Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

4 2009. MÁRCIUS 22., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA Gulyás és tokaji, pesszi­mizmus és tehetség. Né­hány olyan jellemző, ami­vel akár mi magunk, akár a külföldiek azono­sítják a magyarságot. Összeállításunkban arra keressük a választ, van-e magyar nemzeti büszkeség, és milye­nek a legfontosabb szimbólumaink. Ambrus Vilmos -Dián Tamás A nemzeti szimbólu­mok annyit érnek, amennyi tartalommal meg tudjuk őket tölteni. Márpedig ezen a téren Csepeli György szociál­pszichológus szerint rosszul állunk, mivel a ma­gyar emberektől távol áll a kollektív büszkeségérzet. Az ELTE Társadalomtudományi Karának egyetemi tanára, aki több tanulmányt is írt már a nem­zeti érzés és tudatvilág kialaku­lásáról, amondó: ha véletlenül akad is valami jó ebben az or­szágban, ami közös büszkeség forrása lehetne, a kesergő és pesszimista közvélemény nyom­ban széttépi azt. „Már a Elimnusz is sokat elárul a magyarok lelki­világáról - jelentette ki Csepeli. - Ugyanis teljesen alkalmatlan ar­ra, hogy büszkeséget, jó érzést, jövőbe vetett bizakodást ébresz- szen. Összehasonlító vizsgálatok eredményei mutatják, hogy nincs még egy nemzeti himnusz, amelyik ennyire bús, remény- vesztett, önfeladó volna.” A szociálpszichológus úgy vé­li, a magyarság nemzeti érzése a kudarcélményre van hangolva, s ennek magyarázatát saját törté­nelmünkben kell keresni. „Ma­gyarország 1541-től 1920-ig nem volt független állam. Akkor pár évig saját kezünkbe vehettük a sorsunkat, de utána megint ide­gen hatalmak befolyása alá ke­rültünk. Önálló magyar államról mindössze 1989 óta beszélhe­tünk, amiből viszont az is követ­kezik, hogy nem tudott kialakul­ni egy olyan öntudatos polgárság, amelynek közös élményei lenné­A legalkalmasabb államférfiak 1 2 3 4 5 6 7 8 1. Széchenyi István 2. Kossuth Lajos 3. Kádár János 4. Deák Ferenc 5. Antall József 6. Nagy Imre 7. Horthy Miklós 8. Horn Gyula FORRÁS: MEDIÁN ÉS HANKISS ELEMÉR FELMÉRÉSE (2007) nek. Ha büszkék is vagyunk va­lamire - történelmünkre, kultú­ránkra, régebbi sportteljesítmé­nyeinkre, konyhánkra, vendég­szeretetünkre - azt nem egy kö­zösség tagjaként éljük meg, ha­nem elszigetelten, saját magunk­ban” - mondta a kutató. Csepeli György szerint a közös nevezők hiányát jelzi az is, hogy még legnagyobb nemzeti ünne­pünket, március 15-ét sem va­gyunk képesek egységesen ün­nepelni. „Míg az emberek egy ré­sze emlékezni akar, addig a töb­biek aktuálpolitizálásra használ­ják a megemlékezést, vagy épp balhéznak a belvárosban” - mondta. Mindebből persze az is következik, hogy a nemzeti ér­zésvilág leépülésében nagy sze­repet játszik az ország politikai megosztottsága. Csepeli úgy véli, a kettészakadás rossz hatással van a nemzeti öntudatra, mert mindkét táborban azt a hamis képzetet kelti, hogy a másik olda­lon álló ember értékhiányos. Az egyik tábor szemében a másik kevésbé nemzeti, a másik tábor szemében az egyik meg kevésbé haladó. Ez a hasadás persze nem előzmény nélküli. „Koppány és Szent István újra meg újra Cisz- szatér közénk, csak más és más álarcban” - fogalmazott a szak­ember. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, Csepeli György szerint közösség­építő élmények kellenének. „Eb­ből a szempontból nagy lehető­ség lett volna az Európai Unióhoz való csatlakozás, de mint azt Pécs vagy a budai Vár példái mutatják, inkább arra fogunk visszaemlé­kezni, hogy mit nem sikerült megcsinálni. Pécsből nem lesz Európa kulturális fővárosa, és a budai Várban a II. világháború után 60 évvel is még mindig lát­szanak az ostrom nyomai” - mu­tatott rá Csepeli György. Hogyan lett nemzeti szimbólum a puszta, és hogyan válik azzá lassan Overdose, a csodaló? kapitány Ágnes és Kapitány Gá­bor kulturális antropológusok szerint a nemzeti szimbólumok kialakulása évszázadokon át tartó folyamat. Egyes elemek szimbolikus jelentőségét felerősí­ti az irodalom, illetve a képző és a filmművészet, továbbá az iskola és a média, másfelől könnyen válik szimbólummá minden, más népektől megkü­lönböztető specialitás. Előbbire a kutatók a hagyományos falu­kép elemeit - a gólya- és fecske­fészket, a gémeskutat és a pipa- csos búzamezőt -, utóbbira a to­kaji bort, a Zsolnay és a heren­di porcelánt, a paprikát és a Rubik-kockát említették pél­daként. „A NEMZETI SZIMBOLIKÁT éltető azonosságtudat szempontjából fontos mindaz, ami siker, dicső­ség, és ez által föléemel a min­dennapoknak. így válhatnak- a történelem hőseihez hason­lóan - bizonyos mértékben nem­zeti szimbólumokká élsportolók, az Aranycsapat, vagy akár az olyan „győztesek” is, mint Kin­csem, vagy manapság Over­dose’’ - mondta Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. A kutatók ugyanakkor kiemelték koron­ként is változik, mit tartunk nemzeti szimbólumnak. Legfontosabb szimbólumaink Jtel: _______________gulyás______ it al:_______________bor________ vi selet_____________bő szárú gatya tá j:________________Hortobágy sp ort:___ __ __labdarúgás sp ortoló: Egerszegi ___________________Krisztina tö rténelmi személyiség: Kossuth Lajos FORRÁS: KAPITÁNY Á.-KAPITÁNV G.: MAGYARSÁGSZIMBÓLUMOK (BUDAPEST, 2002) Jó példa a szimbólumok válto­zására a kokárda története. Az utóbbi évtizedekben jelentős módosulások történtek a ko­kárda szimbolikus használatá­ban. A rendszerváltás előtt so­káig a nemzeti azonosságnak a hatalommal szembeni válla­lását jelentette. A nyolcvanas ‘ években, amikor a hatalom képviselői is hordani kezdték (hogy megfosszák ellenálló tar­talmától), a kokárda mérete volt képes különbséget kifejez­ni, majd a 2002-es választáson elszakadt március 15-étől, melynek szimbolikájához ere­detileg szétválaszthatatlanul kötődött, s minthogy ezt a for­dulatot csak a nemzeti oldal képviselői követték, ismét al­kalmas lett a nemzettudattal való fokozott azonosuláson kí­vül politikai elkötelezettség jeí képezésére is. A tárgyi kifejezésrendszerben a paraszti szimbólumoktól elto­lódás következett be a maga­sabb társadalmi státusú ne­mesi, polgári tárgykultúra irá­nyába. Míg a hatvanas-hetve­nes években a nemzeti azono­sulás kifejezésére elsősorban a paraszti kultúra tárgyainak gyűjtése, a paraszti építkezés utánzása szolgált, addig a rendszerváltás után jóval na­gyobb arányban kerülték elő térbe olyan szimbólumok, mint a díszmagyar, az atilla, a Bocskai, a kard, vagy az építkezésben a nemesi kúriák hagyománya. „Egy friss kuta­tásunk tanúsága szerint pedig úgy tűnik, hogy a Nyugattal érintkező Dunántúlon az étter­mek szimbolikájában jóval erősebb a »magyaros« jelleg, mint Keleten” - emelték ki a kutatók. Ilyennek tartanak minket EGY FELMÉRÉS Szerint, melynek során osztrá­kokat, németeket és franciákat kérdeztek ar­ról', milyennek tartják a magyarokat, a többség ba­rátságos, vendégszerető, szor­galmas népként jellemzett minket Pozitívumként említették a nyíltságot és az igyekezetei Rossz tulajdonsá­gnak tartják a lustaságot, a megbízhatatlanságot és a gyengeséget Az osztrákok sze­rint nem vagyunk őszinték, míg a franciák elszigeteltnek látnak minket Magyar nemzeti öntudat kanadai mintára A sopronit nemzeti szimbólu­mainkkal reklámozó kisfámét már több publicista bírálta a ha­zai sajtóban, hol azért mert közhelyes, hol, mert „na­cionalista”. A Soproni sört a magyarok általános büszkeségeivel (magyar nők, vízilabdacsapat, Mátyás király, Papp La­ci) eladni szándékozó filmről Ablonczy Balázs [origo] így ír. „a reklám üzenete a sajnáltatás: nehéz nyelvet beszé­lünk, és bár itt élünk Európa közepén, mégis összekevernek minket a románokkal, nőinket meg fikázzák”. A Népszabadságban Balázs András és Káderjük And­rás azt írja: a sör és a naciona­lizmus mindenhol kelendő, mi­nél szegényebbek vagyunk, an­nál inkább. a film egyébként egy kanadai sörreklám mintájára született. Az Iám Canadian (Kanadai va­gyok) című reklámban egy fiatal férfi sorolja országa jellegzetes­ségeit - például a jégkorong-vá­logatott sikereit -, illetve azt is, mi nem jellemző a kanadaiak­ra: nem szőrmekereskedők, és nem jégkunyhóban laknak. A magyar reklámfilmnek már megszületett a paródiája. Ott egy fiatalember arról beszél, ná­lunk a legnagyobb a bürokrácia és az adóterhelés. „Több millió­an értik, mire gondotok, amikor azt mondom, Bokros-csomag” - mondja a figura, majd úgy foly­tatja: „szinte már örülök, ha a turisták összekeverik Buka­restet Budapesttel”. Végül azzal zárja a reklá­mot: „Magyaror­szág: én most leiszom magam”. nemzetkép Hazánkra jellemző szimbólumokat mutat be reklámjában egy ismert hazai sörmárka. Az italt reklámozó férfi lelkesen sorolja, miért büszke magyarságára. Vajon igaza van? MIRE LEHETNEK BÜSZKÉK A MAGYAROK? * 1 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom