Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-24 / 70. szám
12 RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 24., KEDD Kiveszőben az utolsó mohikán is... segélykiáltás A badacsonyiak szerint veszélyben a hegy, a hagyományok és az épített értékek Százezrek keresik fel évente, felsétálnak a Szegedy Róza- vagy a Kis- faludy-házhoz, hosszabb túra esetén a kilátóhoz vagy a nagy kereszthez, útközben megpihennek valamelyik pince hősében, s kortyolnak némi szürkebarátot, kéknyelűt vagy rizlinget. Vas András A látogató számára nagyjából ennyi a Badacsony: csodás panoráma, turistalátványosság némi gasztronómiai felhanggal, egy hely, melyet még mindig áthat Himfy szelleme, ahol megállt az idő. Az itt élők szerint viszont éppen, hogy túlságosan is rohan. Pusztul a hegy, a szőlők, a kultúra, a balatoni egyenturizmus egyre jobban bekebelezi a Bala- ton-felvidéki tanúhegyek leghí- resebbikét.- Hiába készül egyre több koncepció a Balaton és környéke hasznosításáról, lett nemzeti park az egész környék, a Badacsony egyre inkább és egyre gyorsabban pusztul - kezdi Vollmuth Péter. Badacsony- tördemic polgármestere a Balatoni Fejlesztési Tanács keszthelyi tanácskozásán hívta fel magára a figyelmet, amikor a tó és körzetének világörökséggé nyilvánításáról szóló megbeszélésen úgy vélekedett, amíg a már meglévő értékeket sem képes megvédeni az állam, ne akarjon újabb, még komolyabb kihívásokkal szembenézni. - Ez a vidék a szőlőiről, a boráról s az erre épülő kultúráról lett híres. És éppen ezek, melyek egyre inkább eltűnnek. Egy pillanat - teszi hozzá -, s régi - vagy nem is olyan régi, hiszen alig három évtizedes - képeket szed elő fiókjából. A fotókon csak egy-egy présház, pince szakítja meg a hegyoldalra minden irányból felfutó szőlőket. A változáshoz nem kell messze mennünk, elég kipillantani a polgármesteri hivatal ablakán: mindenütt villák, nyaralók s rengeteg a tájidegen tuja, fenyő- és díszfa.- A rendszerváltás után kezdődtek a gondok - állítja a polgármester, miközben a keskeny úton a helyiek nagy szívfájdalmára hosszú évek óta zárva tartó Rodostó-ház felé kapaszkodunk. - A második világháború előtt néhány család kezében voltak a badacsonyi földek, s az Esterházyak, Malatinszkyak, Bogyayak, az fbos-család kiépítették a maguk jól működő gazdaságait. Ahol az itteni emberek munkát, biztos megélhetést találtak. A borászati mesterségek apáról fiúra szálltak, a falvakban szinte csak vincellérek, szőlőmunkások éltek. Akik a háború utáni földosztáskor kisebb-nagyobb birtokokon folytatták a munkát, s a szocializmus negyven éve sem okozott törést a fejlődésben: az állami gazdaság jól pótolta a nagybirtokot, megszervezte a kutató- és termelőmunkát, az értékesítést.- Illetve a szőlő nem szenvedett kárt, ám az épített kömyeVollmuth Péter polgármester megpróbálja megmenteni a régi borászati eszközöket: az egykori iskola udvarán gyűjti a különböző préseket, sajtárokat A rendszerváltás után a földek egy része spekulánsok kezébe került zettel már akkor sem törődtek - pontosít Vollmuth Péter. - Persze hasznosították valamennyire: az Esterházy-palackozó működött, a Malatinszky-ház a kutatóintézethez tartozott, de legalább élt a borászat. Aztán a nyolcvanas évek végén - ahogyan a helyiek mondják - elkezdtek lecsúszni a szőlők a hegyről. A balatoni turizmus fellendülésével a Badacsonyt mint az északi part egyik legismertebb helyét is egyre inkább megtalálták a hegyre csak nyaralni járók. Ráadásul a rendszerváltáskor a kárpótlás során rengeteg szőlő spekulánsok kezébe került, akiket a szőlőnél jövedelmezőbb befektetések érdekeltek: felparcellázták és üdülőteleknek adták el a korábbi földeket.- Skizofrén állapotba került a hegy - jelenti ki Szeremley Huba, azon kevesek egyike, aki valóban a szőlő, a bor miatt vett birtokokat Badacsonyban. - Sokan divatból vásároltak szőlőket, ám csakhamar rájöttek, hogy ez egy költséges és munkás hobbi, s nagyrészt kiirtották a tőkéket. Melyek helyére gyep, tuják, díszbokrok kerültek. A présházakat pedig felváltották a tájba cseppet sem illő villák, nyaralók. A tulajdonosaik csak egy-egy hétvégére, nyáron néhány hétre érkeznek, s nem elég, hogy a saját szőlőjüket tönkretették, még azt is kifogásolják, ha a szomszéd permetezik, esetleg dolgozik a traktorral. A badacsonyi boraival magának hírnevet szerző üzletember alapvető hibának tartotta, hogy a birtokokat és a mezőgazdasági ingatlanokat anqo külön-külön értékesítették. Utóbbiak általában nem feleltek meg a nagyobb komfortra vágyó tulajdonosok igényeinek, míg a földekről a mai napig hiányoznak a kiszolgáló létesítmények. S a nemzeti park szigorú szabályai miatt újakat építem sem egyszerű.- Az is érthetetlen, miért soroltak be egy élő települést egy nemzeti parkba, szinte béklyóba kötve ezzel az itt élőket - méltatlankodik tovább Szeremley Huba. - Szinte már minden védett, a növények, az állatok, csak éppen az emberekkel nem törődik senki. Azokkal, akik ezt az egész környezetet létrehozták. A Badacsony kultúrtáj, ha nem sikerül ezt az arcát megőrizni, a kutyát sem fogja érdekeim. Ám a tájat az ember határozza meg, s innen már szinte teljesen eltűntek a hajdani arculatépítők. Kihaltak, elköltöztek a régi szakmák képviselői: nincsenek pákászok, halászok, vincellérek, bányászok. Már parasztok sincsenek, a négy badacsonyi településen egy család vallja magát annak. Sajnos úgy tűnik, a folyamat megállíthatatlan és megfordíthatatlan. Hiába hoznak új és új szabályokat, a tuják helyére már senki sem fog szőlőt ültetni, s a gyepet sem törik fel új tőkék kedvéért. Szavait igazolandó a hegyre felfutó kis utcákban rendre kocsibejárók törik meg a szőlőket tartó támfalakat, s a kerítések mögött szépen gondozott kertek, garázsok látszanak.- Ez itt egy németé, az egy pesti ügyvédé, az egy győri vállalkozóé - veszi sorra a régi szőlők helyén épült nyaralókat Vollmuth Péter. Aki szerint a szőlők pusztulása - a három évtizeddel ezelőttihez képest ötödére csökkent a termelésbe vont terület... - csak az egyik probléma. Legalább ennyire aggasztó az épített környezet mind látványosabb pusztulása. A hegyen magasodó közel tízméteres kőkeresztet például egyéb segítség híján a tördemi- ci önkormányzat saját zsebből mentette meg. Az 1857-ben Ranolder János veszprémi püspök által építtetett és felszentelt műemlék már félig kidőlt, amikor a helyiek - a szükséges építőanyagokat a Bujdosók lépcsőjén a hátukon felcipelve - megmentették. Az egyik legkedveltebb turistautat kőkerítés vágja ketté- Négyszáznyolcvanhét lépcsőfok visz innen a kereszthez - mutat fel a meredek hegyoldalon Vollmuth Péter. - Az egyik legkedveltebb turistaút a környéken. Kár, hogy csak idáig lehet rajta menni - int a háta mögé. Erődítményszerűen védett épület magasodik ki a fák közül: az 1936-ban épült Rodostó-ház. Hajdan a Balaton Szövetség építtette turista-menedékháznak, Tördemic felől 128 lépcső vezet fel az épületig, pontosabban egy kőkerítésig. A nyolcvanas években ugyanis a munkásőrség tulajdonába került a ház, melyet annak rendje és módja szerint azonnal el is zártak az egyszerű földi halandók elől - s azóta sem nyitott ki, noha már természetesen gazdát cserélt. Vollmuth Péter ugyan megkereste a tulajdonosokat, s faluja nevében 25 millió forintot ajánlott az épületért, ám az üzlet nem köttetett meg.- Ez is lassan az enyészeté lesz - legyint lemondóan a polgármester, s lefelé indul a hegyről. A gerincen vágunk át a hajdani borgazdaság központi épületei felé. - Érdemes lesz megnézni - jegyzi meg Vollmuth Péter sokat sejte- tően. Az Esterházy palackozót fel sem Ismerjük: klasszicista vagy barokk épületet keresünk az út mentén, helyette egy teljesen lelakott s bántóan szocreállá épített üzemet látunk. Vele szemben ezek után szemet gyönyörködtető látvány az egykori Ibos- féle kutatóház. A Kisfaludy-ház felé vezető út mentén aztán újabb szörnyűség: a Malatinszky-ház ablakai már a múlté, a nyílászárókat a szél csapkodja, a falak megroggyantak, pedig a boltíves épület a környék gyöngyszeme lehetne.- Az ott tegnap még egy vendéglő volt, alig tudtunk kimenteni belőle egy nagyjából nyolcvan- éves kerámiamozaikot - mutat fel ismét a domboldalba a polgármester. Hitetlenkedve nézzük a szürkebazalt kockákból épített főfalat, a többit már szétszedték, elbontották. Ahogyan a pincék, présházak többségét is, s amelyek megmaradtak, hamarosan maguktól roskadnak ösz- sze. Az Ányos-pincét már egy közepes vihar is összedöntheti, mellette a susnyás mélyén egy kétkaros, felirata szerint a 19. század hetvenes éveiben épített kút düledezik.- Ezek itt a legjobb földek - állítja a polgármester. Lábdi- hegyen járunk, s igaza lehet, a februári zimankóban is csodásán zöldellnek a tuják, s itt a gyep sem olyan kopott-fakó, mint a tóparti részeken... Megyünk tovább, a polgár- mester mesél, szinte minden háznak legalább százéves történelme van, itt Tatay Sándor író gondnokoskodott, amott az írófejedelem, Herczeg Ferenc metszette a szőlőjét, s lugasában Bajor Gizi pihegett a melegtől.- Ezt így kellene megőrizni - sóhajt fel Vollmuth Péter. - így kerek, egész a Badacsony. Esküszöm, a hatvan évig működő bazaltbánya nem okozott akkora károkat, mint a rendszerváltás óta eltelt idő. Pedig akkor szépen leirtották a hegy egyik oldalát. A borhoz hasonló hírű volt az innen kikerült szürke bazaltkő. No és megfaragói, a riccerek. Látja, már ezzel sem foglalkozik senki, kihalt szakma lett. S eltűntek a halászok is, pedig nem is olyan régen Itt még mindenkinek volt hálója. Egyfajta hobbi volt arap- sickodás. Ma csónakot sem látni a parton...- Utópisztikus elképzelés, hogy vissza lehet menni harminc-negyven évet az időben - jegyzi meg erre Szeremley Huba. - Azt viszont tényleg el kell dönteni: turistaparadicsom legyen a Badacsony, vagy mai kornak megfelelő kultúrtáj. A kettő együtt nem megy. Sajnos, úgy gondolom, inkább a turizmus fog győzedelmeskedni, ez az országos tendencia, a helyi értékek háttérbe szorulnak. Csak A világörök- séggé nyilvánítás egyik céjja az értékek megőrzése amíg Amerikában legalább mutatóban megmaradt néhány indián, addig Badacsonyból nemsokára eltűnik az utolsó mohikán is... Optimistább a jövőt illetően Suchman Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács (BFT) elnöke, aki a Balaton és környéke világ- örökséggé nyilvánításáról ábrándozik. A világörökséggé nyilvánítás egyik alapvető célja éppen a Balaton és környéke kultúrtörténeti hagyományainak megóvása- őrzése - jelenti ki Suchman Tamás, aki úgy véli, rendkívüli előnyökkel jár, ha sikerülne elérni a céljukat. - Persze ez nem azt jelenti, hogy minden érinthetetlenné válik. A BFT elnöke szerint tudomásul kell venni, hogy létezik egyfajta fejlődés, amelyet nem lehet megállítani: ám amennyire lehetséges, s ebben igazat ad Vollmuth Péternek, meg kell óvni a természeti és az épített környezetet.- S erre lesz is pénz, hiszen az uniós forrásokból rengeteg juthat a Balatonnak - állítja Suchman Tamás. - Ráadásul a polgármester által említett problémák szerencsére nem százmilliárd forintos, hanem csak néhány százmilliós tételek. A tájsebeket be kell gyógyítani - már amelyeket lehet, hiszen a hatvan évig működő bazaltbánya például helyrehozhatatlan károkat okozott -, az épületeket meg kell menteni. Emellett egységes arculatra is szükség lenne, ezzel kapcsolatban építészeti konferenciákat is szervezünk - a céljaink tehát összecsengenek a badacsonyiakéval. Ám bizonyos dolgokat nem lehet törvényileg előírni. Magam is minisztériumi fellépést szeretnék azokkal szemben, akik spekulációs célokból vásároltak szőlőket, de belterületi szőlőtelepítésre például senkit sem lehet kötelezni - amúgy, bár jóval kevesebb a tőke, sokkal több bor terem Badacsonyban, mint korábban. i i t * 4
