Somogyi Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
2009-02-05 / 30. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. FEBRUÁR 5., CSÜTÖRTÖK IN MEMÓRIÁM BOROS VILMOSNÉ KAROLA NÉNI (1921-2009) Elment a Segítő Asszony. A küzdelmes élet véget ért, a segítő ember megpihen. Boros Vilmosné Frey Karolina eltávozott. A sors végig kemény volt hozzá, s ennek ellenére az élete csupa derű és segíteni akarás. Németországi és svájci kapcsolatai révén a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórháznak, a mozgáskorlátozottaknak, a nagycsaládosoknak és a falusi iskolás gyerekeknek segített. Azok nélkül a támogatások nélkül, amelyek közreműködésével jutottak el a címzettekhez, szegényebb lenne az élet. Somogyi volt, szinte egész élete ide kötötte. 1921-ben Ecsenyben született. Kaposvárra a kegyetlen sors hozta, dolgozott hivatalban, de igazán jól akkor érezte magát, amikor segíthetett. 1975-ben egy németországi nyaralás alkalmával férje egy vakbélműtétet követő vérmérgezésben elhunyt. A megpróbáltatás megedzette. Korábban egyik leányát, majd 1994-ben az emlékezetes taszári buszbalesetben elveszítette egy unokáját is. De nem tört meg. Kapcsolatot épített a németországi Napsugarak kelet felől misszióval, és közvetített ajándékaik - kórházi berendezések, betegágyak, csecsemőruházat, ágynemű - Kaposvárra juttatásában. Munkáját mindig szerényen és odaadással végezte. A Kaposvár szolgálatáért emlékérmet 2002- ben kapta meg. 2005-ben a Somogy Polgáraiért-díj tulajdonosa lett, és megkapta a Kaposi Mór-emléklapot is. Kapcsolatait mindig a közösségért építette. Apró híradások szóltak csak arról, hogy megint segített. A segítő kéz most megállt. Az élet nem tudta megtörni, de a halál megbénította. Emlékét a Kaposi Mór Oktató Kórház őrzi. ▲ Egyre keskenyebb nyomtávon fenyvesi kisvasút Egyszer talán megint kitáblázzák majd Somogyszentpál-felsőt- Jaj, lemaradt az a középiskolás gyerek, ott fut!- kiált fel egy középkorú nő, s alig pár pillanat múlva már lengeti karját a kalauz a mozdony felé. Füleki Tímea Mintha mi sem volna természetesebb, rögtön hallatszik is az öreg szerelvény fékjeinek munkája, melyek megálljt parancsolnak az óránkénti húsz-harminc küométemél jegyzett maximális sebességnek. A kamasz felpattan, miközben a balatonfenyvesi kisvasúira először jegyet váltó utas azt mérlegeli: vajon milyen gyakorisággal fordulhat elő hasonló emberi gesztus az átlagos MÁV-os személyvonatok, a „nagy testvérek” esetében. Egy szűk esztendőn át biztosan testvérek még, s aztán úgy tűnik: (a papírforma szerint is) elengedheti a kisvasutak kezét az állami társaság, s így a balatonfenyvesi egykori gazdasági vasút is újabbat lendül a létbizonytalanság keskeny nyomtávján. A hivatalos menetrend szerint decemberig még naponta ötször fordul Somogyszentpálnál a szerelvény.- Tizennégy egész, három tized kilométer - s talán ha jól belegondolna, századnyi pontossággal is meg tudná adni a még működő táv hosszát a kalauz. Egyike azoknak, akik nem csak azt fájlalnák, hogy a térség idegenforgalmában kihasználatlan a Nagyberek szívdobbanásaira zakatoló kisvasút. Talán még azt is elnézné, ha nem önilenének az uniós százmilliók, hogy a tiptop- ra rendbe szedett takaros kis szerelvények a Dráváig röpítsék az unikumra vágyó ökoturistákat, miután a vonalat a mesztegnyőivel összekapcsolták, és minden gondosan szőtt tervet valóra váltottak. Beérné azzal, ha valaki garanciát vállalna arra: nem hordják szét a fémtolvajok a Csisztafürdő felé még meglévő síneket. - Van egy kis hajtányunk, a Kisvasutak Baráti Körének többi tagjával szaladunk néha egyet a csisztai vonalon. Az ősszel egyszer az utolsó pillanatban érkeztünk: még láttuk, ahogy f ' - ,Z. Csupán korra kicsi, létszámra azonban már nagyobb az utazóközönség a kisvasúton. A hangulata pedig gyereket és felnőttet egyaránt megérint elszaladtak előlünk. Az a vonal nem működik, de eddig még semmit nem vittek el belőle. A táskáiból viszont már semmi nincs - mondja, aztán félbehagyja az elbeszélést, tenni kell a tűzre. Vesz pár hasáb fát a szenesláda mellől, és a vagon közepén álló kályhában pattogó lángok közé dobja. A szemközti ülőhelyeken előkerül az olvasókönyv - másodikos lehet talán a kislány, alig egy-két évvel fiatalabb az odább egyedül ülő fiúnál. Látszik: mint mindenki, ő is rendszeres vendég a járaton, s vélhetően a Nagyárok minden méterét ismeri. Bár tekintete a környéket fürkészi, gondolatai már rég' otthon járnak Imremajorban, péntek lévén nyilván a másnapi programját tervezi. „Majorkán” aztán, mintha véget érne a világ, kiürül a kocsi. Az első megállóhelynél az olvasókönyv is visszakerül a hátizsákba, és barátnőstől, anyu- kástól hátuk mögött hagyják a januári munkanapot, irány a hétvége. Egyeüen utas marad fenn: a fiú, aki az összehangolt riadóláncnak köszönhetően nem késett le.- Szerencséd, több mint két órát várhattál volna a következőTervek már vannak, pénz még nincs. Az önkormányzatok forrásra várnak Döcögősen: óránként hússzal menetel a kisvasút a szebb jövő felé AZ ÉRINTETT ÖNKORMÁNYZATOK, cégek és civilek 2002- ben alapították a Balaton- Boronka Kisvasút Kht.-t, hogy megoldják az üzemeltetés problémáit és kidolgozzák a fejlesztés lehetőségeit A fenyvesi és a mesztegnyői vonalak felújításáról, összekötéséről terv készült, ám eddig hiába vártak forrásokra. A társaság a közeljövőben az új szabályozásnak megfelelően non- profit gazdasági társasággá alakul. re - így a kalauz, aki aztán a téli berekre függeszti tekintetét. Szarvasok - kár, hogy elég távol. Nem úgy a fácán, amely közvetlenül a sínek tövében fogja menekülőre a zakatolás hallatán. A német cég kérődző marhái viszont a legkevésbé zavartatják magukat, miközben a szürkülő homály lassan rátelepszik a hétköznapra.- Van villany, de nem szoktam felkapcsolni, akkor nem lehet jól kilátni - folytatja az egyenruhás vasútbarát, s kétségtelen: alaposabban szemrevételezhető a kinti világ a természet fényeméi. S bár a sötétség nem várat tovább, az még jól látszik, se közel, se távol nincs nyoma épületnek, de még talán útnak sem, ahol visz- szafelé a kisvonat először megáll, mert van egy felszálló. Míg azon tűnődünk: vajon honnan érkezhetett, készséges informátorunk már mondja is: Somogyszentpál-felsőn jártunk épp, bár az ezt jelző táblát hiába keresünk. Régen állítólag ki volt írva. Egyszer talán megint kint lesz. Felmosófával egészült ki a megyei könyvtárosok kelléktára zord idők Hétéves, mégis egyre több helyen ázik be a könyvtárépület, főként az ablakoknál és az illesztékeknél Az ajtóban kék vödör, mellette alig méternyire piros gyűjti a vizet. Kaposváron a megyei könyvtár dolgozói és állandó látogatói már hozzászoktak az elmúlt időszakban, hogy egy-egy eső, téli olvadás után kerülgetniük kell az edényeket. Az alig hét és fél esztendeje átadott, 280 millió forintért átépített és kibővített épület ugyanis beázik. Az illesztékeknél és a ferde tetőablakoknál - szakértők szerint nem tető-, hanem szimpla bukóablakok lettek beépítve... - talál utat magának a csapadék - a felpúposo- dott parketta, a málló-rothadó falak, az ablakok alatti tócsák mutatják, annak idején bizonyos tekintetben összecsapott munkát végzett a kivitelező. - Bár már korábban is szembesültünk a problémával, az igazi bajok tavaly, egy nagy esőzés után jelentkeztek - mutatta a beázások nyomait Ilisics József gondnok. - Amíg lehetett, saját keretünkből megpróbáltuk orvosolni a hibákat, ám ma már ez nem megy. Éppen ezért a könyvtár vezetése tavaly novemberben a hibákról feljegyzést készített, s elküldte a megyei és a városi ön- kormányzatnak; egyben egy szakértővel felmérette a károkat és a javítási költségeket.- Tavalyi áron számolva nagyjából nyolcmillió forintra lenne szükség - mondta Varga Róbert igazgató. - Szerencsére eddig a Nem mese: a gyerekkönyvtárban felmosófával közlekedik a könyvtáros gyűjteményekben nem keletkezett kár, „csak” az épületben. A helyzet a gyerekkönyvtárban - ahol a könyvtáros munkaeszközei felmosófával egészültek ki - és a raktárban a legrosz- szabb, előbbiben a tévé-dvd-sa- rokban a vezetékeket is műanyag dobozba kellett pakolni, a konnektor környékén ugyanis hatalmas tócsa éktelenkedik, míg a raktárban az ablakok alatt szinte már teljesen lemállott a festék, s itt is szorgalmasan kell kerülgetni a tócsákat. Első hallásra a megoldást jelentő nyolcmillió forint nem is tűnik soknak, ám a könyvtár anyagi helyzetében ez is csillagászati összegnek számít. Főként annak tükrében, hogy takarékossági okokból a fűtési szezon idején szombaton már ki sem nyit a bibliotéka. - Vagy a hétköznapi nyitva tartást kurtítottuk meg, vagy a szombati napot áldoztuk be - jegyezte meg rezignáltan Varga Róbert. - Hosszas számolgatás után utóbbi mellett döntöttünk. Ahogyan a fenntartó megyei önkormányzatnak, úgy nekünk is spórolnunk kell. Ide jutottunk: hiába szervezünk egyre nívósabb képzéseket, programokat, korszerűsítjük a berendezéseket, bővítjük a gyűjteményeket, a fenntartási költségek kifognak rajtunk. Utóbbira ugyanis sehol sem lehet pályázni... ■ Vas András
