Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 51. szám
2008. DECEMBER 21, VASARNAP INTERJÚ legenda Tíz éve nincs új műsora a televízióban, az ennyi idős gyerekek nem is kellene, Irögy ismerjék. Levente Péter előadásaira mégis tódulnak a kicsik, ő pedig tanítva szórakoztatja őket. MÓKA MIKI, AZ ÉGBÖLPOTTYAHT EMBER Soha nem köszönök úgy, hogy csókolom - figyelmeztet Levente Péter, aki szinte minden műsorában a hétköznapi szerepek felelősségét hangsúlyozza. Szerinte a gyerekek igénylik, hogy határokat szabjunk nekik, mert csak az a világ lehet otthonos számukra, ahol biztonságban érezhetik magukat. Dián Tamás- Tudja, hogy komoly nemzedéki ellentéteket gerjeszt? A mai középkorúak önben látják az igazi Móka Mikit, míg a fiatalabbak Gyabronka lózsefet tartják annak.- A világért sem szeretném megbántani Gyabronkát, nagyon tehetséges színész, de azért van közöttünk egy alapvető különbség. Az ő számára Móka Miki egy szerep volt a többi között. Nekem pedig „a” szerep. Mondhatnám úgy is, ez az én diplomám, erre épül minden, amit elértem az életben. Mivel az én apám 1956-ban forradalmár volt, a színművészeti főiskola felvételijéről engem úgy rúgtak ki, hogy a lábam nem érte a földet. Akkor Pártos Géza odajött hozzám, és azt mondta: fiam, maga egy született tálentum, de ezzel a káderlappal sehová sem fogják felvenni. Menjen el segédmunkásnak bármelyik színházhoz, pakoljon díszleteket, takarítson, mindegy, a lényeg, hogy a szakma közelében legyen. A többi már menni fog a maga útján. így is történt: 1961 májusában elszegődtem az Állami Bábszínházhoz. És mit tesz isten, öt esztendővel később, 1966 szeptemberében Móka Mikiként már országosan népszerű ember voltam.- Tizenöt év után miért hagyta abba?- Mert nem szeretem a veteránlevest.- Az micsoda?- Olyan leves, amelyet valaki egy életen át ugyanabból a babérból főz. Nem kínálhatom ilyennel a vendégeimet.- Igaz, hogy felajánlotta: visz- szahozza a Zsebtévét, ám ez senkinek sem kellett?- Igen, 1991-ben volt egy ilyen ötletem. Nem nosztalgiaműsorra gondoltam, hanem a régi koncepció újragondolására, retrospektív módon. Egy év kellett volna ahhoz, hogy megtaláljam Móka Miki mai figuráját, kidolgozzuk az új műsorszerkezetet, és összeálljon a stáb. De aztán az irigység és a kisstílű gondolkodás megakadályozta, hogy ebből bármi is valóra váljék.- No és a debreceni Ludas Matyi-kalandpark? Az is az ön alkotó csapatának az ötlete volt.- Többször is nekifutottunk, de sajnos úgy tűnik, abból sem lesz semmi. Pedig ez magában hordozta a csoda lehetőségét. Gondoljon csak bele: olyan élményparkok épülhettek volna a Névjegy született: 1943. május 20-án. tanulmányai: Állami Bábszínház Színészképző Stúdió (1961-65). pályája: Állami Bábszínház (1961-70), Operettszínház (1970-78), a Mikroszkóp Színpad gyermekrészlegének színész-rendezője (1978-94), a Komédium Színház igazgatófőrendezője (1994-95). 1965 és 1979 között a Magyar Televízió Zsebtévé című sorozatának Móka Mikije, illetve a Magyar Rádió Ki kopog? című sorozatának főszereplője, rendezője (1979-92). A Magyar Televízióban 1991-től 1994-ig készítette az Égbőlpottyant mesék című műsort. A Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházak Szövetsége magyar központjának al- elnöke (1987-2001). 1986 óta művésztanárként szakmódszertani előadásokat tart magatartáskultúra témakörben. 1998- tól az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittanárképző tagozatának meghívott tanára a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, illetve 2001 óta a Semmelweis Egyetem Magatartás- tudományi Intézetének magatartáskultúrát oktató meghívott tanára. ELISMERÉSEI: Ifjúsági Díj (1981), Jászai Mari-díj (1984), Gyermekekért Díj (1987). bernek, Pokorni Zoltán akkori kultuszminiszternek tűnt fel a hiányunk, s amikor megkérdezte, hogy miért nem készítünk gyerekműsorokat, a Magyar Televízióban azt felelték neki: túl drágák vagyunk. Pedig a mi műfajunkban nem hinném, hogy zökkel szórakoztat, előadásaiban komoly erkölcsi és magatartásbeli tudnivalókról beszél. Pótolja azt, amit a szülők elmulasztanak?- Negyvenhét éve vagyok a pályán mint önképző társas lény, nálam a szórakoztatás nem lenne olyan, aki nálunk szerényebb költségekkel dolgozik. De ne higgye, hogy panaszkodom. Az előadásainkon mindig telt ház van, s többnyire kisgyerekek töltik meg a termet. Mivel tíz éve nem készült új műsorunk, elméletileg nem is kellene, hogy ismerjenek, mégis jönnek, és ez fantasztikus dolog.- Nem csak a munkái, ön is olyan meghökkentő, mintha az égbőlpottyant volna. Míg más előadók a gyerekek kegyeit keresik, ön tanítja a közönségét. Pedagógiai eszköcél, hanem eszköz. Bizonyos alapvető értékeket pedig kötelességünk átnyújtani. A mai felnőttek ugyanis mindent megadnak a gyereknek, csak időt ne kelljen vele tölteni. Sok csemete nagyon meg is lepődik, amikor az előadásomon azt tapasztalja, hogy figyelek rá. Azt lüszem, először ezzel lopom be magam a szívükbe. Aztán ott vannak a csendek. A gyerekek számára először szokatlan, hogy nem harsány hangokkal próbálom őket lekötni, hanem olykor csak suttogunk vagy épp hallgatunk. A televízióban nem ezt szokták meg. Ott szőr kezet, kivéve persze, ha a másik idősebb nála. Ez a hölgy a mai napig ehhez tartja magát.- Amit mond, abból az derül ki, hogy a műsorait nem igazán lehet attól elválasztani, hogy magatartáskultúrát is tanít.- Miért is kellene? Én nagyon szeretem a gyerekeket, de nem vagyok híve annak, hogy nekik mindent szabad. A gyerek igenis igényli azt, hogy határokat szabjunk neki. Ha egy lurkó száján kicsúszik egy durva kifejezés, azt mondom: kisfiam, itt álljunk meg, mert nálunk az ilyesmi nem szokás. Ismerjük az ilyen szavakat, de nem használjuk. Ha fogok egy szöget és egy kalapácsot, és az utóbbival rávágok a kezemre, akkor talán első felindultságomban mondhatok ilyet, de akkor is elnézést kérek. De ne is vegyünk ilyen szélsőséges példát. Itt van például a köszönés. Manapság minden gyerek azt mondja egy felnőttnek, hogy csókolom, holott ez ebben a viszonyrendszerben teljesen értelmetlen. A szerelmesek között az ilyesmi lehet helyénvaló, például úgy, hogy csókolom a köldöködet, de az én feleségemnek senki ne köszönjön így! Aki így beszél, az egy kiüresedett, kilúgozott, értelmetlen kifejezést használ, aminek a jelentéséről fogalma sincs. Normális, gondolkodó emberek tudják, hogy a helyes formula a kezét csókolom!- Egyszer valahol azt is mondta, hogy a vesztesnek is gratulálni kell.- Ez így van, mégpedig három okból. A győztes először is megköszöni, hogy a másik nem készít Molotov-koktélokat az ő győzelmi bulijának az elrontására, hanem elismeri az elsőségét. Másodsorban meg kell köszönni azt is, hogy a vesztes ragaszkodott a tiszta viszonyokhoz, vagyis nem csalt a játék folyamán. S végül a legfontosabb szempont: azzal, hogy a győztes gratulál a vesztesnek, kedvet csinál neki az újabb játszmához. Ez a legszebb az egészben, hiszen biztosítja a párbeszédet, ami a társasjáték folytonosságának elengedhetetlen feltétele.- Vajon mikor jön el az idő, amikor ezt nálunk sokan felismerik?- Nem tudom, de én a környezetemben folyamatosan ezen dolgozom. „Nem szeretem a veteránlevest. Az olyan, amit valaki egy életen át ugyanabból a babérból főz. Nem kínálhatom ilyennel a vendégeimet.” fantasztikus magyar népmesék figuráira, amelyektől a Disney elsápadna. Lehetett volna Ludas Matyi-park Debrecenben, Háry János-park Szekszárdon. Ám egy idő után páran azt hitték, hogy Debrecentől el akarjuk venni a dicsőséget, s ezért inkább megfúrták az egész tervet.- Most miért nincs műsora a televízióban?- Sajnos olyan időket élünk, hogy ha egy ötlet nem hoz azonnal rengeteg pénzt, akkor az a pillanatban gondolkodó emberek agyában ki sem csírázhat. Nekem a Zsebtévén kívül egyetlen olyan időszakom volt, amikor született talentumaimat a közszolgálati televízióban forgathattam, s ez Hankiss Elemér elnöksége alatt történt Várkonyi Gábor és ifjabb Elek Ottó produceri irodájának köszönhetően. Akkor készítettük az Égbőlpottyant meséket életem párjával és alkotótársammal, Döb- rentey Ildikóval, valamint Gryl- lus Vilmos barátommal. Aztán négy év elteltével az MTV-be visszajött a régi garnitúra, s azóta sincs folytatás. Az elmúlt években csupán egyetlen ema túlpörgetett tempó és a maximumra csavart hangerő a két fő attrakció. Nálunk semmi ilyesmi nincs, az ötödik perctől mégis minden lurkó jön velem, mint mágnessel a vasreszelék. A tanítás ugyanis felkelti az érdeklődést. A gyerek vagy azért csüng a szavaimon, mert az általam átadott erkölcsi és szellemi értékrend ismerős számára otthonról, és megerősítést kap, vagy új dolgokat hall, s ez ragadja meg a figyelmét. A múltkor odajött hozzám egy apuka, és azt mondta: az ő lánya már több mint harmincéves, de még mindig emlékszik arra, amikor egy színpadi szülő-gyerek szerepcsere során azt mondtam neki, hogy egy találkozásnál a nő nyújtson elő„A Zsebtévé az én diplomám” .4 gyerekek számára először szokatlan, hogy nem harsány hangokkal próbálom őket lekötni.
