Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-31 / 304. szám

II. SZILVESZTER - KULTÚRA SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 31., SZERDA LAURENCE FISHBURNE A A ronda arc­bőröm miatt nem lehet­tem modell. Inkább szí­nész lettem. JÚLIA ORMOND A szexje­lenetek olya­nok, mint a hegymászás: közben nem szabad lefelé nézni! CHARLIZE THERON A fogyókú­rát legjob­ban két étke­zés között tudom betar­tani. HELEN MIRREN- Elég ször­nyen kinézni egy filmben, és rögtön briliáns szí­nésznőnek tartanak. DANNY DEVITO Nem ala­csony va­gyok, hanem helytakaré­kos! CALISTA FLOCKHART A mobiltele­fon az egyet­len, amire a férfi annál büszkébb, minél kisebb vari neki! DÁVID SCHWIMMER A hírnév be­csapós, mint a hambur­ger, amit ezüsttálcán szolgálnak fel. VIVICA A. FOX Miért nincs gyerekem? Még nem ta­lálkoztam olyan férfi­val, akire nap mint nap emlékezni szeretnék. A játszhatósági mellény kultúrné Zsákfalufórum a fényes elméjű kántor dirigálásában „Hiátus van, testvéreim, tetemes hiátus!”, emelte magasba ujját Balambér, a zsákfalu fényes elméjű kántora, és szigorúan szétnézett. Elégedetten nyugtázta: szavai súlyá­nak gigászi nyomása egyenletesen szétterült a kultúrházi társaságon. Balassa Tamás Előredőlt, két kezével az asztal­ra nehézkedett, és mintegy nyo­matékül percekig hallgatott. „Elég volt, FAHAL-testvéreim (Falunkért Halni Kész)”, folytat­ta a kántor, sokak szerint kissé színpadiasán. „A közösség miatt mondom, elég volt. Meg kell ta­lálnunk, föl kell kutatnunk, pel­lengérre kell állítanunk azokat, akik nem húznak. Akik nem te­szik a dolgukat. Akik restek, mégis kerestek.” Nem jutott eszébe egyéb briliáns túlzás. Búgra vasalt pantallójából elő­vette hát norvégmintás kötött zsebkendőjét, némi időt nyerve az egyenletesen szétterülő meg­rökönyödés alatt, majd akkurá­tusán széthajtogatta, és megtö­rölte feszültségtől gyöngyöző, műgonddal árkolt homlokát. „Testvéreim! A falu egytől egyig befizetett a műsorra. So­kat. Játékot akar. Iszonyatos mennyiségű a melónk a bemuta­tóig. Mit játsszunk, ki játssza, ki rendezi, na? És akkor az van, hogy 8,5 százaléknyi humánerő­forrás-felesleget találunk a rend­szerben, helló! Eszetek teljesen elment?, kérdezem tőletek. Leg­közelebb meg is kérem Gyérész kollégát, a községi sportkör nyurga lelkületű nótafáját, szed­né már össze magát izibe1, és kérdezné már meg a következő közmeghallgatáson: mennyien nem állnak a vártán, és vesznek föl fizetést mind a közben?” A község széles mellvérttű patkolókovácsa, Gyúród! Ilonka eddig bírta, és ne tovább. Érces férfihangján reccsent bele a jól fölépített beszélybe. „Nade”, horkant föl imigyen, „na hiszen!” Sokan féltették, itt elakad, oktalanul. „Testvérek, azt kell mondjam, nagyon hü­lyék vagytok.” Sosem volt a sza­vak némbere. „Pontosan tudjá­tok, hogy ebben a zsákfaluban Fülesnek áll a világ. Hunyadkürty György és Király Márk az Olivér! musical koporsóboltos jelenetében ki, mikor, hol, mennyit, kinek, hogyan, mettől, miért, hány­szor, hová dolgozik és mennyi­ért! Hiszen ti fizetitek! Az em­berek látni fogják, hogy csak a fejeteket játsszátok!” A biztosíték aznap sokadszor ment ki: a kultúrt régen építet­ték, és a villanyász sakkrészeg volt mindig. Balambér, a zsákfalu fényes elméjű kántora rezzenéstelenül ült le a helyére, és úgy folytatta. „Nem úgy van a’! Az embe­reknek játék kell! Előadás! Min­dig Megkapják, és most sem vi­selnék el, ha ez másként lenne. Ha viszont a társaság egy része beint, nem játszik, csak úgy csi­nál, mintha, akkor ott gondok vannak, tesvérek.” Balambér ezután vészjóslóan a villanyászhoz fordult. „Mikor szereli meg végre az atomtámadás-jelző szirénát, Gerzsonkám? Fontos szerepe lesz az előadásban, de erről töb­bet nem mondhatok, hiszen én csak írom, nem rendezem.” Gerzsonka lassan csúszott föl székéből a cseresznyefa asztal fölé, és a szerszámosért indult. Az előadás 8,5 százalékos humánerő-hiátussal is sikerrel ment. A kompánia előadta A farbát. Csak a sziréna maradt néma, Gerzsonka börgőzös ál­lapotban horkolt a faoszlopon rikító játszhatósági mellényé­ben. Áram nem rázhatta, villa­nyosság sosem volt benne, azt elbaltázta egykoron. Ügynökségi jelentősek BUDAPEST A Nemzeti és a Víg után hetek óta egyetlen színház főrendezői aspiránsaként sem emlegették Mohácsi Jánost. A vezető kaposvári rendező ér­tetlenül áll a történtek előtt. Kaposvár A Színházbarát Kör örömét fejezte ki: a Helytartó karácsonyi bemutatóját a hí­vőkre tekintettel elhetelték. Most a hívőkre tekintettel kérik, vegyék le a műsorról. somogyvár Parázs vitát szült, hogy Vadkerti Imréről vagy Ko­roknál Árpádról mintázzák-e a nemzeti emlékhely Koppány- szobrát. ’A Társulat jelesei he­lyére a mosolygós Feke Pál vál­lalta a beugrást. © DREW BARRYMORE Mindkettőt élveztem, de E. T. azért jobban csó­kol, mint Hugh Grant. WILL SMITH Nem hiszem, hogy szexis volnék. Ha belenézek a tükörbe, csak két fü­let látok. SYLVESTER STALLONE Lovaspólózni olyan érzés, mintha gol­fozni próbál­na az ember földrengés idején. COLIN FARRELL Egyszerűbb utóbb bocsá­natot kérni, mint előbb engedélyt. BILLY BOB THORTON Évek óta nem ülök re­pülőre. Nem akarok turis­ták között meghalni. HUGH GRANT Egyre szen­vedélyeseb­ben golfo­zom, ami annyit je­lent: öreg­szem! BETTE MIDLER A férfiak olyanok, mint a fel­hők. Ha el­vonulnak, még szép le­het a nap. BEN STILLER Gyerekként még kicsi voltam, és szégyenlős - még most is kicsi va­gyok, de vi­szont és nagyképű. © Csapó Virág után idén a férje is Barátok közé került Kell a kapaszkodó. Olivérl-jelenet fogós változatban Mit is keresünk itt? Némedi Árpád és Kelemen József Sarkadi Kiss János két Komor-gyűrű-átvétel közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom