Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-03 / 79. szám
RIPORT somogyi hírlap - 2009. április 3., péntek 12 Gondnokságaié helyezte a bíróság a súlyosan beteg kaposvári BB Évit Oldalvezető a rendezői balról szinyor Nyugdíj negyvennégy színházi év, nehéz díszletek és nehéz szerepek után Hivatalosan is gondnokság alá helyezte a bíróság BB Évit. Úgy tudni, a döntést azért kellett meghozni, mert a kaposvári lány súlyos betegségben szenved. Nem képes önmagáról gondoskodni, döntéseket hozni. Az elmúlt években úgy tűnt: rendeződik a szerencsétlen sorsú lány élete: megnyerte a televízióban a valóság-show-t, ám a megnyert pénz hamar „elpárolgott”. Aztán arról szóltak a hírek, hogy párra talált, és anya lesz. Párja azonban elhagyta, egyedül hozta világra kisfiát. Eleinte mindenki azt remélte, hogy a kis jövevény újra megszépíti a lány életét. Ám újra csak mélypontra került, a kicsivel nem törődött, őt nagynénje és annak férje nevelik, akik a lehetőségeikhez képest mindent megtesznek, hogy a kisfiúnak mindene meglegyen. ■ A bíróság úgy döntött: gondnokság alá helyezi a súlyosan beteg Párkányi BB Évit. Közben Párkányi Évinek a rendőrséggel is meggyűlt a baja, ám a bíróság a lány állapota miatt nem tudta lefolytatni az eljárást. Újra párra talált egy nála jóval idősebb férfi személyében, ám ez sem segített. A férfi nemrégiben meghalt. A bíróság csütörtökön úgy döntött: gondnokság alá helyezi a lányt. Ám hogy ki lesz a hivatalos gyám, még nem tudni. Apai nagymamája nem vállalja a gyámságot. Befogadja unokáját, amíg el nem dől a sorsa, de hetvenévesen nem tud ilyen felelősséget vállalni. Az édesanya szintén nem vállalta el, hogy a lánya gyámja legyen. Nem arról van szó - mondta -, hogy ne gondoskodna a lányáról. Szereti, és segíteni szeretne rajta. - Aki nem éli át ezt, nem is tudja, min megyünk keresztül - válaszolta kérdésünkre Tériké, az édesanya. - Évi nem tud gondolkodni, nincs egy összefüggő gondolata, mondata. Folyamatos felügyeletre szorul, amit én nem tudok megadni, mert valakinek dolgoznia is kell. Az anya úgy gondolja: Évinek az lenne a legjobb, ha egy erre szakosodott intézményben, felügyelet mellett kezelnék. ■ J. E. Negyvennégy év egy munkahelyen. Egy színházban. Talán világrekord. Öt direktor és tizenegy kormányfő fogyott azóta. Ő maradt a rendezői balon, oldalvezetőként, az elmaradhatatlan zakóban. Balassa Tamás Szentgyörgyi István nyugállományba vonul. Évek óta tervezzük, hogy leülünk beszélgetni erről a négy és fél kaposvári színházi évtizedről. Tamáskám, mikor írsz már Szinyor bátyádról valami szépet, mosolygott sokszor egész lényében. Komolyan gondolta. Komolyan én is, hiszen érdekes történet az övé, de a kerek évfordulók idején mindig elkerültük egymást. Most közbejött a nyugdíj. Schwajda György igazgató azt gondolta, ha valaki az életét adja a színházért, megérdemli a tisztes búcsúztatást.- Direktor úr megígérte, visz- szajöhetek játszani - igazít a mályva zakó hajtókáján. Szinyor, így ismeri mindenki, nem színész. Nem úgy nem színész, ahogy Jordán Tamás vagy Csákányi Eszter, akik végzettség nélkül is a legnagyobbak, és akikkel évtizedeket dolgozott együtt, hanem beosztásában. Díszítő. Fizikai munkás. Mégis számos előadásban kapott szerepet karakteres figurája, életteli fizimiskája miatt. De ez régen kezdődött... Tizenhat múlt, amikor felhagyott a csurgói középiskolával.- Egyszer Somogyszobon ösz- szefutottam Jakab Zolival - emlékszik -, aki Kaposváron volt színpadmester, és a falumba nősült. Hívott állásba, én meg jöttem. Zoli vonattal járt be, hosszú ideig én is. A színház nehéz üzem. Főpróbaheteken nemritkán hajnali kettőig tart. Általában éjfélkor indult haza a szobi személlyel, és reggel hatkor jött vissza. Ba- barczy László fel is ajánlott neki egy színészlakást az Adyban. Akkoriban sokat tájoltak, a legkisebb vidéki kultúrházakban is voltak előadások. Sokszor a teherautó platóján utaztak. Sosem esett nehezére megfogni a díszletfalakat. A mélypontot sem ezért érte el 1971-ben, amikor összekülönbözött az akkori Szentgyörgyi István 1949. május 17-én született Somogyszobon. 196S őszén kezdett dolgozni a Csiky Gergely Színházban díszítőként. Háromszáznál több bemutató és mintegy tízezer előadás van mögötte. Laczina László, Komor István, Zsámbé- ki Gábor, Babarczy László, Znamenák István és Schwajda György igazgatók vezetésével 1978 körül a színpadmester oldalvezetőnek nevezte ki, hat-hét díszítőért felelt. 2009 tavaszán, 44 év után a Csiky Gergely Színházból vonul nyugdíjba. Fia 33 eves, két unokája van, Bence ötödikes, Gergő ötéves. Szentgyörgyi István díszítőként negyvennégy év alatt számos szerepet alakított a kaposvári színpadon Ahogy tetszik. A színműben Lugosi György (balról) és Kelemen József mellett a díszítő is szerepet kapott színpadmesterrel. A színház bohém, alkotó légkörét megkedvelő, de vehemens ifjúként odébb- állt. Három hónapra. A gazdasági igazgató hívta vissza, fizetés- emeléssel. A 700 forintot is meghaladta a bére, az alap 600 körül volt. Erre jött a nyílt színi gyorsváltozások díja és a zongorapénz. Nehéz üzem a zene is, vinni a hangszert a nagyszínpadról a stúdióba sem könnyű. Egyszer a zenekari árokkal gyűlt meg a baja, annyira sür- gött-forgott az előszínpad körül, hogy egyszer csak eltűnt a mélyben. Rá egy percre ismét hadra fogható állapotba hozta magát.- Jó erőben voltam annak idején, meg sem kottyant egy kisebb zuhanás - nevet. - Manapság a vállízületeim már vacakolnak, az elmúlt években már óvatosabb duhaj voltam. Második otthona, mint a színháziaknak általában, a közösségi élettér, a művészklub volt, onnan szaladt az ügyelő hívásaira a gyorsváltozásokhoz. De sosem csinált jelentős számlát a felíratások nyomán, nem szállt a fejébe az élet sosem.- Húsz éve ismerjük egymást: mióta vagy te Szinyor?- Ejha, tudja ég. Jóska, mióta vagyok én Szinyor? - szól a kávéjára váró műszaki vezetőnek.- Én már így ismertelek meg, Pistám - jön a válasz Szalai Józseftől. Ő sem ma kezdte a Csikyben, 1976 óta a színpadmesterségen át vitte a műszaki állomány nagyfőnöki tisztéig. Szinyor első 1965-ös színházi munkanapja az emlékezet ködébe veszett már, de sok szerep mindmáig élénken él - a marosvásárhelyi színiakadémia névadójával azonosan anyakönyvezett - Szentgyörgyi emlékeiben.- A tanítónőben Molnár Piroska megtisztelt életem egyik legszebb szerepével, ugyanazt játszottam, az öreg Nagy Istvánt, mint egykoron a tévéfilmben Raksányi Gellért - mondja. - A Bűn és bűnhődésben a kocsmá- rost alakítottam, Gráf miniszter lánya, a Csilla volt a darabbéli leányom.- Miben játszottam még, Pista! - a kérdés immár Znamená- ké, és mindenkié, aki a színész- klubban időz. Rettegett Iván, Gőzfürdő, Csak egy szög, 3:1 a szerelem javára, Woyzeck - kerekedik a szakmai biográfia.- „Jó gyilkosság, szép gyilkosság” - idézi Büchnert mosolyogva Znamenák, az alkalmi színháztörténeti stúdiumon.- Kezdetben féltem, hogy belesülök, később magabiztosabbá váltam. Mohácsi, Znamenák, Rusznyák, Babarczy adták a summa-szerepeket - meséli, és kérdő tekintetemre a summát jóra cseréli. Jó szerepre. - Kocsis Pali, Kiss Jancsi, ők is úgy tartottak, hogy jó rá emlékezni, és még sokan mások. Gazdag Gyula sok darabjában játszott, Gothár Péter a Szabadság, szerelem című filmjébe is meghívta. Egy erdőben volt ledér jelenete, és még Gyuricza István is rálőtt... Ilyen kalandos élet mellett civil hobbira nemigen maradt ideje. Autóiról szívesen mesél, azokra pedáns volt mindig. Nyolc szolgált neki, az első 850 Fiatja volt a teátrumban. A főzőcske is nagy kedvence, a nagysalléri vadásznapokon kétszer is nyert gulyás és pörkölt kategóriában. A néhai Szabad Európás Cseke László szorított vele kezet mint főítész.- Ha a színházbüfében kelendő kosztot akartak, csak ráírták, hogy Pista bácsi gulyása, és vitték mint a cukrot - mondja a szerénykedés kényetlensége nélkül. - A marcali hegyen termett szüvapálinkám is hét nyelven beszél, Tamáskám, ha errefelé járok, megcsörgetlek...- A zakód, Pistám, húsz éve érdekel: egy fizikai melósnak nem nyűg ez a glanc?- Tóth Béla és Rózsa Tibor bácsi, így jártak mind a régi nagy színészek, ezt tanultam tőlük. A társulat ezüst Doxa-órával és egy görbe estével vett búcsút az ő Szinyorjától. És hogy mire nem volt ideje a négy és fél színházi évtized alatt, amit nyugdíjasként majd megtehet?- Újra megnősülni, no, arra nem jutott - mondja fülig érő szájjal. - Talán több időm lesz a kertre, a borászkodásra is. És olyan kolbászt töltöttünk, hogy ihaj. Remélem, sokszor járok a városban, megvan a számod... VAS ANDRAS TARCAJA Két hét múltán- Ilu! Iluuuu! - hasított a kórházi éjszaka csendjébe a hang. Gellert kapott a falakon, becsúszott a küszöbök alatt, az ajtóréseken, s befészkelte magát az osztályos betegek álmaiba. A régiek közül sokan fel sem ébredtek már rá, megszokták a zavart asszonyt a hármasból, aki nappal angyali mosollyal üldögélt az ágyában, az esti vizitet követő lámpaoltás után azonban elővették a rémálmok, s folyamatosan a nővéreket szólon- gatta. - Ilu! Iluuuu! - követelte az éjszakást, és mivel az késett, hozzátette: - Meghalok! Meg fogok halni! Pétert zavarta az asszony üvöltözése. Pedig hozzászokhatott volna, hiszen már két hete a fővárosi kórház kettes sebészetének lakója volt, amikor a nőt kilyukadt gyomorral behozták. Igazából nem is a kiabálás-visí- tozás miatt gyűrte idegesen maga mellett a lepedőt, sokkal inkább a folyamatosan kikiabált halálfélelem zavarta. Három hónapja még talán legyintett volna, s a másik oldalára fordul, most azonban... Oldalra fordulni a testéből kilógó hatféle cső, kanül, drén miatt esélye sem volt, az elmúlt tizennégy napot meglehetősen egysíkú pózban, a hátán fekve töltötte, bár tegnapelőtt óta naponta néhányszor már felkelhetett az ágyból, hogy lassú tyúklépésekben végigsétáljon a nővérpultig, és vissza. A talán ha összesen húsz méterhez szűk negyedóra kellett, az óvatosság mellett a fájdalom is önkéntelenül csökkentette a tempót. Két- méterenként megállt pihenni, bár a remegő lábakon egyensúlyozás valójában legalább olyan megerőltetőnek bizonyult, mint a végtagok egymás elé rakosga- tása. Sohasem gondolta, hogy ilyen komoly erőpróba járni, két héttel és egy nappal előtte még száztíz kilóval szériázott az edzőteremben, s simán száznegyvennel guggolt.- Eltűnt á vádlim - nézett le a lábára, inkább rezignáltan, mint szomorúan. Ilyen kis dolgokon már nem tudott elkeseredni, sőt valójában már semmin sem. Két hete minden megváltozott. Amikor az egyesben feltűnt Frici, a műtőslegény kétméteres alakja és vidám ábrázata. Ráadta a kék egyenköpenyt, mintha csak limuzin lenne, odatessékelte a négykerekű asztalágyhoz, aztán keszekusza folyosókon megindultak a műtők felé. A fenekébe kapott injekció az utolsó emléke a régi időkből. A következő már az új élethez kötődött, hirtelen világos lett, s valahonnét távoli hangok kiabáltak rá, hogy vegyen levegőt. Aztán a torkában matattak valamivel, s végre felsóhajthatott. A két pillanat között öt és fél óra telt el, s az orvosi team egy specialista vezetésével kivette a vastag- és végbelét. Állítólag így sikerült idejében meggátolni a rák továbbterjedését. Az eltávolított szervek feladatait a jövőben a vékonybélre bízták, melyet a hasfalára vezettek ki. Sztóma. Nézte a kis tasakot a hasán, melyet talán már ő is ki tudott volna üríteni, annyiszor látta, hogyan csinálják a nővérek, vagy ha ők nem voltak a közelben, Kata. Aki a séták alatt nemcsak a kezét fogta, de vitte az egyik „retíkült”, a műtött területről a vért vákuummal kiszívoga- tó tartályt is. S aki reggel fél héttől késő estig, míg az ügyeletes orvos csendesen el nem küldte, ült mellette az ágy szélénél, etette, itatta, mosdatta, simogatta, de a legtöbbször csak nézte nagy szeretettel, s lassan múló félelemmel. Mert a doktorok szerint két hét után már lehet reménykedni. Ha nincs fertőzés, ha a vékonybél jól reagál, ha nem lesznek összenövések. Oldalra fordulni áz ágyban, öt percnél hosszabban felülni, felkelni, segítség nélkül vécére menni, sétálni, nemcsak a nővérpultig, de végig az egész folyosón, aztán ki az udvarra. Hazamenni, megsimogatni Fratello, a kétéves magyar vizsla fejét, aztán leülni a számítógép elé, elővenni a régi táblázatokat. Elsétálni Katával a kiserdőbe. Meglátogatni Csengét, Zoli bátyja kislányát, akinek csak annyit mondtak, a nagybácsi külföldre ment dolgozni. Jobb, ha még nem tudja, úgysem értené. De hiszen még maga sem érti. Még hinni sem nagyon tudja, tényleg van esély. Kapott még egyet. Egy másik életet...
