Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-24 / 20. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 24., SZOMBAT HÉTVÉGE Kaposvár-jelenség a tűréshatáron eörsi Az 56-os Intézet kutatója szerint ami a diktatúrában nem sikerült, az a demokráciában igen A kaposvári színház alko­tói szabadságát kevésbé fenyegette az aczéli kul­túrpolitika, amint azt so­káig gondoltuk. De job­ban, mint amire néhány egykori elvtárs emlékezik. Az aranykort Eörsi László történész kutatja. Balassa Tamás A Vígszínházban játszották har­minckét éve az Állami Áruházát, melyet Ascher Tamás rendezett Kaposváron. Az operett addigra már harminc előadást ért meg, nagy vihart nem kavart. Egészen a „vígszínházi csatáig”. Közel­harc bontakozott ki a jegyszedők, a jegy nélkül maradtak és a rend­őrök között. Odabent pedig egy hajszálon múlott, hogy drámai következmények nélkül fejező­dött be az előadás. Aschert köve­telte ugyanis a vastapsban kitört közönség. Ő viszont a vége-effek- tet várta: a színpadon álló bőrka­bátos ávós tisztek fürkészik, amíg az utolsó ember is elhagyja a né­zőteret. Felindultságában ki akar­ta termi Rákosi szobrát: tapsolja­nak annak. A takarásban álló di­rektor, Zsámbéki Gábor erélye­sen beszélte le a provokatív és alighanem menthetetlenül rend- szerellenes gesztusról. A rendező ezt tavaly mondta Eörsi László történész magnójá­ba. Az 56-os Intézet kutatója a Kádár-korszak aczéli kultúrpoli­tikája és a kaposvári színház al­kotói szabadsága közötti össze­függést vizsgálja. A többek kö­zött a Corvinistákról és Angyal Istvánról publikált történész a munka elején tart. Eddigi követ­keztetéseit az Élet és Irodalom hasábjain írta meg (2009/1.), és érdekes következtetésekre jutott. „Levéltári kutatások és inter­júk alapján is azt kell monda­nom, hogy az aczéli időkben ke­vésbé volt meg az a fenyegetett­ség, mint amire számítottunk”, mondja Eörsi László. „Voltak persze kiélezett helyzetek, me­lyek próbára tették az akkori kultúrpolitika tűrőképességét, de a darabok betiltásával fenye­gető veszély a megismert tények szerint kevésszer adódott. A tör­ténésznek persze arról is van tu­domása, hogy sok fontos infor­mációt szóban terjesztettek az elvtársak, de le nem írták.” Aranykor. Jordán Tamás, Máté Gábor, Lázár Kati, Csernák Árpád, Dánffy Sándor, elöl Czakó Klára 1981-ben A NEHEZ BARBARA ZENÉS KOMÉDIA V CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ KAPOSVÁRI CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ 1981 JF.AN PAUL MARAT ÜLDÖZTETÉSE ÉS MEGGYILKOLÁSA, AHOGY A CHARENTONI ELMEGYÓGYINTÉZET SZÍNJÁTSZÓI ELŐADJÁK DE SADE ÚR BETANÍTÁSÁBAN Legendás előadások műsorfüzetei Az állampárt egy 1982-es So­mogy megyei végrehajtó bizott­sági ülésének jegyzőkönyve ezt írja. az aczéli éráról: „Lehet indo­kolt esetben torzulásainkat, hi­bánkat bírálni, de a bírálat a szocializmus talajá­ról, a szocialista tár­sadalom érdekében történjen.” Indokolt esetet így utólag sem könnyű persze mondani, akkor pe­dig végképp nehéz lehetett. A színház mindenesetre próbálko­zott, és a közönség vevő volt. Ér­tette a „kivonulunk, bevonulunk könnyedén”-t a Nehéz Barbara című előadásban, melyet Gaz­dag Gyula rendezésében a szov­jetek afgán bevonulásának más­napján mutattak be. Véletlenül. Ugyancsak véletlenül Jaruzels- ki hatalomra jutásának idején került színre a III. Richárd Babarczy-rendezés- ben. Ekkor a „felje­lentők” kikombi­nálták: a lengyel tá­bornokot parodizál­ja az előadás, és még a legendás sö­tét szemüveget is„rátették”, ami pedig nem volt rajta. Ettől persze a darab még az aljas összeeskü­vésről és a hatalomátvételről szólt, emlékszik vissza Ascher. Ugyancsak 1981-ben Ács János jegyezte a viharos sikerű Ma- rat/Sade előadást, melyben az utcakővel a kezében zokogó ifjú a Corvin köz fotója előtt állt. Sen­ki nem írta meg, nem mondta ki, a hatalom nem látta, vagy nem akarta látni a tiltott utalást. „Ma már senki sem dicsekszik az­zal, hogy annak ide­jén miként akarta bezárni és ellehetet­leníteni a Csiky Gergely Színhá­zat Készítettem interjút egykori helyi kultúrpolitikusokkal is, és úgy tűnik, mintha akkoriban mindenki a színház javát akarta volna. Az a néhány veszélyhely­zet vélhetően nincs arányban az­zal, mint amekkora veszély, fé­lelem az elvtársak retorzióitól időnként valóban lehetett. Hogy miként tudom igazolni azt, hogy a kaposvári színház mennyire volt szálka az aczé­li kultúrpolitika szemében, ma még nem tudom”, ma­gyarázza Eörsi. A történész a so­mogyi levéltár fel­lelhető iratait már átnézte, s emellett a színháztörténeti gyűj­teményt és az állambiztonsági szolgálatok levéltárát is kutatja. Sok dokumentum azonban már elveszett vagy megsemmisült. ■ A felindult Ascher kezéből Zsámbéki csa­varta ki Ráko­si szobrát. ■ A Corvin köz fotója tabu volt, később egy német új­ság írta meg. Interjúkat is tervez: Ács János, Szőke István és Gothár Péter rendezőket, s a színészek közül Lukáts Andort, Koltai Róbertét, Molnár Piroskát, Helyei Lászlót keresné meg. Még oly szubjek­tív benyomásaik és emlékeik is sokat hozzátehetnek ahhoz, hogy összeálljon a lehető legtel­jesebb mozaik. „A kultúrpolitikával Babar- czynak, Zsámbékinek és As- chernek akadt a legtöbb dolga, a visszaemlékezők még min­dig elismeréssel adóznak an­nak, ahogy Babarczy navigálta ügyesen a társulatot veszély- helyzetek között”, tájékoztat a történész. Elmondta: oktalanul kételked­nek benne többen, hogy képes függetleníteni magát 2005-ben elhunyt édesapja érintettségétől. Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, a demokratikus ellenzék ki­emelkedő alakja a kaposvári színház dramaturgja volt 1987- ben, amikor a Marat-előadás mi­att a színház megmaradása ér­dekében kellett eltávolítani. Eörsi László párhuzamosan dolgozik egy '56us munkán is, így olykor némi törést szenved a színházi kutatás lendülete. De abban reménykedik, jövő év de­rekára összeáll egy izgalmas kö­tetre való adalék a kaposvári műhelyről, melyben a második nyilvánosság megteremtésén dolgoztak az államhatalomtól való fenyegetettség éveiben. A kutató az ÉS-ben azzal zár­ja sorait: a peresztrojka óta a kultúrkorifeusok már nem zak­latják a színházat, az ilyen ter­mészetű konfliktusok emlék­ként őrződtek 2008 tavaszáig, ami egy másik történet Erről a másik történetről Eör­si László azt vallja: „Schwajda György pályázatában a kaposvá­ri színház korábbi előadásainak közönséget lenéző hangvételéről írt, ez hasonlít a Kaposvárral szembeni egykori pártpolitikai megfogalmazásokhoz. A szín­ház politikai befolyásolása hát­rányos és fájdalmas. A polgári­nemzeti oldal most végrehajtja azt, amit még a kádárista veze­tés sem tudott megtenni, és sok­kal erőteljesebben befolyásolja a színház világát, mint az aczéli kultúrpolitika valaha is tette. Er­re 1989-1990-ben aligha számít­hattunk.” Állja az ízpróbát a szakácsolimpikonnal alapozott Kapós étlapozó Vargányakrémlevesért és a harcsapaprikásért megéri bemenni a szecessziós belváros szocreál kínfoltjába Megyei gasztronómiai kör­sétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen tá­voztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Vénségemre az olimpiai érzés már nem tud annyira lázba hozni, ré­gen volt már, amidőn filigrán sprinterként 10.54 alatt jutottam a százat, csak úgy lobogott a roko­lyám. De a szakácsolimpia más. Az ízpróba sportág hivattássze- rűen foglalkoztat mindmáig. Kevés étterem van ugyanak­kor, ahol olimpiai dobogósok dol­goznak séfként, a kaposvári Ka­pós egykoron üyen volt Ő ugyan már másutt felügyeli az étlapot és a konyhát, de utódai híven köve­tik a nyomdokát Legutóbb pár nap híján két éve tűztük étterem-kritikai toliunkra a megyeszékhely nagy múltú vendéglátóegységét És nem csa­lódtunk. A környezetet némiképp megbírálva ízletes ételeket kap­tunk kifogástalan kiszolgálás­ban. Ötöst (19-est) adtunk. Ráadá­sul azt tapasztaltuk, újrafogal­mazták a magyar konyha lénye­gét: sem a választék, sem a ven­dég nem merült ki a zsírban és a pirospaprikában. Ellenben a nemzeti hagyományok megőrzé­se mellett ötletes ételek sorakoz­tak az étlapon. Ma sincs ez más­képp. (Ha már étlap, hadd legyen egy praktikus tanácsunk: szeren­csés, ha a különféle étlapok meg­egyeznek, és az ételeket mind­egyikben ugyanott találjuk. így a társaság könnyedén tudja egyez­tetni a kiválasztandó fogásokat) In médiás lés... Vagyis a leve­sek. Új kedvencre leltünk: a tej­színes vargányakrémleves ca- mamberttel és bundáskenyér- kalappal fenséges! Mesterien fű­szerezett, tartalmas, igen kedve­ző áron. Csakúgy a tárkonyos borjúragu zöldségekkel és a ke­vés helyen használt burgonya­gombócokkal gazdagon: pikáns fanyarság és ízléses tálalás talál­kozik bennük. Sertés, jérce és harcsa került ezután séfünk kezébe. A sertésér­méket nyársra fűzte és puhára grillezte, és „sistergés” magyaros csirkemájragut készített hozzá. Ez kiváló volt, ám a sistergősen magyarosra még keressük a ma­gyarázatot, mi csípőst értettünk rajta, esetleges forrón fortyogót (aminek semmi értelme), de erős az biztosan nem volt A burgo- nyalángos viszont nagyon kiváló­ra sikerült a pároltrizságy-köretet színesítve. Mézzel pácolt, kakuk- füves jércemellünk nem okozott csalódást: omlósán került le a rostlapról, és a barbecaue szósz­ban kínálta magát Köretként me­diterrán saláta érkezett, amihez még elkélt volna némi röszti pél­dául. Megnyerő, hogy a Kapós megfizethető árú fogásaiban (szinte csak a hátszín, a libamáj és fogas éri el a kétezer forintot) benne foglaltatik a köret és a sa­láta is. De ez úgy tűnik, nem min­denkor elegendő: ezután a ven­dég tanúsítson több érdeklődést Harcsapaprikásunk kifogásta­lan volt kapros-túrós csuszával tálaltatott Szájban olvadó halhús, mértékkel kezelt fűszer, és igen korrekt tésztanemű. Esélyes a sa­ját gyúrás, vagy nagyon jó a be­szállító. Ezt a Kapós Étterem zászlajára is tűzte: nagy gondot fordít az alapanyagokra. Az igényesség átjárja a helyet: az evőeszközt törölgető ifjú se­géderők jelenléte is hasonlít a professzionális főpincéréhez. És nemcsak megszólalásig. Ha mindezt egy somlóis zárás édesíti, az má-már émelyítő. Megint jöhet egy update-hét..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom