulók idején mindig el­kerültük egymást. Most közbe­jött a nyugdíj. Schwajda György igazgató azt gondolta, ha valaki az életét adja a színházért, meg­érdemli a tisztes búcsúztatást.- Direktor úr megígérte, visz- szajöhetek játszani - igazít a mályva zakó hajtókáján. Szinyor, így ismeri mindenki, nem színész. Nem úgy nem szí­nész, ahogy Jordán Tamás vagy Csákányi Eszter, akik végzett­ség nélkül is a legnagyobbak, és akikkel évtizedeket dolgozott együtt, hanem beosztásában. Díszítő. Fizikai munkás. Mégis számos előadásban kapott sze­repet karakteres figurája, élette­li fizimiskája miatt. De ez régen kezdődött... Tizenhat múlt, amikor felha­gyott a csurgói középiskolával.- Egyszer Somogyszobon ösz- szefutottam Jakab Zolival - emlékszik -, aki Kaposváron volt színpadmester, és a falumba nősült. Hívott állásba, én meg jöttem. Zoli vonattal járt be, hosszú ideig én is. A színház nehéz üzem. Főpró­baheteken nemritkán hajnali kettőig tart. Általában éjfélkor indult haza a szobi személlyel, és reggel hatkor jött vissza. Ba- barczy László fel is ajánlott neki egy színészlakást az Adyban. Akkoriban sokat tájoltak, a leg­kisebb vidéki kultúrházakban is voltak előadások. Sokszor a te­herautó platóján utaztak. Sosem esett nehezére megfog­ni a díszletfalakat. A mélypontot sem ezért érte el 1971-ben, ami­kor összekülönbözött az akkori Szentgyörgyi István 1949. május 17-én született Somogyszobon. 196S őszén kezdett dolgoz­ni a Csiky Gergely Színház­ban díszítőként. Három­száznál több bemutató és mintegy tízezer előadás van mögötte. Laczina Lász­ló, Komor István, Zsámbé- ki Gábor, Babarczy László, Znamenák István és Schwajda György igazga­tók vezetésével 1978 körül a színpadmes­ter oldalvezetőnek nevezte ki, hat-hét díszítőért felelt. 2009 tavaszán, 44 év után a Csiky Gergely Színházból vonul nyugdíjba. Fia 33 eves, két unokája van, Ben­ce ötödikes, Gergő ötéves. Szentgyörgyi István díszítőként negyvennégy év alatt számos szerepet alakított a kaposvári színpadon Ahogy tetszik. A színműben Lugosi György (balról) és Kelemen József mellett a díszítő is szerepet kapott színpadmesterrel. A színház bo­hém, alkotó légkörét megkedve­lő, de vehemens ifjúként odébb- állt. Három hónapra. A gazdasá­gi igazgató hívta vissza, fizetés- emeléssel. A 700 forintot is meg­haladta a bére, az alap 600 körül volt. Erre jött a nyílt színi gyors­változások díja és a zongora­pénz. Nehéz üzem a zene is, vin­ni a hangszert a nagyszínpadról a stúdióba sem könnyű. Egyszer a zenekari árokkal gyűlt meg a baja, annyira sür- gött-forgott az előszínpad körül, hogy egyszer csak eltűnt a mély­ben. Rá egy percre ismét hadra fogható állapotba hozta magát.- Jó erőben voltam annak ide­jén, meg sem kottyant egy ki­sebb zuhanás - nevet. - Manap­ság a vállízületeim már vacakol­nak, az elmúlt években már óva­tosabb duhaj voltam. Második otthona, mint a szín­háziaknak általában, a közössé­gi élettér, a művészklub volt, on­nan szaladt az ügyelő hívásaira a gyorsváltozásokhoz. De sosem csinált jelentős számlát a felíra­tások nyomán, nem szállt a fejé­be az élet sosem.- Húsz éve ismerjük egymást: mióta vagy te Szinyor?- Ejha, tudja ég. Jóska, mióta vagyok én Szinyor? - szól a ká­véjára váró műszaki vezetőnek.- Én már így ismertelek meg, Pistám - jön a válasz Szalai Jó­zseftől. Ő sem ma kezdte a Csikyben, 1976 óta a színpad­mesterségen át vitte a műszaki állomány nagyfőnöki tisztéig. Szinyor első 1965-ös színházi munkanapja az emlékezet ködé­be veszett már, de sok szerep mindmáig élénken él - a maros­vásárhelyi színiakadémia név­adójával azonosan anyakönyve­zett - Szentgyörgyi emlékeiben.- A tanítónőben Molnár Piros­ka megtisztelt életem egyik leg­szebb szerepével, ugyanazt ját­szottam, az öreg Nagy Istvánt, mint egykoron a tévéfilmben Raksányi Gellért - mondja. - A Bűn és bűnhődésben a kocsmá- rost alakítottam, Gráf miniszter lánya, a Csilla volt a darabbéli le­ányom.- Miben játszottam még, Pis­ta! - a kérdés immár Znamená- ké, és mindenkié, aki a színész- klubban időz. Rettegett Iván, Gőzfürdő, Csak egy szög, 3:1 a szerelem javára, Woyzeck - ke­rekedik a szakmai biográfia.- „Jó gyilkosság, szép gyilkos­ság” - idézi Büchnert mosolyog­va Znamenák, az alkalmi szín­háztörténeti stúdiumon.- Kezdetben féltem, hogy be­lesülök, később magabiztosabbá váltam. Mohácsi, Znamenák, Rusznyák, Babarczy adták a summa-szerepeket - meséli, és kérdő tekintetemre a summát jó­ra cseréli. Jó szerepre. - Kocsis Pali, Kiss Jancsi, ők is úgy tartot­tak, hogy jó rá emlékezni, és még sokan mások. Gazdag Gyula sok darabjában játszott, Gothár Péter a Szabad­ság, szerelem című filmjébe is meghívta. Egy erdőben volt le­dér jelenete, és még Gyuricza István is rálőtt... Ilyen kalandos élet mellett ci­vil hobbira nemigen maradt ideje. Autóiról szívesen mesél, azokra pedáns volt mindig. Nyolc szolgált neki, az első 850 Fiatja volt a teátrumban. A fő­zőcske is nagy kedvence, a nagysalléri vadásznapokon két­szer is nyert gulyás és pörkölt kategóriában. A néhai Szabad Európás Cseke László szorított vele kezet mint főítész.- Ha a színházbüfében kelen­dő kosztot akartak, csak ráírták, hogy Pista bácsi gulyása, és vit­ték mint a cukrot - mondja a szerénykedés kényetlensége nélkül. - A marcali hegyen ter­mett szüvapálinkám is hét nyel­ven beszél, Tamáskám, ha erre­felé járok, megcsörgetlek...- A zakód, Pistám, húsz éve érdekel: egy fizikai melósnak nem nyűg ez a glanc?- Tóth Béla és Rózsa Tibor bá­csi, így jártak mind a régi nagy színészek, ezt tanultam tőlük. A társulat ezüst Doxa-órával és egy görbe estével vett búcsút az ő Szinyorjától. És hogy mire nem volt ideje a négy és fél szín­házi évtized alatt, amit nyugdí­jasként majd megtehet?- Újra megnősülni, no, arra nem jutott - mondja fülig érő szájjal. - Talán több időm lesz a kertre, a borászkodásra is. És olyan kolbászt töltöttünk, hogy ihaj. Remélem, sokszor járok a városban, megvan a számod... VAS ANDRAS TARCAJA Két hét múltán- Ilu! Iluuuu! - hasított a kórházi éjszaka csendjébe a hang. Gellert kapott a falakon, becsúszott a kü­szöbök alatt, az ajtóréseken, s be­fészkelte magát az osztályos bete­gek álmaiba. A régiek közül so­kan fel sem ébredtek már rá, megszokták a zavart asszonyt a hármasból, aki nappal angyali mosollyal üldögélt az ágyában, az esti vizitet követő lámpaoltás után azonban elővették a rémálmok, s folyamatosan a nővéreket szólon- gatta. - Ilu! Iluuuu! - követelte az éjszakást, és mivel az késett, hoz­zátette: - Meghalok! Meg fogok halni! Pétert zavarta az asszony üvöltözése. Pedig hozzászokha­tott volna, hiszen már két hete a fővárosi kórház kettes sebészeté­nek lakója volt, amikor a nőt ki­lyukadt gyomorral behozták. Igazából nem is a kiabálás-visí- tozás miatt gyűrte idegesen ma­ga mellett a lepedőt, sokkal in­kább a folyamatosan kikiabált halálfélelem zavarta. Három hó­napja még talán legyintett volna, s a másik oldalára fordul, most azonban... Oldalra fordulni a testéből ki­lógó hatféle cső, kanül, drén mi­att esélye sem volt, az elmúlt ti­zennégy napot meglehetősen egysíkú pózban, a hátán fekve töltötte, bár tegnapelőtt óta na­ponta néhányszor már felkelhe­tett az ágyból, hogy lassú tyúk­lépésekben végigsétáljon a nő­vérpultig, és vissza. A talán ha összesen húsz méterhez szűk negyedóra kellett, az óvatosság mellett a fájdalom is önkéntele­nül csökkentette a tempót. Két- méterenként megállt pihenni, bár a remegő lábakon egyensú­lyozás valójában legalább olyan megerőltetőnek bizonyult, mint a végtagok egymás elé rakosga- tása. Sohasem gondolta, hogy ilyen komoly erőpróba járni, két héttel és egy nappal előtte még száztíz kilóval szériázott az ed­zőteremben, s simán száznegy­vennel guggolt.- Eltűnt á vádlim - nézett le a lábára, inkább rezignáltan, mint szomorúan. Ilyen kis dolgokon már nem tudott elkeseredni, sőt valójában már semmin sem. Két hete minden megváltozott. Ami­kor az egyesben feltűnt Frici, a műtőslegény kétméteres alakja és vidám ábrázata. Ráadta a kék egyenköpenyt, mintha csak li­muzin lenne, odatessékelte a négykerekű asztalágyhoz, aztán keszekusza folyosókon megin­dultak a műtők felé. A fenekébe kapott injekció az utolsó emléke a régi időkből. A következő már az új élethez kötődött, hirtelen világos lett, s valahonnét távoli hangok kiabáltak rá, hogy ve­gyen levegőt. Aztán a torkában matattak valamivel, s végre fel­sóhajthatott. A két pillanat között öt és fél óra telt el, s az orvosi team egy specialista vezetésével kivette a vastag- és végbelét. Állítólag így sikerült idejében meggátolni a rák továbbterjedését. Az eltávolí­tott szervek feladatait a jövőben a vékonybélre bízták, melyet a hasfalára vezettek ki. Sztóma. Nézte a kis tasakot a hasán, melyet talán már ő is ki tudott volna üríteni, annyiszor látta, hogyan csinálják a nővérek, vagy ha ők nem voltak a közel­ben, Kata. Aki a séták alatt nem­csak a kezét fogta, de vitte az egyik „retíkült”, a műtött terület­ről a vért vákuummal kiszívoga- tó tartályt is. S aki reggel fél hét­től késő estig, míg az ügyeletes orvos csendesen el nem küldte, ült mellette az ágy szélénél, etet­te, itatta, mosdatta, simogatta, de a legtöbbször csak nézte nagy szeretettel, s lassan múló féle­lemmel. Mert a doktorok szerint két hét után már lehet reményked­ni. Ha nincs fertőzés, ha a vé­konybél jól reagál, ha nem lesz­nek összenövések. Oldalra for­dulni áz ágyban, öt percnél hosszabban felülni, felkelni, se­gítség nélkül vécére menni, sé­tálni, nemcsak a nővérpultig, de végig az egész folyosón, az­tán ki az udvarra. Hazamenni, megsimogatni Fratello, a két­éves magyar vizsla fejét, aztán leülni a számítógép elé, előven­ni a régi táblázatokat. Elsétálni Katával a kiserdőbe. Megláto­gatni Csengét, Zoli bátyja kislá­nyát, akinek csak annyit mond­tak, a nagybácsi külföldre ment dolgozni. Jobb, ha még nem tudja, úgysem értené. De hi­szen még maga sem érti. Még hinni sem nagyon tudja, tény­leg van esély. Kapott még egyet. Egy másik életet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom