Somogyi Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-19 / 15. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 19., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Fotóstábor: egy szál lila korcsolyában a Balaton jegén Küzdelem a (létszámokkal oktatás A kőröshegyi iskola tagozódása 15 millióval terhelné Balatonföldvárt Ahogyan szombaton, úgy vasárnap sem jelentett akadályt a januári zimankó a Sonline.hu második fonyódi fotóstáborában. A modellt álló hölgyek a Balaton jegére merészkedtek, s akadt, amelyik mindössze egy szál lila korcsolyában. így aztán kellően forró volt a légkör, a fotósok azért biztos, ami biztos, meleg dzsekit és sapkát vettek föl. ■ Sikert aratott a fonyódi lánglovagok poroltója a modellt álló hölgyek körében... T. Tóth Renáta, Posza Róbert és lapunk fotóriportere, Gáti Kornél toborozta a fotósokat az ország minden részéből; tizenöten jöttek el Fonyódra erre a két napra, s öt hölgy állt nekik modellt. Larion Zoét kell közülük külön is kiemelni, hiszen ő volt az, aki mindössze egy szál koriban állt a lencsék elé. No és a sztármodellt, Lévai Adriennt, aki több újság címlapjáról is ismerős lehet Vasárnap egyébként a fonyódi tűzoltók is megjelentek a helyszínen, a sportcsarnoknál. Persze, tüzet oltaniuk azért nem kellett (bármily forró is volt a légkör), viszont két jókora járgányuk díszletül szolgált a tegnapi fotózáshoz. A poroltójuk pedig különös tetszést aratott a modell- hölgyek körében; természetesen kattantak a masinák, amikor élesben (ja, és csak úgy pőrén, ciciben...) kipróbálták, mekkora is a hatótávolsága. A derék lánglovagok persze a készülő képekre is ráálltak (naná), aztán a végén egy naptárt is rendeltek a felvételekből... @ KÉPGALÉRIA www.sonune.hu Balatonföldvár, vagy Siófok: két lehetőség a létszámgondokkal küzdő kőröshegyi iskola előtt a betagozódásra. A szülőknek a nagyobb, de távolabbi város kedvesebb. Kolumbán Tünde Tavaly júliusban a kőröshegyi képviselők levélben jelezték a szomszédos város vezetésének: szeretnék, ha az általános iskola a földvári tagiskolájaként működhetne tovább. Többször beszámoltunk arról, hogy a kőröshegyi iskola létszámgondokkal küzd, a település vezetésének hosszú ideje fejtörést okoz, hogyan tudnák megmenteni az intézményt, hogy ne jusson a vidéki kisiskolák sorsára. Az, hogy Kőröshegy a tanév kezdetén befogadta a korábban Bala- tonszemesen működött Beszédjavító Iskola diákjait, a 2008/2009-es tanévre megoldást jelentett azután, hogy tavaly nyáron az iskola körüli bizonytalanságok miatt a szülők mintegy 40 gyereket írattak át Balatonföldvárra. A helyzet azonban továbbra sem egyértelmű, hiszen az még mindig nem kristályosodott ki, miként maradhat a Kőröshegyen helyben az alapfokú oktatás. A község közeledése ellenére egyelőre azonban az sem biztos, hogy Földvár lehet az, aki megmenti a szomszédvár iskoláját. A város által megrendelt és frissen elkészült szakértői vélemény ugyanis azt az eredményt hozta, hogy a kőröshegyi iskola betagozódása jelentős anyagi terhet róna Balatonföldvárra - tudtuk meg Beze- réti Katalin balatonföldvári polgármestertől. - A jelenlegi létszámokkal, költségekkel és lehívható normatívákkal számolva egy vidékről bejáró gyerek 90 ezer forinttal kerül többe, mint amennyi állami finanszírozás jár egy tanuló után. A városnak a kőröshegyi betagozódás 15 milliós pluszkiadást jelentene - magyarázta Bezeréti Katalin, és hozzátette: nemcsak a földvári testület, hanem az iskolafenntartói társuláshoz tartozó másik négy önkormányzat egybehangzó pozitív döntése is kell ahhoz, hogy a Évek óta kevés a gyerek a kőröshegyi iskolában. Szakértői jelentések és helyi munkacsoport vizsgálják, megmenthető-e a helyi oktatás kőröshegyi iskola a földvári tagintézménye lehessen. Megtudtuk: a szakértői véleményben az is szerepel, hogy tagintézményi támogatás csak akkor igényelhető, ha a kőröshegyi iskolában legfeljebb hat évfolyam működik, ugyanakkor a létszámkilátások alapján a kőröshegyi intézmény akkor sem felel meg a jogszabályokban előírt feltételeknek, ha csak négy vagy hat évfolyammal működik. Emiatt pedig jócskán megcsappan az állami juttatás, hiszen egy tanuló után 72 ezer forint helyett csupán 28 ezer forint jár. Nem lehetett maradása, Piliscsabára távozott a kőröshegyi exjegyző- A KORMÁNYZATI SZÁNDÉK és a helyi önkormányzati vezetés akarata sajnos megegyezik: körjegyzőségben képzelik el Kőröshegy jövőjét; nem lehetett tehát maradásom - mondta Petiin László, aki néhány hete távozott a jegyzői székből, és a napokban veszi át a piliscsabai hivatal vezetését - Sajnálom, hiszen jó kapcsolatot ápoltam a helyi képviselőkkel és lakosokkal, valamint a kistérség polgármestereivel Kőröshegy azonban végletesen zsákutcába lavírozta magát, azzal leginkább, hogy évekkel ezelőtt nem kért pénzt azoktól a környező falvaktól, ahonnan diákok járnak a helyi iskolába. Azért Petrin László: sajnálom, hogy a körjegyzőségben látják a jövőt döntöttek annak idején így a képviselők, nehogy máshová vigyék a szülők ezeket a bejáró tanulókat. Aztán ez tavaly mégis bekövetkezett Csak hogy a számoknál maradjunk: 2004-ben már 30 milliót kellett hozzátenni az állami normatívához hozzájárulás híján, tavaly pedig már csak az iskolafenntartásának a 40 százalékát állta az állam. Ezt nem bírja már Kőröshegy, érthető, ha néhány hete az a döntés született: mégis fizessenek a kistelepülések. A völgyhídépítés idején pedig spórolni kellett volna, de ez nem történt meg, így állami segítségre szorult a falu, de a pénz java részét vissza is kell fizetni... Marczali Tamás kőröshegyi polgármester azt mondta: a szülői munkaközösség, az iskola és az önkormányzat munkacsoportot hozott létre, amely közoktatási szakember véleményére is számít amellett, hogy nekik is van saját szakértői anyaguk. - Vizsgálni fogjuk, hogy tagozódás esetén hogyan alakulnak a létszámok, megkaphatjuk-e az összes állami normatívát, illetve van-e lehetőség a 7. és 8. évfolyam megtartására - így a településvezető. Ahogy már korábban is, legutóbb ismét Siófok került szóba a szülői munkaközösség ötleteként, akik azt kérték a képviselő-testülettől, hogy inkább siófoki iskolához tagozódjanak. Ezt Marczali Tamás is megerősítette. Balatonföld- váron azonban nem értik, hogy a kőröshegyi szülők miért járatnák hetedik és nyolcadikos gyerekeiket inkább 20 kilométerrel odébb, amikor Kőröshegy és Földvár szinte egybeépült, és az iskola akár gyalog is elérhető. SZŰCS TIBOR TARCAJA Sikamlós történet vékony gumival Meg sem repedezett a vékony gumi alatt a járdára fagyott kemény jég, az abroncsok minimális zajjal közeledtek, ahogyan a megkeményedett repedésekbe ivódott fűrészporos homok méterről méterre feltapadt. Irénke most is biciklivel karikázott a buszmegállóba, nem törődött a figyelmeztetésekkel, ugyanúgy indult munkába, ahogyan nyáron és tavasszal. Amikor utolérte a hajnali sötétségben a máskor ismerős alakot, már nem tudta helyreigazítani a megcsúszott biciklit, egyensúlyát vesztve kontrázott. Valósággal szétrobbantotta az utca szájtátó csendjét, ahogyan elvágódott a férfi mögött. A hirtelen robajtól először megdermedt, aztán, mint ahogyan a részeg ember agya tisztul baj esetén, frissen - még háttal a jégen kiterülő sorstársnak - felfogta a hangokból a mögötte történteket, és gondolkodás nélkül fordult vissza felsegíteni a kedves bajbajutottat. * * * Irénke ősszel kergette el férjét véglegesen. A falubeliek csak annyit tudtak a különben mintaházasságban élő párról, hogy Ödön, hiába tisztes szakma és kereset, ház, boldogság, olykor-olykor a pohár fenekére néz, és ez elszomorítja az asz- szonykát. Néhányan arról beszéltek, amikor az autószerelő régi osztálytársaival találkozik, akkor azért nem jön haza, mert valami városi nőnél éjszakázik. Mindenesetre az igaz, hogy egy októberi délután Ödön alsógatyái díszítették a szerelmi fészeknek indult házikó előtti meggyfa ágait, Irén így várta férjét, hogy hazacsámborogjon. A férfi nem szólt semmit, összepakolta holmiját, és azóta nem is látták. Talán Pestre ment a szégyen elől. Irénkét látszólag nem viselte meg mindez, már amennyit láthattak életéből. Ugyanúgy busszal járt dolgozni „Kapósba", ahogyan a többiek, és ahogyan korábban is. Mindig biciklivel ment a fél hatoshoz, és este, hat húszkor karikázott hazafelé, miután beért az utolsó járat a dombokkal ölelt kis somogyi völgybe. Nem is tudta, hogy micsoda hódolója van, bár sejtette: azért még nőként tekintenek rá a férfiak, és talán nem kellene egyedül maradnia, ha már így alakult. De egyszerűen nem mutatkozott kedve senkivel sem nagyobb barátságba vergődni. Jancsit egyszerűen bolondnak tartották a faluban, olyannak, aki sohasem mert nőre nézni, s ezért terebélyes anyját okolták, mivel anyámasszony katonáját nevelt a fiúból, aki emiatt nem tud elszakadni tőle, pedig lassan negyvenéves lesz. Összesúgtak a háta mögött, s gyakran még a buszon is tréfáltak vele, amikor olvasni kezdett, s egy-egy fotón lengébb öl- tözékű lányok pózoltak. - Mi van Jancsi, tetszik? Jó csaj, ugye? Elvennéd ugye feleségül? Csak előbb anyádtól szabaduljál meg! - hallotta a faluszáj suttogó propagandáját. Pedig egyszer szerelmes is volt, s ez sokáig, évekig gyötörte. Egészen addig tartott bénultsága, míg Ödön feleségül nem vette Irén- két, akkor megfogadta, ha már így megcsalták, ő bizony még egyszer nem engedi meg ezt a kényelmet. De október óta újra elpöffeszkedett benne valami a szíve körül. Mint régen, újra elkezdte várni a pillanatot, az alkalmat, amikor végre mellé kerülhet a buszon. Talán még magukhoz is elhívná - mosolyodon el magában, hogy azonnal el is hessegesse. Elege van annak a férfiakból egy életre - küzdött tovább újra, reménytelenül. Mindennap elmentek egymás mellett, Jancsi fürkészte az asszony minden apró rezdülését, hátha odanéz. Olykor találkozott tekintetük, de akkor zavartan elfordította fejét, és homlokig pirult egész napra. * * * Odalépett, hogy felsegítse, de a bakancsa nem állta a hirtelen mozdulatot, úgy, olyan visszavonhatatlanul nyekkent a földre Irénke mellé, mint egy alaktalan krumpliszsák. A négy szem egyszerre kerekedett ki az egymásra öltött hangos kacajtól...
