Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

f Találjuk meg a békét KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA MACZKÓ GYULA CSUrgÓi eS­peres-plébános: - A gazda­sági válság, a vásárlási láz és gyűlölködések közepet­te meg tudjuk-e találni lel­künk igazi békéjét és bol­dogságát? Engedjük-e, hogy szívünkben újraszülessék a szeretet, amit a beüehemi gyermek hozott közénk? Osszeforr-e ismét a csalá­dok egysége az utcára ke­rült emberek otthonaiban?- ezek az idei karácsony kérdései számomra. Hittel, reménnyel, bizalommal és örömmel közeledek az ün­nep felé, mert tudom, hogy a szeretet ismét győzni fog, mert sokan teszik a jót ön- zeüenül és hirdetik: „Dicső­ség a magasságban Isten­nek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” az az asszonysorsok Gyertyát gyújtanak, és megajándékozzák egymást az idősek Emlék valódi értékekről RÉPA IMRE, a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója: - Ez az egyetlenegy óriási ünnep, aminek feledhetet­len emlékei, tétova várako­zásai az embert gyerekko­rától kísérik. Szegények voltak a szüleim, és az ‘50- as, ‘60-as években amúgy sem várhattam volna más ajándékot, mint pulóvert, cipőt, esetleg játékvasutat. Akkoriban mást jelentett az érték, nem laptopot és mobiltelefont. Pozitív, mo­solygós élmény a kará­csony ebben a bolondult vi­lágban. Menedzserként ilyenkor igyekszem kikap­csolni, és a hétköznapok terhelését magam mögött hagyva ünnepelni, intéz­ményvezető orvosként per­sze mindig elérhetően. Nekik Két idős asszony: Mária és Mariska. Két különbö­ző sors. Amiben hasonlí­tanak egymásra, az a vita­litásuk. Ami összeköti őket, az a Park. A patalo- mi Park Szociális Otthon. F. Szarka Ágnes Karácsonyi díszben a patalo- mi Park Szociális Otthon. A fényfüzérek kissé sejtelmes hangulatot sugároznak. A belé­pőt adventi koszorú és feldíszí­tett karácsonyfa fogadja, és a mézes sütemények utánozha­tatlan illata. Mint otthon. Mint­egy százötven embernek ez az Otthon az otthona. Közöttük él Kiss Istvánné és Cseh László- né is. Kiss Istvánné, Mária néni nyolcvankét éves. Zamárdiból költözött a szociális otthonba. Egy négyágyas szoba három négyzetméterét vallhatja saját­jának. A hasonló korú asszo­nyok között úgy tűnik, jó a han­gulat. A hetvennégy éves Cseh Lászlóné, Mariska néni valami­kor Ráksiban élt. Tavasztól őszig kéthetente a mai napig ha­zajár, vallja, a kertet rendben kell tartani. Jelenleg a demens- részlegen egy háromágyas szo­bában él. A fiatalságukról, „elő­ző” életükről mindketten megle­hetősen szűkszavúan beszéltek: Mária néni: - Dolgoztam, az erdőgazdaságnál, műveltem szőlőt, dolgoztam balatoni üdü­lőkben, végül mint gondnok mentem nyugdíjba. A fiam a Szovjetunióban végzett, Taszár- ról pilótaként ment nyugdíjba. Két unokám volt, de a fiú hu­szonkét éves korában autóbal­esetben meghalt. Van már egy tizennégy éves dédunokám is. Túl vagyok egy pacemaker-mű­téten. Igazság szerint nyolcvan­két éves vagyok, de úgy döntöt­tem, a következő tíz évben in­kább nyolcvan maradok. Mariska néni: - Ráksi születé­sű vagyok, dolgoztam Pesten, az Erőtervnél voltam fénymásoló, aztán a dunaújvárosi papírgyár következett, itt mentem férjhez, majd hazakerültem. Megörököl­tem a nagyanyám házát. Volt egy lányom, leukémiában meg­halt. Maradt két unokám, van két dédunokám. Két férjtől el­váltam, a harmadik meghalt. Mária néni: itt nem dolgozunk, halkan mondom, nem is akarunk Mariska néni: aki nem tud alkalmazkodni, annak pokol az élete Itt úrinőnek érezhetik magukat, hiszen kiszolgálják őket: hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát- Miért döntöttek úgy, hogy be­költöznek egy otthonba? Mária néni: - Az egészségi ál­lapotom nem olyan, mint ami­lyennek látszik Túl vagyok a nyolcvanon. Otthon nem volt sen­kim a közelben. A gyerekek Ka­posváron élnek, ha lebetegszem, ki lát el? Nyolcvan kilométerről nem lehet valakinek a gondját viselni A szomszédokra nem le hét állandó jelleggel támaszkod­ni Egy-két napig még hoznak egy tányér levest, de hosszú tá­von ez nem működik Mariska néni: - Vastagbél­rákkal műtötték nyolc éve. Sen­ki nem volt mellettem, a lányom akkorra meghalt. Időnként olyan problémáim vannak, amit otthon nem tudnék megoldani Azt, hogy idegenre szoruljak, nem akarom megélni Nem meg­oldás állandóan a szomszédot hívni, ha valami bajom van.- Milyen itt az élet? Mária néni: - Azt szokták kér­dezni hogy érzed magad? Erre azt mondom: kérdezzél jobbat! Az élet? Én eddig életemben nem voltam úrinő. Itt ki vagyok szol­gálva. Hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, dolgunk nincs. Épp ezt a tétlenséget nehéz megszokni Nem dolgozunk, halkan mon­dom, nem is akarunk Ahhoz már nincs erő. Tavasszal elültet­tem három cserép muskátlit, ki­fulladtam, mire felhoztam. Azért segítünk egymásnak Mariska néni: - Nekem jó! Persze van, aki nincs vele meg­elégedve. Mindig várunk valami­re: a reggelire, arra, hogy kinyis­son a bolt, hogy kezdődjön a kedvenc sorozat a tévében. Elte­lik a nap.- A szobatársakkal nehéz volt összerázódni? MÁRIA NÉNI: - Jó, de halkan mondom, nehogy elbízzák ma­gukat! Négyen vagyunk egy szo­bában. Mindig emberek között dolgoztam. Sohasem szerettem az egyedüllétet A férjem nyolc-tíz éve meghalt, bár már 1973-ban elváltunk Valamikor kötöttem, kézimunkáztam, kertészkedtem, lekötöttem magam. Ma már egyiket sem csinálom. Egyedül bent ülni egy szobában napi tizenkét órán keresztül, az na­gyon unalmas. Mariska NÉNI: - Hárman va­gyunk egy szobában, alkalmaz­kodni kelt Aki nem tud, annak pokol az élete.- Kijárnak? Mária néni: - A fiamékhoz Kaposvárra időnként megyek. Ők nem nagyon szaladgálnak hozzám, de minek is. Mindenki dolgozik, rohan, nem ér rá. Mariska néni: - Márciustól novemberig minden hónapban két hetet otthon töltök. Dolgozga­tok a ház körül Megtermelem a zöldséget, paprikát, paradicso­mot, uborkát, salátát Ezeket leg­alább nem kell megvennem.-A karácsonyt hol töltik? Mária néni: - Nem tudom, hogy alakul a karácsony. Mégnem be­széltük meg. A fiamék azt várják, hogy telefonáljak, én mega hívá­sukat várom. Biztosan elmegyek hozzájuk, de nem maradok túl sokáig. Itt lesz a karácsony. Apró­ságokkal megajándékozzuk egy­mást, minden évben van gyertya- gyújtás, ünnepi est MARISKA NÉNI: - Itt lesz a karácsony! Mindenszentekkor elrendezem a sírokat, utána már márciusig nem megyek haza. Talán jönnek az unoká­im, a testvérem. HÁROM KIRÁLYOK Q „három királyok” - Gás­pár, Menyhért, Boldi­zsár - elindultak, hogy rátaláljanak a zsidók új királyára, mert látták a csillag­jelet az égen. Mint annyi más bibliai törté­net, ez sem nélkülözi a valóság­alapot - hasonlóan például a vízözönhöz. Mintegy kétezer évvel ezelőtt ugyanis még a gyakorlott csillagjósokat is megtréfálta a „betlehemi csil­lag” furcsasága. Ha csak valamilyen egyszerű hullócsillagot lát, aligha vág ne­ki a hosszú sivatagi utazásnak a három király, akik valójában asztronómusok lehettek. In­kább üstökösről lehetett szó, ahogyan ezt már az ókori csilla­gászok kutatásai is alátámaszt­ják. Az időszámítás előtti első évtizedben a Szaturnusz és a Jupiter különös „táncát” figyel­ték meg: a Kr. előtti 7. évben hét hónap leforgása alatt három­szor is találkozott a pályájuk, ami felkeltette a babiloni tudó­sok figyelmét. A következő évben a Jupitert kétszer is eltakarta a Hold. Minthogy a Jupiter a királyok égiteste, ezért a babiloni aszt­ronómusok Isten üzenetére, azaz arra következtettek, hogy elsötétedése után a Jupiter „újjászületésével” együtt új ki­rály is született. Mark Kidger brit csillagász kínai feljegyzé­sekben találta meg a bizonyíté­kot. A Sas csillagképében fel­tűnt ugyanis a Kr. e. 5. év már­ciusában egy szupernóva, és hetven napon át világított az ég­bolton - a Hajnalcsillag he­lyén. Elég hosszú idő ez ahhoz, hogy Babilonból el lehessen jut­ni Betlehembe. Eszerint - állít­ja Kidger - Jézus az említett év áprilisának 15. és 27. napja kö­zött születhetett. Michael Mol­nár, a New Jersey-i Rutgers egyetem kutatója hasonló kö­vetkeztetésre jutott a The Le- gacy of the Magi (A bölcsek öröksége) .című könyvében. Molnár mindenesetre március 20-ára és április 17-ére teszi a Jupiter kétszeres elsötétedését, ami szerinte is rendkívüli égi jelenség. Máté evangéliuma alátá­masztja az asztronómusok ku­tatását. Az áll ugyanis a Szent­írásban, hogy a bölcseket útba­igazító csillag rövid időre eltűnt az égboltról, majd ismét fölra­gyogott. Molnár biztos benne, hogy a Jupiter második elsöté- tülése idején (április 17.) pillan­totta meg Jézus a napvilágot. A betlehemi jel

Next

/
Oldalképek
Tartalom