Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 52. szám
2008. DECEMBERM 28., VASÁRNAP 3 MEGYEI KÖRKÉP Füstbe ment a karácsonyuk lakástűz zicsen Lángra kapott a gerenda, ami túl közel volt a kéményhez Ötgyermekes asszony otthona vált lakhatatlanná karácsony másnapján Zicsen. Egy helybéli ismerős fogadta be őket. A házban ugyan kellemes a meleg, de villanyuk nincsen. Füstbe ment a karácsonyuk, szomorú lesz a Szilveszterük... Túl közel volt egy gerenda a kéményhez, kifolyt belőle a kátrány, és az gyulladt meg. Ezt mondták a tűzoltók a szerencsétlenül járt családnak. A zicsi ház a tűz előtt is romos volt... Kesernyés szagot visz Zicsen a metsző decemberi szél. Egy helyi család otthona vált a tűz miatt lakhatatlanná. Gyerekruhák lógnak mindenfelé, egy eldobott vagy leejtett nagykés mellett egy játékautó kereke. Az ablak nyitva, fekete falak idézik a karácsonykor történteket. A tető hiányos cserepei között a szél fütyül. Az ajtó bedeszkázva. Ez a kétszoba-konyhás ház volt Fol- ner Jánosné és öt gyermekének otthona. A család most egy ismerősnél húzza meg magát.- Az volt a szerencsénk, hogy koránkelők vagyunk - magyarázza az asszony, mialatt befelé tessékel a házba. - Még nem volt fél hat, amikor megéreztem a füstszagot. Kiabáltam a gyerekeknek, hogy öltözzenek gyorsan, és menjenek ki az udvarra. Akkor már égett a plafon. A nagyfiam hívta a tűzoltókat, negyed órán belül itt voltak. Eloltották a tüzet, folyt a fekete lé a falakon. A kéményt le is bontották. Azt mondták, túl közel volt egy gerenda a kéményhez, abból meg kifolyt a kátrány és az gyulladt be. Szerencsére a János befogadott bennünket, azt mondta maradhatunk, ameddig akarunk. Egy szobában lakunk mindannyian. A házban kellemes meleg, Ibolya főz, zöldbableves és krumplistészta készül. Villany azonban nincs. A gyerekek körülvesznek bennünket. A hatéves Dávid még óvodás, a hétéves Virág Nágocson jár iskolába, a tízesztendős Bianka Andocson a speciális iskola tanulója. Kalandként élték meg a tüzet. Egyhangúan állítják: nem féltek. Erre rácáfol az édesanyjuk: állítja, hogy még éjjel is felriadtak. - Csak kiabáltak, hogy jöjjek már ki! Ösz- szekapkodtam amit tudtam, amikor leesett előttem a meny- nyezet. Akkor én is menekültem. Több mint tíz éve laktunk ott. Családi problémák miatt az idén tavasszal elköltöztem a három gyerekkel egy anyaotthonba, szeptemberben jöttünk vissza. Nem gondoltam, hogy ilyen karácsonyunk lesz. Szegényesen ünnepeltünk, a szaloncukrot is megették a gyerekek, de azért volt egy kis fánk. Az is oda lett. Pedig tavaly látta a kéményseprő is a kéményt. A Jánost is támadják a faluban, amiért befogadott bennünket. Olyanokat mondanak, hogy új asszonyt vett. Pedig ő csak segített rajtunk.- Majd a tavasszal nekiállok és szép lassan megjavítom a házat - szólal meg Miczura Péter, Ibolya legidősebb, húsz éves fia.- Kőműves a szakmám. Most is tanulok, le akarom tenni az érettségit. Állami gondozott voltam a húgommal együtt. Saját akaratunkból mentünk intézetbe még 2000- ben. Sok volt otthon a veszekedés. Májusban költöztünk haza. Ha megkapom az életkezdési támogatást, helyre pofozom az épületet. Feliinger János zicsi polgár- mester a nap nagy részét az égő háznál töltötte. Az önkormányzatnak nincs saját ingatlana, lakóháza, de azért némi segítséget tudnak adni. - Krízis segélyt biztosítunk a családnak, de majd csak hétfőn, ha lesz hivatal - így a falu első embere.- Fájuk, ennivalójuk van a Jánosnál. ■ F. Szarka Ágnes I A gyerekeket nem viselte meg túlzottan a karácsonyi tűzeset Védelem világszínvonalon: 160 kilométer a schengeni határ Tavaly december 21-én a szlovák, osztrák, szlovén közös magyar államhatáron az ellenőrzés megszűnésével kinyíltak Európa kapui. Egy éve, hogy útlevél és vám- ellenőrzés nélkül szabadon utazhat bárki Párizsig, Rómáig, Madridig. A schengeni csatlakozásának első évfordulójáról a somogyi rendőrök is megemlékeztek - tájékoztatott Bíró Gábor, a megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense. Az egy évvel ezelőtti történelmi pillanat rájuk is számos pluszfeladatot rótt. A csatlakozással egyidejűleg magas biztonsági követelményeknek megfelelő ellenőrzést vezettek be a schengeni külső határokon, így Somogy megye 160 kilométeres horvát államhatárán is, ez ma már a világ legnagyobb és legmodernebb határvédelmi rendszerének fontos részeként funkcionál. Az évforduló az értékelésre is alkalmat adott. Az ellenőrzési rendszer az év során jól működött Somogy megyében. A szigorú követelményeket Őrtilostól Szentborbásig a határőrség és a rendőrség integrációja óta határ- rendész rendőrök teljesítik. Az európai színvonalú munkát az év során a Schengen Alapból finanszírozott technikai és informatikai fejlesztések, illetve azok magas szintű alkalmazása segítette. ■ J. E. Évszázadokkal ezelőtt - őseink hagyománya szerint - a „karácsonyi kerecsensólymok” Napba röptetése mellett szokás volt egy „termőág” - életfa - házba vitele, és a ház s környékének örökzöld ágakkal díszítése, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképének számított KRUTEK JÓZSEF IRASA Hideg, decemberi szél rázta a laktanyát körülvevő fák ágait Az éjszakai gyenge havazás nyomot hagyott az udvaron: fehér lepel borította az alakuló teret. A szökés Az erdő közepén megbújó laktanya legénységi körletéből csaknem egyszerre hallatszott a szolgálatot teljesítő naposok hangos kiáltása. - Negyedik, ötödik, hatodik század, ébresztő! Reggeli tornához sorakozó! Az ordítozásra felriadt kiska- tonák egymás után ugráltak le a körlet emeletes vaságyairól. Szinte fellökve a másikat, kapkodták magukra a ruháikat. Alig telt el néhány perc, már a folyosón gyülekeztek. Miközben az Indulj! vezényszóra vártak és a szemüket dörzsölték, megjelent a zászlóalj napostisztje. - Maguk még mindig itt vannak? - harsogta, hogy zúgott a folyosó.- Gyerünk az udvarra! Futás az alakuló tér körül. A század katonái rendíthetetlenül rótták a hóval borított alakuló tér környékét. Már vagy az ötödik kört futották le, amikor a napostiszt álljt parancsolt. Mindenki lihegett... - Terpeszbe! Karokat csípőre! Törzshajlítás előre kettő, három-négy. Gyorsabban, gyorsabban, hogy meg ne fázzanak! - hallatszott a vezényszó. A fiatal katonák izmai a csípős reggelen megfeszültek. Még a csontok ropogása is hallatszott. Jó húsz percig tartott reggeli torna. A mozgás felébresztette őket. Arcukról izzadság- cseppek gördültek a körlet cementlapjára. Egymást félrelökve igyekeztek a mosdóba. A hálókörletben ténykedő bajuszos Tamás honvédnak furcsa volt ez a szigor. A családos fiatalember alig egy hónapja került egy másik városból ehhez az alegységhez. Holnap karácsony - jutott eszébe. Most még mindenki fáradt, megléphetek - morfondírozott. Egy pillanat alatt döntött. Felöltözött, észrevétlenül kisurrant a körletből. A folyosón szolgálatot teljesítő napos sem volt a helyén. Gyorsan kijutott az épületből és a gépkocsi-telephely irányába ment lüdta, hogy a szolgálatot teljesítő őr ebben az időben a másik oldalt ellenőrzi. Lassan felmászott a kerítésre, majd egy ugrással a laktanyán kívülre vetette magát. A huppanás után még másodpercekig fekve maradt. A fegyveres őr semmit sem hallott.- Azt hiszem, sikerült! - morogta magának. - Karácsonyra otthon leszek a családnál. Aztán a fák között az országút felé indult. Fél óra telhetett el, amikor az ügyeletes alegység katonái és az időközben riasztott határőrök a szökött honvéd után indultak. Tamás mit sem törődve a következményekkel nyugodtan ballagott az út mentén. Karját megmeglengette, ám az autók egymás után haladtak el mellette. Vagy ötven perce ballagott már, amikor egy teherautó megállt.- Meddig, katona? - kérdezte a középkorú sofőr, miközben letekerte a vezetőfülke ablakát.- Hát/ameddig maga - vágta rá Tamás.- Jó, akkor szálljon be! - mondta. A honvéd kényelmesen elhelyezkedett. A teherautó elindult. Tamás a meleg fülkében hamar elszunyókált. Azt álmodta, hogy hazaért. A szobában feldíszített fenyő várta, alatta ajándékok. Ahogy az egyik felé nyújtotta a kezét, a nagyautó jókorát döc- cent Felébredt. Arcáról folyt a veríték. A karácsonyi családi képek másodperceken belül elillantak. Ránézett a sofőrre, aki nem szólt semmit, csak markolta keményen a kormánykereket. Azonnal vissza kell mennem a laktanyába! - villant át Tamás agyán. - Most hol vagyunk? - kérdezte bátortalanul. A sofőr csak hallgatott. - Nem hallja? Kérdeztem valamit! - így a katona.- Mit kiabál? Miért ilyen ideges? - fordult feléje a gépkocsi- vezető.- Akár ideges is lehetnék - próbálta leplezni szorongását a honvéd.- Talán van valami baj? - feszegette a sofőr.- Baj, az van...- Ha úgy érzi, szálljon ki!- Ki is szállók! - vágta rá ingerülten Tamás, majd hirtelen kinyitotta a teherautó vezetőfülkéjének ajtaját. Leugrott. Döbbenet ült ki az arcára: a laktanya udvarán találta magát. A kocsi túloldalán a sofőr az ügyeletes tiszt felé indult. A kiskato- na most döbbent rá: a karácsonyt családja helyett a fogdában tölti.
