Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-15 / 88. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. ÁPRILIS 15., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 PERCES INTERJÚ Csalódottak a kisvállalkozók Egy ligeti vagány vívódásai liliom Groteszk, drámai komédiázás a városligeti földalatti falai között Csalódottság és düh: ez kavarog azokban a vállalkozókban, akik évek óta hiába futnak a pénzük után.- Egy szakmai konferencián hangzott el: országosan a 400 milliárd forintot is meghaladja az építőipari körbetartozás. Mennyire súlyos a helyzet Somogybán?- Semmivel se jobb, mint az ország más részein - felelte kérdésünkre Budai Ferenc, az Iparosok Országos Szövetségének megyei elnöke. - A somogyi vállalkozásokat is keményen érinti a lánctartozás. Pontosan nem tudjuk forintosítani a kintlévőséget, ehhez vállalkozásonként kellene összeadni az adósságokat. Már a becsült összeg is elképesztő: megyénkben közel 20 milliárd forintról lehet szó.- Kik küzdenek a legnagyobb gondokkal?- Az építőipari vállalkozások és a fémipari cégek. Az első csoportban különösen az ácsok, a kőművesek és a festők helyzete kilátástalan.- Hogyan értékeli az első negyedévet?- A pontos megyei adat egyelőre nem ismert, ezek értékelése még tart. Országosan viszont azt már tudni lehet, hogy 39 ezer csődeljárás van folyamatban. Arra számítunk, hogy a második félév rosszabb lesz, mint amit az elmúlt hónapokban átéltünk. ■ Harsányi Miklós Hiánypótlásnak készült, ám egyáltalán nem látszik rajta: Rusznyák Gábor a Kitántorgók helyett az idén száz éve született Molnár Ferenc-darabot, a Liliomot vitte színre Kaposváron. Vas András Sün! - üvölti a budapesti kis- földalatti városligeti megállójába lerohanó két rendőr, látván a szerelvényre váró tömeget, melyben a háttérben, a pádon ücsörögve ott figyel Liliom, Molnár Ferenc híres ligeti vagánya. A ligeti vurstli Virginia-sziva- rokat pöfékelő királya, a legendás körhintás kerítő, a cselédlányok és mutatványosnők bálványa. És mint annyiszor, ezúttal is elszalasztja élete lehetőségét, csakúgy, mint valamikor a múlt század elején; amikor ki kellett volna lépnie a körhinták csillogó világából, ám nem bírt átlépni a felelősségteljes világba, a hétköznapok szürke egyhangúságába, s inkább belepusztult talmi álmaiba, mintsem feladja őket. Rusznyák Gábor Molnár Ferenc talán legismertebb darabját állította színpadra a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Két felvonásnyi fájó, drámai komédiázás, kerek történet, mégis, mintha a szünetben rendezőváltás lett volna, két elkülöníthető látás-, lát- tatásmód. Az elsőben néha kissé lassítva pereg a történet, a letisztult karakterek helyett a rendező leginkább a szenzáciLiliom (Kocsis Pál) és Muskátné (Varga Zsuzsa) egy jelenete A szimbólumok nagymestere ÉPPEN SZÁZ ESZTENDŐÉ, hogy Budapesten a Vígszínházban bemutatták Molnár Ferenc Liliomát, mely idehaza nem aratott komolyabb sikert, három esztendővel később Bécs- ben viszont hatalmas ováció kísérte -ez a kettősség jól mutatja az író egész munkásságát, akadnak lelkes rajongói és dühödt ellenzői is. Azt persze nehéz elvitatni, hogy a magyar irodalom világszinten talán legismertebb írója. Aki jogásznak készült, később újságírónak, s még nem töltötte be harmincadik életévét, amikor megírta a világ- irodalom egyik legjobb ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat Aztán a színpad felé fordult, s olyan sikereket ért el, melyről magyar író álmodni sem mert Kitűnően hasznosította a francia tézisdrámák, Oscar Wilde vígjátékai, Ar- thur Schnitzler lélektani drámái, az újromantikus misztikum és szimbolizmus, a freudizmus tanulságait: ezekből alakult ki a jellegzetes, Molnár-féle nyelv és miliő. Ironizál, egyszerre megért és elmarasztal, kritizál és felold, mesterien keveri az igazat a hamissal, a véltet a valóssal, s egyszerű, első pillantásra lecsupaszított szereplőit gyakran szimbolikus magasságokba emeli: ilyen Liliom is, a minden hibája ellenére is szerethető ligeti vagány. ós díszlet adottságait - Fodor Viola táguló és mobil hátterű földalatti-megállója tökéletes ötlet - kihasználva mutatja a lélek vívódásait: szűkül és tágul a tér az érzelmek hullámzásának megfelelően. A néző pedig szinte szurkol a ligeti jassz- nak, hogy sikerüljön kitörnie saját gyarlóságaink rabságából, s kerülje el az előre látható, mégis kívülről könnyedén kivédhetőnek tűnő végzetet. A második részben sokkal több szerepet kap a másodlagos jelentés, az alkalminak tűnő, mégis másodpercnyi pontossággal érkező cinizmus, groteszk, hogy a darab csúcspontján, Liliom rövidke földi visszatérésénél éles kanyarral váltson vissza a legegyszerűbb emberi dráma megfogalmazásához. Melyet a címszereplő Kocsis Pál - akire mintha ráöltötték volna a karaktert - mély érzéssel képes bemutatni, nála csak a fogalmazó és égi bíró szerepeiben kétszeresen is lubickoló Znamenák István produkciója tökéletesebb. Varga Zsuzsa érett Muskátné, Sarkadi Kiss lános megnyerő Hugó, Grisnik Petra hihető Mari, Takács Géza Fi- csurából és a Czene Zsófia és Téby Zita megformálta Juli figurájából viszont hiányzik az átütőerő. Nem úgy a darabból, melynek végén továbbra is ott motoszkál a nézőben: a feltett kérdésekre nem kapott választ. Talán mert nagy valószínűséggel nincs is. És ezt volt a legnehezebb bemutatni... Királyok voltak egyetlen hétvégére nagyváthy Kollégisták találkoztak Csurgón: hogy legyen mire emlékezni Tanár Úr, királyok voltunk? - rikkantott egy lány a sportverseny után Cseh Tamásnak, a Somogyi Térségi Integrált Szakképző Központ csurgói kollégium vezetőjének, majd a kedvező válasz után a barátnőkkel jókedvűen odébbállt.- Látja? - fordult munkatársunkhoz a pedagógus -, akik ott most együtt mennek, másmás iskolákból érkeztek. Ezért is van értelme ennek a rendezvénynek, mert kapcsolatok alakulnak, megismerik egymást. Idén először szervezték meg a Somogyi TISZK-be tömörülő intézmények kollégiumainak találkozóját Csurgón. Cseh Tamás elmondta: pályázati pénzt nyertek, amelyből hat alkalommal negyven gyerek mehetett színházba. Különösen jó lehetőség, hiszen némelyik még sose volt színházban. A pályázati támogatás másik részéből 135 gyerek és 15 pedagógus vette be magát a csurgói Nagyváthy középiskolába, ahol sport- és kulturális programok várták őket. Ahogy Cseh Tamás fogalmazott: azért, hogy érezzék jól magukat, legyenek közös élményeik, amire majd vissza lehet emlékezni... A négy kollégiumnak egyébként lesz egy közös honlapja, amit a diákok fognak üzemeltetni, a képzést is itt ejtették meg a szakemberek. Szombaton pedig senki nem ment üres kézzel haza: serlegeket, könyv- utalványokat kaptak a résztvevők. ■ Varga Andrea Fejőgépet állítottak össze a toponáriak Fejőgépet is összeállítottak a to- ponári Móricz Zsigmond mező- gazdasági szakképző diákjai egy csapatversenyen. Hét, egyenként ötfős csoport csillogtatta meg tudását. Néhány évnyi kihagyás után felelevenítették e rendezvényt. Környezetvédelmi és szakmai tantárgyakra összpontosítottak, villámkérdésekkel, szellemi totóval. Újra meg kell húzni a nadrágszíjat, holott neki azt ígérték, minden rendben lesz: nem ültetnek sziklákat a vállára, ha megint kérnek tőle valamit, akkor sem. Kevesebb burgonya kell, kevesebbre van megrendelés a feldolgozónál, a chips-gyárak is visszavettek a tempóból, nem tudják eladni a terményt, ergo kevesebbet kell ültetni. Sokan vannak a társaságban, a részvényesek közt még ő sem nézi jó szemmel a haszonapasztó felesleget. Leépítés, Karcsikám, nincs más megoldás - búcsúzott tőle a nagyon távoli, porosán recsegő telefonvonal végén régi cimborája az igazgatóságból. Még együtt kezdtek a téesznél, ő agronó- musként, Pityu könyvelőként, de most csak ennyire futotta kurtán fogalmazott megoldásként Azok voltak csak a szép idők - mélyedt visszafelé egy lehetetlenek tetsző messzeség megkopott útjait keresve. Központi utasításra minden hónapban kétszer jöttek hozzájuk az újságírók vidám hangulatfestményeket írni a munka nemességéről, a növekvő termésről, az újszülött borjak bot- ladozásairól. Máskor a háztájinak köszönhető lehetőséget domborították cifra mondatokkal, felváltva az új kombájnok és traktorok időszakos, rendszeres csodálatával. Azon az 1989-es október hetedikén sem izgult különösebben, a gyerekei addigra már rég középiskolából nézegettek az ösztöndíjak felé, és a pince is felépült a domboldalon, a keskeny, völgyig leérő szőlő felső harmadában. A változásokból is győztesen kerültek ki, a régiek örülhettek, hogy szabadultak, a vehemensebbekkel könnyedén egyezkedtek, főleg, mert vagyon nélkül nem tudtak beleszólni az új részvénytársaság dolgába. A párt elhagyta a munkás szót, a privatizáció lett a mottó. Működött. A csőd szélét is elkerülték néhány évvel később. Kellett hozzá egy kis szerencse, meg a burgonyaszirom népszerűsége. A régi nyugdíjas téesztagok, akik maradtak, minden évben örültek a tízkilós alamizsna-marhának, meg annak a maradék takarmánynak, ami már sehova sem kellett. Az uniós pályázatok valósággal beragyogták a semmittevést Sok száz hektár maradt parlagon, elég volt csak lenyími a gazt mint az angliai pázsitot Aranykor. Magába roskadva ült a szürke szobában, nehézkes alakja savanyú szagú mementóként árnyékot hajított az új és régi elismerésekkel, vörös csillagos és koronás címeres emléklapokkal sűrűn telirakott falra, amikor Timi, azaz ifj. Cser-Benkőné, a néhány hónapja felvett titkárnő kopogás után rányitott.- Baj van, főnök úr?- Nincs semmi, csak tűnődöm Timiké, tegye nyugodtan az asztalra - invitálta magához mindössze négy ujját mozgatva. A porceláncsésze szülte hang nélkül, csendesen foglalta el helyét a majdnem teljesen üres asztalon.- Visszahoztam a könyveket is - tette le a két kötetet tökéletesen egymásra fektetve a kávé mellé. Válasz nélkül a fiatalasszony még várt két másodpercet, de értve a beszélgetés kerülését, inkább elindult kifelé. A néma lépteket füle nem is követte, csak a kilincs kattanásakor eszmélt fel ismét. Újra magára maradt. Hörpmtésre itta meg a forró, cukor nélküli kávét, az ő korában már nem játszhatott a szénhidrátokkal. Egykedvűen nyitotta ki a felső könyvet, már nem emlékezett, mit kért el tőle a szobájában is mindig kíváncsiskodó kolleganő. Elmosolyodott. Aznap először. Saját - sokszor csak macskakaparásnak minősített - harmincöt évvel ezelőtti kézüása köszönt vissza a fedőlap belsején: A történelem osztályharcok sorozata, melynek végén győzni fog a munka és megvalósul a tőke nélküli egyenlő, igazságos társadalom! Budai Ferenc: sok ács, I kőműves és ? festő helyzete ^ kilátástalan SZŰCS TIBOR TÁRCÁJA A győztesek mosolya
