Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
2009. MÁRCIUS 29., VASARNAP SZTORI 5 „A Pannónia a nemzet elfelejtett kincse" motorok Sokszor a semmiből építi újjá gépeit az elhivatott autószerelő mester Ilyen volt, és ilyen lesz. Schmidt László két 250-es Csepel motorkerékpárral. A felújítás alatt álló darab egy 1951-es vékonyvázas modell, a roncs pedig egy 1950-es vastagvázas típus. Kevesen mondhatják el, hogy munkájuk a hobbijuk. Schmidt László szerencsés: autószerelőként motormatuzsálemeket újít fel a saját örömére. Árvay N. Tivadar „Érdeklik a motorok? - fogad Schmidt úr mosolyogva. - Mindegy is. Mire elmegy, meg lesz fertőzve. Arról fog beszélni mindenkinek, amit nálam látott.” Igaza lehet a fiatalos mesterembernek. Süt róla a lelkesedés. Kérdezem is, mi kell ahhoz, hogy valaki tucatnyi rozsdás vasdarabot őrizgessen a padlásán, hogy aztán aprólékos munkával építse újjá a motorgyártás relikviáit. „Családi örökség - vág bele Schmidt László. - Dunaharasztí- ban apám volt az első autószerelő. Mindenki szétszedett mindent, neki meg olyan érzéke volt ezekhez a dolgokhoz, hogy akkor is összerakta a motorokat, ha kosárban hozták el neki. Már ötévesen ott sündörögtem körülötte. A gyerekkéz kicsi, befér mindenhova, örült, hogy segítek neki.” A kész gépeket ki kellett próbálni. „Apám az ölébe vett, én kormányoztam. Aztán ahogy elértem a váltót, megtanultam ve■ A motorokból tárlatot tervez Schmidt László. zetni. Tizenkét évesen már önállóan raktam össze egy Opel motorját. Nem volt kérdés, hogy autószerelő leszek.” Egy ötvenéves motort újjáépíteni óriási feladat. A Schmidt-Pan- nóniák ráadásul nem csak kiglancolt gépek, hanem az utolsó csavarig szétszedett motorok, amelyeket elemenként építenek újjá. Néhány alkatrész megmenthető, másokat újból legyártanak. Utóbbihoz kell mintadarab is. „Semmit nem kapok meg köny- nyen. A börzékre sem járok már szívesen, mert elszabadultak az árak. Egy ötforintos rozsdás alkatrészért ezreket kérnek.” Van azért jó példa is. „Egyszer észrevettem néhány új Pannó- nia-fékfedelet egy standon - meséli. - Oda 'se mertem menni, mert az emberekből az jön ki, hogy kit, hogyan lehet lehúzni. Engem ráadásul ismernek, ha lehajolok valamiért, rögtön azt gondolják, hogy sokat ér. Aztán végül ő szólított meg: »tudom, hogy a fékfedelet nézegeted, ezerötszáz forintért adom darabját, de mivel tudom, ki vagy és miket építesz, tőled kétezret kérek a kettőért«. Ilyen ember is van. Én is segítek, mert ha valaki az enyémekhez hasonló motort szeretne építeni, rengeteg nehézséggel kerül szembe. Pedig ez nemzeti kincs. Ha mindenki feladja, eltűnik.” A Schmidt-gyűjtemény többtucatnyi öreg motorból áll. Többségük az utóbbi évek szerzeménye, de némelyik húsz éve áll a padláson. „Amikor megnősültem, már volt vagy húsz motorom. Más bélyeget gyűjt, én a motorokat szedtem össze. Az emberek simán elKrómozott fékdobok és küllők vitték a MÉH-be a nagypapa öreg motorját. Úgyhogy ahonnan lehetett, elkértem a roncsokat.” Az első Pannónia négy éve készült el. „Járt hozzám egy bácsi, akinek ez volt a hobbija. Segítettem neki esztergálni, hegeszteni. Egyszer elhívott magához. Elhűlve láttam, mennyi motorja van. Amikor meghalt, ötvenéves voltam. Elgondolkoztam, hogy mikor fogom megcsinálni a saját motorjaimat. Másnap lehoztam egyet a padlásról, aztán még egyet, végül tíz gépen dolgoztam.” Nem lehet egyszerre egy motoron dolgozni. Néha várni kell az Bedobozolt félig kész darabok alkatrészekre, máskor a fényező csúszik a munkával. „Rájöttem, hogy minél tovább várok az alkatrészek pótlásával, annál kisebb az esélye, hogy megtalálom, amire szükség van - magyarázza Schmidt László. - Ezért vettem előre azokat a gépeket, amelyek a leghiányosabbak voltak.” És hogy mi a célja az aprólékos munkának? Egyrészt a gyári minőség, másrészt a magyar motorok hírének helyreállítása. „Ha kinyitok egy old timer könyvet, magyar motor nincs benne. Ezt a nemzeti kincsünket nem jegyzik a világban. Elhatároztam, hogy ezeket a motoroEgyszerre több motor készül kát a BMW vagy az NSU színvonalára emelem, hiszen a Pannóniák és a Csepelek a maguk korában ugyanazt a minőséget jelentették.” Egyeseknek mégsem tetszenek a dunaharaszti műhelyből kigördülő csodák. A kritikusok szerint szentségtörés, ha a felújított darab jobb vagy szebb az eredetinél. „Ha ma lenne Pannónia- gyár, sok dolgot másképp készítenének - mutat rá a mester. - A hibákat ezért kijavítom. A korabeli motorok például 25-30 wattos lámpatestekkel működtek. A mai forgalomban ez gyertyafény lenne. Lehet tenni a motorokba komolyabb gyújtást, igaz, ez drágább, de kétszáz wattot tud. Külsőre viszont ezek a gépek ugyanilyen a Schmidt-féle kilométeróra olyanok, mint az eredetiek. Kivéve néhány apróságot: a krómozást vagy a festést.” A Schmidt-gyűjtemény nem eladó. Minden darab az alkotójánál marad. Előbb-utóbb múzeum lesz a műhelyből. „Imádom ezeket a gépeket. Naponta 6-7 órát dolgozom, most épp tíz motoron. Készítek különleges darabokat, most például egy fekete P12-est. Több ponton módosítottam: könnyűfém felnit kap, s egyedi fényezést. Lehet, hogy ez sokaknak nem teszik, de nekem ez is kihívás. Ráadásul elkerülhetetlen, hogy időnként én »hamisít- sak« alkatrészeket, hiszen néhány típus - ilyen az amerikai piacra gyártott T8-as - teljesen eltűnt. Ezeket a nulláról kell felépíteni. Szeretném, ha meglenne a gyűjteményemben a magyar motorgyártás minden darabja, hogy ha eljön az ideje, a gyerekeimmel és az unokáimmal megalakíthassuk a magunk veterán motoros baráti körét, múzeumát. És persze még több támogatás kellene. Örülnék, ha mind többen keresnének meg az ország távoli pontjairól is, ha alkatrészekkel, régi motorokkal tudnák segíteni a munkámat.” Stadler József épített stadiont, vásárolt focicsapatot, ült börtönben, most a Budapesti Corvinus Egyetemen tart előadásokat arról, mi a sikeres vállalkozás titka. „Juhászként rengeteget bámultam a legelő melletti úton elsuhanó szép autókat. Nem csoda, ha egyre többet gondoltam arra, milyen jó lenne, ha én is szert tehetnék egy előkelő kocsira.” Stadler József szerint így kezdődött minden a hetvenes évek elején. Bőrt és tollat kezdett felvásárolni. Az üzlet beindult: volt nap, amikor 300-400 százalékos hasznot könyvelt el. Szorgalma és kapcsolatai egyre magasabbra repítették. Idővel borral és szőlővel is kereskedett, majd a rendlegnagyobb adófizetőjeként miért csaltam volna? Az egészet az ellenfeleim szervezték.” Stadler 2005. január 23-án szabadult. Tudta, hogy sokan leírták, de nem foglalkozott ezzel. Solt mellett felhúzott egy csarnokot, és ruházati termékekkel kezdett kereskedni. Jól kell venni, hogy jól lehessen eladni.” Ez a mottója. Ma már Stadler márkájú tisztítószereket, mosóport és sört is kínál. Naponta jó néhány busz érkezik hozzá, főként nyugdíjasokkal, akik lelkesen alkudoznak vele a kasszánál. „Nálam nincs fix ár, minden megállapodás kérdése - jelenti ki Stadler. - Ha a vevő úgy érzi, jól járt, szívesebben költ nagyobb összeget. ■ D. T. Juhász a katedrán: egyetemen oktatja a siker titkát az, HOGY STADLER József vendégelőadó legyen a Budapesti Corvinus Egyetem kisvállalkozási tanszékén, Szirmai Péter docens ötlete volt. A kurzus célja, hogy megismertessék a hallgatókkal, hogyan kell jól vezetni, ügyesen irányítani, és jövedelmezővé tenni egy céget. Az egykori juhász elmondta: elsősorban volt és jelenlegi cégeiről, az indulásról, a problémákról és a siker titkáról beszél a jövő üzletembereinek. Stadler József egyetemen oktatja a jövő közgazdászait életművész A juhászból lett vállalkozó fénykorában napi harmincmillió forint nyereséget könyvelt el szerváltás idején bekapcsolódott a külkereskedelembe. Vagyona ekkor már milliárdokra rúgott, s bizony a sok pénz hátrányát is megtapasztalta, amikor 1994-ben csecsen bűnözők elrabolták. A háttérben állítólag egy kiskőrösi vállalkozó állt, aki 1,5 millió dollárt követelt a szabadon bocsátásáért. Stadler százmillió forintért nyerte vissza a szabadságát. Országos hírűvé a stadionja tette. Pechjére kicsit túllőtt a célon, amikor többek között egy Leonar- do-freskó, az Utolsó vacsora, illetve annak „festményváltozata” után is áfát igényelt vissza. A bíróság négy és fél év börtönre ítélte. „Jogtalanul ítéltek el - állítja Stadler. - Bács-Kiskun megye Stadler Józsefet ünnepük barátai szabadulásakor Kiskőrösön, 2005-ben
