Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-09 / 84. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. ÁPRILIS 9., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ES TANULÁS Az első japán furcsaságok Megérkeztem Japánba. Ott a levegő illata is teljesen más. Olyan Japán-illatú. Nehéz lenne leírni, milyen is. A növények, a zajok, minden külső inger eltérő az itthoniaktól. Feltűnően megbámultak az emberek. Kicsik, nagyok, idősek. Alapvetően azért, mert gaijin, azaz külföldi és mindenkinél körülbelül kétszer magasabb voltam. Nem is rejtették véka alá a véleményüket. Amikor már értettem japánul, egyszer hallottam, hogy rólam beszélt két néni. Csak kicsit néztek, amikor szóltam nekik, hogy értem, mit mondanak. Meglepő módon az egyik kedvenceim Japánban a vécék voltak. Ezek ugyanis mindent tudtak. Melegített volt az ülőkéjük, szabályozni is lehetett a hőfokát Bi- dé is volt beleépítve, hangot is tudott kiadni, ha nem akartad, hogy más hallja, épp milyen dolgod végzed. A madárcsicsergés és a vízcsobogás hanghatásokat lehetett legsűrűbben hallani. Volt olyan is, amit lehúzni sem kellett, mert önmagától lehúzódott. A suliban viszont pottyantósvécék voltak. Az is feltűnt az első napokban, hogy az emberek is nagyon mások. Vendégszere- tőek, sokat hajlongnak, mindenért bocsánatot kérnek, munkamániások, precízek, és ami itthon annyira nem tapasztalható: pontosak. Egy másodpercet soha nem késett egy vonat, egy busz, egy orvos sem. Sőt, amikor a shinkan- zennel, a japán szupervonattal utaztam, ott még az is be van rajzolva, hol lesz az ajtó, amikor megáll, és tényleg ott áll meg. Ami még furcsa volt először, hogy mindig rizst kellett enni. Reggel, délben, este. Mindig. Olyan hét hónap után már rá se bírtam nézni. Az a rizs teljesen más, mint a hazai. Az ottani tapadós, hogy pálcával is meglehessen enni, Í „ és sózva sincs. A szobámban is felfedezőiem valami érdélé kés dolgot, erről < . majd jövő héten - j írok! (Folytatjuk...) RUDOLF i GABRIELLA, MUNKÁCSY A húsvét valódi üzenete feltámadás Csokinyuszik helyett méltóképpen ünnepeljünk Néhány nap, s ismét ünnepelhetünk: húsvét közeleg. Fő a sonka, festjük a tojásokat, várjuk a locsolókat, s a ház tele van csokinyulakkal. A tavasz egyik legszebb ünnepe érkezik, mely a gyermekek számára nagy izgalommal és készülődéssel telik. De vajon tényleg erről kell szólnia ennek? Sajnos manapság egyre kevesebben tudják, mit is jelent valójában ez az ünnep. Mindenki csak arra koncentrál, hogy itt a tavaszi szünet, nem kell iskolába menni, s még talán egy kis meglepetésben is része lesz. Ezt szeretném egy kicsit korrigálni. Húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe, amikor is Jézus feltámadására emlékezünk. Húsvét, az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. Az igazi ünnep azonban nem csak húsvétvasárnapból, illetve -hétfőből áll: nagycsütörtöktől hétfőig tart Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az oltáriszentség megalapításának ünnepe. Jézus tanítványainak nyilatkoztatta ki magát már ekkor utalást tett kereszthalálára, mikor a kenyeret és a bort testévé és vérévé átváltoztatta. Másnap, nagypénteken keresztre feszítették. Isten egyszülött Fiát adta értünk, Krisztus pedig vállalta a szenvedést, hogy halálával megváltsa az emberiséget bűneitől. „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” Ez lenne húsvét valódi történelmi mivolta, s olyan szép lenne, ha a mai társadalomban ezt is felismernénk, nem pedig csak a nyúlhoz kötnénk az ünnep lényegét. Ez az időszak nagyszerű lehetőség arra, hogy az ember jobban megismerhesse önmagát és a másikat. Iskolánkban ilyenkor rendszeresen lelkigyakorlatokat rendeznek, melynek keretében kicsit önmagunkba szállhatunk, elgondolkodhatunk az élet értelmén. Két héttel ezelőtt Fábry Kornél atya tartotta nálunk az elmélkedéseket: szeretetről, megbocsátásról, életről-halálról. Természetesen ez nem csak arról szól, hogy szépen ülünk, és hallgatjuk az atyát órákon keresztül. Ő elmondja véleményét, nézőpontját az adott témáról, majd az osztályokban lehetőséget kapunk a személyes megosztásra is. Olyan dolgokkal szembesülünk, amikről tudjuk, hogy jelen vannak, léteznek, de csak ekkor döbbenünk rá, hogy teljesen beékelődött a hétköznapjainkba - csak fel kell ismerni. Nehéz róla beszélni, de a halál is ide tartozik. Nem kellemes téma, de szembe kell néznünk azzal, hogy egyszer mindegyikünkre ez a sors vár; hinnünk kell abban, hogy ezután csak jó következhet, ahol az örök élet, boldogság vár ránk. De ehhez nem elég, hogy Krisztus életét adta értünk a keresztfán; az ember ugyebár szabad akaratot kapott, s ennél fogva ő dönti el, mihez kezd vele. A nagyböjt ideje alatt fontos lenne, hogy felkészüljünk lelkiekben életünk folytatására, s kicsit elgondolkodjunk az értünk hozott áldozaton is. Bennem többször megfogalmazódik a kérdés: Megérdemeltük? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) Bűneinkre tehát egyedül Krisztus a megoldás, a kérdés már csak az, mennyire vagyunk hajlandóak ezt elfogadni. Talán még én magam se fogtam fel az áldozat és a feltámadás fogalmát. De minél többet beszélek, gondolkodom róla, annál inkább közelebb kerülök a lényeghez, s egyben megtanulom értékelni azt a szeretetet is, amit a családomtól és a barátaimtól kapok - s persze Istentől, akitől őket kaptam. Az üyen lelkigyakorlatok döbbentenek rá minket az igazságra, s észrevehető a pozitív változás lelkűnkben is. Ekkor békülnek ki a haragosok, új barátságok kötődnek, jobban megerősödik az osztályközösség. Talán mi is ennek köszönhetjük, hogy tizenharmadikas létünkre egy nagyon jó csapat, erősen összetartozó osztály lettünk, akik habár idén elválnak, a lelkűk örökre összefonódik. HORVÁTH JUDIT, KATOLIKUS GIMNÁZIUM KÖNYVAJÁNLÓ Száll a kakukk fészkére: Ken Kesey egy elmegyógyintézeten keresztül mutatja be az emberek sajátos viselkedését A Száll a kakukk fészkére című művet először 2007-ben vettem i kezembe, egyből megtetszett a ime miatt. Miután beleolvasom, tudtam, hogy ez egy nagyon jó könyv lesz, és ennek ha- ására el is olvastam. Mondhat- ti, nem csalódtam, Ken Kesey nűve egy nagyon jól felépített, iz- ;almakban gazdag olvasmány. A mű egy elmegyógyintézet- >en játszódik, ahol öreg, süket- léma, óriási termetű indián fő- zereplőnk éli mindennapjait, és ;üzd a klinikát uraló „Főnéni” sarnoksága ellen. Az elme- yógyintézetet a főnővér, a Fő- téni uralja, önkényesen alkal- raz akár elektrosokkot is a bete- ek rendszabályozására, mellyel ilküket is megnyomorítja. Közben az osztályon sok beteg tengeti a napjait, de mindenkit megráz és megdöbbent egy új, a rabgazdaságból érkező ápolt: McMurphy. Nagy változásokat hoz az eddig vegetáló osztály életébe, így főhősünk életébe is. Az új beteg felveszi a kesztyűt, és szembe fordul a kórház zsarnok imával. Megtagadja a gyógyszerek bevételét, s a többieket is erre biztatja. Szerencsejátékot szervez, azt akarja, hogy a televíziót mindenki szabadon nézhesse. A betegek látva McMurphy-t, ráébrednek eddigi életük nyomorúságára, jogaikra. Ettől kezdve a regény az elkeseredett harcot mutatja meg, amit a betegek vívnak a kórház SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE író: Ken Kesey ELSŐ KIADÁSA: 1962. FILM KÉSZÜLT BELŐLE: 1975-ben RENDEZTE: MilOS Formán rettegett vezetőjével. Az író ezzel a ‘60-as évek Vietnámi háborúval sújtott Amerikájában élők ki- látástalanságát akarta kifejezni. Vajon ki győz ebben a csatában, s vajon elnyerik-e szellemi szabadságukat a kezeltek? A művet azért érdemes elolvasni, mert megtalálhatunk benne szélsőséges emberi tulajdonságokat és ellentéteket. McMurphy harsányságának ellentéte az Indián csendes, visz- szahúzódó magatartása. Főnéni túlzó rendszeretetével, merev szabálytiszteletével szemben áll az új ápolt laza, könnyed, vagány életfelfogása. A regényben főhősünk óriási lelki és szellemi változáson megy keresztül. Rádöbben erejére, azt meri is használni, s kiszabadítja magát börtönéből. A regényben több szimpatikus és nem annyira kedvelhető szereplőt találhatunk. A „feketék" feltétel nélkül kiszolgálják „Főnénit”. Billy Bibbit félénk, szerethető figura, de az öngyilkosságba menekül. A művet szinte minden korosztálynak ajánlanám, de főleg azoknak, akiket érdekel egy olyan regény, ami többet mond, mint amiről ténylegesen szól. Ez a könyv az elmegyógyintézeten keresztül egy egész társadalom keresztmetszetét, a különböző embereket, magatartásokat, viselkedéseket mutatja be. GYÖNGYÖSI LEVENTE, TOLDI GIMNÁZIUM §* .A 3 Strófa e* 5 Álomkő ga. Folyó mellett sétáltam, mikor rábukkantam 5* egy kőre, egy szerető neve j-Ti volt arra rákörmölve. Homályos volt, s nem *=* látszott az írás, magammal vittem, hátha valaki tud róla egy s mást Hazafelé, útközben belém *"&botlott az alkonyat, *f*mitévő legyek, hova menjek, ^azt én nem tudtam. Agyat vetettem magamnak levélből meg fűből, S3*1 hálótársammá vált az ég §^és a tücskök. j-t. Vizslattam a követ, néztem mindenhonnan, e*egy apró lyukat fedeztem 2j/e/ nyomban. ^ Kulcslyukra hasonlított, meg nem mondom, miért, ||* 'Űgy rémlett, hogy én ezt már láttam tulajdonképp. Sejtésem igaz lett, S* álmomban volt a válasz, Jjjj kulcslyuk volt az, s annak g* kulcsa meg nálam. Nem tudtam, mit tegyek, *=* kinyitottam hát a zárat, 2? olyan tárult elém, hogy -rj.kitátottám a számat &*£g}' történet volt az, «*egy mesés szerelem, feküdt a fűben a két m.szerelmes emberke. ^=M Nevettek, csak nevettek,. =• az egész erdő nevetett, boldogok voltak nagyon is, teljesen lemerevedtem, felismertem az arcot, ^mflzt a gyönyörű arcod, Ráláttam benne, hogy 'készülődik a végzetes ^harcom. Elvittek téged, omtőlem oly messzire, <s*már csak a kis köved ^maradt itt nekem belőled. g* Sírok, csak sírok, e* csendesen siratlak, újra bezárom a követ, hogy ^elfelejtsek mindent, ^míg az álom újra meg aminem ríkat =a*RUDOLF GABRIELLA, MUNKÁCSY tarrá ti tahuiM Az oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu A diákok cikkeit www.sonline.hu hírportálunkon olvashatják. 13