Somogyi Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-21 / 44. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. FEBRUÁR 21., SZOMBAT rr--------------------­^■ PERCES INTERJÚ Verseket ír a színészpalánta Kiss Péter Balázs az or­szágos Csokonai vers- és prózamondó verse­nyen második, a 100 éves a Nyugat versíró versenyen harmadik lett.- Nem túl gyakori manap­ság, hogy egy 18 éves fiatal szabadidejének jó részét a versek kötik le.- Már kisiskolás korom­ban jártam mesemondó ver­senyekre, amikor pedig kö­zépiskolás lettem, elkezdtem verseket írni. Igazából, amió­ta az eszemet tudom, szí­nész szeretnék lenni. Tuda­tosan kezdtem el járni a Dé­ryné Vándorszíntársulatba, négy éve készülök a színmű­vészedre.- Mennyire összeegyeztet­hető az érettségire, felvételi­re készülés a fellépésekkel?- A tanulás és fellépések mellett marad időm szóra­kozásra is. Ezt talán annak köszönhetem, hogy koráb­ban vízilabdáztam, és a sport sok mindenre megta­nított: kötelességtudatra, alázatra, és persze fejlesztet­te az akaraterőmet is. Rend­szerességre, összeszedett- ségre nevelt, s ezt nem ad­nám oda semmiért. Ugyanis ezekre a tulajdonságokra a színészi pályán is nagy szükségem lesz.- A haverok nem cikiznek egy versmondó fiút?- Úgy érzem, elfogadnak ilyennek, szívesen hallgatják a verseimet, van, hogy taná­csokat kémek, és talán néha irigykednek is. ■ Márkus K. Nem esik messze az alma a fájától. Ez volt az első dolog, ami eszembe ju­tott, amikor Bilicsi Tiva­dar két nagymama korú lányával találkoztunk. Humorban, jó kedélyben lenne mit tanulni tőlük. Kolumbán Tünde Siófok egyik szállodájában ta­lálkoztunk Bilicsi Erzsébettel és Katalinnal, ahol egy hétvégét nosztalgiáztak át. A két hölgy számára a város egyet jelent a boldog gyerekkorral, a gondta­lan fiatalsággal. Nyaralója volt a Bilicsi család­nak Siófokon, egy aprócska ház, ahogy ők nevezték, a kastély az Ezüstparton, vagy miként a Bi­licsi lányok emlegetik, Balaton- újhelyen. Fel is kerekedtünk Erzsébettel és Katalinnal, hogy megnézzük, hol töltödék a gye­rekkori nyarakat, és felkerestük a balatoni telket, ahol egykor a kedves víkendház állt A nyara­lót már lebontodák, csak az öreg rózsabokor és a köpöd kis kert­kapu van még mindig ugyanod, ahol évtizedekkel ezelőd.- Pont azt beszéltük, hogy a pesti házunk sem áll már, ahol az anyuékkal éltünk, de azután nincs olyan nosztalgiánk, mint a siófoki nyaraló iránt - mondja Erzsébet.- Az iskola befejezése utáni nap lejöttünk Siófokra, és csak az évnyitóra mentünk vissza Pestre. Siófokon tanultunk meg táncolni, pingpongozni, az abla­kon kiszökni - emlékszik Kata­lin. A lányok arról is meséltek, hogy nem messze tőlük, az Er­kel Ferenc utcában volt Feleky Kamillék nyaralója, ahova szí­vesen jártak át, hiszen a kert olyan volt, mint egy mini vi­dámpark.- A kerítésen lévő tábla egyik oldalára ki volt írva, hogy Erkel Ferenc utca a házszámmal, a másik oldalán egy kis síró arc volt azzal, hogy: már mentek? - meséli nevetve Erzsébet. A hölgyek azt mondják, hogy míg a fővárosban átlagos polgá­ri életet éltek, addig Siófokon leginkább egy olasz családhoz hasonlatosan teltek a napok.- Volt úgy, hogy 15-en is vol­tunk a házban, és ez egy kicsi ház volt. Úgy aludtak a gyere­A két Bilicsi lány az egykori siófoki nyaraló kapujában. A boldog gyerekkor és ifjúság színhelye volt a rajongott Balaton-part kék, hogy volt, akinek a szek­rény tetején alakítottuk ki a fek­helyét kis ráccsal, hogy le ne essen - idézik fel a Bilicsi lá­nyok, miközben olyan jókat ka­cagnak az emlékeken, hogy öröm hallani.- Örököltük a humort. Apu örült annak, ha jó hangulat volt körülöde, de egyáltalán nem erőltede, egyszerűen áradt be­lőle a jókedv - mesélik Bilicsi Tivadarról. - Anyu is jó partne­re volt apunak. Ő is színésznő volt, csak akkor, amikor jöttünk mi lányok sorban négyen, abba­hagyta. Mindig azt mondta, hogy rögtön az anyaszerepre tért át - meséli Katalin. A felve­tésre, hogy négy lánygyermek melled igazi nőuralom leheted a családban, újabb jóízű kacaj kíséretében kontráznak: És még a nagymama is velünk élt! Volt egy papagájunk, a Tivadar és egy kutya, a Misi. Apu azt szokta mondani, hogy velük ki­csit jobb az arány... EMLÉKEZNEK MÉG Bilicsi Tiva­dar Apu hód med be nótájára; ki nem, igaz? - Döbbenetes volt, hogy apu elénekelte vagy kétszer, és attól kezdve nem tu­dott úgy elmenni fellépésre, hogy azt ne kellett volna előad­nia - mondja Katalin. A HÖLGYEKTŐL AZT IS MEGTUD­TUK: a kérdést, (ami még ma sem tisztázott) hogy miként is megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába, valójá­ban nem húguk, Éva tette fel az apukájának, hanem a dal-, szerző Garai Imre Jutka nevű kislánya, csak Garai az elő­adó személyére szabta a sző­Családi fotó. Bilicsi Tivadar négy lányával és a feleségével csó­nakázott a Balatonon veget. - Később a Jutka meg is jegyezte, hogy azért az nem igazságos, hogy én mondom a jót, és a Bilicsi Éva lett vi­lághíres - mesélik a lányok a kedves történetet, amit még azzal is megspékeltek, hogy Erzsébet kisiskolásként hivat­kozásként is használta a slá­gert, és úgy mutatkozott be: tanító néni, tetszik tudni, hogy én ki vagyok? Én vagyok az apu hód med be testvére - hangzott a gyerekszájból. A Bilicsi lányok siófoki nyarai nosztalgia A családi üdülő már nem áll, csak a kopott kertkapu található a telken Erzsébet kisiskolásként így mutatkozott be a tanító néninek: én vagyok az Apu hód med testvére Botlott a Turul csülke, elúsztak a harcsaremények étlapozó Minden ízében megfogyva bár a kaposvári étterem, de azért a szarvasszelet még állja a kihívást Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban megpró­báljuk a vendég szemszögé­ből bemutatni a somogyi ét­termeket. Özvegy Zimbabwei Kálmánná ízt bele, Gizi! - mondám mindég tanulatlan kuktáimnak, miköz­ben originál Stahl-szakácskönyvet - suhogtatok feléjök fenyegetően, et­től megjuhászodnak, csüngnek a mondókán, s mint kisangyal hall­gatnak a nagyasszonyra. Aki nem voltam én mindég nagyasszony, naggyá az érzékelés gyönyörei teendik az ember, ki megáldatod az ínyes mesterségek nemes tu­dományával. Szeretek enni, na. Igen, az íz. Ez mindenek sava- borsa a konyhaművészetben, a szépség melled, ami az ízlelés el­ső lépése. íz-lelés. Már a szó is hátborzongató. Kaland, felfede­zés, lelőhely. Egészen a közelmúl­tig négy alapízt ismert az ember gyereke, a savanyút, az édeset, a sóst és a keserűt Hadd terjesz­tem ezúton az ismeretet: fölfede­zed az emberiség már egy ötödik ízt is, mely a proteinben gazdag ételek, például a szusi sajátja, és amelyet japán testvéreim umami néven ismernek. Mondják nátri- umglutamátnak is, de ez nagyon ridegül hangzik, mintha azt mon­danánk, E 250, a kedves biovevő nyomban nekiszomorodna, és ke­resne egy helyet ízfokozó és egyéb tartósítószer nélkül. A kérdés pedig, aminek meg­fejtését ne tessenek elküldeni a Zimbabwei Nagykövetségre: van- e a harcsában umami? Szerintem nincs, vagy ha van, kevés. íznek legalábbis. A kaposvári Túrul ét­terem sok éve a gasztionómia egyik fellegvára. „A jó pincér ép­pen olyan érték, mint a jó kony­ha. A kedő együd pedig maga a tökély. A Túrul ezen az estén ezt a formáját hozta.” Fájdalom, de ez az idézet csaknem két évvel ez­előtti állapotot idéz, amikor gyen­ge kezdés, nehezen akaródzó ki­szolgálás után pazar lakomában részelteted bennünket az ébe­rem, most viszont nem. A kiszol­gálással még nem is led volna kü­lönösebb gond, hacsak a fiatalos lazaságot nem nevezzük annak, de tizenöt percet legalább nem kelled várni rá. Az étkekbe na­gyon nem trafáltunk bele azon a szomorú szerdai estén. Siettünkben és éhségünkben a magyar konyha specialitásától, a levestől ezúton eltekintettünk, csapjunk a közepibe. Halat, va­dat, s mi jó malac... vagy legalább­is sertés. Csülök pékné módra. Nehéz elrontani, hiszen ha az alapanyag rendben van, és a két­száz fokos sütőre időnként oda­süti valaki tekintetét, hogy oda­loccsantson egyet abból a borsos- babéros-boros-zsíros szaftból, nem fog kiszáradni, viszont ro­pogósán piroskás lesz. És eddig a csülök a Turulnak szabályos zászlóshajója volt, sosem csalód­tunk benne. Ez idáig. A rostjaira eső, sótlan, kissé rágós változat alaposan elvede a szánk ízét, a vele sült hagymás burgonyának pedig esélye sem volt a szépítés­re. A megpirított, nagyobb szelet­re vágod hagymának talán lehe­ted volna. A harcsafilénk hasonlóan járt, amennyiben a szakács id sem volt szerelmes állapotban. Sótla- nul érkezed szegény halnemű, s ezen a fokhagymás, kapros gom­bapaprikás csak icipicit tudod javítani. A végére hagytam a jó hírt, mert abból ezen az estén ke­vés volt A külön örömként Kop- pány-völgyi névre keresztelt pá­rolt szarvasszelet valamelyest feledtede a fiaskókat; a vargányás Bikavér-mártás és a házi burgo­nyafánk megért egy díszlépést díszsortűzzel. Szerda este BL, rendeljenek szusit. Az ízből ötöst Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Lesz ez még jobb is KÖRNYEZET (1-10 pont): _ Jobbnál jobb ÉTEL (1-20 pont): Volt ez már jobb is JL<S

Next

/
Oldalképek
Tartalom